browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Korea-őrültség

Posted by on 2013-01-13

2012-07-07 12.43.54Minden Korea-őrült története más. Van akinél egy k-pop dal, van akinél pedig egy koreai film indítja el a lavinát. Ezek az általános klisék, amelyekkel ha dicsekszik az ember a koreaiak nagy része már csak legyint (persze magában). Van akit persze maga a kultúra fogott meg, vagy a történelem, vagy egyszerűen Koreába vetette őket az élet. A koreaiak viszont tudják, hogy legtöbb esetben mindez a generált gazdasági fellendülés stratégiájának egyik következménye. Az egészet az elején én sem értettem. Miért nem örülnek annak, hogy mi sokat tudunk az országukról? sőt néha még többet is a történelmükről mint ők maguk.

Aztán egyszer az egyik szöuli magyar találkozón volt egy koreai srác aki magyar-őrültnek vallotta magát. Akkor úgy leesett az egész: engem meg ez hagyott valahogy hidegen. Érdekelt az a része, hogy miért tud valaki a világ másik felén egy olyan országért rajongani, amelyet sosem látott (azóta már járt itt), de inkább kuriózum volt az egész, mintsem olyan érzés, amitől nekem hátast kellett volna dobnom. Nos így vannak a sok külföldivel a koreaiak is: kissé elegük van abból, hogy mindenki odavan a zenéért, vagy a filmekért, de jól esik nekik az, hogy  ezek a dolgok naggyá tették az országot.

Ez a bevezető csak egy kis gondolatébresztő volt. A mai írás nagyobb része egy napokban kapott levél tartalmáról fog szólni. Egy rövid időre visszarepülünk a 70-es évekbe. A levélíró személyét nem teszem közzé, de a történetet érdekesnek találtam.

“Valamikor a 70-es évek legelején gyakorlaton voltam az Ózdi Kohászati Üzemekben. Egyszer csak szóltak, hagyjuk azonnal abba a munkát, és menjünk a művelődési házba, mert filmet vetítenek. A film egy koreai film volt, az volt a címe, hogy “A gyémánt hegy leánya”. Színes volt ugyan, de gyatra és nem volt szinkronizálva.Valami nemzeti ünnepük alkalmából volt ez a vetítés. Maga a nagykövet, mai napig emlékszem a nevére a filmélmény kapcsán, An Mi-Szu elvtárs állt a vetítő mellet és kommentálta a filmet. Időnként leállt a vetítés, ha a cselekményben túlságosan előre szaladt, ő pedig elmondta a történetet hogy értsük miről van szó. A film közvetlen a japánok alóli felszabadulás után játszódik. A japánok borzalmakat követtek el az országban. Az ellenük harcoló partizánok konspirációs neveket használtak, hogy az elnyomók ne tudjanak a családjaikon bosszút állni.Volt egy család, anya, apa, kisleány, akiket a háború szétválasztott. Az apa partizánvezér volt, s róla az a hír terjedt el, hogy meghalt. Az anya és lánya ahol élt azt a falut a japánok felégették, de nekik sikerült elmenekülni és egy másik koreai faluban megtelepedtek. Őróluk is azt hitték, hogy a falu elleni attakban meghaltak. Na és így köszöntött be a béke.

Innen jön a történet veleje. Az apuka a fővárosban az első számú kultúrpolitikus lett Miniszter, az anyuka a falu termelőszövetkezetében dolgozott a kislánnyal. Természetesen a kislány rész vett a tsz. leánykórusában és állandóan népdalokat énekeltek. Egyszer aztán a tsz a fővárosba kirándulást szervezett. Ott meglátogatták az operaházat, ahol a főszereplő énekesnő épp premierre készülve gyakorolt. A tsz leánykórusának tagjai elámulva nézték a próbát, csakhogy a művésznőnek a fő áriát sokadszorra sem sikerült rendesen elénekelnie. A rendező kiakadt, hogy mi lesz, mert a premierre a Miniszter is hivatalos. Erre a mi hősnőnk felajánlotta, hogy elénekli a dalt. Gyorsan helycsere és ének. Mindenki elámult, majd a művésznő odament a lányhoz és azt mondta, hogy cseréljünk helyet a lány maradjon az operaházba, ő pedig megy a tsz énekkarába.

A premier így aztán jól sikerült. A Miniszter elvtárs felkereste az ismeretlen diadalt arató énekesnőt az öltözőjében, ahol aztán a feleségére találva kiderült, hogy egy család ők.Ez összeborulás után a zárókép, hogy a tsz leánykórusa a gyapotföldön boldogan énekelnek a művésznővel!

Ekkor nekem az volt a véleményem, hogy ezek hülyék./ Röhejes, hogy abban a korban a nyugatiak gondolhattak hasonlót rólunk, a rendszerünkről / Nem is nagyon érdekelt ezután se a Kim ir szem Koreája, sem az hogy az amerikaiak Dél-Koreában hogyan erőszakolják meg a nőket. Sokáig ez utóbbiról szólt a hazai propaganda.

Aztán egyszer a tv-ben láttam a palota ékkövéből egy részt. Kik ezek, hogy ilyen tudatosan használják az ételekbe a belevalókat és néhány száz évvel ezelőtt úgy főznek, ahogy egy mai reformkonyhában?? Szerencsére a sorozat összes darabját meg tudtam nézni. Aztán a Silla sorozatnak a hatására váltam Korea őrülté, ahogyan a többiek is nevezik magukat.Ma már tudom, hogy Gyémánt hegy valóban létezik Észak-Koreában, s ahány évszak van annyi féle színben pompázik. Egy kicsit mást gondolok az é-koreai emberekről. Nagyon bízom benne, hogy az egymástól elszakított ország békésen fogja megoldani az egyesülést.”

19 Responses to Korea-őrültség

  1. Kíváncsifáncsi

    Nagyon tetszik !! Örülök és köszönöm ezt a történetet !!

    Azonban picit összezavarodtam …”Nos így vannak a sok külföldivel a koreaiak is: kissé elegük van abból, hogy mindenki odavan a zenéért, vagy a filmekért, de jól esik nekik az, hogy ezek a dolgok naggyá tették az országot.”-írtad . Úgy értsük ,hogy túllihegjük az elragadtatásunkat ?-szerintem a visszajelzés roppant fontos…
    Igazából -én úgy gondolom – a kulturális életük koronázza meg az utolérhetetlennek látszó gazdasági fejlődést, amit az évezred kezdetétől napjainkig elértek …
    Úgy tudom a “nyitást” a történelmi hátterű filmjeikkel kívánták elérni …vannak jól sikerültek s még jobbak (már amiket én láthattam )-ehhez járult a különleges KPOP mint zenei produktum …mindez eltalált a szívekhez legyőzve a földrajzi távolságot ….
    Számomra érthetetlen miért nem kirobbanó öröm számukra ,hogy ennyi más – (a Nyugati) kultúrán cseperedett nemzet ifjai és idősebbjei a látottak /hallottak hatására elbűvölve érzik /érezzük magunkat mindattól amit Dél-Korea Filmművészete és az elhíresült KPOP művelői többnyire igényes tolmácsolásban mutatnak be. Másként fogalmazva :elérzékenyülünk a megszámlálhatatlan csodától amivel pl. a filmjeikben találkozhatunk …Minden kulturális megmozdulásukat ajándéknak , csodának érzem !!!

  2. Mónika

    Kiváncsifáncsi: ahogy Gabriel is írta a cikkben, nekünk sem volt “kirobbanó öröm” a magyar-fan srác. Aranyos, jópofa, megkérdeztük, hogy miért, de semmi bepárásodott szemű sóhajtás nem volt, hogy ahh…..
    Az, ami számodra csoda, az nekik a mindennapjaik része. Persze, örülnek, ha valaki tud az országukról, de nem fognak a nyakadba ugrani és a keblükre ölelni, ha megtudják, hogy te rajongsz értük (már csak a habitusukból fakadóan sem, de egyébként sem tennék, és nézz magadba, valószínűleg te sem tennéd fordított helyzetben).

    • Kíváncsifáncsi

      Arra gondolok ,hogy a”távolságtartó magatartás” amit akár habitusuknak is lehet nevezni talán abból a zártságól fakad(hat) amiben hosszan időztek … Azt hiszem az érdeklődést (rajongást)is meg kell tanulni fogadni és kezelni …

      Igazából arra gondolok -és barátaimmal arról szoktunk beszélni- ,hogy biztosan örömmel fogadják milyen sok ember -szerte a nagyvilágban- ölelte szívéhez pl a mondanivalóval telített filmjeiket és hát a zenéjük is sokfelé nyer ismertséget és elismerést !!! Nemrég egy érdekes véleményt olvastam … lényegét tekintve:csak akkor érdeklődik pl. Korea filmjei iránt ha nem a nyugati ízléshez igazítják -hanem megmaradnak a “kelet csodáinál”…

      • Váraljay Gabriel

        Mónika véleményéhez nem tudok mit hozzátenni, mert megválaszolta azt amit nekem nem sikerült átadnom. A rajongás magának a rajongónak a fontos. Épp e miatt egy sztár sem tud mit kezdeni a rajongókkal. Én ebből a szempontból szűntem meg rajongónak lenni. Ha odavinnének egy-két emberhez aki iránt rajongok, nem tudnék mit kezdeni velük, mert a munkájuk az ami elindított valamit, de a személyüket nem ismerem. Képzeld el, hogy te egy sztár vagy és odakerül valaki aki elmondja neked, hogy mennyire odavan érted. Érzel valamit, ami jó, de nem te éled meg, hanem a másik. Jó érzés 1-2 másodpercig, de utána mi van? Semmi, csak néztek és mosolyogtok egymásra és ennyi. Nos ennyire nem tud mit kezdeni egy koreai a kultúrája iránt rajongókkal… Sőt és ez most merész lesz, táplálni fogod azt a nemzeti büszkeséget, ami egy kicsit már átesett a ló túloldalára, de ez egy másik írás lesz, majd egyszer.

        • Mónika

          Gabriel: igencsak várom már azt az írásodat! Nekem is van néhány gondolatom a koreaiak nemzeti büszkeségével kapcsolatban, de inkább csak kommenthuszárkodnék itt nálad, az én blogomba ez a téma kevésbé illik. ;)

        • Kíváncsifáncsi

          Jó és örülök hogy van mód “eszme cscserére ..
          “Gábriel :”Nos így vannak a sok külföldivel a koreaiak is: kissé elegük van abból, hogy mindenki odavan a zenéért, vagy a filmekért, de jól esik nekik az, hogy ezek a dolgok naggyá tették az országot.”-
          Fáncsi :”Úgy értsük ,hogy túllihegjük az elragadtatásunkat ?” -bár nem illik de kérdéssel feleltem a kérdésedre …

          Amit a rajongásról írsz magam is hasonlókat gondolok …

          Megpróbálom másként fogalmazni a gondolataimat : vetítettek néhány történelmi háttérbe elhelyezett filmet itthon … én (és még nagyon sokan ) ezeken kívül is megnéztünk egy seregnyi filmet …. mert :újszerű játékstílusban játszottak / játszanak a színészek ,egészen más stílusban fényképez(ett) az operatőr , más (volt )a rendező koncepciója az egész folyamatban mint amihez az európai kultúrkörben szoktatva volt a nagyérdemű …és persze rácsodálkozhattunk a keleti ember fizikai szépségére ,egyediségére ,szellemiségére … Mindez olyan nagy hatással volt /van bizonyos körökben ,hogy természetes érdeklődésként kell értelmezni -mintsem rajongásként !!!

          Pl : BP-en forgatták az IRIS c. film második évadját és egy seregnyi érdeklődő ment el a helyszínekre … A jelenlét nagy meglepetés volt a színészeknek ,mert mint Jang Hyuk fogalmazta : ” nem gondoltak arra ,hogy Magyarországon érdeklődnek a koreai filmek iránt ,hogy személy szerint őt számon tartják, felismerik Bp-en -és nagyon kellemes meglepetésként értékelte az ott megjelent magyar “rajongók ” közeledését .

          Bizonyára olyanok is akadnak akik mondjuk Bi Rain koncerten letépnék magukról a ruhát … én nem ebbe a körbe tartozom … Viszont nagyon szívesen látogatnék Koreába …érdeklődésem épp a látott filmek miatt hatványozódott a Kelet közelebbi megismerése felé .. Magyarázat lehet az ,hogy a legapróbb részletek is színvonalas kidolgozásban kerülnek a közönség elé …látszik ,tapintható az igényesség mind a filmjeikben mind a zenei produktumokban !!!
          Szegényebb / sivárabb lenne a világ, ha mindezt a sok csodát ajtón belül tartják !!

          • Váraljay Gabriel

            Igen, szerintem ez túl van lihegve. Az alkotások szépek, stb., de ez akkor is egy iparág, ami igazából egy gyár. A színészek termékek és a film is az, amit el kell adni. Lehet mögötte keresni a művészetet, biztos van is, de egy filmgyárban, vagy k-pop iparban dolgozva teljesen másképp látnád amit leírsz. Hidd el. Ezzel persze nem a kedved akarom elvenni.

            Nemrég az egyik podcastban hallottam egy érdekes gondolatot. Épp arról volt szó, hogy a DVD extráiban a színészek hogy kidicsérik a rendezőt, hogy mennyire jó vele együtt dolgozni. A valóságban, meg ment az egymásra való fújás. A bulvárban nem mindenki jártas, így mire eljut hozzánk a DVD sok ember azt fogadja el valóságnak amit ott lát. Mégis ez már egy szokás lett, és minden film premiere előtt ugyanazokat a köröket illik lefutni. Nem mondom, hogy ne lássuk pozitívan a dolgokat, de ezek a dolgok sok esetben rájátszások a show “bizniszben” és nem kell őket komolyan venni.

            • Kíváncsifáncsi

              “Az alkotások szépek, stb., de ez akkor is egy iparág, ami igazából egy gyár. A színészek termékek és a film is az, amit el kell adni. Lehet mögötte keresni a művészetet, biztos van is, de egy filmgyárban, vagy k-pop iparban dolgozva teljesen másképp látnád amit leírsz. Hidd el.”- Elhiszem… és igazából minden szavaddal egyetértek amit e kommentben írsz …

              Kívánatos azonban az lenne ha elsősorban művészetként tekinthetnénk eme “iparággá/gyárrá “degradálódott alkotói műhelyekre !!
              A színészek a tehetségük által
              megélt érzéseiket adják az adott szerepalaknak ,a személyiségük egy szeletét
              “hasítják ki” magukból ,hogy hitelesnek érezzük azt ami megjelenedik előttünk !!

              Amikor leülök a film elé elsődleges az amit a filmben lát(hat)ok …azokra az értékekre koncentrálok ,próbálom felfedezni a magam számára amit Ők közösen abban a “gyárban ” megalkottak nekem a néző számára, 10- 13 ekm távolságra tőlük el talál e a szívemig a megpendített mondanivaló ??!!-nem az foglalkoztat hogy meg lett e a kellő nézőszám s általa az elvárt bevétel a koreai stábnak …

  3. Kíváncsifáncsi

    “Sőt és ez most merész lesz, táplálni fogod azt a nemzeti büszkeséget, ami egy kicsit már átesett a ló túloldalára, de ez egy másik írás lesz, majd egyszer.”-
    Remélem hamarosan olvashatom …

    Muszáj erre a mondatodra külön is reagálnom : Az érdeklődésem nem állt meg a filmek /zenék ajtajában ezért utána olvastam a történelmüknek a mai életüknek …jól tudom ez nem egyenértékű a Te /Ti személyes megtapasztalásotokkal…

    Személyes véleményem : az a nép amelyik évezredeken át fenn tud maradni : tud valamit . Korea ilyen nép /nemzet !

    Nagyon terhelt ,fájdalmas történelmi múlttal érkeznek az ezredfordulóra , a világszerte viharos XX.szd. Koreát sem kímélte.

    AZ a bizonyos szekér akkor tudott lendületet venni ,amikor kiparancsolták az országból az IMF szervezetét …
    Példátlan emberség és összefogás tanúi lehettünk az ezredforduló előtt néhány évvel -1997 -ben a lakosság is adakozott ,hogy a kormányuk kifizethesse az IMF által nyújtott hitelt … Sokan a jegygyűrűjüket ,ékszereiket adták a közösbe önmagukért ,a családjukért az országukért ,hogy közös erővel kimenekülhessenek az országot s rajta keresztül a népet súlytó adósság csapdából !! Ez példátlan az emberiség történelmében!!!
    Ma 2013-at mutat a naptár s Dél-Korea már jó néhány éve a világ 5. legfejlettebb állama .
    Azonban amíg eddig jutottak sok -kemény munkára , áldozatokra ,összeszorult gyomrokra és fogakra ,ökölbe szorult tenyerekre ,feltétlen hagyomány tiszteletre,gondolkodó fejekre és mindenre nyitott szívekre is szükség volt Koreában .
    Akik ezt a küzdelmet végigcsinálták okkal és joggal büszkélkednek nemzetükkel …és talán nem nagy áldozat a velük együtt örülőktől / érzőktől ha kimutatják ,elismerésüket ,csodálatukat -ahogyan Te fogalmazod ” táplálom nemzeti büszkeségüket” -Korea produktuma mindenképpen főhajtásra érdemes !!

  4. Csakanyu

    Meg ne kövezz Fáncsikám,de egyet kell értenem sajnos Gábriellel!Bizony iparágról van szó,ami ontja az új tehetségeket,és nagyon sokat követel a benne levőktől.Ami az egyszerű emberekre igaz: teljesítménykényszer,alacsony önbecsülés stb.,az méginkább igaz a művészekre,híres emberekre.A szakma kegyetlen,meg kell felelni,jól kell kinézni(Plasztika és koplalás árán is!),meg van határozva némelyek szerződésében meddig nem lehet kapcsolata,komoly főleg nem,nehogy a rajongók elpártoljanak.És sokszor sajnos ez a végeredmény:
    http://hvg.hu/vilag/20130108_Ongyilkossagi_hullam_fenyeget_DelKoreaba
    Valóban szépek,szívhezszólóak az alkotások,de rajtunk kívül kik nézik?
    A koreai reggel felkel,munkába megy,letölti az idajét,ha a főnök úgy akarja elmegy iszogatni(ha nőről van szó rohan haza,végezni a dolgát),valamikor éjszaka ér haza,reggel meg kelni kell.Mikor néz tv-t?Ezért meglepő számukra talán a mi imádatunk.
    Ezért ,nézzük a szép filmeket,hallgassuk a zenéjüket,gyönyörködjünk színészeikben,de ne ájuljunk el ettől az iparágtól,aminek a kulisszatitkaiból csak keveset látunk és az sem szívderítő!

  5. Csakanyu

    Ez az iparág máshol is kemény,de ennyire sehol a világon.Amerikában egy színész felbonthatja a szerződését,ha valami nem tetszik(legfeljebb fizet,jó sokat),bármikor ,bárkivel lehet kapcsolata,köthet házasságot,mert az az ő magánügye,lazábban mennek a dolgok.

    • Kíváncsifáncsi

      ““Az alkotások szépek, stb., de ez akkor is egy iparág, ami igazából egy gyár. A színészek termékek és a film is az, amit el kell adni. Lehet mögötte keresni a művészetet, biztos van is, de egy filmgyárban, vagy k-pop iparban dolgozva teljesen másképp látnád amit leírsz. Hidd el.”-írta Gábriel …

      Én válaszoltam :- Elhiszem… és igazából minden szavaddal egyetértek amit e kommentben írsz …
      Kívánatos azonban az lenne ha elsősorban művészetként tekinthetnénk eme “iparággá/gyárrá “degradálódott alkotói műhelyekre !!

      Kim Nam Gil A Silla… c. produkcióval kapcsolatban sok egyéb mellett azt nyilatkozta: “…megengedte a rendező ,hogy szabadon játszam ”

      A filmból idézek : Bidám mondja Deokmán hercegnőnek (miután leölte a renitenskedő parasztokat és lelkileg összeomlott mert kezet emelt a népére )): ” …csak az dobogtatja meg a szívem ha önmagát adja”

      Nekem azt üzeni KNG színészi nyilatkozata ,hogy Ő mint művész a saját elképzelése ,tehetsége szerint szeretne játszani…a filmből idézett mondat töredék pedig azt az üzenetet hordozza ,hogy az alkotói közösség vágya is az hogy Önmagát adja …

      Én az alkotó közösség üzeneteként értékelem az általam idézetteket -Ergo : a művészet olyan meghatározó ,semmihez sem hasonlítható erő ami képes ipart teremteni …de a művészi véna legyen ,maradjon a vezérfonal ,húzóerő!!

      Bordán Irén ( talán emlékszel még rá ) az első magyar sikerei után a 70-es években elhagyta a Hazát és elment szerencsét próbálni az “ígéret földjére”…nemrég nyilatkozott : “Amerikában sok mindent kaptam …de a legtöbbet Magyarországtól annak idején :a biztonságot”
      Most Téged idézlek ” Valóban szépek,szívhezszólóak az alkotások,de rajtunk kívül kik nézik?
      A koreai reggel felkel,munkába megy,letölti az idajét,ha a főnök úgy akarja elmegy iszogatni(ha nőről van szó rohan haza,végezni a dolgát),valamikor éjszaka ér haza,reggel meg kelni kell.Mikor néz tv-t?Ezért meglepő számukra talán a mi imádatunk.
      Ezért ,nézzük a szép filmeket,hallgassuk a zenéjüket,gyönyörködjünk színészeikben,de ne ájuljunk el ettől az iparágtól,aminek a kulisszatitkaiból csak keveset látunk és az sem szívderítő!”

      Úgy gondolom : a koreaiak is megnézik a filmeket hiszen a történelmi hátterűek is Róluk szólnak … a mai kérdéseket feszegetőről nem is beszélve !!!…A dolog fonákja szerintem :azért látjuk mi olyan nagyszerűnek ezeket mert Rólunk is szól -ráismerünk magunkra a lényegét ,mondanivalóját tekintve. … Tükröt tart elébünk a múlt és a jelen tekintetében is !!!
      Én elhiszem Gábrielnek és minden írásnak hogy Koreában a mai élet folyása olyan amilyenek ábrázolódik …viszont megkérdezem : nálunk másképpen van-e? vagy Angliában netán Amerikában ???

      Mi is korán kelünk …(ha épp van munkánk ) és az este vet minket haza ,,, talán a napi piálás nem kötelező a főnökkel …de önként sokan megteszik …. nézz körül a hazai művészvilágban !!! -s olykor hallgasd meg miket mondanak -szívszorító !!! Vagy hallgasd meg hogy a mára megöregedett zenészek milyen (göröngyös) utat jártak be …életük ma már a történelem része !!!

      Személy szerint engem nagyon lesulyt hogy tőlünk 10-13 e Km-re is ugyan ezekkel a problémákkal szembesülök…de ha Korea vezető gazdasági pozíciója nem indikálja a “nyitást” -ilyen mélységekig sosem láthatunk bele életük folyásába !!!

  6. Csakanyu

    Ne sújtson le!Az hogy ezt az oldalt is látjuk,csak azt mutatja,hogy ott is emberek élnek.Ha csak a jó és szép jutna el azt hihetnénk,felsőbbrendű lényekről van szó.Sokkal jobban tudom becsülni és értékelni minden teljesítményüket,ha tudom,hogy hús-vér emberek,mint mi,küzdve élik az életüket mint mi és ennek fényében kedvelem az országot,azt amit nyújtani tud a világnak.

    • Kíváncsifáncsi

      “Pecunia regit mundum” – vagyis :A pénz kormányozza a világot …- fogalmazták.meg az Ó-kori Rómában s még ma is megállja a helyét .

      • Forgószél

        Nem csak az ókori Rómában, hanem már Kínában is :) És hát ugye Ázsia bölcsője, vagy inkább Kelet-Ázsia bölcsője Kína, így a helyzet Koreában is ugyan az. 有钱能使鬼推磨 (yǒuqián néng shǐ guǐ tuīmò) – a pénz meghajtatja az ördöggel a malmot, azaz a pénz tartja mozgásban a világot.

    • Váraljay Gabriel

      Nyilván, mert Japánban azért elég nagy a kpop ellenszenv, akkor is ha sok koreai csapatot szeretnek ott. Másodszor pedig ugyebár egyforma nagyon sok szám és ez unalmas lesz egy idő után. Annyira nem sajnálom, mint hiszed, mert én csak pár csapatért vagyok oda zeneileg. A többit csak a látvány miatt nézem, meg mert cikik (pl. Orange Caramel vagy Crayon Pop). :)

  7. Adam

    Na, végre megnézted a saját oldalad :D

    Japánban azért anno sikeresen adták el a koreai műsorokat. Lehet, hogy beindult a “mémplex”-effektus, vagyis simán kiment a divatból.
    Csak azért (is) írtam, mert azt hittem, hogy a K-pop most kezd felfutni, erre mindenhonnan azt hallom, hogy a végét járja. Ebből Koreában látszott valami?

    • Váraljay Gabriel

      A koreai közember éli az életét és kpop ide vagy oda azért nem ez a legfontosabb az életükben. A felnőtt korosztály sokszor a csapatok neveivel, slágereivel sincs tisztában és csak a fiatalok követik ezeket a zenekarokat. Ez is persze személyfüggő, mert csápolt mellettem középkorú hölgy is a 2NE1 koncerten és képeken láttam én GD rajongó nénit is. :-)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.