browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Legyen tiéd a könyv! Menekülés a 14-es táborból

Posted by on 2013-04-21

Menek__l__s_a_14_5107e6624c6f9

Végre elolvastam Blaine Harden Menekülés a 14-es táborból – Észak-Koreából a szabadságba című könyvét. Gondoltam írok egy kis ajánlót, de szerintem ez egy felesleges lépés lenne. Inkább el kellene olvasnia az embernek.

Ahány ember, annyi vélemény. A koncentrációs tábor kínjain kívül, egyébként a legnagyobb kín számomra az a felismerés volt, hogy egy közvélemény kutatás szerint a dél-koreaiaik 97%-t hidegen hagyja az északon uralkodó helyzet…

A könyvet hárman olvastuk el és arra gondoltam, hogy mivel én nem szeretek tárgyakat tárolni (ezért is igyekszem többet olvasni, hogy fogyjon már le a könyvespolcom), hirdetek egy játékot. Annak adom oda a könyvet, aki hozzászólásként (itt a blogon – a Facebookra írt hozzászólások nem játszanak) 2013. május 1.-ig meggyőz arról, hogy miért kell neki elolvasnia.

A kérdés tehát: Miért ajándékozzam oda neked ezt a könyvet?

Figyelem: A hozzászólások csak akkor jelennek meg az oldalon, ha én jóváhagytam őket. Túl sok SPAM-et kap az oldal mostanában, ezért szigorítanom kellett a szabályokon.

Az indulóknak nyilván kreatív írásokat kell benyújtaniuk. Kíváncsi vagyok az írásokra. :) Az írások elbírálásában részt veszek, de a környezetemben több ember véleményét is kikérem. Főleg olyanokét, akik nem ismerik a pályázók neve mögötti személyeket.

Nos, akkor hajrá! Május 1. és lezárom a játékot és postázom a könyvet. ;-)

19 Responses to Legyen tiéd a könyv! Menekülés a 14-es táborból

  1. Sergely Enikő

    Kedves Gabriel!
    Nagyon szeretek olvasni és ezáltal bővíteni a látókörömet. Már egy jó ideje érdeklődöm Korea iránt. Dél -Koreát könnyebb megismerni és felfedezni mivel nyitottabb a világ felé és nincs elzárva, mint Észak-Korea. A helyzet nagyon elszomorító, ami északon folyik és jó lenne többet tudni az ország helyzetéről és az emberek sorsáról és megpróbáltatásairól, hogy min mennek keresztül. Nagyon érdekel, hogy hogy látja a helyzetet és éli meg ezt az egészet egy ott élő ember.

  2. Gyémánt Tímea

    Nagyon örülnék egy ilyen jellegű könyvnek.Minden ami Koreával kapcsolatos jöhet.:-)…..Sokan csak Dél-Koreára kíváncsiak…..a csillogásra,a jólétre,a “tökéletes” országra.Észak és Dél valamikor egy ország volt és szerintem érdemes nem csak a jót meglátni…sajnos sok szörnyűség történik abban az országban.Azért lenne jó egy ilyen könyvet olvasni mert a hírekből folyton azt hallom hogy így fenyegetőznek úgy fenyegetőznek….semmi többet..egy ilyen könyvvel szerintem felvilágosultabb lennék az országgal kapcsolatban,hogy mégis milyen lehet ott az élet.
    ui.:sok szerencsét mindenkinek:-)

  3. Kíváncsifáncsi

    Szia Gábriel ! Nagyon hiányoztál írásaiddal s most nagy örömmel olvastam jeletkezésedben felajánlásodról !

    Magam roppant módon érdeklődöm Korea iránt …Bevallom sok filmet is megnéztem elsődlegesen történelmükhöz kötődőeket és egyre inkább azon kaptam magam ,hogy kutakodom a történelmük iránt ,figyelek a napi érkező hírekre … Északról alig kerül az egyszerű halandó információ közelbe -jobbára a mostani sajnálatos események kapcsán és magam tiszta szívvel kívánom ,hogy megállítható legyen ,mert roppant értékek semmisülhetnének meg mindkét oldalon és minden emberéletért nagy kár lenne !!!
    Fontos információkat tartalmazhat az ajándékba szánt könyv … érdekes lehet egy onnan elszökött ember elmondja tapasztalásait ,bepillanthatunk az Északon élők sorsába !!! -s talán választ kaphatunk a fel nem tehető kérdésekre .Vágyakozom ,szomjazom mindenre ami Koreáról szól …Szeretném ,megismerni a most élő északi emberek sorsát is .

    Írtál arról hogy a Déliek nem érdeklődőek az Északon rekedt testvéreik iránt … Most olvastam ,hogy 1 millió dél-koreai család kérte az északon rekedt rokonai felkutatást és ha lehetséges a kapcsolat felvételt .!! 60 évvel a háború után !!!

  4. Banyalinda

    Miért legyen enyém a könyv?

    -mert szeretném elolvasni, és 1 hónapja szemezgetek vele és nem tudtam ennyi pénzt kiszorítani
    -mert nemcsak én olvasom el hanem rajtam kivül még a
    80 éves apám,
    60 éves párom,
    21 éves fiam,
    18 éves lányom, 34 éves greenpeaces nevelt fiam, annak 25 éves felesége, 30 éves tűzoltó nevelt fiam, annak 25 éves felesége,
    78 éves mostohám,
    53 éves bátyám. annak felesége, 25 és 28 éves fiai,
    -mert mind ezek az emberek különböző korúak és szélessávú politikai összetétel, akik kinevetnek jobbára a koreai történelem iránti érdeklődésemet ill. a koreafanságomat, nyelvtanulásomat,
    Szóval nagyon sok ember körülottem nem tud semmit Koreáról.
    -mert még sohasem nyertem (bocsi, 1 Zepter kést nyertem régebben)
    Ha mégsem lesz általam ez a könyv akkor később kiveszem a könyvtárból, de akkor sajnos nem tudom ilyen sok emberrel elolvastatni!!!!!

    Ha mégsem lesz általad mienk a könyv akkor később fogok beszámolni róla nektek.
    Köszönöm a lehetőséget: Vadász Márti és (Vay Péter)

  5. Yola

    Annak idején, mikor még Észak – Koreával voltunk jóban, szerepelt az Erkel Színházban a Koreai Állami Tánceggyüttes. ( a 70es években nagyon sok ilyen tipusú előadás volt). Nemcsak engem bűvölt el az előadásuk, a közönség felállva tapsolta őket.
    Késöbb volt egy fílmvetítés, talán a Szikrában? na annak már nem volt ilyen sikere, a szokásos lózung volt a 200%-os gazdasági teljesítményekről és a kedves vezetőről, ekkor a közönség hangosan röhögött, amit viszont senki nem tudodtt, hogy a kereai követségről is volt ott valaki és bizony a filmvetítést leállították, azt mindenki mehetett kifele. Balhé nem lett, mert a mozi teli volt – úgy látszik sok embert érdekelt a dolog- meg nálunk már szabadabb volt minden ebben az időben.

    Ennyi élményem van Észak-Koreával kapcsolatban.

  6. Szu

    Nem szeretném birtokolni ezt a könyvet, csak elszeretném olvasni. El szeretném olvasni, mert érdekel és folytatva az elképzelésed tovább szeretném adni másoknak, mert ezt egy nagyon jó gondolatnak tartom. Én a fényképekkel vagyok kicsit hasonlóan…

  7. Orsolya

    Kedves Gábriel!
    26 éves vagyok, szenvedélyes Észak-Korea rajongó. Az ismerőseim közül egyetlen emberrel tudom csak megosztani (szó szerint) ÉK-val kapcsolatos érzéseimet, végtelen kiváncsiságomat, (ő Ivett, remélem nem haragszik meg amiért megemlítem), mert a többi ember nem érti, mit lehet ezen “szeretni”, mit lehet ezután “rajongani”.
    Mindenki csak a negatívumot látja benne, az ott létező politikában, az ottani életben, ami nem csoda, hisz kivetni való bőven akad az egész rendszerben. De az emberek nem értik meg azt, mi van az ott élők fejében (a többségben), hogy mit éreznek (ahogy Hyeonseo Lee is mondta: mindig is azt hitte, ÉK a világon a legjobb hely, a legjobb ország az egész világon). Két szemmel próbálom szemlélni az országot: az ott élő, és rendületlenül, még saját magukban is végtelen hittel meggyőződve a rendszer támogatásával élő emberek szemével, akik az éhezés, a rossz körülmények ellenére ott porolgatják és igazgatják csöpp házaik falán Kim Ir Szen és Kim Jong Il képeit (azóta gondolom már Un is odakerült), akik ha akarnának se tudnának kiszabadulni abból a környezetből, amiben élnek, mert megbolondítaná őket a szabadság, bele őrülnének a sokféleségbe, a választási lehetőségekbe, az új életbe, ami “kinnt” várja őket. Szóval ez az egyik “szem”, amivel nézem őket. A másik szem, a végtelen csodálat ami belőlem fakad: REND! FEGYELEM! Nincs utcai kukarugdosás, nincs bűnözés, nincsenek elkanászodott kamaszok és elferdült felnőttek. Bizonyára mindenki látta azt a videót, amin ÉK-i aprócska gyermekek felnőtteket meghazudtoló módon adnak elő gitáron egy lenyűgöző dalt. Nem csak eljátsszák: előadják! Tudom milyen a zenetanulás, 6 éves korom óta hangszeren játszok. Én tudom milyen volt nekem 6 évesen ezt csinálni, én tudom milyen egy gyerek ha ilyen komoly feladat elé állítják. Kérdem én, hány ilyen korú gyereket tudnának megtanítani ilyen előadásra, ilyen precíz és lenyűgöző eredményt produkálva? Szerintem egyet sem… De nekik már a vérükben van, másra nem tudok gondolni. A csodás demokráciában megsínylett fiatalokra ráférne az ilyen szintű fegyelem megkövetelése. Mások azt mondják: robotok. Én azt mondom: kihasználják a teljesítőképességük azon részét, amit mindenhol máshol a világban tudatosan rombolnak le.
    Lenyűgöznek. Egyik álmom, hogy turistaként eljussak egyszer oda. Többek között ezért is tervezek külföldre költözni, hogy mihamarabb össze tudjam spórolni azt a nem csekély összeget, ami lehetővé teszi ezt az utazást. Nem érdekel a színjáték, nem érdekel hogy nem állhatok szóba az ottaniakkal, nem érdekel hogy színészek játsszák el még a járókelők szerepét is. Nem érdekel, hogy poloskázott hotel szoba várna rám. Nem érdekel, hogy kényszerből meg kell hajolnom Kim Ir Szen és Jong Il szobra előtt. Csak eljuthassak, láthassam, két lábammal érezzem az ottani a földet, hogy közel kerüljek ahhoz, ami vonz.
    Élnék-e benne? Nem hiszem. De furcsa, annyira nem e-világi, hogy nem tudom “nem szeretni” valami furcsa, beteges módon. Sajnálom a szenvedő, éhező embereket, ha tehetnék értük bármit is, megtenném. De ennek ellenére, valami megmagyarázhatatlan érzés folyamatosan vonz, és “kényszerít” arra, hogy kutassak utána, nézzek meg mindent, és olvassak el mindent róla, amit csak lehet. AMÍG lehet. Van egy olyan érzésem, már nem sokáig marad fennt ez a rendszer. Folyamatosan azt érzem, lemaradok róla, hogy láthassam még eredeti állapotában, és ez megrémiszt.
    Észak Korea évek óta az első számú, kitűnő beszélgetős téma köztem és Édesapám között. Másról nem nagyon szoktunk beszélgetni, nincs rá idő, lehetőség, kedv, érdeklődés, nem is tudom… De amint elhangzik ÉK akármelyik híradóban, máris átbeszéljük a látottakat/hallottakat, vagy ha én is olvasok egy új cikket, hallok valami új dolgot, vele áttudom ezeket a dolgokat beszélni (meg persze Ivettel is).
    Akár enyém lesz a könyv, akár nem, így is úgy is enyém lesz, ami benne van, mert megfogom venni akkor, vagy kölcsönkérem valakitől, és ha elolvastam azt már senki nem veszi el tőlem. Nem a könyvet: hanem azt, ami benne van leírva. Egy újabb színfoltja annak a tudásnak, amit ezzel az országgal kapcsolatban rendületlenül próbálok felhalmozni!
    Üdvözlettel: Orsolya

  8. Tunde

    Az én ajánlásom…azoknak akik még nem olvasták.

    A szerző Blaine Harden veterán újságíró neve már maga garancia a nemzetközi sikerre. Harden tollából született Menekülés a 14-es táborból könyvet eddig 24 nyelvre fordították és elnyerte a Francia politikai életrajz irodalmi nagy díját. A Financial Times az év legjobb könyvének választja, a South China Morning Post 2012 irodalmi fénypontjaként tartja számon. Bestseller Németországban, Franciaországban, és Svájcban.

    “A könyv által az olvasó “elmerül” a világ szélsőséges és elképzelhetetlen embertelenségében”
    “Izgalmas, egyedülálló emlékirat a szívfájdító menekülésről”
    “A modern halál tábor története”
    http://www.blaineharden.com/

    Több mint 21.000 észak-koreainak sikerült menekülnie Dél-Koreába 2011-ig.
    Amennyire tudjuk, közülük csak egy született politikai fogolytáborban a hírhedt észak-koreai Gulag-ban, Shin Dong-Hyuk. Az ő menekülés történetének hitelességét a 14-es kimagaslóan szigorított táborból sokan megkérdőjelezték.

    Politikai krízis szituáció? Mi a megoldás nyíltan hadbaszállni a diktatúrával, szemet húnyni felette, vagy eltitkolni a valós tényeket? Bel-és külpoliltikai sakk játszma, aminek stratégiai alapja a nincs nyertes, nincs vesztes felfogás?

    Nem hivatalos adatok szerint: 150-200.000 emeri lélek raboskodik munkatáborban, akik jelenleg nem tartoznak északhoz vagy délhez, kelethez vagy nyugathoz sem. Helyettük szól hozzánk ez a könyv.

    A “14-es tábor” olvasó közönségének száma viharos gyorsasággal növekszik.

    Hiszem, hogy Shin Dong-Hyuk élni akarása, kitartása és sikeres menekülése nem a véletlen műve. Tisztelem jelenlegi munkásságát amit a “hátrahagyottakért” tesz. Nap mint nap újra szembesülve saját “újvilági” táboron kívüli lelkiismeretével. Úgy tekintek rá. mint egy PILLANGÓra akinek HATÁSa nem múlik el nyomtalanul.

  9. Szij Zsanett

    Kedves Gabriel!

    18 éves vagyok és 11 éves korom óta szeretem az ázsiai kultúrát, de korea iránti érdeklődésem nem rég alakult ki. Mindig megkérdezik tőlem, hogy mit lehet szeretni benne ?
    A válaszomat még nem tudom mindig csak annyit mondok, hogy maga a kultúra, de
    úgy érzem több is van a háttérben. Sajnos nem mindenkivel tudom megosztani
    Korea iránti rajongásomat csak két emberrel. Tudják , hogy nekem ez nagyon fontos.
    A szüleim támogatnak benne, hogy egyszer sikerül eljutnom oda gyerek korom óta mindig az volt az álmom, hogy gyerekeken segítsek ezt valóra akarom váltani .A blogodon olvastam, hogy te is önkéntes voltál egy gyerek otthonnál és ez nagyon imponált és ez nekem talán egy kiindulópont lehetne az életemben.
    Nagyon sok Koreai filmet és sorozatot megnéztem ezáltal tudok pár szót koreaiul szerintem érdekes nyelv és szeretném megtanulni. Ha elolvashatnám a könyvet jobban megérteném az ottani helyzetet. A blogodat figyelem és amikor megláttam ezt a hirdetést akkor kapva kaptam az alkalmon hogy elmeséljem neked a történetem.

  10. Naomi

    Miért szeretném?
    1. Nyerni mindig nagyon jó.
    2. Egy könyvmolynak könyvet nyerni még nagyobb öröm.
    3. Ha a családban szinte mindenki könyvmoly, akkor egy új könyv nem csak nekem, hanem nekik is örömet okoz.
    4. Minden érdekel, ami koreai.

  11. Elhaym

    Nagy Korea rajongó vagyok, ezért minden érdekel, ami az országgal kapcsolatos.

  12. Soodal

    Nekem pont megvan a könyv, de ha valakiben kétség merülne fel, milyen is lehet, csak ajánlani tudom. Hihetetlenül megdöbbentő és elkeserítő volt belegondolni, hogy amíg én vígan iskolába és gimnáziumba jártam, a világ másik felén egy velem nagyjából egyidős gyereket kínoztak, teljesen legálisan.

  13. Szilvia

    Kedves Gabriel!

    Azért szeretném én a könyvet,mert 17 éves lányom azt tervezi Dél-Koreába szeretne menni tanulni,majd ott élni.Csak a jó dolgokat látja,a negatívumokról nem vesz tudomást.Szeretném ha sokkal szélesebb lenne a látóköre…ismerje meg a másik oldalt is.
    Én is szívesen elolvasnám a történetet.:)

    Köszönjük szépen a felajánlást,nagyon kedves ötlet!:)

    Szép napot Neked!:)

  14. Csapi007

    Hy
    Épp a világ megmentésén dolgozom, a közeljövően uticélom Észak-Korea felé venném és jól jönne a könyv ha a helyi erők esetleg az említett táborba zárnának.

  15. Csalló Petronella

    Szia!

    Hogy miért szeretném megnyerni a könyvet? Őszintén? :) Mert nyerni nagyon jó, és ez még csak kétszer fordult elő velem egész életemben, és mindkettő KÖNYV volt :) Egy könyvmolynak ez az igazi öröm!!
    A másik ok: nem igazán ismerem Koreát, még maximum a történelem órai dolgok jutnak eszembe, és ezért jó lenne elolvasni a könyvet, hogy egy kicsit legyen képem “más világon” élőkről is. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet a fülszöveg!
    Várom a sorsolást!!
    Köszi, hogy részt vehetek!

  16. Niki

    Először is köszönöm ezt a lehetőséget, hogy könyvadományozás formájában próbálsz még jobban “közelebb kerülni” az blogod olvasóihoz, s a felajánlásod igazán jó ötlet! Alig találni (vagy inkább egyáltalán nem) Ázsiai, mi több, nem propaganda célzatú irományokat, ezért enyhén szólva is magasba szaladt a szemöldököm mikor megláttam a bejegyzésed.
    Nagy valószínűséggel már kifutottam a ki és megjelölt időintervallumból, ám cseppet sem zavar, mert nem a legfőbb szándékom ezzel a hozzászólással megnyerni a könyvet.

    Nekem nagypapám mesélt még kiskoromban foszlányokat hogy mi és hogy történt ebben az időszakban, habár nem közvetlen személyes élménye alapján, hanem egy barátja szemszögéből, aki a déli erőket erősítve küldött 2-3 levelet, elmesélve mit élt meg. S hogy ebből mi igaz vagy sem, nem tudom, mert nagyszüleim történeteire tudok támaszkodni csak. Annyi azonban bizonyos,máig szívemet szaggató emlék, ahogy nagyapám könnyei közepette mesélte történelem könyvem fölött görnyedve, mi volt az utolsó levél sora, ami még eljutott hozzá: ” Ha ismét meglátogatlak, remélem csinálsz nekem abból a hallevesből ismét” (gondolom a halászlére gondolt).
    Fogalmam sincs milyen lehetett ott lenni, s az, hogy messzi, több ezer km-re lévő emberek ugyanúgy siratták barátaikat, mint azok családtagjai, számomra megdöbbentő. Remélem több hasonló könyv lát még napvilágot, hogy lássa a világ, mit is tesz önmagával. Az emberiség hogyan gyalázza saját magát.

    Nem tudásom akarom bővíteni a könyv olvasásával, sem az Ázsia iránti szeretetem motivált ebben a szösszenetnyi írásban, de úgy úgy érzem, hogy akármilyen forrás jut az ember kezébe ebből az időszakból, azt kincsként kell őrizni. Én személy szerint nem tudnék megválni tőle, talán.

    Még egyszer örülök hogy lehetőséget adsz a nyerésre, és várom további írásaidat itt a blogon! :)

    Földi Nikoletta

  17. Váraljay Gabriel

    Nos ígéretemhez híven a mai nap lezárom a játékot és eredményt hirdetek. Ahogy már írtam is, hogy ne az legyen, hogy névhez kötöm a gondolatokat (van akit ismerek virtuálisan stb.) kiadtam egy teljesen Koreai témától független és megbízható embernek.
    Később átolvastam én is a hozzászólásokat, mert a közelmúltban én mindent csak jóváhagytam, de a mai napig nem akartam elolvasni ki mit írt.
    A nyertes tehát Banyalinda lett, akinek gratulálok és privátban várom a postai címét az info(kukac)varaljay.com -ra.
    A fő indok az, hogy saját magán kívül még 13 embernek fogja odaadni a könyvet elolvasásra. Nem azzal érvel, hogy ő mennyire akarja a könyvet, hanem azzal, hogy meg is akarja osztani másokkal.
    Ettől függetlenül mindenkinek köszönöm az értékes válaszokat. Nemsokára indul a már Facebokon is meghirdetett játék egy új könyvért.

  18. Szu

    Gratulálok Banyalindának, jó helyre került a könyv.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.