Biztos, hogy a sok munka a siker titka?

Ezen a kérdésen szinte már az első Koreában töltött hetem óta agyalok. Itt nem is egyszer megtörtént már, hogy este 10-kor (amikor úgy döntöttem, hogy mára ennyi volt) hazaindulok, megjegyezték, hogy „milyen korán”.

Nem titok, hogy én is  éjszakai bagoly vagyok, de az a saját elfoglaltságaimra vonatkozik. A család a világ másik felén, aki kíváncsi, hogy élek-halok-e, megvan-e még a vesém, stb. :) Mindig volt miről beszélni, szóval nem is értettem miért kellett volna nekem éjfél utánig bennmaradnom és ott csak úgy lennem. Persze a központban mindig van valami. Este 9-kor de inkább 10-kor kezdődnek az értekezletek, stb. Értem én, hogy az éjszakai élet az még a történelemből fakad, amikor a piacok is este nyitottak és a nők és a férfiak külön időintervallumokban mentek ki az utcára (nehogy a találkozzon a két nem!). Ez valahogy megmaradt Koreában.

Annyira bizonyítani kell, hogy a főnök távozása előtt munkahelyet elhagyni egyenlő az öngyilkossággal, hiszen ez mélyen aláásná a céghez fűződő lojalitást. Nem tudom milyen lennék én egy koreai cég alkalmazottjaként. Lehet meg sem szabadna próbálnom. Nagy esély nincs rá, mert az itteni túlképzett egyetemista réteg aki ráadásul koreai elfoglalja a helyeket. Többen kérdezték, hogy lehet-e itt munkát találni. Szerintem esélytelen, de lehet tévedek. Angol  anyanyelvű tanárok kellenek, az tény. Ha valakinek nincs speciális képessége, ami kellene mondjuk egy Samsung-nak, LG-nek, akkor szerintem nem tud labdába rúgni az amúgy is külföldiekre fura szemmel néző koreai társadalomban. Kivételek persze mindig vannak, de itt most karrierről beszélünk, nem esetleges szórólapozásról (ez csak egy példa volt, mert arra is vannak koreai diákok, vagy nyugdíjasok). Egy esély van: kikerülni ösztöndíjasként és mellette találni valamit, de ez sem állandó állás, mert egyszer lejár a szerződés.

De, tételezzük fel, hogy mégis lenne állásom és mondjuk minden nap 9-re járnék dolgozni és este 9-ig benn is maradnék. Magánélet max este 10-kor kezdődhetne (persze fáradtan, amire a munkatársaim fighting!-el reagálnának). A kitartás-ra való buzdításnak van értelme ha az ember látja a végét, de ennek nincs vége, csak a nyugdíj. :) A koreaiak nagy része úgy él és dolgozik, mintha egy startupot / vállalkozást indítana be. Megértem, én is voltam így, hogy 16-20 órákat dolgoztam egy nap, de annak volt egy célja, ahol megindult a gépezet és pihenni lehetett. Intenzíven szerintem nem lehet tartani az iramot vagy a minőség rovására megy…

A heti programom része lenne egyébként a főnökkel és a munkatársakkal való közös ivás is, ami csapatépítő jelleggel működik Koreában. Annak van mázlija, akinek nem iszik a főnöke, mert megússza a kötelező berúgásokat. Az országban egyébként rengeteg az alkoholista. Napi szinten látok egymást karon fogva vezető támolygó férfiakat bandukolni hazafelé. Nőket is néha. Nincs kiábrándítóbb látvány egy részeg nőnél.

A külső látszat (mármint a világ többi részén) az, hogy a koreai gazdaság rekordokat döntve leelőzte Japánt (megsúgom még nem, de a Japánra váró gazdasági válság „segíteni” fog Koreának bebizonyítani, hogy ők lettek a jobbak). Ebből következően az a csalóka vélemény születik, hogy a sok munka a siker titka.

Pár ismerős dolgozott már ázsiai, japán, koreai gyárban és az ő elmondásuk szerint a sokáig bennmaradás fő oka a nem hatékony munka. Egészen mostanáig kerestem is olyan adatot, ami ezt alátámasztaná, de valahogy nem jött semmi. Minden csak a koreai sikerekről szól és a sok munkáról. Aztán úgy tűnik most kellett, megjött az amit kerestem:

A Stratégiai és Pénzügyi Minisztérium (Ministry of Strategy and Finance) felmérése alapján az átlagos koreai 44.6 órát dolgozik hetente, többet mint 34 OECD tagország és 15 órával többet mint a hollandok, akik a legkevesebbet töltenek a munkahelyükön (átlagosan 30 órát hetente). Ettől függetlenül az átlagos koreai éves kereset U$35,406 (kb. 7.8 millió HUF), ami az OECD listás országok tekintetében átlagmezőnynek tekinthető. Idáig még ez rendben is lenne, de itt jön az amire számítottam: a munka hatékonyságában a lista vége táján kullognak. (A produktivitást tekintve egyébként Luxemburg, Norvégia és USA viszi a prímet.)

A fenti tényt megerősíti még egy amerikai mérnök beszámolója is, aki persze nem hivatalosan beszámol arról, hogy amikor a régen a Hyunadai-nál jártak tárgyaláson, akkor az 8 órásra „sikeredett”. A tárgyalás effektív része 1 órás volt, de 7 órát tartott az összefoglaló megírása és az ezzel kapcsolatos egyéb teendők elvégzése.