browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Az elmúlt egy hét az arab konyhában

Posted by on 2013-08-29
Az arab étterem belülről.

A nagyszerű fotóért köszönet black sheep-nek.

Komolyan már lelki kínokat okoz, hogy nincs időm blogot írni, de most az üres időt kihasználva mobilon pötyögöm be ezt a bejegyzést. Van sok témám, de ma arról írnék, ami a napjaim nagy részét teszi ki: ez pedig az arab étterem konyhája.

Egy hete lázas betegen kezdtem meg itt a munkát. Nagyon ismeretlen volt a terep, mert nem vagyok egy nagy “főző típus” és az arab konyháról sem tudtam semmit. A meglepetés viszont ennél nagyobb volt: igenis jól ment minden. Arab főnökeim nagy örömére a menü nagy részét pár nap alatt már fejből el tudtam készíteni.

Magas minőségű alapanyagokkal dolgozunk. A bárányhús például Ausztráliából jön. A lazac koreai és fantasztikus jó a színe. Igazi egészséges rózsaszín. Rájöttem, hogy szeretek hússal dolgozni. Gondolok itt a húsok feldolgozására, porciózására. Egy pályatévesztett hentes veszett el bennem. :-)

Az arab konyhában az tetszik a legjobban, hogy nagyon szuper szószokat készítenek. Az ételek így sosem lehetnek unalmasak. A pácokról még nem is beszéltem. Minden hús fajtát más és más pácban tárolunk. Ezt szeretném bővebben megtanulni, mert a főnök ezt a tudást nem nagyon adja tovább. Egy év alatt akar belőlem séfet csinálni, amihez a szerinte a neve akkora ajánlólevél lenne számomra, hogy bármelyik arab étterem felvenne a jövőben. Hát nem tudom, hogy maradok-e egy évet, szerintem nem, bár az élet még sok mindent hozhat.

Az első hetem szörnyű volt. Zombiként csináltam végig az egészet. A folyamatos hidegrázások, mintha az amúgy forró és magas páratartalmú koreai nyár és az olaj és a sütők miatt forró konyha nem lett volna elég. Az agyam viszont dolgozott és felszívott minden infót, amit a konyhában tudni érdemes.

Van egy aranyos fiatal kínai kolléganőm. Ennyit dolgozni embert én még nem láttam, mint amit ez a lány leművel. Kiegészítjük, segítjük egymást mindenben. Már lassan olvassuk egymás gondolatait és egymás keze alá dolgozunk. Eddigi életem legjobb kollégája Arjo, aki mint kiderült tévedésből lett koreai szakos. Biológiát akart választani, csak az internetes jelentkezésnél rossz helyre tette a pipát és koreai szakra jelentkezett. Vicces történet. :-).

Lényegében egy család része vagyok: amikor leülünk enni, akkor erősen közösségi érzésem van. A hangulat vidám és az arab mártogatós ételeket fogyasztva része vagyok az arab kultúrának. Azért vicces az is, amikor egy asztalnál ül egy dubai, egy jordániai, egy kínai, egy koreai és egy magyar. :-) Ilyen szituációkban, azért hangosan fel tudnék nevetni. :-)

Délben nyitunk és este 10-kor zárunk (elvileg), de mindig van valami. A konyhát kitakarítva, húsokat higiénikusan elpakolva stb. hagyhatom csak el a terepet. Nagyon sok a mosogatás, akkor is ha mosogatógép van (amibe azért nagyjából elmosott tányérokat illik tenni). Mindig van mit csinálnom. Ha nincs vendég előkészítem a salátát, hűtőt takarítok stb. Mindent megteszek azért, hogy csökkentsem azt a stresszt, amit mondjuk egy 8 fős arab vendégkör okoz. Ilyenkor köpi a konyhai nyomtató a megrendeléseket és nagyon észnél kell lenni, mert minden másodperc drága. Szerencsémre felfogtam a titkok nyitját: ez pedig a logisztika. Mindig a húsok sütésével kezdünk, mert ez tart a legtovább, közben pedig van idő előkészíteni mást (saláták, falafel, krumpli, egyéb szószos-mártogatós tálak, pirított kenyér, stb.). Élvezem!

A képen épp az arab étterem korlátját támasztva pihenek egy kicsit.

Az ebéd és a vacsoraidő rohamai között a fáradt séf megpihen. :-)

Elgondolkoztam azon, hogy mi is egy arab étterem sikerének a titka. Rájöttem! A vendégkör fele arab, akik örülnek annak, hogy “otthonit” fogyaszthatnak. Ez egy magyar étterem esetében nem menne. Egyrészt mert nincs sok magyar Koreában, másrészt a magyarok nem biztos, hogy minimum heti kétszer beülnének egy magyar étterembe. Jobban nézik az árakat, mint a magyarok. Az arab közösség összetart, miközben a külföldön élő magyarok utálják egymást. Na ez a nem mindegy. :-) Ha valaki másképp látja szóljon nyugodtan.

Éjszaka mire hazaérek nincs idő semmire csak letusolni, és beesni az ágyba. Még 1-2 Skype beszélgetés a családdal. Ők nem értik miért nem érek rá beszélgetni. :-) A fő problémát egyébként még mindig a fokozatos hőhullámok okozzák. Szerintem a szervezetemben felborult valami a hőháztartással kapcsolatosan: a nagy hőségek és a klíma keveredése nem tett jót. A szálláson érzem ezt a leginkább, ahol klíma nélkül nagyon meleg van és izzadságban fürödve ébredek fel. Jobban mondva inkább felriadok. Ha meg megy a klíma fázni kezdek, miközben nincs olyan fokozat amely épp jó lenne. Komolyan már minden funkciót, hőfokot teszteltem.

Lehet épp ennek köszönhetően minden hajnalban fejfájással kelek és be kell vennem egy fájdalomcsillapítót. Visszaalszom, majd fájdalommentesen kelek reggel. Tudom, hogy ez nem normális, de be kell vennem valamit, mert nem bírnám végigcsinálni a napot. Szerencsére most amikor ezt az írást publikálom, jól érzem magam és nem vagyok olyan fáradt. Vagy megszokta a szervezetem, vagy gyógyító hatással van rám az írás.

A komolyabb és szigorúbb főnök egy hétre hazautazott. Ne izguljak, mert itt a másik mókamiki főnököm. Ő idősebb és szerintem inkább árt ha segít. Sőt ő kérdez, hogy mit hogy… Először azt hittem ez vicc, de amikor kivette a kezemből a munkát és olyat készített, amit korrigálni kellett, már nem nevettem. Érdekes lesz a szombat, de érzem, hogy végig fogom tudni csinálni! Jó érzés a tudás. Büszkévé tesz, persze jó értelemben. Még mindig van mit tanulni. A titkokat is tudni akarom. :-)

A konyha egyre tisztább, miattam. Minden nap egy-egy részt komolyabban takarítok ki, így pár nap alatt komoly változáson esik át a munkaterepem. Ez is jóérzéseket ad, legalábbis nekem.

Ma volt benn egyébként Csilla, aki egy olvasóm. Pszichológus és a játékfüggők csoportos kezelésére van specializálódva. Megnézi hogyan is működik ez a rendszer Koreában. Izgalmas téma. Csilla hozott nekem pár magyar gyógyszert, amelyek tuti működnek. :-) Jó, ha az embernek vannak olvasói. ;-)

Sajnos csak a hétfőm szabad és ebből adódóan kevesebb információ is ér Koreával kapcsolatosan. Azért ettől függetlenül van több témám, amiről írni akarok. Ez a mobilon blogolás nem is rossz ötlet!

6 Responses to Az elmúlt egy hét az arab konyhában

  1. Vándormadár

    Hát, jobbulást, fizikumot illetően. Ami az arab kajáldát illeti, sok arab él itt, nekem is vannak arab ismerőseim. Azért itt, Szöulban annyira nem vettem észre, hogy mi, magyarok utálnánk egymást :). Lehet, hogy nem mozgok olyan körökben, de akiket megismertem, minden jó fejek :). Érdekesen hangzik, még nem próbáltam az arab kaját, de ami késik, nem múlik.

    • Váraljay Gabriel

      Az utálatot általánosságban írtam, pl. angliai magyarok, vagy más ország… Szöulban nem ismerek maximum 2 embert. :-)

  2. Ágoston Péter

    Na, végre valami új infó :) Jól néz ki a hely, király lehet! Egyszer én is belekóstolnék egy ilyen konyhába, csak kíváncsiságból. Mármint a “backoffice” részébe :D

  3. Vándormadár

    Az angliai magyarokról én is hallottam “szépeket”.

  4. Nanaki

    Ha nem túl személyes, kimennék Koreába milyen könnyen tudnék ilyen munkát találni? Egyáltalán hogyan kell keresni, vannak erre kifejezett irodák, vagy beállítok mindenhova hogy munkát keresek? Mennyire lehet megélni egy ilyen munkával? Ki lehet egyáltalán belőle fizetni az albérlet+rezsit, plusz kaját? Egyáltalán adnak ki külföldinek albérletet?
    Sok a kérdés, de már egyre inkább mennék…

  5. Váraljay Gabriel

    Szakmától és személytől függő. Van aki ügyes és talál munkát, van aki meg megtesz mindent és hiába.
    Munkaközvetítő iroda biztos van, de az a koreaiaknak szólhat. Szerintem egy külföldit megmosolyognának.
    Mármint milyen munkával? A bért a munkaadó határozza meg, tehát nincs béralku, stb. Ebben is más ez a kultúra.
    Albérlet? Én egy diák / munkásszállón lakom amely 550.000 wonba kerül havonta. Egyágyas szobát kell elképzelni külön fürdőszobával + wc-vel. Az étel a szálláshoz jár (ha felmegyek eszek akár napi háromszor) + a mosógép a közös mosószobákban (minden emeleten egy). Azért egy teljes idős munkával ki lehet fizetni ezt és még marad is szerintem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.