Tegnap egy monszunmentes napra ébredtünk. A monszun azért néha tud gyenge is lenni és lehet néha olyan mint az eső a Forrest Gump-ban. Szerencsére viharszerű dolog itt csak éjszaka van és furamód 20 fok alá akkor sem esik a hőmérséklet ha zuhog az eső. Épp ez a monszun lényege.
Szombatra nem nagyon volt terv, de azért Mónika pár napja jelezte, hogy az itteni „kollégáival” elnéznek a Kyungbokkung palotába, de utána ráér. Lényeg a lényeg, hogy erről nem most fogok írni. Engedtessék meg nekem az idősíkon össze vissza ugrálás, elvégre én döntöm el mit írok ide. :)
A fontos momentum az: hogy feljutottam a Jongno torony kilátó részébe. Arra sétáltunk és valahogy olyan erőt uralkodok el rajtam (szerintem Mónika tehet róla), hogy bementem az épület bejáratán és üsse kő ha leszólít is egy portás, vagy akármi is lesz én felmegyek. Csalóka az egész épület, mert az ember azt hinné, hogy Samsung (megjegyzem a Samsong-nak kellene ejtenünk, de ők tanították meg a logójukon át a világot a rossz kiejtésre) irodaépület az egész és nem is itt lehet feljutni a torony tetejébe.
A félelmem nem a magasságtól volt, csupán nem tudtam elképzelni, hogy ha bemegyek (bemegyünk, de persze mindenki csak utánam jött) a földszinti bejáraton, akkor nem állít majd meg valami biztonsági őr, vagy ilyesmi. Akkor jött volna a felmegyünk a kávézóba, mert ott ebédelünk duma, ami persze nem fedte volna a valóságot. Mindegy kár volt az egészért, mert se recepció nem volt, se portás, csak egy nagy hall aminek a jobb oldalán lift volt.
A Gwanghwamun tér már ismerős lehet, hiszen itt található a nagy Sejong szobor ami alatt ugyebár megtekinthető a 
Az előbb olvastam Vándormadár blogjában a 
Amióta Szöul létezik a Cheonggyecheon patak keresztülfolyt a városon. A történelem során sosem volt szép, mert a partján a cölöpökön álló házakból inkább szemét és az ürülék lepte el. Inkább volt a város szégyene, mint a dicsősége, ezért a koreai háború után a patakot elkezdték szépen lassan feltölteni. Később a várostervező bizottság úgy döntött, hogy a feltöltött 5.8 km-es részre autóutat kell építeni.
Talán a 2012-es év legjobban várt zenei videója a T-ara kpop lánycsapat Day by Day című száma. Nem is a zene miatt, hanem a látvány miatt várta mindenki a klipet, ami egy 20 perces sci-fi-nek volt beharangozva. Ha jól értem akkor a mostani videó is csak az egész történet első fele, mert ez 10 perc film, és 5 perc werkfilm (utóbbi jobban érdekelt, mert én is ilyen kardozásos dolgot tanulok itt Koreában). A kardozásnál maradva, elég sok bakit elkövetnek a film alatt a csajok, főleg a vörös szereplő kardozása a legbénább, de megbocsátom neki. :)
A 
Dél-Korea egyre keresettebb mint export, mint import szempontjából, ezért érdekes lehet az üzleti kultúra megismerése. Ahhoz, hogy ne kövessünk el oltári nagy baklövéseket, nem árt előbb megtanulni a koreai üzleti viselkedést. Persze a „külföldi vagyok” magyarázat mögé könnyű elbújni, de mivel az első benyomás Koreában is elég nagy hangsúllyal bír (amúgy is én azt figyeltem meg, hogy sokkal jobban számít a látvány, a külsőségek öltöny, megjelenés, netán autó típusa, stb.) ezért ne akarjuk elrontani már az elején a dolgokat. Tudat alatt eleve mínuszból indít az, aki nem idevalósi és ez alól csak az jelent kivételt, aki nagy hasznot kecsegtető üzletet hoz az országba. Ez persze privát vélemény, de ne felejtsük el azt sem, hogy ebbe az országba száz évvel ezelőtt még külföldi se nagyon tehette be a lábát. Ezért jellemző néha a 21. századtól nagyon távoli vélemény és viselkedés, amely még az üzleti életben is jelen van.
Na így kell országimázs kampányfilmet csinálni! A Koreai Kulturális Központon keresztül jött a hír, hogy indult egy pályázat, melynek magyar neve: „
Eddig talán most ülök ide legnehezebben a géphez blogot írni. Van egy téma, amit főleg a fotók miatt már több hónapja tolok magam előtt, de nincs kegyelem, ma pontot teszek az i-re. Ez pedig a Han folyóval kapcsolatos téma. Irtó sok fotóm van. Ide járunk, pihenni, kikapcsolódni, sétálni, bringázni, sőt… sátorozni is. :) Épp ezért most 100 fotóból kell szanálnom és csak a legjobbakat kitennem.
Pár napja volt a 
A Han folyó partján ültem én… mára egy kis elmélkedés…
Szégyen ide vagy oda, Fukuokával kapcsolatban nem voltam képben. Közben azért utána néztem, hogy hol is jártunk. Persze továbbra is kérdés, hogy ez utazónak minden helyet ahol megfordul ismernie kell? Miről is szól egy valódi utazás?
Nem, nem felejtettem el a Japánban történtekről írni, csak egyszerűen nem tudom magam rászedni, hogy feldolgozzam az ott átélteket. Valami visszafog. Japán tényleg király hely, komolyan… mégis ha elő kell kapni egy témát én Koreáról tudok írni, de arról sokat. Oké 4 napot voltunk Japánban, ami nem egy nagy idő. Megpróbáltam mindent magamba szívni, mégis valahogy nem akar menni az egész. Gyerekként Japán volt az egyik elérhetetlen helyszín ahova az ember el akart volna menni. Emlékszem 10-15 éve még egy oszakai vendégeink is voltak, akiket körbe kellett vinni Szlovákiában, mert dokumentumfilmet forgattak a rendszerváltás országairól. Ők is hívtak ki anno, aztán elveszett a címük.