Több mint 200.000 ember az észak-koreai gulagokban

A világ előtt egyre nyilvánosabban jelenik meg Észak-Korea azon arca, amely a több mint 200 ezer (!) politikai fogoly munkatáborokban való tartásáról szól. Mindig megjelenik egy-egy túlélő, vagy vallomás tevő őr (utóbbit nem teljesen értem, de bizonyára van aki az őrök közül sem bírja a látványt stb.), aki beszámol az ott zajló dolgokról.

A körülmények siralmasak: az ételben hiány van, főleg kukoricát és sót kapnak. Ennek hatására a legtöbben elveszítik a fogaikat, az ínyük elfeketedik, a csontjaik gyengék lesznek és idővel a derekuk sem bírja el a testüket. A legtöbb nap 12-15 órás munkáról szól és ebből az életformából nincs kiút csak a halál, amely általában 50 éves kor körül nyújt megváltást a raboknak. A körülményeket nagyban súlyosbítja az is, hogy csak egy ruhát hordhatnak, szóval az életüket rongyokban élik le. Nincs szappan, zokni, alsónemű se intimbetét.

Ezekbe a táborokba külföldi látogatókat sosem engednek be. A nagy felbontású műholdképekkel viszont minden nap tele van az internet. A fotók egyértelműen alátámasszák a túlélők és őrök vallomásait. Az őrökkel nem együttműködő rabokat halálra kínozzák, a többi rabot pedig a kivégzések végignézésére kényszerítik. A munkatáborokat természetesen elektromos kerítések védik. Megszökni nagyon nehéz, de ha valakinek mégis sikerül és elkapják, ki lesz végezve.

Az emberi jogok sárba tiprása, és ezek a táborok szinte sosem kerülnek szóba ha USA és Észak-Korea közötti egyeztető tárgyalásokra kerül sor. Az Egyesült Államoknak az atomfegyver gyártása komolyabb problémát jelent és a többi témát valahogy fel sem hozza. Érdekes hogy ez nem téma, miközben a műholdfelvételek szerint ezek a táborok a náci koncentrációs táborok 12-szeresei és az orosz gulag táboroknál 2-szer nagyobbak. Észak-Korea tagadja ezen táborok létezését, a világ közvéleménye pedig valahogy nem szentel elegendő figyelmet az egész problémának (ez is gyenge szó, mert ez nem probléma, ezek szörnyűségek). Az EU sem tud sokat tenni az ügy érdekében. Nincsenek celebek sem, akik kiállnának a világ elé. Az észak-koreai gulagoknak nincs Richard Gere-jük (Tibet), vagy George Clooney-juk (Dárfúr), a fogyasztói társadalmakat pedig csak a celebek által láttatott dolgok érdeklik.

A nyilvános kivégzéseken a 16 évnél idősebbeknek kötelező a részvétel. Egyes rabok szerint mégis a politikai vádak miatt még táborba küldött rabok helyzete a legrosszabb. Az alap vád általában az, hogy „déli-ügynökök”. A legtöbbjük a sok kínzás után inkább elismeri a vádakat… Az egyik túlélő arról számolt be, hogy amikor letartóztatták 75 kiló volt, a kínzások után viszont 36 kilósan vitték tovább a munkatáborba. Nyáron kiégetett kukoricaföldeken, télen pedig erdőben kellett dolgoznia.

Az információk feldolgozása a vallomások alapján már több mint két évtizede zajlik. Pszichológusok bevonására természetesen szükség van, mert egyrészt nem nagyon szívesen beszél senki az átélt dolgokról, másrészt zavarosak a disszidáltak történetei (nyilván nagy a pszichés nyomás ha erről kell beszélnie valakinek).

Összesen 14 tábort sikerült így felderíteni (vallomások és műholdfelvételek) és a volt köztisztviselők szerint ebből 5 nagyon nagy területen helyezkedik el. A 22.-es tábor, amely a kínai határ közelében van 31 mérföld hosszú és 23 mérföld széles. Elképzelni nehéz, de elég arra gondolni, hogy ez a munkatábor nagyobb területen fekszik mint Los Angeles (!). Állítólag több mint 50 ezer foglyot tartanak ott fogva. Többségüket elvi / politikai vádakkal, de az is gyakori eset, hogy az elítéltek nincsenek is tisztában miért is kell ott lenniük. Mivel bírósági eljárás nincs, csak egyszerűen „ott találják magukat”. Kim Il Sung (az egykori diktátor) szabályaiból adódóan a generációs bűnök általános fogalomnak számítanak, így sokszor 3 generáció is büntetve van a nagyszülők „bűnei” miatt.

Források: The Washington Post / Mail Online

folyt. köv.