browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Itt élned, halnod kell?

Posted by on 2012-08-24

Már az elején kikötöm, hogy rossz az aki rosszra gondol. Nem  a hazafiasság ellen fogok most szólni, csak az ellen a kijelentés ellen, hogy “ez a hazám, itt születtem, itt kell meghalnom”. Szerintem ez az állítás egyenesen nem érvényes (sosem volt az, de ez más kérdés). Egyenesen negatív, mert a halált árnyékolja elő, és aki normális nem tervezi  a halált, hanem az életre fókuszál. Nem azt mondom, hogy legyünk mérhetetlenül naivak, de miért kell a negatívumokra fókuszálni?

A 21. században élünk, és tetszik vagy nem, a világ megváltozott. Nincsenek szabályok. Az EU-n belül ráadásul “büntetés” mentesen tudunk lakni, csak lehetőség, vagy pénz kell hozzá (a pénzt direkt írtam a második helyre, mert nem ez a lényeg, még akkor is ha nagyon sokan anyagiak tekintetében vizsgálják meg az utazás / elköltözés lehetőségét). A világ többi részén már nehezebb. A turista-vízum sok helyen csak 90 napra érvényes és utána tenni kell valamit. A Thaiföldön élők rendszeresen kiutaznak a határon túlra és hosszabbítanak, szóval mindent meg lehet oldani… Az országban ráadásul tudnak is erről és nem tesznek semmit sem ellene, mert minden egyes vízum kiváltása újabb dollárokat hoz az államkasszába. Lényeg, hogy megoldás mindenre van.

Továbbra sem azzal van bajom, hogy ha valaki ott akar élni ahol a szülőföldje van. A fő problémám azzal van, hogy valaki a szülőföldjét okolja azért mert nem mer lépni, nem meri megismerni a világot. Megismerni a világot nem kötelező. Igen, nagyon sok szépség van otthon, és le lehet úgy élni az életet, hogy nem mozdul ki az ember. Komolyan megértem és nem is vagyok ellene. A fő bajom tényleg az, hogy egyesek legbelül elvágynak (még ha csak egy rövidebb időre is, mondjuk egy évre), de elkezdik elhessegetni a gondolatot is, hogy merjenek lépni. Az ismeretlentől való félelem az, ami ilyenkor előhúzza a fiókból az előítéleteket (kutyát fognak etetni veled, eladják a szerveidet, megerőszakolnak, stb.).

A világ viszont korán sem olyan veszélyes hely, mint amilyennek a média és a kedves rokonok beállítják.

Napi szinten kapok leveleket olyan fiataloktól és idősektől is, akik azzal kezdik, hogy de jó nekem, én itt vagyok, de nekik ez sosem fog összejönni. Nem a fenéket. Akarni kell. Lehetőség mindig van. Sokszor ott figyel a lábunk előtt mi meg belerúgunk, mert akadályoz minket az előrehaladásunkban.

Sokan kérdezték én hogy jutottam ki. Minden az Instagramon kezdődött. Megismerkedtem egy koreai hölggyel, aki később meghívott önkéntesnek. Kiderült, hogy van egy alapítvány, ahol ő az egyik mester és a többi már ment mint a karikacsapás. Az egész körülbelül 2 hónap alatt zajlott le, és már itt is voltam. Az esetem nem egyedi. Nem egy olyan emberke, vagy csoport állít meg az utcán, aki azt mondja, hogy önkénteseket keres. Tény, hogy ez a munka önfeláldozással jár. Le kell az embernek mondania magáról, sokszor  a nulláról kell felépítenie magát. A büszkeségét teljesen le kell vetkőzni (adományokat gyűjteni egy libériai falu kútjára, miközben az embert elküldik az anyjába), és új személyiséget kell felépíteni. Kérdés hogy mi a cél? Koreába akarsz jönni? Indiába akarsz menni? Látni akarod Indonéziát, Balit? Akkor döntsd el neked ez mennyit ér meg. Megéri, hogy egy kis időre akár lemondasz a saját életedről, a hazádról (ha már ez az írás témája), vagy sem?

Ha nem akkor maradj otthon és nézz sorozatokat és vágyakozz tovább. Ha pedig igen, akkor tegyél érte és ne teljen el nap, hogy ne foglalkoznál a céloddal… de legfőképp ne győzködd magad, hogy neked inkább otthon a helyed és jobb ez így.

11 Responses to Itt élned, halnod kell?

  1. Tomi

    Igen Gabriel, teljesen egyetértek veled, de aki csak a magyar nyelvet beszéli és nagyon elvágyódik mondjuk Koreába és meg is van a kiútra a pénz, de még mindig csak magyarul tud.

    Te ezzel is előnybe voltál hogy az angolt beszéled.

    ui: Nagyon tetszik a blogod, elejétől olvasom és így tovább!

  2. 杏桃来春

    “de aki csak a magyar nyelvet beszéli és nagyon elvágyódik mondjuk Koreába és meg is van a kiútra a pénz, de még mindig csak magyarul tud.”

    Szerintem ha valaki igazán elvágyódik Koreába, akkor képes tenni is érte, hogy ne legyenek nyelvi nehézségei. Mondjuk elkezd koreaiul tanulni. Tele a net nyelvkönyvekkel, de ha nem is tud angolul, még mindig ott van Osváth Gábor tankönyve, vagy Dana blogja (http://blog.daum.net/harkai_daniella).
    Akarat kérdése.

  3. Imreszan

    vagy van egy harmadik verzió….“de aki csak a magyar nyelvet beszéli és nagyon elvágyódik mondjuk Koreába és meg is van a kiútra a pénz, de még mindig csak magyarul tud.” …fogja magát és kimegy ..ahogy én is tettem és tenni fogom :)
    Mert Hadházi is megmondta a Magyar ember minden nyelven megérteti magát …csak eleget kell inni :D

  4. Lovas Tünde

    Tök jó, hogy most jött ez az írás :-)
    Én is nagyon vágyom, és menni is fogok. Csak előbb lelkileg-szellemileg fel akarok készülni, hogy megfelelőképp nyitott legyek, meg kb. tudjam, mi miért van…Hogy azt kapjam, ami tényleg ott vár rám. Mondjuk jövő nyáron (tavasszal-ősszel?)
    Én hiszek benne, hogy semmi sem történik velünk véletlenül, okkal és céllal születtünk erre a világra. Ha jól figyelünk, rá is jövünk, mi az és a lehetőséget is megkapjuk hozzá. Akármilyen őrült dolognak tűnik a többiek szemében, minket az a valami fog igazán boldoggá tenni! (Lásd Gabriel :-)))

    • Imreszan

      Ok én nyáron megyek (bizonyos ok miatt ) de az őszt ajánlom ha kérdés volt az iménti !

    • Robi

      Sziasztok,

      Eddig még nem írtam ide. Gabriellel együtt dolgoztunk pár éve és részemről nagyon örülök neki hogy most nem ;)) Azaz annak örülök hogy gondolt egyet, döntött és vállalta a döntése következményeit. Ezzel teremtett magának új lehetőséget – hogy jól érezze magát/vagy hogy elszenvedje a körülményeket. E kettő közül megint csak Ő dönt nap mint nap.Tetszik, mert szerintem továbbra is jól csinálja:)
      Persze, kell készülni a dolgokra de ha túl sokat készülsz, akkor már sokat vársz el és az elvárásoktól való kicsi kis eltérés is már savanyú szájízt hagyhat ha nem tud eléggé laza lenni.
      “Jajj pedig de megnéztem volna ezt, meg azt is” – mondhatja az ember, sajnálkozás közben pedig elsétál egy csomó más nagyszerű élmény mellett.
      Ja és ezt az önszívatást lehet ám csinálni itthon is..:)

      Nna ennyi. Bocs ha okoskodásnak tűnik.

  5. Lovas Tünde

    Amúgy hogyan kell képet betenni magamról a kék alapon fehér kígyó helyére?

  6. Lovas Tünde

    Robi!

    Jó neked, hogy ilyen jófej embereket ismersz :-) !
    A felkészülést pont spirituális értelemben értettem, hogy ne maradjon észrevétlen semmi, ami fontos és át kell ott élnem :-)
    Amúgy pénzügyek hátráltatnak (párom nyelvvizsgára készül és kapott tőlem fél év tanulmányi szabit – értsd: én tartom el), de igazából már az idén akartam menni. De azt hiszem jobb lesz így, nagyon sok érdekes dolgot megtudok addig és jobban foghatom az “adást” :-)

    • Robi

      Az jó, készülj csak:) Amit meg mindenképpen át kell élned azt úgyis átéled, akár a sarki boltban is. Ha pedig nagyon vágysz valamire akkor meg úgyis fogsz kapni lehetőséget.
      Csak légy jelen:) Azaz akkor és ott a jelenben. Ne tervezgess a jövőre és ne kalandozz a múltban. Rúgd fel az aznapi dolgaidat ha kell, vedd észre a lehetőséget a “boldogulásra”:)
      A pénzügyek pedig -tényleg banálisan hangzik-, de sokszor nem számítanak.
      Esetleg kifejezhetik a szándék komolyságát, súlyát. Miért mit vagy hajlandó áldozni. Időt, pénzt, munkát, stb.
      Egy barátom mesélt erről szépen amikor azzal példálózott hogy senki nem hiszi el hogy meg lehet élni abból amit csinál. Ilyenkor visszakérdez: Miért? De hát élek, nem? S pedig boldogan.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.