browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Jótékonysági kiállítás a kávézóban

Posted by on 2012-08-29

Dél-Koreában azért ha az átlagot tekintjük jóléti társadalom van. Itt is vannak szegények és létminimum alatt élők, ezt nem tagadom, de egyre jobban kiugrik az a réteg is aki Prada táskára és luxuscikkekre költi a fizetését. Nagyon sokan fizetésből élnek, de keményen megdolgoznak azért, hogy megvehessék ezeket a luxuscikkeket.

A jóléti társadalmak mondhatni kötelessége (bár bizonyára sokan nem így látják) az, hogy gondoskodjon a világ többi részéről. A szakadék egyre nagyobb a gazdag és a szegény réteg között és ez már lassan az egész világra igaz lesz. Anno könyvekben olvastam, hogy most kapja össze magát valaki, mert már nem elég a középrétegbe tartozni. Ez egyre vékonyodik. Bizonyára velem van a baj, de továbbra sem tudom megtalálni azt a hullámot, trendet, befektetést, vagy nevezzük aminek akarjuk, ami a gazdag rétegbe sorolna engem. Igen, velem van a baj, mert nem vagyok a “mindent minden áron” híve és mindig eljutok egy határig, ahol már nem fair játék kezdődik. Ahogy Zsolti barátom szokta mondogatni a milliomosok mondását: “Ne kérdezd miből szereztem az első milliót!”. Értem én, hogy minden motivációs tanácsadó el akarja adni azt, hogy becsületesen is meg lehet gazdagodni, de ha a kulisszák mögé benézünk mindig valami nem kerek a történetben. Ha más nem ott a könyökkel való előrejutás. Ilyenkor szoktam én félreállni, mert ez nem az én stílusom. Tudom ez egy tipikus vesztes hozzáállás, de nem tudom leküzdeni a nevelést, amit kaptam. Ettől függetlenül hiszek abban, hogy becsületesen is “meg lehet csinálni”, csak 100x akkora erőfeszítés kell hozzá.

Visszakanyarodva a jótékonysági dolgokhoz a múlt héten indult egy kiállítás, amit egy fogadás előzött meg az AIYa kávézóban. A kávézó ugyebár a civil szervezet épületében van, és mindig így kötjük át a dolgokat a jótékonyságra. Van ugyanis egy bentlakásos szanatórium szerűség, ahol mentálisan sérült hölgyek laknak. Ezt a szervezetet üzemeltető dolgozók csináltak egy kis kiállítást a kávézóban, ami egy kis ideig itt is marad a falakon. Jelen voltam az eseményen, a zenés megnyitón és az egyik ápoló hölgy elég jó angolsággal körbe is kalauzolt minket a fotók előtt. Aranyos volt az egész. Pár bennlakót is elhoztak, akik örültek a nagy figyelemnek. Volt aki minket fotózott. A többit mondják el a képek.

  • A kivetített óra az idő múlását hivatott szemléltetni.
  • Így telik el egy nap az intézetben (napirend).
  • a bentlakók fotói
  • versek és fotók
  • Ez egy érdekes momentum volt: fodrász, sminkes és fotós vette kezelésbe a hölgyeket és hihetetlen jó átalakításon estek át egy délután erejéig
  • a bentlakók
  • az AIYa kávézó egy sarka
  • szórólapok / természetesen lehetett adományozni
  • a kávézó kívülről
  • a kiállítás szeptember 18-ig tekinthető meg itt Szöulban

6 Responses to Jótékonysági kiállítás a kávézóban

  1. Lovas Tünde

    Tök jóóóó…..Nagyon tetszik az egész, az ötlet, a szándék, meg a kivitelezés is.

    Amúgy a hajtós-könyöklős-gazdagodós témáról: Miért kéne mindezt “megcsinálni”?!??
    Az ember azért van ezen a világon, hogy lelkiekben fejlődjön és igyekezzen a világot jobbá tenni (a körülötte lévőt legalább), nem pedig azért, hogy pénzt harácsoljon – minek is??
    Persze, valamennyi kell, hogy ne nélkülözzünk: legyen fedél a fejünk fölött, legyen mit enni és tudjuk csinálni, ami az igazi dolga az életünknek. Ez ma több, mint száz éve pl., főleg azért, mert kiszélesedett a perspektíva, dolga mindenkinek szerte a világban lehet.
    De nem feltétlenül szükségeltetnek a milliók.
    Az orrunk előtt lévő példa Gabriel+Melinda :-)

    További jó ügyködést Nektek : ) !

    • Váraljay Gabriel

      Anyagi szempontból mi nem vagyunk jó példa, mert lehetne jobb is a helyzetünk. Az önkéntességhez pénz kell, mert pl. el kell mennünk a gyerekekhez és ezt senki sem fizeti ki helyettünk. Pénz kell mindenképp. :)

  2. Forgószél

    Hát ugye, kinek mi a gazdagság, kinek mi a luxus? Az egyes ember igényei, nagyon mások. Persze tudom, a társadalmi elvárások … azok itt is vannak, meg ugye otthon is.

    A kiállítás remek. Szerintem, ez egy nagyon jó kezdeményezés.

  3. Maria

    Nagyon tetszik a cikk, egyet értek minden gondolatoddal. Engem megdöbbent az a törtetés, taposás, könyöklés, az összefogás hiánya ami jellemzi a jelent (a körülöttem zajló világot). Valószínűleg ezért is vágyom valami egészen távoli messzi helyre (Korea).

    • Lovas Tünde

      Én úgy gondolom, mindenkinek a maga környezetében meg kell tennie, amit lehet, hogy jobb legyen. Felelősek vagyunk a körülöttünk levő világ folyásáért, ha tetszik, ha nem, ha elhisszük, ha nem!
      Inspirációt szerezni, feltöltődni, “megvilágosodni” (idézőjel nélkül is) el lehet utazni bárhova persze – ahova húz az ember szíve: az úgyis jobban tudja :-) Például Koreába…én is oda készülök :-)

    • Váraljay Gabriel

      Ugyanezek a dolgok itt is megvannak, szóval mindenkit lebeszélek aki naivan azt hiszi, hogy itt szebb és jobb minden. A kedvesség megvan, de Magyarországon úgy nem löködnek ki a metróból ahol itt (mert éppen siet az illető, de nem érdekli, hogy előttem is megy valaki és én meg rá kell, hogy lépjek miatta). Itt is van könyöklés, és önzés. Mellesleg 100x anyagiasabbak mint amit otthon tapasztaltam. Ha politikailag inkorrekt szeretnék lenni, tudnék indítani egy utálat-blogot is, de nem teszem. :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.