browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Miért éppen Korea?

Posted by on 2012-03-20

Körülbelül életem utolsó egy évének legfontosabb kérdése ez. A válasz egyszerűen nem megválaszolható, komplikáltan viszont nem biztos, hogy elég lesz ez a poszt az egészre. Ettől függetlenül leírom, mert ha még egyszer megkérdezi valaki kell egy link amit átküldök neki. Ezt nevezzük az internet hatékonyságának.

Az egész valahol a 2NE1 koreai lányzenekar “Én vagyok a legjobb” című videoklipjével kezdődött. Sokan nem értik, hogy lehet ezért rajongni, pláne egy 35+ korú komoly férfi személyében (megjegyzem én már a komolynál elröhögöm magam). A k-pop (azaz a koreai popzene) sokak szerint ciki, mert 90-es évek, sőt néha Modern Talking stílust idéz, amiből Európának 20 sőt lassan 30 éve elege van. Szóval Európa köszöni szépen, nem kéri ezt, gondolhatnánk. A valóság viszont teljesen más képet mutat. A koreai modern kulturális hullám elérte Európát is, és épp a tinédzser generáció az aki fogékony erre az egészre + még egy ember, az pedig én vagyok. A 2NE1-on kívül (akik szerintem egy teljesen más kategória) a k-pop-ot nagyon sokáig én is cikinek tartottam, aztán előbb utóbb a koreai kultúra fokozatos megismerésével, elkezdett beszivárogni az életembe minden, ami Korea.

De most komolyan mi ez ha nem cukin-dögös? A cuki arcok senkit se tévesszenek meg, mert a csapatból ketten is nemsokára betöltik a 28. évüket. Egy plusz pont az ázsiai nőknek.

A zenét követték a filmek. Igazi film- és sorozat-gyártó gépezete van Koreának. A filmek európai szemmel talán megint csak a ciki kategóriába sorolhatók (persze nem mind, mert az Oldboy című film nyugaton is egy epic / must see / alapmű kategóriát képvisel – ettől függetlenül nem mindenkinek ajánlom a megtekintését) , viszont számomra a kultúra megismerésének elsődleges eszközeit jelentették. Tudom, a film azért eléggé elferdült képet tud mutatni egy kultúráról, és így is nézek minden filmet, de ettől függetlenül gesztusokat, sőt szavakat (a mondatokat nem merem megkockáztatni) tanultam ezekből a filmekből. Sok koreai filmnek még magyar felirata sincs, bár a Doramafan és más hasonló közösségek mindent megtesznek azért, hogy a magyar világnyelven kívül más nyelvet nem beszélők is hozzáférhessenek az ázsiai filmgyártás ékes darabjaihoz. Ettől függetlenül én a legtöbb filmet angol felirattal nézem, nem kevés munkát adva ezzel az agyamnak, amely két nyelv inputjának feldolgozására lett kényszerítve. A filmeket tehát előszeretettel fogyasztottam. Volt olyan hónap, hogy napi egy film simán lecsúszott. Ilyen tempóban nem volt nehéz elérni az 50-60-as számot.

A fent leírtak viszont a koreai kultúra iránti rajongásba csaptak át. Az ember ilyenkor már nem magyarázza miért is akarja érteni a nyelvet. Alap, kell és kész! Miért megy el koreai filmklubba? Alap, ott kell lenni! Miért megy el sörözni Magyarországon tanuló koreai diákokkal sörözni? Alap, nem? De!

A nyelvről egyébként majd egy külön posztot tervezek, de elsőre annyi, hogy nincs jobb, tökéletességet jobban és a logika (szinte matematika) határait megközelítő nyelv mint a koreai. A kínai ugyebár a sok jel miatt nehéz. Van ugyebár 5-7 ezer jelük, amiből egy alap élethez használnak kb. 2-3 ezret. Izgi nem? Értem én a szépséget, de kínai nyelvbe akkor merülnék bele, ha Duncan MacLeod lenne a nevem. A kultúrát tisztelem és remélem megfordulok Kínában is hátralévő életem során, de a nyelv valahogy nem vonz (pedig lassan világuralomra tör). A japánért tudom… A sógun sorozat óta illik rajongni, meg hát gyerekkorában ki az aki nem akart nindzsa lenni, ki az aki nem csodálta azt a technikai fejlődést amit leműveltek és ki az aki nem rajong a japán autókért-motorokért? Értem én, de az ember vagy elkapja egy kultúra vagy nem. Ettől függetlenül Japánba is vágyom, sőt nem fogom kihagyni ha ott lesz a lehetőség. De most félreértés ne essék de a koreai, na az ami engem nagyon megfogott.

A nyelvre visszatérve: Volt egy Sejong nevezetű királyuk (akit én csak a mi Mátyásunk koreai alteregójának neveznék, mert mint kultúrában, mint technikai fejlődésben annyit tett az országért mint senki más), aki 1443-ban bevezette a hangult a ma ismeretes koreai írást. Az egész tehát egy műnyelv, olyan mint az eszperantó, csak ez az írás megreformálásáról szólt. Volt egy nemzet, akit a történelem ide-oda dobált (ismerős?), de mégis sokkal keményebb dolgokat értek meg mint mi magyarok. A sorrend most nem számít, de hol kínai, hol mongol, hol japán nemzetek fennhatósága alá tartoztak (és akkor még az ország kettészakadását nem is említettem). Ennek hatásaként viszont azon túl, hogy koreai nyelvet beszéltek, a gondolataikat kínai írással kellett papírra vetniük. Sejong volt az első aki feltette a “naezmilyenmár?” kérdést és mivel király volt megtehette azt is, hogy kidolgoztatott egy új jelrendszert, amelynek megalkotásában aktívan részt is vett. A hangul egy ritka egyszerű írás és ezt tudom, hogy nehéz elhinni, mert a római betűkhöz szokott fehér ember csak káoszt lát. Pedig a jelrendszer például arra is odafigyel, hogy a nyelvünket épp hova helyezzük az adott hang kiejtésekor. Nyilván, hiszen Sejong idejében a legutolsó földművesnek is meg kellett tanulnia az új írást, hiszen mindenkihez eljuttatta a Hogyan gazdálkodjunk? című füzeteket is. Azért gondoljunk csak bele, hogy míg Európa a középkorban a saját mocskában fetrengett és boszorkányt égetett, addig  Koreában már feltalálták a könyvnyomtatást (értsd nem Gutenberg volt az első!) és a parasztság “Gazdálkodj okosan” infoterméket kapott a kezébe.

A hangul szerintem 1 óra alatt megtanulható. Egy kis ízelítő ebből a “programozási nyelvből”:

Még mielőtt félreértés lenne ezen írás miatt (megszoktam, mert mindig van) azt le kell szögezni, hogy tudatában vagyok a Föld másik feléről is, a koreai nemzet problémáival. Tudom, hogy magas szintű az anyagiasság (amely főleg az öltözködésben és a márkás termékek megszerzésében ölt testet), hogy az öngyilkosságok számát tekintve világelsők, stb. Sorolhatnám még, de ettől függetlenül én most találtam egy olyan kultúrát és nyelvet, amelyet olyannyira meg szeretnék ismerni, hogy hajlandó vagyok kirepülni Dél-Koreába, amivel egy ideje dédelgetett álmom válik valóra.

20 Responses to Miért éppen Korea?

  1. Józsi bácsi

    Hát ez óriási! Kedvet csináltál ahhoz, hogy megtanuljak egy kicsit koreai nyelven! Köszi! :)

  2. Pál Tamás

    Ez komoly. Imádom a relatív megindokolhatatlan “elhatározásokat”; mert a fenti indokok jók, de összességében ez mégiscsak egy kaland, nem? :)
    Nemrégiben olvastam egy írást Japánról. Hasonló a történelmük Koreához valamennyire, de legalábbis abban nagyon, hogy “ázsiai”, vagyis számunkra sok szempontból érthetetlen. Ha van egy kis időd, ajánlom figyelmedbe: http://zen.paltamas.com/Arthur_Koestler-A_lotusz_es_a_robot.doc

    • Váraljay Gabriel

      Köszi, majd megnézem. Hát igen, a kultúra közös, mert az egyik a másikat igázta le, de ez visszafelé nem történt meg. :)

  3. Vorg

    éééés érezd jól magad!
    éééés írjál is :)

  4. Dana

    Hát, azért a hangeul olyan gyorsan nem terjedt ám el, a kínai írásnak túl nagy volt a presztizse. :)) A 19. sz. végéig a koreai műveknek csak az 5%-áz írták hangeullel. 1948-tól került hivatalosan bevezetésre. Bővebben itt írtam erről: http://koreainyelv.freeblog.hu/archives/2011/10/08/A_hangl/

    • Váraljay Gabriel

      Már Sejong idejében is petíciót írtak ki, hogy nem akarják. :-)

  5. Fazekas Erika

    Szia! Vagy inkább annonghaseyo :-)…
    Legelőször kislánykoromban hallottam Koreáról és azóta dédelgetett álmom, hogy kijussak oda és ott élhessek. Elsősorban Észak-Korea árvaházai vonzanak (igen, tudom, nem vendégszerető ország). Aztán meg a Dél-Korea hegyei.
    Amit az ország iránti rajongásodról leírtál, teljesen megértem :-) és most kicsit sárga vagyok (pont passzolnék a környezetbe:-)), hogy Te ott, én meg itthon olvasom az írásaidat.
    Van egy csomó kérdésem, amit fel is teszek majd az írások végén. Most annyit, hogy az egészségügyi ellátásról nem tudok semmit, esetleg tudsz valamit arról is mesélni? (Ápolónő vagyok…)

    Előre is köszi!

    • Váraljay Gabriel

      Itt nagyon menők a tradicionális kórházak. Egyszer voltunk egy ilyenben. A doktornő normálisan diplomás szakember, röntgen képet néz stb. de akupunktúrával kezel. A koreaiak először az ilyen módszereket válasszák, csak később jöhet szóba a tüneteket elfedő gyógyszeres kezelés, vagy műtét.

      • Fazekas Erika

        Tök jó! Utálom, hogy mérgezzük az embereket a sok gyógyszerrel. Tényleg van, aki marokszám szedi. És milyen az általános egészségi állapot?Vannak prevenciós programok? Milyen gyakran járnak orvoshoz? (szűrővizsgálat, első tüsszentésre rohan, vagy otthon kezeli magát inkább, stb.)
        Meg kiváncsi lennék az oktatási rendszerre is. Járnak-e óvodába a gyerekek? Mindkét szülő dolgozik egy átlag családban? Milyen az életszínvonal?

        Bocs, hogy ennyi kérdéssel zaklatlak.

        • Váraljay Gabriel

          Nem biztos, hogy minden egészségügyi kérdésre tudom majd a választ, de készülök egy cikkel a témában. :)

  6. Tamita

    Szia Gabriel,cikkeidböl arra következtetek,hogy kalandvágy,tudáséhség után nagy nagy romantikus lélek vagy.Nagyon szeretem Koreát,különösen Jang Grum és a The Legend
    film után.De legjobban az a szólásuk ragadott meg “Minden embernek jóakaratot”
    az ember tiszteletük azt jelenti ,hogy önmagukat is tisztelik és így jutottak el szorgalmukkal
    emberszeretetükkel az élvonalba.Kérdésem,valóban olyan szépek a hegyek, mint a filmekben?

    • Váraljay Gabriel

      A hegyek szépek, de nem Svájc, Alpok szerű hegyeket kell elképzelni. Egy idő után engem idegesítenek. :) Amikor elvisznek vidékre én alig várom, hogy visszatérhessek a nagyvárosba. :D A hegyek fákkal vannak benőve, tehát nincs az embernek hegy érzése, inkább magas domboknak tűnnek.

  7. Mesi

    Először is, szeretnélek megdicsérni, a blogod nagyon jó. Nem ez az első alkalom, hogy benézek, bár nem vagyok rendszeres látogató.
    A témához kapcsolódva. A k-pop az első pont amit az ember Koreához köt, ez a legjellemzőbb, ha egy Korea fanról szól. Egyébként sokan a k-pop-ot azért hallgatják, mert egyfajta energiaforrás, segít kilábalni a hullámvölgyekből. Én 11 évesen ismertem meg a k-pop-ot, és azóta sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok.
    Aztán jönnek a filmek, doramák. Egyszerűen fenomenálisan vannak megcsinálva. Vicces, szomorú részek váltják egymást, megmosolyogtam, és megsirat.
    Ebben az évben töltöttem be 12. életévemet, és úgy döntöttem, hogy márpedig én akkor is megtanulok koreaiul. A hangul szerintem is nagyon egyszerű – én úgy tudom 1444-ben vezették be -, egyes szavakból ki is lehet következtetni, hogy milyen betűt/hangot jelöl egy-egy karakter.
    Emellett csak nemrégiben tűnt fel, hogy sok híres márka is Dél-Koreához kötődik ( mint például Samsung, Daewoo, LG ).
    Egyébként a hangul bevezetése mellet említendő, hogy Szöult is körülbelül 620 évvel ezelőtt alapíthatták meg.

  8. NJoco

    Na, már egy ideje meg akartam kérdezni, hogy hogy keveredtél oda, mert mint szoc. médiást kezdtem követni a tevékenységedet, aztán egyszer csak egy hirtelen kanyarral ez a Korea téma került elő. :)

    Én hasonlóképpen vagyok Japánnal, mondjuk a zenéikkel csak óvatosan, de a filmjeiket, kultúrájukat eléggé megkedveltem, tanulgatom a nyelvet is, de eszembe se jutott kiköltözni. Inkább jobb távolról csodálni, mint gaijinként ott élni. :)

    Ezek szerint te másképp működsz vagy a koreaiak mások.

    • Váraljay Gabriel

      Hát social media-ból: Instagramon rátaláltam valakire aki meghívott. Így indult a történet.

      Elég nagyon a kulturális különbségek közöttünk, de én elég nyitott vagyok és ha mindenre megtalálom a választ, képes vagyok elfogadni és elég nagy szinten beilleszkedni is. Egyformák persze sosem leszünk, de én élvezem a kihívásokat és az új dolgokat. Megőrjít az állandóság, az unalmas. :)

  9. Petra

    Szia!
    Köszönöm, hogy megismerteted velünk Dél-Koreát! Nem csak a jó oldalakat, ugyanúgy a kevésbé jókat is. :)
    Kérdéseim: 1. Te összegyűjtöttél annyi pénzt, hogy odakint megtudj élni pár hónapig? Valahol írtad, nem kaptál pénzt a tevékenységeidért… Ez akkor azt jelenti, hogy kénytelen voltál felhalmozni a megélhetőséghez szükséges vagyont?
    2. Mennyire tudtál koreaiul, mikor kimentél?
    Előre is köszönöm a válaszokat! :)

    • Váraljay Gabriel

      1. Viszonylag megfelelő pénzösszeggel mentem ki, de az internetről is volt bevételem.
      2. Koreaiul nem tudtam, csak pár leckén voltam túl a TalkToMeinKorean anyagban.

  10. Lőrentei Alexandra

    Szia! Alexandra vagyok egy hónap múlva 30 így pont befértem a “Working Holiday” programba. 2015-ben én is útnak indulok Koreába 1 évre. Nekem az ázsiai kultúra iránti szeretetem Japánnal indult de rájöttem 3 év tanulás után, hogy inkább Korea jobb lesz nekem >__< szóval nem vagy egyedüli 30-as aki szégyentelenül ezért rajong. Hallottam a blogodról így elkezdem végig olvasni az elejétől, biztosan nagyon sokat fogok tanulni a tapasztalataidból :D

    • Váraljay Gabriel

      Szia Alexandra! Én már nem vagyok Koreában és a blog sem nagyon folytatódik, de remélem találsz hasznos információt. Amennyiben blogot indítasz majd, jelezd felém, mert érdekel. Korea nagyon gyorsan változik és nem egy ismerős írja, hogy pl. Itaewonnak már teljesen más a hangulata mint egy éve volt. Minden új, így a leírtakat is fedd fenntartással. Sok élményt kívánok neked!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.