browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Hogyan találok munkát Koreában?

Posted by on 2012-10-10

A cikk elején nem akarom ellőni a választ, hogy SEHOGY, csupán ki szeretném fejteni, hogy szerintem miért nem működik ez úgy, ahogy mi és sokan mások az országon kívül elképzelik ezt az egészet.

Adott ugyebár egy személy, aki nem is mondanám, hogy hirtelen felindulásból (a Korea fanság fogalmához kell azért egy kis idő) eldönti, hogy ő bizony Koreában szeretne élni és dolgozni. Ez már egy képzavar, mert normális ember látatlanba nem megy élni és pláne nem egy olyan helyre, amely nem Európában van (eleve hazastoppolni sem lehet, mert szárazföldi határ csak Észak-Koreával van). Ezt a rész hagyjuk is. Megértem azt az érzelmi hatást amit egy-egy film, vagy sorozat tud okozni az ember lelkében. Elhiszem, hogy azt a hatást éri el, hogy az egész ország ilyen szép lelkű emberekkel van tele és minden lány olyan ártatlan és szerény. Ez a kép téves, de ezt már sokan leírták előttem, ezért haladjunk is tovább a tények felé.

A legmenőbb külföldieknek szóló állás Dél-Koreában az angol-nyelvtanár. Ez már eleve kizár sokakat a versenyből, de ezzel még nincs is probléma, de Koreában van egy törvény, amely meghatározza, hogy angol nyelvtanárnak csak angol anyanyelvű személyek helyezkedhetnek el, ráadásul az állampolgárság is számít. Magyar viszonylatban azt kell mondjam, hogy ennyi volt a munkalehetőség, nekünk itt nem osztanak lapot. Az angol nyelvtudást nagyra értékelik Koreában, ettől függetlenül nagyon sok angol vagy amerikai is panaszt emel az ellen, hogy mi tévők legyenek ha ők nem akarnak nyelvtanárok lenni, de szeretnének itt élni és dolgozni.

Korea egyébként sokak szerint akik jártak már itt, lakhatatlan. Én személy szerint nem így érzem, de lehet az én agyammal van probléma, vagy nagyon szeretem (a sok hülyeségük ellenére – és ezt ki merem mondani) ezt a népet. Mindezt 7 hónap ittlét után mondom. Van aki 1-2 hétre jött ki és nem tapasztalta meg Korea “sötét” oldalát és naivan még mindig csak egy álomként éli meg az egész ittlétet. Megértem szépek a paloták, kedvesek a turistákkal a látványosságok környékén az emberek, sok az új inger (ételek, ízek, látvány, feliratok, stb.). Ettől függetlenül egy tartósabb ittlét után a hétköznapok szerintem szürkébbek tudnak lenni, mint Magyarországon. Miért gondolom ezt? Azért mert még a kiutazásom előtt nekem is volt 4-5 olyan ismerősöm aki örült annak, hogy Koreába jövök és találkozhat velem. Amikor kiérkeztem pedig mindegyik elfoglaltságra hivatkozva (amit el is hiszek, mert túlzásba tudnak vinni mindent), továbbgörgette a találkozót. Én nem zaklattam senkit sem 1-2 alkalomnál többször, így máig nem találkoztam egyikőjükkel sem.

Az emberi kapcsoltok szerintem sokkal nehezebben alakulnak itt, mert teljesen más a gondolkodásmód. Sok beszélgetés felületes és inkább materiális dolgokról szól, mobilokról, bevásárlásról, termékekről, mintsem lelki dolgokról, vagy mélyebb gondolatokról. Lehet ez csak nekem probléma? Szerintem mindez emocionális IQ, vagyis EQ kérdése, amit itt valahogy nem érzek. Barátságot kialakítani korombeliekkel nagyon nehéz, mert azt érzem, hogy a baráti társaságok már iskolás korban kialakultak. Ezekbe a klikkekbe (a körülöttünk élő gyerekeknél látom) bejutni lehetetlen. A másik kérdés pedig az, hogy ha az ember találna is munkát, a kollektíva mennyire lenne befogadó. Nagyon sok külföldi általánosan arról panaszkodik, hogy a céges vacsorákon épp a nyelvi gát miatt a koreaiak kirekesztik őket és egyedül ülnek egy sarokba iszogatva. Ezek persze egyes emberek benyomásai, de nagyon sok az átfedés a történetek között. Senkit sem akarok lebeszélni Koreáról, csak leírom a gondolataimat és érzéseimet.

Térjünk vissza a munkára és a – Mi lenne ha mégis? – kérdésre. A sikertelenség fő forrásának elsősorban azt látom, hogy mit tud felmutatni egy ok angolul tökéletesen beszélő külföldi, egy éppen friss diplomás koreai fiatallal szemben. A munkanélküliséget szinte minimálisra lenyomó társadalom igyekszik mindenkinek munkát adni, de ennek első feltétele, hogy a munkát koreaiak kapják. A következő kérdést kell feltennünk magunknak: Mivel tudok én többet nyújtani, mint egy koreai diplomás ember? Erre nekem nem nagyon sikerült választ találnom, kivéve a más gondolkozást. Erre viszont ellenpéldám is van: jelenleg egy kávézó és egy panzió, valamint képzési programok marketingjében segédkezünk. Azt hittük, hogy az Európából hozott marketing-tapasztalat és más szemléletmód (“ha itt minden vállalkozás egymást másolja és mi hozunk egy új eszmét, akkor annak sikeresnek kell lennie”) megoldás lesz, de ehhez ezt a másik félnek el is kéne fogadnia. Esetünkben ez nem sikerült, mert a megbízók nem akarnak eltérni a bejáratott (és szerintem lerágott csont) utaktól. Ettől kezdve viszont semmivel sem tudunk letenni extrább eredményt a helyi marketing ügynökségeknél.

Persze vannak pozitív példák is. Egy tapasztalatot olvastam, hogy egy francia séf el tudott helyezkedni a magasan képzett tudásával egy francia étteremben. A képlet nyilvánvaló: ha a munkaadó bizonyítani tudja, hogy a pozíciót helyi koreai dolgozó nem tudja betölteni, akkor a vízum kiadásával nem lesz probléma. Agyalni kell komolyan, hogy mi is az a speciális tudás, amivel itt el lehet helyezkedni. Egy angol srác az egyik fórumon azt írta, hogy ő eldolgozna egy gyárban is. A gyárakban sori betanított munkásoknak is kell koreai tudás és erre vannak is elegen. Sajnos Dél-Korea híres gazdasága is úgy tűnik lassan elkezdett lecsúszni. Hiába a Samsung, LG, Kia, Hyundai sikerek, az eddigi GDP lassulást (csökkenő export) a belföldi fogyasztás nem tudja megoldani.

Probléma még az is, hogy a munka megszerzése itt elsősorban ismeretség (ki kinek a kicsodája) és csak másodsorban tudás kérdése. Ez az egész számomra is fura, mert ha ez így működik, akkor nem értem a már fent említett cégek sikereit (bizonyára ott azért megversenyeztetnek minden pozíciót). A koreai cégek hierarchiája egyébként néha félelmetes tud lenni. Ha valakinek magasabb a pozíciója, akkor hirtelen nem érdekes már a kor (értsd egy fiatal managernek több tisztelet jár mint egy idősebb dolgozónak, akinek nem is kell akár köszönni). Ezt a formulát figyelembe véve értem már, hogy miért vagyok én itt senki az egyetemi végzettségemmel, és ér többet egy nálam 10 évvel fiatalabb középiskolát végzett manager. A pozíció számít és ezt nem szabad elfelejteni. Ezek a dolgok ha valakit Magyarországon is kiakasztottak már, akkor ezeket tízszer erősebben fogja megtapasztani Koreában. Itt csak a nagyon alázatosaknak és hülyéknek (például én) van talán esélyük. :) Nyelvtudás nélkül nem nagyon lehet labdába rúgni, legalábbis hivatalosan.

IT szakmában való elhelyezkedés lehetséges. Ezzel kapcsolatban többen viszont azt írják, hogy minimum 5 éves tapasztalat kell a pozíciónak megfelelő szakterületen, ám itt is elvárás, hogy koraiul értsen az ember. Van aki azt írja, hogy sok cég inkább azért mond nemet, mert el akarják kerülni a rengeteg adminisztrációt amit egy külföldi alkalmazása hozna magával. A vízum elintézésének folyamatáról még nem is esett szó, szóval vállalkozói aggyal belegondolva én meg is értem őket.

Hasznos link: Dél-Korea vízum típusok

Vannak persze más utak is. Ösztöndíjak, pályázatok, posztgraduális képzési programok, amikkel kapcsolatban nekem is csak halvány sejtésem van. Tanács: friss diplomásként én ilyenben gondolkodnék először és ha kijutottam akkor igyekeznék azon, hogy megalapozzam a későbbi munkahelyem.

Bennem megfordult már egy koreai vállalkozás gondolata is, de kellene egy kis hátszél, vagy legalábbis egy helyi lakos partnerként való társulása. Tőkére mindenképp szükség lenne és akkor még mindig ott a kommunikációs gát: a partnert mindenhova magammal kell rángatni az elején.

Senkit nem szeretnék lehangolni, de egyenlőre reménytelennek látom azt, hogy a fenti gát egyhamar átszakadjon. Szerény véleményem szerint az egész világnak át kell esnie egy fájdalmas gazdasági válságon (nem kell, de át fog), amikor is nagyon sok erőviszony át fog rendeződni. Amit a jelen helyzetben látok, hogy a környező ázsiai országokban sokkal könnyebb akár csak angol tudással is elhelyezkedni, mint a sokak által vágyott Koreában, mert a külföldieket elvileg szeretik, de én mégis érzek egyfajta xenofóbiát (idegenekkel kapcsolatos kényelmetlenség – érzést) a koreai társadalomban.

A kérdés nyitott (hiszen van egy professzionális magyar BMX-es is itt), tehát ha valaki pozitív példákat fel tud hozni, annak én is nagyon fogok örülni.

44 Responses to Hogyan találok munkát Koreában?

  1. Dana

    Szuper poszt, nekem ez annyira kényelmes lesz ezek után, mert többen kérdeztek már ilyet tőlem (?!) és innentől kezdve csak ezt linket küldöm. Köszi. :)

    • Váraljay Gabriel

      Én is ezért írtam, mert ezt a kérdést kapom mostanában a legtöbbször. :)

  2. Vándormadár

    Sajnos nálam is tapasztalat… Utálok full koreai társaságban (l)enni, mivel elfecsegnek koreaiul, kizárván a külföldieket. Emlékszel a találkozóra, július végén? Ott volt Karcsi, aki bár nem volt perfekt magyarból, de nem zártuk ki őt, elmagyaráztuk neki, miről dumálunk magyarul. A szocializációs képességük konvergál a zéróhoz, és nemcsak én mondom ezt :). Az átlag-koreai fiatalnak, mégha tud is angolul, teljesen más az értékrendje, világnézete. Akármennyire kedvesek, barátságosak, nehezen megy nekik a külföldiekkel való barátkozás.

    Persze vannak kivételek.. A nemzetközi(bb) beállítottságú koreaiakkal (angolul jól tudnak, mernek dumálni, esetleg éltek is külföldön) viszont könnyebben megtalálom a közös hangot. :)

    A kutatás területe (legalábbis a biológia, kémia gyógyszertan, stb.), amiben én is dolgozom, az egy totál más kategória. Nagy kereslet van a külföldi fiatalokra, sok egyetem graduate school-jába (Msc, PhD) veszik fel őket, a tandíjat elengedik nekik, illetve kapnak ösztöndíjat. Ezen területen talán nyitottabbak állásügyben is, Főnököm legalábbis azt mondta.

  3. Kíváncsifáncsi

    Nagyon érdekes amit írtál Kedves Gábriel !! Köszönöm Neked !!Már több írásodban is éreztem ,hogy körbejárod a “zárkózottságukat.”.. Nyilván nehéz megszabadulniuk e tárgykörben a történelmileg bevésődött “normáktól “… Szerintem (is) a gazdasági érdekeik fogják előbb-utóbb kikényszeríteni a változásokat !!
    Mi a lányokkal a Fórumonkon (filmelemzésekkel foglalkozunk ) arról értekeztünk ,hogy pl . a Bad Guy c. filmjük akár Magyarországon is készülhetett volna …annyira a miénkkel is azonosítható problémákat dolgoztak fel a filmben !!
    Visszatérve a zárkózottság kérdésére ill. hogy nem nagyon foglalkoznak a külföldiekkel … Ők mennyire tájékozottak pl .Európa ügyeiben ,nem is vágynak megismerni minket ?

    • Váraljay Gabriel

      Egyesek szeretnének világot látni, de én akikkel beszéltem, azok “messze van Európa” és ezzel le is zárják a beszélgetést. Szerintem elvannak a kis világukban. Nem csodálkozom, itt könnyű elfoglaltnak lenni és a munka / iskola miatt álmodozni sincs idő az utazásról. Az érdekes viszont, hogy rengeteg koreai telepedett le Kanadában.

  4. Péter

    Helló
    Én is gondolkoztam hogy jövőre ki szeretnék menni seoulba
    munka vállalás engem is érdekelne, ott is a papír számít mint magyar országon?
    nem lényeg hogy mihez értessz vagy miből van gyakorlatot legyen papírod.
    a kinti párkapcsolatról mit tudsz mondani,nagyon zárkózottak a koreai lányok a külföldiekkel?

    • Váraljay Gabriel

      A cikkben leírtam, hogy az ismeretség számít, nem a papír. Papír itt is van sokaknak, akkor meg minek egy nem koreai? A lányok egy más téma: sokan zárkózottak és külsőre el nem tudom képzelni, hogy párkapcsolatot akarnának. Soknál az angol a nyelvi akadály, tehát akkor már lekorlátozódik a párkapcsolat a koreaiul beszélőkre. Vannak viszont angolul jól beszélő lányok, akik szerintem talán nyitottabbak is a külföldivel esetleges kapcsolatra. Személye válogatja, nem lehet általánosítani. Problémaként 2 dolgot említenék:

      1. anyagi helyzet és státusz – sok koreai lány ezt nézi meg először / persze vannak kivételek is
      2. szülők mit engednek mit nem és ismét az 1-es pont lép életbe (akkor is ha külföldi vagy a pénz és a státusz überelheti a tiltást: “külföldi, de gazdag, vagy orvos”)

      Szerintem nincs reménytelen helyzet, de ezt személyesen kell tesztelned. :)

  5. 杏桃来春

    Péter, milyen szinten írsz-olvasol-beszélsz koreaiul? Koreában voltál már? :)))

    • Péter

      Most kezdtem el tanulni a koreai nyelvet
      Még nem voltam kint koreában de jövőre szeretnék kimenni.

      • erik

        marhaság Péter rossza a módszer fiúkkal kell barátkozni úgyse értik félre mer náluk ojjan nincs. fiúk közül valamelyiknek bizton van egy helyeske unnija v. jodongszengije annak hamvasan elkezdesz udvarolni. lassanként keblükre zárnak, jány tombol h csak veled nélküled soha amazok derekatbe klikkeket mozgósítják végén van meló baba feleség és egyszer úgyis hazamennek koreába. ésakkor már veled. így kel ezt.
        menny a csörsz utcába

        • Péter

          így még nem gondoltam erre
          érdekes meglátás.

          • erik

            Így kel. nő közelében meg legyél megnyugtató mint bad guy deazért vibrálj is kicsit. ne hallgass másra mer a sorozatok a valóvilágot mutatják. pl hogy kell udvarolni a lánynak minden vmrevaló vászoncseléd odalesz ha beveted a sorozatos trükköket te meg nem unatkozol
            boldog életed leszen bizisten hallgassál rejám
            filmvetítésre ne járj nincs ott fia koreai se ülj inkabb a könyvtárba
            két oldalról cserkéssz

          • Atta

            :D
            Ez a párkapcsolati tanácsadás nagyon tetszett! Népies (ojjan, jány), XIX. századi hangulatú (keblükre zárnak) mégis nagyon modern és gyakorlatias (“egyszer úgyis csak hazamennek”) tanácsok. :)))

  6. Forgószél

    Vagy álláshirdetés útján is lehet munkához jutni, ha pl. mérnök vagy, speciális tudással és perfekt angol nyelvtudással. Itt van Karesz története, akit még elő is léptettek: http://sunnywalk64.wordpress.com/2007/08/31/hogyan-kerultunk-koreaba-2007-aug-31/ (Kareszék, azóta már Spanyolországban élnek, 2 évet éltek Szöulban)

  7. Forgószél

    Vagy pl. itt van Karesz esete, aki álláshirdetés útján pályázott meg egy pozíciót. Igaz, ő mérnök, speciális tudással és perfekt angol nyelvtudással. Őt, még elő is léptették. 2 évig éltek Szöulban. Jelenleg éppen Spanyolországban élnek. http://sunnywalk64.wordpress.com/2007/08/31/hogyan-kerultunk-koreaba-2007-aug-31/ Tehát, így is lehet:)

  8. 杏桃来春

    A munkavállalási vízumról ezt írják a koreai nagykövetség honlapján:

    A) There are two ways a foreigner can obtain a working visa. First, one can apply for a working visa at an overseas Korean mission with required documents. Second, for those who need a ‘Certificate for Confirmation of Visa Issuance’, the employer in the Republic of Korea will have to apply for the certificate at the Korea Immigration Service and send it to the applicant who can then apply for and obtain a working visa at an overseas Korean mission. For more information please visit the Korea Immigration Service website at http://immigration.go.kr/HP/IMM80/index.do

    • Váraljay Gabriel

      Magyarul vagy vízumot intézel először és így keresel munkát (a munkaadó örülhet, mert beljebb vagy már valamivel), vagy úgy kérvényezel vízumot, hogy felmutatsz egy munkaszerződés. Utóbbi sikerében hamarább hiszek, de ez a nehezebb út szerintem.

  9. Forgószél

    Vagy, álláshirdetés útján is lehet pozíciót szerezni. Itt van pl. Karesz története, aki így került Szöulba és 2 évet dolgozott is ott egy nagy cégnél. Sőt, elő is léptették. Igaz, mérnök és perfekt angol:)
    http://sunnywalk64.wordpress.com/2007/08/31/hogyan-kerultunk-koreaba-2007-aug-31/

  10. Forgószél

    Esetleg, érdemes még Éva blogjában olvasni a koreai munkáról. Férje, Karesz egy sima álláshirdetés útján kapott pozíciót a Samsungnál. Sőt, elő is léptették. 2 évig éltek és dolgoztak Szöulban. http://tinyurl.com/9z6jrqc

    • Forgószél

      Bocsánat, nem Éva, hanem Vera:)) Egyébként, később ő is kapott állást a Samsungnál, mint HR-es. Szóval, lehetőségek vannak, akadnak.

      • Váraljay Gabriel

        Így van, nyitott szemmel kell járni. Én nem azt mondom, hogy nem lehet megcsinálni, csak irtó nehéz. :)

        • Forgószél

          Ahogy írtad is, speciális tudással kell rendelkezni + szerencse. Viszont az nagyon rédekes, ahogy Vera arról ír, mennyire befogadóak voltak vele/velük. Nagyon érdekes, ahogy betekintést enged a Samsung HR politikájába. Mennyire odafigyelnek a friss diplomásokra, hogyan és honnan gyűjtik pl. a mérnököket. És hát, maximalizmus a köbön:)

    • Váraljay Gabriel

      Szuper! Ezt meg kell nézni. Köszi

  11. Globetrotter

    Sziasztok, en lennek az emlitett ‘Vera’ :) Bar mi nem vagytunk kulonosebben arra annak idejen, hogy Del-Koreaba, Seoulba koltozzunk es eljunk, de mivel nyitottak voltunk a vilagra, igy egy szep augusztusi napon megis ott talaltuk magunkat es nem bantuk meg. En konkretan ma is vallom, hogy szinte minden ott toltott napot egyfajta euforiaban eltem meg azalatt a ket es fel ev alatt, annyira tetszett, hogy minden ‘MAS’. Tetszett az optimizmusuk, hogy az emberek arca nevetos/nevetgelos, a gyonyoru koreai osz, hogy a varos orokke pezseg, az ejszakai fenyek, a magassagok, hogy mindenutt hegyek vettek korbe bennunket, hogy megtalalni a modernet es a regi tradicionalisat egymas mellett elve, harmoniaban…ami az emberek szokasaiban ugyanugy megtalalhato. S bar a munkatapasztalat inkabb volt kulturalis tapasztalat, de talan annal ertekesebb. A ceghez elsokent felvett ‘nyugati nokent’, raadasul szoke hajjal, kek szemmel, nem mindennapi elmeny volt az orszag legnevesebb cegenel dolgozni, a SECL-nel, plane HR-n belul, ahol a dolgozok resze szinten 85%ban ffi volt, ellentetben a nyugati tarsadalmakban megszokott nemi aranyokhoz kepest, ami a HR osztalyt illeti. Nem mondom, hogy ‘zokkenomentes’ volt a kollaboracio, de mindenkeppen tanultunk egymastol! Ugy gondolom, ha az ember kello nyitott szemlelettel, nemi humorral es optimizmussal rendelkezik, akkor barhol feltalalja magat a vilagban. Nagyon sokat gazdagodtunk a kint toltott elmenyek altal, de ez mindig igy van, ha az ember mer kilepni sajat komfort zonajabol es pl ujabb kulturakban megmartozni. En szemelyszerint nem hiszek a szerencseben, hiszen a szerencse nem mas, mint: ”Luck is preparedness meeting oppurtunity” :)) ellentetben, ha lelekben es fejben – mert ott dol el leginkabb – is keszen all az ember es tudja, mit szeretne megvalositani, elerni az eleteben akkor az meg is valosul. Nem a hogyant kell sosem tudnunk elore, csak a miert-et :-) Persze ettol meg a tervek valtozhatnak, hiszen mi magunk is valtozunk folyamatosan. Kivanom neked is Gabriel, hogy amit nagyon szeretnel megvalosulni az eletben, az ugy tortenjen! Udv, azota a napfenyes Spanyolorszagbol :-)

    • Váraljay Gabriel

      Köszönöm, bár szerintem azért nem semmi, hogy a férjeddel szerződést kötöttek és a többi cseh / lengyel mérnökkel nem. Szerintem tud valamit és megérdemelte. Magamban nem vagyok ennyire biztos. :)

  12. Globetrotter

    Szia! Probaltam tegnap este kommentet hagyni, de nem sikerult, vagy moderalasra varna? Mindegy, ujra megprobalom:)
    Sziasztok, en lennek az emlitett ‘Vera’ :) Bar mi nem vagytunk kulonosebben arra annak idejen, hogy Del-Koreaba, Seoulba koltozzunk es eljunk, de mivel nyitottak voltunk a vilagra, igy egy szep augusztusi napon megis ott talaltuk magunkat es nem bantuk meg, ellenkezoleg! Igazi szerelem lett belole! En konkretan ma is ha visszaemlekszem, ugy erzem minden ott toltott napot egyfajta euforiaban eltem meg azalatt a ket es fel ev alatt, annyira tetszett, hogy minden ‘MAS’. Tetszett az optimizmusuk, hogy az emberek arca nevetos/nevetgelos, a gyonyoru koreai osz, hogy a varos orokke pezseg, hogy az ember benne el a TECHNIKABAN, nemcsak olvas rola;-), a szuper sebes internet – arrol ma is almodozunk meg ;-), az ejszakai fenyek, a magassagok, hogy mindenutt hegyek vettek korbe bennunket, a 18. emeleti tetokertunkbol a kilatas, hogy egyszerre megtalalni a modernet es a regi tradicionalisat egymas mellett harmoniaban…ami az emberek szokasaiban es gondolkozasaban eppugy erzekelheto. S bar a munkatapasztalat inkabb volt kulturalis tapasztalat, de talan annal ertekesebb. A ceghez elsokent felvett ‘nyugati nokent’, raadasul szoke hajjal, kek szemmel, nem mindennapi elmeny volt koreaiakkal, az igazi koreai ‘munka mentalitast’ megtapasztaltani, az orszag legnevesebb cegenel, a SECL-nel, plane HR-n belul, ahol a dolgozok resze 85%ban ffi volt, ellentetben a nyugati tarsadalmakban megszokott nemi aranyokhoz kepest, ami a HR osztalyt illeti. Nem mondom, hogy ‘zokkenomentes’ volt a kollaboracio, de mindenkeppen tanultunk egymastol! Ugy gondolom, ha az ember kello nyitott szemlelettel, nemi humorral es optimizmussal rendelkezik, akkor barhol feltalalja magat a vilagban. Nagyon sokat gazdagodtunk a kint toltott elmenyek altal, de ez mindig igy van, ha az ember mer kilepni sajat komfort zonajabol es pl ujabb kulturakban megmartozni. En szemely szerint nem a szerencseben, hanem a nyitottsagban es felkeszultsegben hiszek ahogy a ‘mondas is tartja’: ”Luck is preparedness meeting oppurtunity” :)) Ha lelkileg es mentalisan is keszen all az ember es tudja, mit szeretne megvalositani, elerni az eleteben akkor azt kepes megvalositani – ha nem, akkor meg kell nezni, mi az, ami akadalyozza benne – leggyakrabban nem mas, mint egy-egy negativ hitrendszer, amihez az ember tudatalatt ‘gorcsosen’ ragaszkodik, es ami eszrevetlenul szabotalja ot az almai elereseben.
    Egy cel eleresenel egyebkent sem a hogyant kell tudnunk elore, csak a miert-et :-) Miert szeretnenk azt az adott dolgot elerni? Persze ettol meg kozben a tervek valtozhatnak, hiszen mi magunk is valtozunk folyamatosan. Neked is csak azt tudom kivanni Gabriel, hogy megtalald az utat ahhoz, hogy meg tudd valositani az almaidat az eletben!
    Udv, azota a napfenyes Spanyolorszagbol :-)

  13. Mónika

    Gabriel, tökéletesen időzítetted ezt a cikket! Engem is éppen két napja találtak meg koreai munkavállalással kapcsolatban. Nagyjából ezeket írtam én is a válaszban, illetve ide irányítottam a blogodra a hölgyet, erre kitetted ezt az írást! ;)

    Egyet értek veled abban, hogy ide kijönni dolgozni látatlanul nem kellene senkinek sem, még a legnagyobb Korea-fannak sem (főleg nem a legnagyobb Korea-fannak!).

  14. Forgószél

    Haha, éppen most írtam cikket az ázsiai egyetemekről. Rangsor stb. Pont a Hanyang Egyetemnél tartottam, mikor eszembe juttottál, hogy mennyire igaz, hogy Koreába nem érdemes valami extra speciális tudás nélkül kimenni vagy állást keresni. Ezen a kis egyetemen kereken 34 ezer diák diplomázott 2008-ban:)))

    • Váraljay Gabriel

      A szakmai gyakorlat még mindig előny lehet, persze az általad említett Vera-Karesz mérnöki történet azért nem semmi. Azt ne feledjük, hogy a srác tényleg tudhatott valamit, mert az 1 cseh és a 10 lengyel mellett csak vele kötöttek szerződést. A történet valamikor 2007 tájékát játszódott (ha jól értem), azóta pedig már koreai diplomásoknak is simán megvan az 5 év szakmai tapasztalat. Nagyon esélytelennel látom ezt, de ki tudja? :) Egyes fórumokon azt olvastam, hogy úgy kaptak egyesek munkát, hogy koreaiakkal ittak egy szórakozóhelyen és egyszerűen munkát adtak nekik. Na én nem ez a típus vagyok aki életében ilyen dolgok történnek.

  15. kisGabi

    Az én fejemben is megfordultak “milyen jó lenne Koreában” gondolatok. Persze mindez azért, mert megnéztem néhány filmet. Aztán rá találtam az írásaidra és ez kijózanított :( De azért egyszer szeretnék elmenni szétnézni :D

    És ha egyszer könyvbe szednéd az írásaidat – de a fotókat se felejtsd el :) – azonnal értesíts, mert az elsők közt szeretnék lenni aki olvashatja :D

  16. JK

    Még nem sokat gondolkoztam azon hogy miután majd végzek akarok-e itt állást keresni vagy sem. Valószínűleg megpróbálom, de ki tudja. Mindenesetre jó koreai és angol tudás kell, és európaiként van egy pici előnyünk. Ha külföldiekről van szó, szívesebben alkalmaznak amerikaiakat vagy európaikat, mint más ázsiai országokból származókat (kivéve talán a japánokat). De ennek ellenére nem táplálok nagy reményeket, hanem tanulok bőszen hogy legyen egyáltalán egy kis remény… :P

  17. Red13

    Egy ideje rátaláltam a blogodra, elkezdtem olvasni a legelejétől, de még csak valahol május-júniusi bejegyzéseknél tartok. Addig nem is akartam írni, még az aktuális írásokhoz el nem jutok, de ez a téma nagyon érdekel.

    Kint élek Angliában, kicsivel több, mint egy éve. Utálom, nem érzem jól magam, nem szeretem az embereket, de régóta az a célom, hogy valahogy Ázsiába jussak, ott éljek, dolgozzak, ezért is jöttem ide ki. Nyelv miatt, kézzel fogható vagy éppen valami értelmes szakmát szerezzek, és persze a pénz miatt, de ez csak egy állomásnak fogom fel, amit nem tudom meddig tart. Na és van egy olyan elképzelésem, ami lehet teljesen ökörség, hogy innen nagyobb az esélye annak, hogy az ember kijut valahogyan keletre. Magyarországra én személy szerint soha nem mennék vissza, illetve remélem nem is kerül erre sor, de itt se jó.
    Egyértelműen Dél-Korea lenne a célpont, de a cikked is csak azt igazolja, amire én eddig jutottam(kizárólag netes információk, semmi komolyabb törekvés), hogy nem lesz egyszerű, és nem is vagyok az a X dolgot eltervezek, és megvalósítom ember. Japán a másik úti cél. Ugyan a bejegyzéseid felét sem olvastam el, de mintha párszor már rábukkantam volna, hogy ott is jártál, vagy éltél egy darabig. Munka szempontjából mennyire jobb a helyzet? Van-e némi tapasztalatod efelől?

    A blogod hatalmas, 10/10, kommentelésbe inkább majd akkor kapcsolódnék be, ha már elolvastam mindent.

  18. Mánc Csilla

    Nagyon erdekeset irsz es egesz allo nap tudnam olvasni a cikkjeidet. Maskulonben amirol irtal ugy azert a sorozatokban is megtalalhato….eszrevettem hogy mindenki csak a penzhateret nezi…ez egy kicsit fura volt eloszor szamomra.En nem szeretnek dolgozni Koreaban csak eppen kimenni megnezni es a nyelvet tanulni…mondjuk ha tudsz 2 idegen nyelvet de nem angolt, akkor sincs nagy eselyed munkat talalni?

    • Váraljay Gabriel

      Úgy érted, hogy beszélsz mondjuk franciául és olaszul? Hát elég nehéz lenne szerintem, mert ha nincs koreai nyelvtudás akkor legalább az angolt beszéld ami mellesleg kötelező a vállalatokhoz való felvételiknél. Nem lehet megkerülni az angolt, nem győzöm ismételni.

  19. Ági

    Hááát.. A bejegyzés és a kommentek alapján elég sok hasonlóságot látok az itthoni helyzettel, munkavállalás és kapcsolatok terén egyaránt.

    Munkavállalás
    Itt is sokat számítanak a kapcsolatok, hiába van papírod. Amit elsődleges néznek (főleg ha multinál vagy nagy cégnél, vagy akár állami szférában szeretnél elhelyezkedni):
    kapcsolatok (miért is baj az? Ha van, használd fel. Ha nincs, anélkül is lehet boldogul, legfeljebb nehezebb plusz lehet irigykedni. Irigykedés mindig van, amíg emberek vagyunk. Ha más nem azért, mert a másik haja göndörebb vagy egyenesebb, nagyobb az autója, kisebb a ruhamérete stb..),
    nyelvtudás, külföldi tapasztalat (tanulmány, gyakornoki idő, munka), “papír” avagy hány és milyen diplomád/végzettséged van ehhez jön egy Nagy Adag Személyiség.

    Külföldiek és a magyarok:
    Rengetegen nem beszélünk idegen nyelvet, vagy ha igen félünk használni. Egy magyar ember szívesebben beszélget társaival a magyar közéletről, történelemről, politikáról és a saját múltjáról, amit egy külföldi nem biztos, hogy ért (ha esetleg tud magyarul, vagy a társalgás idegen nyelven folyik).

    Továbbá ugyanúgy klikkesedünk és egy klikkbe borzasztó nehéz bekerülni. Azt láttam az egyetemen is, hogy a különböző középiskolából és/ vagy városból jöttek csak egymással barátkoztak. Mindig ott volt az a “Emlékszel a Karcsira” és “Múltkor az osztálytalálkozón” Az egyetemen nem vagy csak ritkán alakulnak ki olyan szoros kapcsolatok, mint a középiskolában. Tehát a kapcsolatok így jönnek sorba, középiskola, felsőoktatás, kollégák.

    Mindig azt hittem magamról, nyitott személyiség vagyok, globális gondolkodású még is az évek azt igazolták, nincs sok külföldi barátom. A kapcsolatok szépen lassan elhalványodnak. Hogy miért? Egy idő után nincs miről beszélgetni. Kifogynak a témák. Van olyan esték, mikor csak fáraszt és sokkal szívesebben sörözöl a középiskolás haverjaiddal és nosztalgiáztok, vagy a csoportársakkal lógsz városban és kibeszélitek xy mit csinált a legutóbbi buliban….
    Mert szívesen beszélgetsz a nagymama réteséről, hogy barátok köztnek már sose lesz vége, hogy középiskolában mint mondott a tanár Petőfiről, hogy 10 éve mi volt a választásokon, hogy milyen volt a Balatonon mikor 10 évesen voltál ott táborba és hogy ugyanaz a tábor hely milyennek tűnik most, hogy az egerst hányféleképpen mondják vagy csak elénekelte valami “ősrégi” magyar dalt.
    Ilyenkor a külföldi csak szomorúan pislog jobbra-balra, belekortyol a sörébe és dunsztja sincs miről van szó, még akkor se, ha elmagyarázzák neki.

    Párkapcsolatok
    Na azt ne mondja nekem senki, hogy a magyar lányok nem nézik ki az anyagi helyzetet és a státuszt. Ugyan az a sorrend: 1. anyagi helyzet, státusz 2.családi háttér.
    Volt olyan csoportársam, aki még a google térképen is csekkolta, hol lakik az illető…
    Nem beszélve a bulikról, ahol a lányon és fiúk egyaránt azt sasolják, ki hogy van felöltözve, milyen kiegészítőt visel, mit fogyaszt és VIP karszalagja van e.
    Bár én mindig azt mondom rengeteget számít a személyiség (Persze 3 kör tequila után egy zajos klubban azt kinézi – de maradjunk az általános formulánál)

    Ha magamból indulok ki, én se adnám lejjebb, mint amilyen szinten magamat tartom. Most lehet megdobálni kővel. De ha vannak céljaink és elvárásaink az életben és szerintem mindenki elszeretne érni valamit, akkor egy hasonló társat keres. Különben nem működik a dolog. Persze kivételek mindig vannak.

    Párkapcsolat külföldiekkel
    Vannak, akiknél jól működik ez nem vitás. Nem is beszélnék róla. Olyan is van, hogy szimplán a estiségekre épül a kapcsolat. Az utóbbiból látni az egyetemen. A lányka együtt él a sráccal főz, mos, takarít a fiúka meg mindig vesz neki szép nagy értékű ajándékokat, közben mindig más lányokkal látni a klubbokban. Vagy nem élnek együtt, de ettől függetlenül ugyanúgy megy az ajándékozás és a klubbolás. És ez tejesen megfelel mindkét félnek.

    De itt a harmadik típus, ami jól indul, de aztán rájöttök.. Nem tudtok miről beszélgetni, úgy értem mélyebb témákról, mikor közbe szól a kulturális különbség vagy a távolság, hogy a másik csak bizonyos ideig van itt, aztán haza megy. Hogy letelepedjen nálunk… Oh hát otthon jobban keresne, ott a családja és csak kényelmesebb az anyanyelvén kommunikálni. Teljesen érthető és elfogadható.

    Ebből a szempontból semmi sem más Koreában, vagy bárhol másutt a világban.
    Hiú ábránndal és naivan fut neki az, aki nagy reményekkel és “fansággal” ugrik neki. De ennek ellenére kívánom mindenki, hogy legyen optimista és reményteli a realitást megtartva, nehogy túl nagyot cakkanjon. Ugyanis ez szüli azt a sok kiábrándultságot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.