browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Kell-e a személyiségbeli változás?

Posted by on 2012-09-29

Ma beszélgettem egy itteni mester-jelölttel és a személyiség megváltoztatása volt a téma. A csajszi egyébként nagyon értelmes, szóval kíváncsi voltam a véleményére. Szerinte minden lehetséges (amit nem is kétlek), csak az embernek kell lennie egy céljának. Én vitatom azt a tényt, hogy ha valakinek van egy személyisége, akkor azt teljesen át lehet alakítani. Csodákat ilyen szinten nem láttam még. Volt olyan ismerős, akivel találkoztam évek után és látszatra megváltozott, de ez csak az első percig volt érvényes, utána felismertem azokat a tulajdonságokat, amelyekre régről is emlékeztem. Épp ezért én úgy látom, hogy lehet változni, de nagyon kis lépésekben.

Beszélgetőpartnerem szerint viszont működik a gyors változás is, csak kell egy cél, amit az ember nagyon akar és utána a többi úgymond jön magától. A lényeg, hogy igaz szeretetet tanúsítson az ember a többi embertársa iránt és aztán minden jön, pénz, család, siker… ezek mind működni fognak. Hogy mindenki értse a lényeget, a téma egy srác volt, aki nem nagyon viselkedik felnőttként. Ez a srác akár lehetnék én is (habár nem rólam volt szó), mert nem abban érzem a felnőttséget, hogy egész nap fakír arcot vágok és szigorú vagyok magammal szemben is. Koreában az igazi férfi (már ha a femininin vonásokra nem figyelünk ami ugyebár az itteni srácok nagy részén megfigyelhető) mondjuk egy cégvezető, aki tudja mit csinál, van hatalma (ugyebár a hierarchia itt nagyon számít) és komoly erőfeszítéseket tesz a napi rutinjaiban. Ez persze az én véleményem, szóval ez a sablon azért nem igaz, és nem is erről beszéltünk, csak az, hogy mitől férfi, vagy felnőtt valaki, ez egy elég tág fogalom.

Bennem is van gyerek, és sosem akartam (sőt nem is akarok) teljes mértékben felnőni, mert a felnőttség mint olyan eléggé unalmas és életunt tud lenni. Kérdés viszont az, hogy akkor miben kell változni? Sőt, megfejelem egy másikkal: Kell-e változni? Kell-e akkor is változni ha egy bizonyos személy elvan és nem érzi, hogy erre szüksége lenne? Ilyenkor kell a külső nyomás? A kívülre való megfelelés? Ilyen kérdéseim voltak, csak több kérdésre tudtam a választ, már akkor amikor feltettem. Ez egy szervezet, ahol elsőrendű dolog, hogy személyiséget fejlesszen valaki. Erre elég sok eszköz áll rendelkezésre: meditáció, képzési program, gyakorlatok, tevékenységek, stb. A képlet egyszerű: képzeljünk el egy céget, ahol a követelmény az, hogy fejleszt a személyiséged. Ilyen cég nincs, mert mindenki a profitra fókuszál és a technikai, vagy szakmai tudás a lényeg, nem az ember maga. A CHARMing NGO lényege viszont nem a pénz (amúgy is egy alapítványról beszélünk). És ilyen szempontból elég egyedi helyzettel állunk szemben. Volt már ember aki magától ment el… volt akiről nem tudok (de szerintem elküldtek).

A cél kitűzése akkor is nehéz: miközben sokak számára az is probléma, hogy maguknak definiáljanak egy célt (szerintem a cél egy ábránd és nem létezik, mert esetemben is mindig más alakot ölt), itt olyan célokat kell meghatározni, amelyek egyensúlyban kell legyenek a szervezet működésével is. Innentől kezdve viszont eléggé érdekes képlettel állunk szemben: a karrier az egyéni cél és nem szolgálja direktben a társadalmat. Karrierrel persze létre lehet hozni olyan terméket, vagy szolgáltatást amitől jobb lesz a világ, de most itt nem ez a téma…

Visszatérve, nem hiszek az emberi személyiség 180 fokos megváltoztatásában. Persze léteznek Tony Robbins féle emberek és olyanok akik nap mint nap a pozitív gondolkozást vallják. Sokuk életük végéig ezek alapján is él, és nem feltétlen jó anyagi körülmények között hal meg. Nem minden a pénz, de ugyebár az az alap tantétel, hogy akkor az is lesz (ha az ember szívét lelkét beleadja).

Én dolgoztam már nem egy projektemen úgy, hogy szívem lelkem beleadtam. Nagyon sok mindent ingyen adtam. A beszélgetésben is szó volt arról, hogy ha az ember tiszta szívből ad, az embertársainak, akkor minden működni fog. Próbáltam, nem működött. Ha valaki szeretetet ad, azt is kap vissza (sokszor mástól), de pénzt sosem. Lehet ez csak Magyarországon volt így, de szerintem mindig kell a fifika is a dolog mögé, hogy valami működjön. Szeretetből még egy vállalkozás sem virágzott fel. Ha meg ott a fifika, akkor az már ellentmond a személyiség tisztaságából és szeretetből irányuló dolgoknak. Ez a fejemben nem áll össze és sokszor épp e miatt nem működnek(-tek) a vállalkozásaim.

Visszatérve nem tudok 100%-ban azonosulni azzal, hogy minden embernek el kell érnie egy úgymond tökéletes szintet, ahol már képes a többi emberrel megfelelő interakciót kialakítani, a cselekedetei felnőtthöz méltók és határozottak. Miért baj az ha valaki kicsit magának való? Mindenkinek a társaság középpontjában kell lennie? Szerintem nem. Attól ember az ember, hogy egyedi. Ha meg valaki változni akar, az magárt tegye ne másért. Te hogy látod?

23 Responses to Kell-e a személyiségbeli változás?

  1. W. Szabó Péter

    Nagyon tetszett ez az írásod is. Amit jó lenne tisztázni akár lábjegyzet, akár hozzászólás válasz formájában, hogy mit értesz „mester-jelölt” alatt. Nekem a mesterről három különböző dolog ugrik be (egyetem utáni mesteri képzés, mert ez van nekem is; egy szakmában járatos jobbára kézműves, például ácsmester; vagy valamifajta spirituális/harcművészeti tanító). De ezek egyike sem megy a „jelölt” kapcsolatban. Írhatnál a lányról pár szó, hogy milyen mester lesz és hogyan válik valaki mester jelöltté. Ha ez bonyolultabb, akár külön hozzászólásban.

    • Váraljay Gabriel

      Nem bonyolult. Jelenleg 5 mester van a Nagy Mester alatt (inkább így nevezem mindenhol). Az új generációnak pedig lesz 4 mestere, akiket már lehet sejteni. A kiválasztás egyértelmű: ők azok akik a legtöbb dolgot tudják amit kell és ezt már képesek oktatni is. Van kellő ismeretük és a viselkedésük is illik a tanítással. A lány 27 éves és egyszerre több projektet vezet és közben oktat is másokat. Bővebben nem szeretnék róla írni. :)

  2. erik

    Szeretetből adni ingyen úgy gyakran rugdosnak, tükör másiknak ő még nincs ilyen szinten. Becsap a frusztra emiatt üt de fel se fogja lényeg hogy ne érezze a kiszolg.ot.
    Figyeltem vhogy úgy kéne adni hogy ne várjunk semmit igazi melgibson.
    Holisztikus tömegterror nyírja magát a nép, szell.i fejlődés max tájmasszázson utána minek kotorjon még kiderül vami akkor már nem olyan fájintos. sugározni kell hát visszaveri amit kő.
    Manipuláció egész önátalakítás dili sátánapó vakít
    Egyetért. total fentivel lakást is akkor pucolom nagyba ha redvás mit simogassam kilincset fényesre panel

  3. Imreszan

    talán…a belénk nevelt pesszimizmus az oka hogy nem hiszünk dolgokban, (és ez csak romlik)
    de igen is lehet csupán fightingbol várat(felhőkarcolót) építeni … amíg mi támaszkodunk a lapáton a gödör körül…. :(

    ja van egy rossz hírem … felnőttél vazze :)

    • Váraljay Gabriel

      1. Az országot nem azok építették fel, akik most fightingot mondanak fűnek-fának, hanem a szüleik.
      2. Az általam ismert személyek egyike sem tett hozzá Korea gazdasági sikeréhez.
      3. Inkább a realitás, mint az, hogy naivan elhiggyünk mindent. Én szeretek hinni, csak mindig van egy csavar a dolgok mögött és akkor már nem hiteles valami.

      Van egy rossz hírem: nem ismersz. :)

  4. Ani

    létfontosságú kérdések ezek az én számomra is…Azt tapasztalom hogy semmi sem jön magától.ha jó irányba változnék,vagy egy merészebb tettet hajtanék végre,mindig olyan hitetlenség van bennem,amivel folyton küzdenem kell….amikor egy új pozitív szokást veszek fel,(nem számít mennyi ideje sikerül érvényben tartani) minden alkalommal ugyanolyan éberen kell figyelnem,nehogy a rosszabik utat válasszam.Ha nem így teszek,100% hogy visszatérek a régebbi reagálási formához…sosincs kivétel :( ez egy örökös harc,taktikázás és manőverezés pillanatról pillanatra…

    • Váraljay Gabriel

      Azért van egy szám azt hiszem 6 hét, amikor valamit rendszeresen gyakorolsz beépül a személyiségedbe ennyi idő után. Pl. napi kondizás ennyi idő után már szokás lesz, DE ahogy írod figyelni kell, mert vissza lehet billenni irtó gyorsan.

  5. Ani

    Na persze nem akarok lehangolni senkit!Én is inkább Gabriel véleménye felé hajlok,és szerintem a legapróbb lépés is eredményt hoz valahol.Az igazi optimizmus az, mikor megvan a képességed hogy észrevedd az eredményt, és erőt meríts belőle a következő lépéshez.sosem az segített felállni mikor próbáltam elképzelni milyen érzés célba érni….

  6. Atta

    Ööö… Ritkán történik velem ilyen, de a mostani írásod olvasása közben valahogy elvesztettem, hogy mi a téma. :) Kissé kanyargósra sikerült a gondolatmenet. : személyiség gyors megváltozása – cél – felnőtt én vs. bennünk élő gyerek – cél – 180 fokos fordulat – tökéletes szint elérése :)

    • Váraljay Gabriel

      Ez most egy hangos gondolkodás volt és ez szerintem egy blogba simán belefér. Lényeg, hogy megmozgatta az olvasók gondolatait. :)

  7. Atta

    Szerintem lehetséges a személyiség gyökeres megváltozása, de valóban nagyon ritka eset. Az, hogy az embernek lennie kell egy céljának a változáshoz, szerintem vitatható. Persze jó ha van, de ha nagyon erőlködsz, hogy elérd, könnyen félre mehetsz, de legalábbis boldogtalan lehetsz. Tökéletesen igazad van abban amit a tökéletes szintről írsz! :) Csak magadért érdemes változni, nem azért mert a Mester megmondja mi a jó. Ha mind “tökéletes szinten” lennénk, biztos elég unalmas lenne a világ. :) Jellemző: “ha az ember tiszta szívből ad, az embertársainak, akkor minden működni fog” – Miért is? Nem azért vagyok önzetlen, mert jutalmat várok “fentről”. Vagy ha mégis akkor nagyon is önérdek vezérel. Persze az önérdekkel sincs semmi baj, csak legalább magunkhoz legyünk őszinték.
    Gabriel, nekem a te gondolataid rokonszenvesebbek mint a “majdnem mesteré”. Lehet, hogy megközelíti a “tökéletes szintet”, de talán még dolgozhatna magán, ahelyett, hogy másokat akarna megváltoztatni. Tényleg valahol lehet olvasni ennek az alapítványnak a tanairól, elveiről?

    • Váraljay Gabriel

      A Nagy Mester írt egy könyvet koreaiul, amit most japánra is lefordítottak. Készül az angol fordítás, bár ez inkább az irányelvekről szól, mintsem a szervezet működéséről, amely még eléggé képlékeny. Most alakul ki minden, szabályrendszer, feladatok, stb. Sok mindent mi sem értünk, de egy átlagos turista szemével nézve napi szinten lehetne kulturális sokk, de mi ennél azért nyitottabbak vagyunk. :)

  8. NyesteBrigitta

    Nagyon tetszett ez az írásod. Mivel a kisfiammal idehaza vagyok és nem dolgozom munkahelyen, így pont a minap gondolkoztam el azon, amiről más anyukák panaszkodnak: unják magukat otthon, elszigetelve érzik magukat, stb. (mindjárt kiderül, hogy is kapcsolódik ez a témához.) Meglepődve vettem észre, hogy nálam nem jelentkeznek ezek a tünetek, sőt, kisfiam a tanítómesterem. Tuti nem tőlem örökölte ezt a mérhetetlen nyitottságot az emberek felé, az biztos! Férjemmel mindketten eléggé kíváncsi természetűek vagyunk, így mindig valamibe belefogunk, megvizslatjuk, de egy elég zárt életet élünk, szűk kör láthat csak be a mindennapjainkba. Mondjuk ahhoz képest úgy szedjük fel a segítségre váró embereket, mint kisgyerek a kóbor kutyát. :-) De visszakanyarodva a témához: talán akkor vagy felnőtt, ha el tudsz engedni dolgokat, amik nem akarnak menni, ha elfogadod, hogy nem mindenki kedvel (te sem kedvelsz mindenkit) és mersz felelősséget vállalni az életedért, illetve másokéért, de benned van a mindenre rácsodálkozni tudó gyermek őszinte életöröme.
    A mondás azt tartja, hogy egy férfit a gyermeke születése tesz igazán férfivé. Szerintem nálunk ez nem így van. Nemrég olyan élethelyzetbe kerültünk, ahol én nem tudtam feltétlen támogatásom bizonygatásán túl segíteni a férjemnek egy kényes helyzetben, ami az ő múltbeli tettének utóhatásaként ért minket. (Nem kell itt nagy dolgokat elképzelni, van egy autóhitelünk, de nincs hozzá autó és nem a mi hitelünk, mégis nekünk kell kicsengetni a pénzt.) Addig mindent együtt oldottunk meg, de itt nem tudtam, lévén idehaza vagyok a gyerekkel gyes és családi pótlék nélkül (na ez egy külön sztori), így életében először minden rá maradt. És szerintem ő ekkor lett felnőtt, 41 évesen.
    Amúgy általában az emberek azért nem változnak hirtelen nagyot, mert rettentően félnek a változástól, akkor is, ha rossz nekik a helyzet, amiben vannak. Sőt, nekifeszülnek, nehogy má’ én tegyek valamit magamért! Én ezért nem hiszek a teljes és gyors személyiségváltozásban.

    • Váraljay Gabriel

      Az én életem folyamatos változásról szól, szóval én nem szoktam tőle félni. Ettől függetlenül sokszor stresszt élek át, mert az új környezet és emberek megismerése nálam egyfajta felpörgött agyi aktivitást vált ki. Ez nagyon le tud fárasztani és sokáig nem is vagyok képes mindenre figyelni. Egy idő után leeresztek.

      Szerintem meg nincs olyan, hogy valaki felnőtt. Ez csak egy jelző amit használunk. Nem egy olyan középkorú embert ismerek, akik gyerekesen gondolkodnak. Eközben vannak felnőtt szinten gondolkodó tizenévesek is, akik tudják mit akarnak az életben (és nem konkrétan a hercegnő leszek, vagy mozdonyvezető kijelentésekre gondolok).

      • NyesteBrigitta

        Szerintem sem úgy van, hogy egyszer csak felnőtt vagy és többé soha gyerek. :-) Tegnap például sógornőmmel meg a gyerekkel átmásztunk a sportpálya kerítésén, hogy megnézhessük a bmx-esek edzését. :-)
        Kisfiam csodálatos gyerek, de tényleg tanít engem. Anya szomszédja majd fenékre ült ámulatában, amikor Barni mutogatta neki, hogy nézze, mennyire szép színei vannak a naplementében a felhőknek. Nem tanítottuk neki, pici kora óta fogékony a szépre. Nekem ez természetes, de mikor -jó értelemben- ledöbbenti az embereket a dolgaival, akkor fogom fel, hogy milyen szerencsés vagyok.
        Nagyim szerint az ember bölcsességét nem az életkorával mérik. Nagyon igaza van!

        • Váraljay Gabriel

          Az egyik elmélet szerint létezik egy közös tudás “felhő” amibe az emberiség felcsatlakozik. Én ebben hiszek, mert a DNS-ben nincs annyi információ, hogy egy gyerek átvehesse a szülei tulajdonságait. Márpedig minden gyerek átveszi a gesztusokat is akkor is amikor nem is a szüleivel él (árva, vagy elvált szülők gyereke). Szerintem a fiad hamarabb csatlakozott fel a felhőbe. Ezzel magyarázom a kínai 4 éves zongora-zseni tehetségét is. :)

  9. tamita

    Teljesen egyetértek veled. Ha az egyén nem tudja gyermeki lelkülettel nézni a világot és nem tud elvonulni kissé a világból, hogy gondolataiba merüljön, akkor nem marad más neki, mint a drog és az ital, és ezért van annyi sok italos ember.
    Ha megmarad a gyermeki lényed, akkor tudod honnan jöttél és hová tartasz. Aki ezt nem tudja, hiába van sok pénze, arctalanul él…
    Más.
    Mutatósak vagytok a képeken, gyönyörű a látvány, nagyon jók a cikkeid, örömmel olvasom őket, további sikeres munkát kívánok.

  10. Evelyn

    az utolsó bekezdésedbe miért került bele az a mondat, hogy miért kell mindenkinek a társaság középpontjában lennie? nekem ez valahogy kilóg. nem értem. :)

    a “megfelelő interakció” – nak és a “felnőtthöz méltó cselekedetek” – nek ez velejárója lenne az ottaniak szerint vagy Neked van olyan tapasztalásod, hogy aki nagyon “felnőtt”, vagy elérte a “tökéletes tudatszintet”, ahogyan előtte írod, az a társaság közepe is egyúttal? vagy hogyan értetted?

    • Váraljay Gabriel

      jogos a kérdés, mert nem fejtettem ki… ha valaki eléri azt a szintet ami számomra megfogalmazhatatlan, mert utópiának érzem, akkor az a személy karizmatikus lesz és képes lesz a jelenlétével is hatást gyakorolni egy társaságra… szerintem ez bullshit, de hagyom magam meggyőzni :)

  11. Evelyn

    bocsi, csak tökéletes szintet írtál, nem tudatszintet…

  12. Evelyn

    meggyőzni anno engem (sem) lehetett erről.

    ma már úgy tapasztalom, valóban így van, képes hatni a magas (tudat)szintű a puszta jelenlétével is, de ezt a legtöbb ember nem érzékeli tudatosan: nagyon egyszerűen megfogalmazva a személyiség korlátai/az ego erőssége miatt általában. ez mondjuk nekem nem egyértelmű párhuzam azzal, hogy az ilyen szintű ember a társaság közepe is lenne, legalábbis nem direkt módon minden esetben.

    két koan (-szerű) ehhez:

    1. “Csak gyönyörködni a szivárványban nem lehet? ”

    2. “Harmatcseppvilág…

    Harmatcsepp lehet csupán…

    és mégis, mégis…”

    és egy könyvajánló, amely szerintem az egyik legtisztább, legérthetőbb, legnagyszerűbb tanítás világnézettől, hitvilágtól függetlenül: tolték tanítás, nagyon egyszerű nyelvezet, nagyon pontos leírás a Bolygó Álmáról, Önmagunkról, a Valódi Szeretetről és így sok, a bejegyzésben Általad is feltett kérdés megválaszolására/megvilágítására is segítség lehet talán:

    Don Miguel Ruiz: A négy egyezség ; ennek folytatása pedig szintén tőle: A szeretet iskolája

  13. Nemere

    Veletlenul talatam ide, es erdeklodve olvastam a cikket meg a hozzaszolasokat is. Varaljay Gabriel, szerintem is ~felnottel~, akarmit is jelentsen ez. A szemelyiseg tudatos valtoztatasara szerintem akkor van szukseg, ha a szeretet~ es mas kapcsolataidat nem tudod kiteljesiteni. De ezt sosem mondhatja meg neked valaki mas (esetleg jelezheti, hogy neki ez nem jo). Valtozni akkor tudsz, ha belulrol jon az igeny. Akkor tudsz. Nem kicsereled magad, csak a napi rutin szintjen valtozol meg, az, ahogyan gondolkodsz dolgokrol es cselekszel adott helyzetben. Talan az valtozik, hogy a benned levo gyermekinek mekkora teret engedsz. Vagy, hogy a benned elo szulo mennyire veszi at az iranyitast… Nehez egyensulyban tartani ezeket a tenyezoket, es idonkent ertekelhetjuk ugy, hogy valtoztatni kell az aranyokon. De azt hiszem, a lenyeg valoban ugyanaz marad – csak a hatarokat tologathatjuk el erre vagy arra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.