„Korea története úgy hangzik, mintha mese lenne.
Messze a tengereken túl fekvő Remeteföld, olyan csodálatos, olyan ósdi, hogy alig tudjuk elhinni, hogy mindaz, a mi elénk tárul, való legyen. Mindaz, a mit látunk, tapasztalunk, ne volna merő káprázat.
A föld, nép, élet, minden sajátos. Minden más, mint a világ egyéb részeiben.
Alig hinném, hogy vándort erősebb meglepetés érhetne, mint Nyugat valamelyik gócpontjáról egyenesen a Kelet legtávolabb eső országában kötve ki.
Mintha megfordított világba érkezne az utazó. Minden épenséggel ellenkezője annak, amihez szokva volt.
Fogalmak és erények teljesen ellentétei a mieinknek. A materialis és spiritualis világ mintha más törvénnyel volna szabályozva.
Eredete olyan régi, hogy mythosszá változott. Multja annyira változatos, olyan sorozata a fénynek és árnynak, hogy olvasva, regének véljük. A jelen hű maradt hagyományaihoz és egyszerűen csodálatos.
De e dolgozatom keretében jobban szeretném Koreát használati oldalairól ismertetni, mint egyszerűen ősi hagyományait, bizarr szokásait és festői oldalait sorolni fel. Koreát nemcsak mint a földkerekség egyik legérdekesebb országát – sértetlen archaikus külsejét – de Koreát az átmenet korában, a haladás – vagy mondjuk egyszerűen az átváltozás első fokán.
Az Ó- és Új-Korea közötti eltérés igen nagy. A multat és jelent – alig pár év közbevetésével – már századok látszanak elválasztani.
Az utazóra nézve az előbbi állapot kétségkívül érdekesebb és tetszőbb. De a kit a világ e tarka nemzete és fiai közelebbről érdekelnek, ki nemcsak egyszerűen turista, hanem többet óhajt ismerni a vidék panorámáinál, és mélyebben hatolni a lakosság szívébe festői csoportjai lefényképezésénél, arra nézve a sokszor visszatetsző utóbbi viszonyok se nélkülözik az érdeket.
A régi állapot a feltünőbb. Az új átalakulás elvész a zömben. A külső még a régi, de a belső napról-napra módosul, a lélekvilág észrevétlen A mez megtartotta százados elavult formáját, fakó színét. De a gondolkozásmód napról-napra módosul, a lélekvilág észrevétlen átalakulásokon megy át. Új eszmék születnek és új eszmények lépnek a régiek helyére. A hajdani világnézlet magától szűnik meg és hal ki óráról órára.
A régi Korea napjai meg vannak számlálva. Az ósdi hagyományokat új szokások váltják fel. Az eredeti intézmények helyére hasznosabbak lépnek. És meg fog változni az egész ország képe. A csendes, méla vidéket majd vasutak cikázzák át. A művészies faragott épületeket, az egyszerű kunyhókat modern házak, gyártelepek váltják fel, a táj festői báját a kereskedelem és ipari élet fogják kiszorítani.
Mindez elkerülhetetlen, szükségszerű, az átalakulásokat a világ természetes folyása hozza magával.
De örülök, hogy ma vagyok itten és nem holnap. Örülök, hogy Chosent még úgy ismertem, amilyen a multban volt – a jövőben, ki, tudja, mi vár reá.
Első meglepetésemet hűen tolmácsolni soha sem leszek képes. Ami elém tárult, minden új volt. Amit megpillantottam, minden szokatlannak tünt. Ami környékezett, mind érthetetlen, szinte titokzatos színt öltött.
Korea Tibettel Ázsia legelszigeteltebb országa. A világnak nem volt évezredeken át földje, mely tovább őrizte volna meg eredeti intézményeit, hajdani szokásait.
Kapuit alig negyedszázadja tárta fel az idegenek számára. Gyökeres átváltozások e pár év alatt alig remélhetők: arra egy pár életkor szükséges. Egy ország és népe újjászületése nemzedékek műve.”
A fenti leírást akár én is írhattam volna, de az igazság az, hogy nem tőlem származik, hanem Vay Péter gróftól / püspöktől, aki az 1900-as évek első éveiben járt az országban. Minden Korea-fannak (őrültnek) és érdeklődőnek ajánlom az írást (amelyet az egyik olvasótól kaptam én is). Némely rész hihetetlenül igaz a mai állapotokra is, pedig azóta eltelt több mint 100 év. A teljes anyag ITT érhető el.
One Response to Korea története úgy hangzik, mintha mese lenne.