browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Vissza az iskolapadba – utcai kaja kontra étterem

Posted by on 2013-08-04

Iskolapadokkal berendezett koreai étterem.

Ma egy gasztro témával jövök. Egy olyan helyen voltam ma vacsorázni, amelyet különlegesnek neveznék ugyanis egyrészt a menü nem más mint az utcán is kapható ételek legjobb válogatása, a hely berendezése viszont egy régi iskola környezetét idézi.

A koncepció nem is rossz, hiszen néha az embernek nincs kedve az ételárus kocsija mellett elfogyasztani a vacsoráját. A Tokbukki például tocsog a csiliszósztól és az ember folyamatosan azon parázik, hogy mikor eszi le magát a csípős piros szósszal. Nos ez a hely azért csökkentette ennek a kockázatát.

A képeken jól látható, hogy nagyon minimalista a berendezés, hiszen a környzet olyan mint a 80-as években lehetett egy koreai általános iskola. Minden esetre nekem nagyon tetszett. Alap tartozék minden koreai étteremben, hogy a víz az ingyen van, és külön előre fertőtlenített készülékből kell kivennünk az amúgy rozsdamentes fémből készült poharakat.

A többiről beszéljenek a képek:

Iskolapad és székek a koreai étteremben.

Szalvétaadagoló és pálcikák. Az árakat pedig 5-el kell osztani és megvan a forintosított érték:

Szalvétaadagoló és hurkapálcikák.

Iskolai kacatok a falakon.

A menüből egy kis ízelítő:

Koreai ételek egy tálcán.

Részletesebben fentről balról kezdem. Ez itt csak egy leves 오뎅 국물 (kanalak előre belekészítve, vicces), amelynek ízét amúgy a magyar “zacskósleveshez” tudnám hasonlítani. Persze annál azért finomabb és egészségesebb is:

Koreai leves.

A következő étel elsőre valami undorító hurkának fog tűnni, de húst ez nem látott. És itt jönnek be a képbe a kultúrából hozott dolgok. Amikor meglátunk valamit, ami a mi kultúránkban valamit jelent, vagy valamire hasonlít, bekapcsol az előítéleteknek nevezett dolog. Nos ezt én sokszor tudatosan kapcsolom ki. Esetünkben ez egy rizstésztával és fűszerekkel töltött hurka. Az íze is teljesen más. Hogy miként töltik bele, vagy csak betekerik? Ne kérdezzétek, mert nem tudom. :-) 순대

Rizstésztával és fűszerekkel töltött hurka.

A tokkbukki-t nem kell bemutatni. Csípős csili szószban tocsogó rizstészta nudlik. Imádom! 떡볶이

Tokkbukki. Koreai rizstészta és csípős csili szósz.

És a végére maradt a számomra is új dolog. Név szerint a 떡꼬치 (tokkucsi), amely olyan mint az előző étel, csupán csípős és édes szószba van mártogatva. Én mézes ízt éreztem, de ez megéri az árát. Kb. 140 forintnak megfelelő összegért juthatunk hozzá és ha másért nem, de e miatt vissza akarok ide térni.

Rizstészta édes szószban.

6 Responses to Vissza az iskolapadba – utcai kaja kontra étterem

  1. Mónika

    Olyan a hely, mint egy romkocsma. :D
    Úúúúú…. az a “hurka” annyira jóóóó!!!!! Meg a leves is!!! (hú, az most, hogy így hirtelen eszembe juttattad, nagyon hiányzik)

  2. Vándormadár

    Jujj, ezeket én is szeretem! :) A sundae-ben főtt vér is van, legalábbis nekem azt mondták. Néha adnak hozzá belsőségeket is, pl. főtt máj, szív, tüdő. Amit sóba mártva szokás enni. Néha a piacon, kis beülős helyeken szokás enni ezeket.

  3. Vándormadár

    Elnézést, hogy elijesztettelek tőle! A belsőségeket külön, fölszelve adják hozzá… Miért, otthon a véres hurka is hasonló eljárással készül :). Egy vicces képregény róla: http://dearkoreacomic.com/2011/07/dear-korea-028/

  4. NyesteBrigitta

    Nekem tetszik az a hurka kinézetű étel. Bár az a fura, hogy ránézésre nem is a hurka jutott eszembe róla (amúgy én utálom a hurkát). Kár, hogy ízeket nem lehet neten átadni, nagyon kíváncsi lettem rájuk.
    Amikor Spanyolországban voltunk, beültünk enni egy étterembe. Amit kaptam, az ránézésre karikára vágott lecsókolbász volt sütve sült krumplival. Na, az íze egyáltalán nem volt olyan. Valami mennyei volt!
    Szerintem is jó dolog kikapcsolni néha a feltételezést, hisz az csak fél tételezés. :-) Én iszonyatosan tériszonyos vagyok, ezért folyton olyan helyekre megyek, amik ezen a téren próbára tesznek. Így voltam már az esztergomi bazilika kupoláján is. A vicces benne, hogy lefele jövet lettem rosszul a csigalépcsőn, mert a férjem túl gyors tempót diktált és a vége egy pánikroham lett, de a látvány megérte. Mióta ilyeneket csinálok, egyre javul a tériszonyom. :-)
    Ha eljut az ember valahová, akkor legyen nyitott és próbáljon ki dolgokat. Azért szeretem a blogod olvasni, mert sok dolgot megtudtam eddig belőle, amit amúgy nem. Drukkolok, hogy sokáig legyen benne részem, mert ez azt jelenti, hogy sokáig vagy Szöulban. :-)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.