browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Tavasz Koreában, Szöul hegyei

Posted by on 2012-03-29

Ma a Szöul körüli hegyekben a Bukhansan Nemzeti Parkban voltunk túrázni. Ez a részlet is a 10 napos workshop egyik, nem is kis energiát igénylő mozaikja volt. Ma 18 fok volt, ami már tavasznak számít, ettől függetlenül persze a tűlevelű fákon kívül semmi sem volt még zöld. Koreáról azt érdemes tudni, hogy rengeteg hegység található a területén, amelyet az itteniek előszeretettel látogatnak. Szöulban sokaknak mindennapos, hogy felülnek a metróra (készülök egyébként még metrós írással, mert ismét újabb dolgokat fedeztem fel) és leszállnak a nemzeti parkhoz közeli megállóban és túrabotokkal megmásszák a hegyet. Az egésznek szintén nagyon ázsiai hangulata van, amilyet TV-ből ismerhet az ember. Én kérem Koreából készültem, de a felszínre nem nagyon fókuszáltam, így nekem az volt csak meg, hogy Kínában és Vietnamban vannak hegyes vidékek. A jó pap holtáig tanul, így van ez velem is.

A túrára nyilván a thai gyerekcsoport és kísérőik, valamit pár koreai „kolléga” jött el. Néha nagyon lassan haladtunk, mert a felfele vezető út egyes gyerekeknek problémát okozott, de ettől függetlenül jól telt az egész nap. Éneklés is volt, koreai, angol és thai nyelven. Magyarul a művész úr „nincs az a pénz” válasza miatt elmaradt a műsor. :)

Tegnap volt egy kis érdekesség a narancsok körül. Azt szerettem volna, hogy veszek 2 kg narancsot a központba és negyedekre vágva mindenkit megkínálok. Mindenki ezt teszi. Itt Koreában nincs olyan, hogy az „én kajám”. A kaja mindenkié. Ha valaki hoz valamit, akkor mindenkit megkínál, akkor is ha nagyon kis darabokat kap az ember a szájába. Közvetlenül a szájába, mert nagyon sokszor a számba nyomkodják a cuccokat, ha „néééé” vagy „jéééé” (ez az igen) választ kapnak. Sok területen érzem azt, amit egy nyugati már cikinek tartana. „Az én számba ne nyomkodjanak semmit!” – szerintem így reagálnának sokan. Engem meg nem érdekel. Ezek az emberek még sokkal közelebb vannak a régi világhoz, amikor az emberekben több volt a szeretet és az összetartás és nem volt az a nagy önzés, amit konkrétan otthon is tapasztaltam. Nem akarok vitát nyitni, de így érzem ezt sok területen.

Épp ma gondoltam bele, hogy igazából tőlem sem a szállásért, sem pedig az ételért nem fogadnak el pénzt. A központban ez „nem menő”. Oké, vannak tevékenységek, amit nem fizetnek helyettem, pl. közlekedés, vagy szauna (ott ma voltunk, de az egy másik írás), de ettől függetlenül a nem kimondott szabály ez: ha van 1.5 négyzetméter hely, akkor miért ne aludhatna ott valaki. Ha van elég étel (sőt néha kidobjuk, mert nem ette meg senki és nem olyan ami elállna), akkor még valakinek jut. Aszempontjukból értem én, de nekem problémát okozott (talán még most sem teljesen okés) ez az egész, mert nem ebben nőttem fel. Hát így élünk mi itt. Naponta mindig ér valami AHA élmény, amit lehet nem jegyzek le és utána el is felejtem, de félelmetesen emberbarát, szeretettel teli és lazán segítő ez amiben most élek.

Jaj a narancs-story kiesett. :-) Na szóval én 2 kilót akartam venni és negyedekre vágni, erre elküldtek velem egy thai nőt, akinek a férje koreai, tehát vele nem lesz gond. Elvezet egy élelmiszerboltba. Minden rendben is volt, csak nem tudtam vele megértetni, hogy „de nekem csak 2 kiló kell”, mert megrakta a kosarat szerintem 8 kiló naranccsal mondván, hogy holnap úgyis túrára megyünk… 31.000 won-t (6.000 forint) meg nem akartam kifizetni érte, de nem is engedte volna, mert ezt a központ veszi. Mindegy végül megegyeztem magammal, hogy visszamegyek egyedül egy másik napon „zavaró” tényezők nélkül. :-) Nehéz ez ha nem beszél angolul a másik fél. Az én gyatra koreaim meg igencsak szegényes még.

  • nem tartozik ide, de útközben sikerült lekapnom egy iskolabuszt
  • egy kis "selca" fotó :) "Pózolj Szöulban" ;-)
  • elmentünk egy ilyen díszes tetejű templom mellett
  • csipetnyi látvány a városra
  • ennyire adnak a biztonságra: sok lépcsőn gumi csúszásgátló van az erdőben :D
  • nem sárga az ég, csak használok egy kis szűrőt
  • azt bánom, hogy nem töltöttem le egy panoráma alkalmazást, mert nem fér el a látvány a 4:3-as fotón
  • az egyik kedvenc részem
  • "ázsiai pózolás" :-) ő egy nagyon tehetséges szép hangú és szépen zongorázó lány
  • mindenhol építkezés és fejlesztés
  • tető részlet visszafelé (ez egy kisebb túra volt)
  • most jön a neheze: oda fel kell eljutnunk
  • ilyen "alter" fotókat is sikerült lőni
  • az alsó táblán a cél és a táv
  • Itt minden ilyen "cukiság", a rendőrség logója is (ovis, de jópofa)
  • Bukhansan Nemzeti Park
  • ő az egyik szobatársam :-)
  • később már ilyen kacifántos ösvények vezettek a csúcsra
  • iszonyt nagy ez a város - a koreaiak negyede ebben a városban él (!)
  • azért a tavaszt a hőmérsékleten kívül nem idézte semmi (a fák még kopaszak)
  • rákaptam a gyökér fotózásra
  • nagyon bejön
  • Élni tudni kell!
  • Egy kép a QR kód szkeptikusoknak ;-)
  • gyökér
  • az egyik thai sráccal
  • és megint gyökér...
  • néha 45 fokos emelkedők voltak
  • ismét gyökér...
  • a szikláknak érdekes a felülete és az alakja
  • a korláton innen már csak saját felelősségre lehet mászni...
  • ... ettől függetlenül senki sem hagyja ki
  • ... például ezt a látványt.
  • Az üzletnek mennie kell!
  • ebédre kimbap-ot ettünk, ami egy szusi szerűség, csak egybe van hagyva a tekercs némi "perforációval" :-)
  • a thai-koreai csapat ebédel (a magyar gyerek meg fotózza őket)
  • azért egy wifi routert telepíthettek volna - lett volna idő Instagramozni
  • lenn egy autópálya megy

12 Responses to Tavasz Koreában, Szöul hegyei

Hozzászólás a(z) Fazekas Erika bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük