browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Lótusz Lámpás Fesztivál (előkészületek)

Posted by on 2012-05-20

Amikor megírok egy-egy posztot, sokszor kavarognak a gondolatok bennem. Tudom, tudom, gondolkozzak egyszerűen, de elég nehéz egyszerűen gondolkozni mikor arra gondolok, hogy vajon mindent le kéne-e írnom, vagy inkább cenzúrázzam önmagam. A mostani cikk egy kicsit őszinte lesz és lehet sérteni fog egyes embereket, illetve hitnézeteket. Inkább nem hallgatom el, és maximum megkapom a magamét a hozzászólásokban.

A tegnapi csavargás során elértünk a Jogsyesa temple („dzsongjesza” templomhoz). A hely egy nagy buddhista templom, amely ellentétben a többi buddhista templommal nem a hegyekben, hanem Szöul egyik központi helyén helyezkedik el. Ezen a hétvégén zajlik ugyanis a Lótusz Lámpás Fesztivál, amelynek előkészületei zajlottak itt.

Persze minden szép és jó, de engem a buddhizmussal a békés vallással kapcsolatosan egyre több negatív inger ér. Persze egyének alapján nem szabadna megítélnem egy vallást, de egyszerűen nem tudok elmenni dolgok mellett. Egyrészt ugyebár ott a „kedvenc” monkom, aki mindig talál fogást a mindennapjainkban. Lehet egyszer tényleg el kellene küldenem melegebbre a palit.

Másrészt már kezdem érteni, hogy az itteni Nagy Mester miért nyilatkozik negatíva a nagy templomokról. Ha most pofátlan (fújdefúj) nyugati kutya akarnék lenni azt mondanám, hogy monknak (buddhista szerzetes) lenni megéri. Egyrészt ott van az, hogy keresed önmagad. Meditálsz, és fejleszted a személyiséged (ami egyrészt önzés, mert csak rólad szól minden, amiért másoktól elvárod, hogy tiszteljenek). Persze meg kell tartóztatnod magad dolgoktól (ez is relatív, mert van aki simán házasodik és van családja stb.), de cserében a társadalom eltart. Nem mondanék ilyeneket, ha nem láttuk volna a saját szemünkkel, ahogy a pöffeszkedő (nincs enyhébb szó) monkoknak adományokat adtak ebben a templomban. Egy-kettő még simán háremet is fenn tud tartani. Jövedelmező szakma ez.

Természetesen vannak jó monkok is (ami már egy fura kifejezés, mert mindenkinek annak kellene lennie), de én miért az önző és cigiző monkokat fogom ki? Az elmúlt időszakban egyébként itt elég nagy botrány volt az alkoholt ivó, cigiző és szerencsejátékot játszó monk-vezetők egyik kandi-kamerás videója. Nem tudom, hogy mi történt az ügyben, de a koreaiak nagy része bocsánatkérést követelt. Érthető. Az ember ember marad, és gyarló, akkor is ha szentnek akar látszani. Ennél azért jobb fokozat az, ha az ember őszinte.

Turistaként ez a templom érdekes lehet, de bennem teljesen más érzelmeket kavar fel. Látom az 1000x leboruló embereket, akiket meg kellene értenem, mert ők ezt tanulták, ebben nevelkedtek. Én pedig azt tudom, hogy ha Isten létezik akkor nem hülye és nem is süket. Nem várja el, hogy ezerszer borulj le előtte, és azt sem hogy ezerszer elmondj egy imát (vagy, hogy betedd egy imamalomba és 1000x körbetekerd – automatizáció?) Ha tudja mi van a szívedben akkor az elég. Ha úgy érzed imádkozz, de ne sablonosan. Szerintem ez is olyan mint otthon a vasárnapi templomba járás. Sok ember elmegy, majd a hét többi napján úgy sem úgy él, ahogy kellene. Ha egyeseknél most ezzel a témával kiütöttem a biztosítékot, akkor itt kérek elnézést.

A lampionok megvásárlása, velük való mászkálás, majd felakasztása valahova a Buddhának való szolgálatot szemlélteti. Sokan itt még külön nyomtatványokat is vettek, amire ráírták a nevüket, majd egy emelőszerkezetes srác felakasztotta a neveket a még szabad lampionra. Látványos dolgok ezek, amelyeket inkább a hagyományok, mintsem a logika vezérel.

Szóval  Buddha születésnapjára díszítették fel Szöult, állítólag több mint 100.000 lampionnal. Az egész gesztus nagyon szép. A nők és férfiak tradicionális viseletben, stb. Dobolnak, tradicionális hangszereken játszanak stb. Este, amin már nem voltunk ott (de sok képet láttam), persze az előkészületek átmentek felvonulásba. Minden lampion világít és szép lehet az egész látvány.

Mi hulla fáradtak voltunk a sok mászkálástól, ráadásul még elmentünk a „The Story of King Sejong” kiállításra is, ami már egy másik írás.

7 Responses to Lótusz Lámpás Fesztivál (előkészületek)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük