browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Koreai iskola: diákok, stressz és plasztikai sebészet

Posted by on 2013-04-28

Korean High School Documentary Film

Amikor még Szöulban a gyermekotthonban jártam önkéntesként, egyszer egy középiskolás fiúval beszélgettem. A srác lehetett 12-13 éves és nagyon jól beszélt angolul. Mivel angolul alig tudtam a környezetemben bárkivel is értelmes beszélgetést folytatni, megörültem. Ezt a diákot főleg az iskolarendszerről faggattam, mert ez talán Korea legsötétebb oldala. Kiderült, hogy nincs hobbija, mert nincs ideje semmire. A szabadidő mint fogalom létezik, de nem fogható rá semmilyen tevékenységre. Szóba jött a nagy öngyilkossági arány is, amelyet javarészt diákok követnek el, mert nem bírják a nyomást.

A nyomás elsősorban (és ez most a saját véleményem) a nem normálisan felépített tananyag miatt van. A kis 8-10 éves gyerekek munkafüzeteit átlapozva például nem értem miért kötelező a kínai jelek megtanulása. Értem a történelmi hátteret, de ha Sejong király bevezette a hangult, amit évszázadokkal később a digitális korszakban el is kezdtek használni… akkor minek terhelni a gyerekeket a kínai jelekkel. Koreában én folyamatosan azt hallottam, hogy ők más nép, és nem akarnak semmit, ami kínai, vagy japán. Épp ezért nem értem az olyan tradicionális nyelvhez való ragaszkodást, amelyet a dicső korban a királyok is elvetettek (pont ezért fejlesztettek ki egy saját jelrendszert).

A leterheltség persze nem a handzsa hibája, ez csak egy pici részlet. Nem akarom isteníteni az európai tanterveket, mert szerintem én is tanultam olyan dolgokat, amelyekre máig nem volt szükségem, de akkor is… Nagyon sok emberrel beszélgettem, akiknek lövésük nem volt arról, hogy melyik ország hol található a térképen, vagy egyszerűen alapvető általános műveltség szinten nem voltak képben. Persze ez is relatív, de akik a tantervet összeállítják igencsak érdekes elveket vallhatnak a mi fontos mi nem témában.

Egy szó mint száz, a társadalmi nyomás nagyon nagy ezeken a gyerekeken. A gyermekkornak pedig a boldogságról kellene szólnia. Vallom, hogy az egész emberi életnek, de ezt nagyon sok magyar sem tudatosítja igazán. Néha azt érzem, hogy nagyon szerencsések vagyunk. Koreában az igazi élet az iskola után kezdődik, és minden sokkal nehezebb lesz. A fiatalok egy olyan rendszerben nőnek fel, ahol a társadalom szemében selejtes ember az, akinek nem jók a jegyei. Selejtes ember az, aki nem talál jó munkahelyet. Lehetőleg legyen a munkahely nagy csebol vagy menő márkacég. Akkor bejött az élet. Nagyon sajnálom ezeket az embereket, mert félre lettek nevelve. Azt hiszik ez a boldogság útja, pedig nem az. Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, de azért dolgozunk, hogy éljünk. Na ez az amit egy dél-koreainak sosem fogsz tudni megmagyarázni. Ha nincs meg a boldogság, akkor jön az alkoholizmus, vagy az öngyilkosság.

Mint, nyugati társadalom szerintem mi már átestünk azon a társadalmi gondolat-váltáson, hogy ne az anyagi javak gyűjtögetésében keressük a boldogságot. Szerintem napjainkban a boldogság kulcsát ezen a területen már csak a legkevésbé művelt emberek látják. Nem azt mondom, hogy nem kell a pénz, de van egy határ, amikor nem kell több. Lehet teljes életet élni autó és saját lakás / ház nélkül is.

Visszatérve Koreára a következő még félkész dokumentum film egy 19 éves amerikai lány szemszögéből kívánja megmutatni a koreai középiskolák világát. A film célja ez volt: megkeresni a választ a középiskolások stresszforrásaira. A film később átsiklott egy teljesen más területre is. Ez pedig a szépségipar. Mindenki barátot / férjet akar, épp ezért olyan dolgokra is képes, mint a szemhéj felragasztása, később pedig a szemműtét. Mindezt azért, mert “a nagy szem jelenti a szépséget”. Az orrműtét szintén fontos, hiszen kialakult a modern-kori Koreában egy sablon, amellyel definiálni lehet a szépséget (nagy szemek, kis arc, stb.). A média hatása félelmetes dolgokra készteti az embereket.

Az alábbi filmből is kiderül, a diákok napi 16 órát töltenek tanulással illetve iskolával kapcsolatos tevékenységekkel, de ez mind csak a jéghegy csúcsa. A film egyébként teljes egészében a koreanhighschool.com oldalon lesz megtekinthető azoknak, akik adományoznak a befejezésére. A mű nagy eséllyel indul majd film fesztiválokon.

Minden vélemény érdekel, ezért ne habozzatok hozzászólni. A sok SPAM miatt a hozzászólásokat előbb jóvá kell hagynom, és csak utána jelennek meg itt az oldalon.

23 Responses to Koreai iskola: diákok, stressz és plasztikai sebészet

  1. Oliver

    Érdekes cikk, sok felvetéssel. A film nagyon elgondolkodtató, főleg az, amikor azt mndja az egyik lány, hogy volt idő, amikor az ő arcát tartották csinosnak, aztán megváltozott a közgondolkodás… Félelmetes, hogy a média mire nem képes.
    Arra a gondolatodra, hogy a saját ház és saját autó nem igazán meghatározó – az én ismeretségi körömben nagyon az. Én osztom a véleményedet, mert a szabad mozgás nekünk nagyon fontos, de még mindig sokan röghöz kötik magukat hitelekkel, ami szerintem éppen azt mutatja, hogy ez ad tartást az emberek egy részének.
    Nagyon jó a cikk, köszi.

  2. Kíváncsifáncsi

    Érdekes téma… Az iskoláról én azt gondolom (egy felnőtt korú gyermek édesanyjaként ) fontos hogy olyan elfoglaltságot adjon az iskola ami eléri a diákok figyelmét ,amiben örömüket lelik!!! Amikor az én gyerkőcöm iskolás volt … “napközis” volt …ahol szabad programjaik is voltak a kötelező házifeladat elkészítés mellett …színház ,mozi ,sport és a kedve-érdeklődése szerint volt lehetőség szakköri foglalkozásokra .. Nyáron táborok- ősszel-tavasszal osztálykirándulások … Az én gyerekem szerette az iskolát !!!
    A Saját ház/autó kérdése : sokan csak akor érzik “valakinak” magukat ha mindez “be van jegyezve” … Ez a “tulajdon mánia” -Magyarországra értve- minden szabad döntés /mozgás kerékkötője .. Sokan azért maradnak állástalanok ,mert nincs mód 200km-re munkát vállalni és eljárni naponta megoldhatatlan -egyenlőre … Koreában ha jól tudom ez már nem akkora gond !!!
    A magyar átlagember figyelme/anyagi ereje ( is )kimerül a “teremtés” bokros teendőiben s közben nem jut idő a valódi ,tartalmas életre!!!
    Úgy gondolom a mielőbbi szemléletmód váltás hozhat csak megoldást -akár itthon -akár Koreában.Az értékrendek súlypontjainak áthelyeződésében a “mindenféle” médiának és az oktatással foglalkozó intézmények óriási a lehetősége és felelőssége.

  3. Kíváncsifáncsi

    Plasztikai sebészet :
    Szerintem nagy kár és vétek az Ő gyönyörűséges küllemüket mesterségesen átváltoztatni !! Ők így szépek,egzotikusak -ahogyan megteremtődtek koreainak !!! Tekinthetnék “égi adománynak” is a szépségesen metszett mandula szemüket !!!

  4. Baba

    Nagy kár bizony,hogy nem néznek jobban körül a világban ,hogy az ők gyönyörűséges “ferde” szemük, nekünk “nagy szeműeknek ” milyen nagyon tetszenek ők,minden tekintetben,senki de senki nem kéne plasztikai műtétet végezzen magán!

  5. Betelgeux

    Üdv!
    Ide keveredtem innen-onnan. Bár még nem jártam Dél-Koreában személyesen, elég sokat foglalkoztat a történelmük, kultúrájuk, társadalmi rendszerük stb.
    Az oktatási rendszert is csak felületesen ismerem és a cikkben megfogalmazott dolgokkal egybecsengő helyzetről olvastam én is, legalább is ami a kemény terhelést, stresszt illeti.
    A kiragadott hanja oktatással kapcsolatban viszont teljesen eltérő véleményen vagyok kedves cikkíró. Bár igaz, hogy a koreaiaknak a hangul nyelv és a szentként tisztelt Sejong király tevékenysége az identitásuk egyik alapköve, ponthogy az identitástudat, a saját kultúrájuk, hagyományaik iránti tiszteletből oktatják a hanja nyelvet, ami azon kívül, hogy a műveltséget, bölcsességet testesíti meg, tanulmányozása borzasztóan pozitívan hat a személyiségfejlődésre. Igaz hogy kínai, de történelmileg akkor is a koreai írásbeliség ezen alapult ezer több ezer éve, és beépült a saját kultúrájukba. Ráadásul a társadalmi berendezkedés alapvető pillére lett az írástudó művelt értelmiség, aki ponthogy a hanja ismeretével kapta meg azt a megbecsülést és pozíciót a társadalmon belül, hogy a vezető réteg legyen. Szerintem a Koreaiak még jó hogy nem olyan bugyuták, hogy ezt megtagadják… gyakorlatilag magukat tagadnák ezzel meg, nem “csak” egy kínai írást.
    Magyarországra vonatkoztatva nálunk a latin és görög nyelv képviselt hasonló értéket a 20. század közepéig, az testesítette meg a művelt értelmiséget. És bár nem közvetlenül Magyar “találmány”, a rajta alapuló keresztény kultúra és műveltség szintén beépült a mi kultúránkba és alakította értékrendünket. Ha ma 2013-ban viszont valaki elmondhatja magáról Magyarországon, hogy beszél latinul, görögül és tudja olvasni a klasszikusokat eredeti nyelven (és beépül személyiségébe, műveltségébe temérdek bölcsesség), akkor ezt hogy értékeljük, illetve hol a helye a társadalomban? És ugyanerre mit válaszoltunk volna mondjuk 100 évvel ezelőtt?
    Szerintem a Koreaiak saját szerencséjükre ebben a tekintetben, hozzánk képest 100 évvel korábban járnak.

    Azt nem tudom pontosan hogy egy Koreai fiatal hogy élheti meg ezt, valóban boldogtalannak érzi-e magát az oktatásban eltöltött évei alatt. Lehet hogy itt ütközés van a nyugati és a koreai hagyományos gondolkodás mód között és az is sokat számít, hogy épp kit kérdezünk meg erről.
    Előfordulhat, hogy ott sincsenek a pedagógusok a helyzet magaslatán mint itt, és valóban értelmetlenül túlterhelik lexikális ismeretekkel a diákokat. De Magyarországi saját tapasztalataimból kiindulva, utólag az a véleményem, hogy nekem sose volt az baj, hogy sok volt amit meg akartak tanítani. A baj ott volt, hogy hogyan tanították. A kommunizmus alatt kinőtt egy teljesen inkompetens, alkalmatlan pedagógusgeneráció, akik sokszor teljesen képtelenek voltak igazi tanítói, nevelői tevékenységet végezni. Nyersen szórtak, bemagoltattak egy csomó információt anélkül, hogy valóban meg akarták volna értetetni, elsajátíttatni, befogadtatni. Nem a tudásanyag és a műveltség hibája ha a diák utál tanulni, hanem azé aki képtelen úgy tálalni azt, hogy az könnyedén és élvezetesen beépüljön a diák tudásába. Az esetek 98%-ában gyakorlatilag úgy oktattak dolgokat, hogy abból egy mukkot se volt a diák képes igazán megérteni és befogadni még ha kitűnő jelesre is végzett, és ezért néhány nap múlva el is felejtette. Így valóban teljesen értelmetlen az egész, ezért ma Magyarországon a friss diplomások legtöbbjének az igazi műveltsége semmivel se több mint egy szakmunkásnak, ezért igazából nem is létezik olyan hogy értelmiségi réteg.
    Nem tudom, hogy ez a helyzet Koreában is, de viszont azt figyelembe véve, hogy sorozatos borzalmas történelmi sokkok után, a 0-ról kezdve 30 év alatt a világ éllovasává nőtte ki magát, számomra az sejteti, hogy ott bizonyára összehasonlíthatatlanul jobb az oktatás, és a nagy mennyiség ellenére sikeresen nevelnek, tanítanak, nem csak bemagoltatnak ész nélkül.

    A boldogsággal kapcsolatban pedig: Pont körülbelül egy hete teljesen véletlenül láttam egy dokumentum filmet, amiben a Gwanghwamun kapu újjáépítését mutatták be. Borzasztó érdekes volt látni, hogy a különböző szakterületek mesterei hogy álltak hozzá ehhez a munkához. Volt pl. Lee mester az ácsmester aki az ország legnagyobb becsben tartott ácsmestere aki még be is van jegyezve az ország kulturális hagyatékjegyzékébe egy számmal, annyira felbecsülhetetlen értékűnek tartják. Hatalmas médiafigyelem mellett Neo-konfuciánus szertartások után, hogy az ősök segítségét kérjék az erdőben a mester személyesen válogatta ki az összes fát, amelyből a tetőt csinálják. Ugyanígy volt Park mester a kőműves aki a brigádjával kézzel kifaragta az összes gránittömböt. Azt mondta, hogy élete legnagyobb műve ennek a kapunak a felépítése, és ha egy milliméterrel is eltér attól amit Lee mester várna, akkor az arcvesztés borzalmas lenne számára. Szerencsére jó lett. A lényeg pedig az, hogy ezek az emberek akik évekig folyamatosan dolgoztak a kapun, látszott hogy ennek a kapunak az elkészítése életük legfontosabb mozzanata volt, ez volt az önmegvalósításuk a betelejesülésük. És borzasztóan boldogok voltak és élvezték azt amit csinálnak, mert tudták, hogy ezzel a saját társadalmuknak, nemzetüknek teljesítenek szolgálatot.
    Megnézve ezt én borzasztóan irigyeltem őket és igazándiból kimondhatatlan elvágyódásom is van emiatt, mert itt Magyarországon keservesen küszködök azzal, hogy ne olyan munkám/feladatom legyen amit csak azért csinálok, hogy egzisztenciát teremtsek, hanem valóban átélni akarom, hogy amit csinálok és az a nemzetem felemelkedését szolgálja, az fontos és lényeges. Itt például ilyet még nem találtam.
    Valószínűleg a Koreaiak pedig akár még a chaeboloknál végzett munkát is így élik meg, minden amit tesznek az a kollektivista társadlmukban fontos és a nemzet érdeke és ezért vannak ott ahol, és mi pedig ennek hiánya miatt nem.

    • Kíváncsifáncsi

      Szia ! Máris Idézlek :
      “A kommunizmus alatt kinőtt egy teljesen inkompetens, alkalmatlan pedagógusgeneráció, akik sokszor teljesen képtelenek voltak igazi tanítói, nevelői tevékenységet végezni. Nyersen szórtak, bemagoltattak egy csomó információt anélkül, hogy valóban meg akarták volna értetetni, elsajátíttatni, befogadtatni. Nem a tudásanyag és a műveltség hibája ha a diák utál tanulni, hanem azé aki képtelen úgy tálalni azt, hogy az könnyedén és élvezetesen beépüljön a diák tudásába. Az esetek 98%-ában gyakorlatilag úgy oktattak dolgokat, hogy abból egy mukkot se volt a diák képes igazán megérteni és befogadni még ha kitűnő jelesre is végzett, és ezért néhány nap múlva el is felejtette. ! ”
      -Ezzel egyáltalán nem értek egyet !!-véleményem szerint hiba ha általánosítunk ebben a kérdésben … Saját tapasztalatom (mivel az iskoláimat a 60-as 70-es-80-as években végeztem ) nagyon is jó,mondhatnám kiváló tanáraim voltak !!
      Nem volt olyan hogy tömegesen buktak diákok!!! -ugyanis a Tanár azt magára nézve sértésnek vette ha valakit nem tudott “felzárkóztatni” -tanítás után a 6. 7. órában korrepetálta a gyengébb képességű tanítványait …belefért A FIZETÉSÉBE!!!-és az idejébe!!! Ugyanezt nem tudnám elmondani a Kisfiam generációját tanító tanárokról -Pedig Ő már jóval a rendszerváltozás után volt iskolás!!! Emlékeim szerint 1.oszt.-os középiskolás korában az egész osztály megbukott magyar nyelvtanból !!-hogy a matekot már nem is említsem ..

      Egyebekben hasonlókat gondolok az általad írtakkal … annyit tennék hozzá ,hogy Dél -Koreában első számú prioritás az oktatás …ők temérdek pénzt fektettek és fektetnek a mai napig is ezen ágazatba !!!-és ami fontos különbség : Ott a kétkezi munkának is van becsülete és értéke!!!

      • Betelgeux

        Kedves Kíváncsifáncsi!

        Abszolút de egy dologról beszélünk. Az említett pedagógusgeneráció a kommunizmus/szocializmusban végezte el a képzést és a 80-as, 90-es évektől kezdve gyakorolja szakmáját. Én pedig pont 88-ban kezdtem az ált. iskolát, szóval közoktatásban a 90-es években vettem részt pont a rendszerváltás alatt. Én róluk formáltam véleményt. A 60-as 70-es években még túlsúlyban a háború előtt nevelkedett, tradicionális tanítók, pedagógusok tevékenykedtek akik feltételezésem szerint klasszisokkal magasabb színvonalon végezték a tevékenységüket, ők még abból a generációból származnak ahol a tanítás egy értelmiségi presztízsszakma volt, kiemelt felelősséggel. Ők még igazi tanárok, nevelők voltak.

        • Kíváncsifáncsi

          Szia Kedves Betelgeux!
          Igen így most már érthetőbb …mert az a bizonyos kommunizmus az 50-es években is működött …viszont a 80-as években már érezhető volt a változások előszele … Megkezdődött a Nyugathoz való dörgölődzés -1981-ben folyamodtunk (hazugságok árán !!) először az IMF -hez hitelért…Majd az “ifjonti hév” igényt formált Március 15 megünneplésére -amit eleinte hevesen ellenzett az akkori hatalom … az akkori ünnepelni vágyók ma kormányzati erő ..

          Azért fájdalmas olvasni amit írsz -egyébként valóban így van ahogy leírtad -,mert az említett generációt azok a szívvel -lélekkel tanító tanárok indították el az életben … és “valami” nagyon elromlott ,mert évtizedek óta nem értékelhető a “szívvel-lélekkel” való elhivatottság a pedagógus pályán !!!

          Azért megpendíteném a szülői felelősséget is …nekünk is van tenni valónk ez ügyben ..a gyermekekink terelgetését elsősorban szülői felelősségnek érzem !!!

      • decalcomanie

        Kíváncsifáncsi, én meg veled nem értek egyet, lehet hogy a 70-80-90-es években ez volt a jellemző az oktatásra, de én most tanulok sőt inkább helyesbítve hétfőn kezdtem az érettségimet, és pontosan tudom milyen a mostani tanítás egyes iskolákban. Magyarországon ahogy észrevettem a tanítást ketté lehet szedni vannak az Elit iskolák és vannak a Poor iskolák. Ez alatt nagy a különbség is, az elitet megint kettőre lehet szedni, a fizető és állami, Debrecenben nem egy fizető suli van, pl Euro. és egy kiemelkedő mondjuk a TÁG (Tóth Árpád Gimi) de vegyünk egy klasszikusabbat ami közép rétegbe van de mégis élvonalban a Csokonait, ezek mind jó iskolának számítanak, itt ahol élek, ahol a tanítás lemerném fogadni sokkal színvonalasabb mint az én sulimban, nem mondom, hogy rossz a sulim mert én nagyon megkedveltem, hanem mondhatnám úgy, hogy óra függő mi az amit szeretek és az amit meg nem. Ez meg köszönhető a tanárok miatt, mert képtelenek tanítani és fegyelmet tartani. A négy év alatt 3 német tanárom volt és 2 évet semmit nem tanultam németből, mert csak beszélgettünk, és nem az anyagról hanem mert a tanár képtelen volt fegyelmezni ezért inkább az osztály agymenőire hagyta az egészet, gondolom félt attól is hogy megfenyegeti őket, habár az osztályom sose ment volna ilyen messzire. Így utolsó két évben kaptam egy rendes tanárt, aki tényleg olyan volt, hogy ellehetett vele beszélni, értette a csín-vicceket, és még rendesen tanított, de azért a 4 éves anyagot nem lehet felhozni így rendesen közölte velünk csak a megértését, és a legfontosabb dolgokat tanítja meg velünk olyat hogy melléknév ragozás csak említve lett nekünk, a fogkefe képlet szintén. És nem csak ez a tantárgy van így, vannak a betett tantárgyak amiket mi diákok sose fogunk megérteni minek kell, pl. ének, etika, média ezeket hívjuk töltelék tantárgynak, amik csak vannak, mert azt megértem, hogy félévig tanuljuk, de 2 évig mégis minek? a média 2 éves anyaga lemenne körülbelül 6 irodalom órában mert nem több. De rátérve a komolyabb tantárgyakra matek és fizika. Erről annyit érdemes mondanom a fizikát imádtam sose tanultam és 4-es voltam belőle míg matekot szintén nem tanultam és 2-es voltam, habár idén 3-as lettem. Ez meg a tanárokra különíthető el, a fizika tanárom nagyon jól magyarázott, hogy elsőre megértettem, és az Einstein féle relativitáselméleteket olyan jól elmagyarázta csak ráültem 5 percet és megtanultam, míg egy matek logaritmus függvény még mindig bonyodalmat okoz. (meg szerintem a matekórákat nem kéne 40 fős osztály létszámmal engedélyezni se, sose értettem, hogy általánosba mért voltak bontva az ilyen órák és gimibe mért nincsenek, pedig ha lennének talán ragadni is valami a tanulókra, az én elméletem mindig az és most is, nem az otthoni tanulás segíti az embert, hanem az amit a tanártól képes megtanulni órán, és arra építeni) Szal igen is tanár függő az egész iskola rendszer ma már, és az sem mindegy, hogyan képes a diákokkal bánni, mert nem elég csak fegyelmet teremteni, de szót is kell érteni velük, és néha elhangoztatni egy két poént is, mert kifejezetten unalmassá teszi a monoton szürke órák, a minden napi életet.

        • Kíváncsifáncsi

          Szia! Kedves vagy ,megírtad mai diákként a tapasztalatodat -érdeklődéssel olvastam és sikereket kívánok az érettségidhez !!!
          “Szal igen is tanár függő az egész iskola rendszer ma már, és az sem mindegy, hogyan képes a diákokkal bánni, mert nem elég csak fegyelmet teremteni, de szót is kell érteni velük, és néha elhangoztatni egy két poént is, mert kifejezetten unalmassá teszi a monoton szürke órák, a minden napi életet.”-írtad .

          Nos az én időmben a tanárok tudtak bánni a diákokkal ,nagyon színes ,fűszerezett órák részesei voltunk -a követelmények ellenére is -viszont mi diákok tudtuk hol a határ -hála a szülői háznak és a kiváló pedagógusoknak !!! s ma ennyi év elmúltával is hálával gondolok a tanáraimra és ma már tudom hogy amiről akkor úgy vélekedtem “felesleges” valahogy mégiscsak “szembejött “olykor-olykor és jó volt ,hogy legalább hallottam róla !!

          Jó hogy kitértél arra ,hogy ma már minőségileg jelentősen elkülönülő tanintézmények vannak !!!- s mégis ennyi “panasz”,felróni való van ,igény egy másfajta oktatási és követelmény rendszerre -akkor hát van tenni való !!!

          Üdv: Fáncsi

          • decalcomanie

            Lehet régen jók voltak az órák, de én a körülöttem lévő környezetből azt veszem észre, hogy a tanulók 80% alszik órán, vagy eszik, vagy telefonozik. Nekem is ilyen modern telefonom van, netel, wifivel stb… de valamiért mégse köt le, hogy órán is azt bújjam sőt szünetekben is. De azt vettem észre mások előszeretettel vannak fent… erre a nevelős ügyre jó, hogy kitértél. Ma már nagyon sok a csonka család, ebből látom, hogy a diákok milyenek… szerintem nagyon kihat a viselkedésre a családok szétszakadása is. Ebből meg lejön, hogy “sz*rok az életre, ember-e valaki” az osztályom 35% ilyen, 10% tudja mit akar, a maradék meg semleges. Én már 9. osztályos korom óta tudom mit akarok, habár kis esélye van annak, hogy sikerüljön is, de ha nem is sikerül egyetemre mennem van B tervem és C, szóval nem is szomorít el a tudat, de az emberek többségét nem érdekli a “jövő”. Ez viszont baj, mert nincs céltudat, és így az iskolában is más az helyzet, habár ez megint egészen más egy kisgyereknél, és egy velem egykorúnál. A tenni dologra, meg annyit fűznék hozzá, hogy szerintem ezt a másfajta oktatási rendszerre kevés az esély. Épp mondta két hete töri tanárom, hogy amit mi vettünk 12 év elején 2 témakör azt átakarják tenni 11 év végére, és sehogy se bírom felfogni, hogy akkor, milyen nagy ütembe akarják leadni az anyagot. Vannak érdekes dolgok és lesznek is úgy vélem. Igazság az minél többet él az emberiség annál több dolgot kell megtanulnod, gondolom ez a töri előrehozni pár anyagot azzal egyeztethető, hogy majd az alattam lévő diákoktól már a 2007-es történéseket is akarják tanítani, mert mást nem tudok elképzelni.

            • Kíváncsifáncsi

              Határozottan mondhatom még ennyi idő elmúltával is ,hogy az én időmben ÖRÖM volt suliba járni !!
              Nyilván azért alszanak ,mert nem köti le Őket az amit hallanak .és nem feltétlen a tanár hibája !! El kell fogadnod ,hogy nem mindenki ambicionált ,vannak akik megelégszenek “a majdcsak lesz valahogy”-al…Ennek lehet családi háttere is ,de lehet személyes igénytelenség is .
              Az olvasottak alapján Te céltudatos,törekvő vagy … Kívánom ,hogy meg tudd őrizni ,legyenek álmaid s legyen elég ambíciód valóra váltani őket ! Fontos ,hogy ne csüggedj el ,ha minden nem elsőre fog sikerülni ,fő hogy ne térj le a magad által kijelölt utadról !! -mert lehet furcsán hangzik ,de mindenki egyedül megy azon a bizonyos úton ,s az is lehet ,hogy majd meg kell állni minden km-kőnél -de fő hogy menj tovább .
              Nagyon egyetértek azzal ,hogy a történelmi tananyagot át kell rendezni … Csakhát az nem mindegy kinek a keze vezeti a történelem tollát !!
              Fontos ,hogy megismerjük a múltunkat ,mert enélkül nincsen jövő …de a közelmúlt történéseit is be kell iktatni mielőbb ,nem törvényszerű ,hogy majd 20 év múlva legyen tananyag pl.:az ezeredforduló ..hiszen sorsfordító dolgok történtek Kelet – Európában !!! Nevesítve: összedőlt a kommunizmus …
              “…az emberek többségét nem érdekli a “jövő”. “-ez nehéz kérdéskör: érdekli csak nem tud eligazodni benne …nem tudja mi legyen a vezérfonal ,mert mire elér egy célt …addigra “oka fogyottá” válik …hiába tanult pl …Hiányzik a kiszámítható, biztos jövőkép …ez is egyik oka az orientáltság lanyhulásának ..
              Az oktatásra jóval többet kell áldozni és a szakembereknek meg kell mielőbb tartósan határozni a tananyagot és talán “újra kell írni” de minimum átgondolni a követelmény rendszert is ,hogy a hozzád hasonló ambiciózus diákokat ne “vesse vissza” az amit az iskolai környezetben a diáktársai körében tapasztal .
              Üdv:: Fáncsi

  6. Kriszti

    Kedves Kíváncsi Fáncsi és Betelgeux !

    Nem tudom szó nélkül megállni, hogy ne pontosítsak és védjem az általánosítás ellen jó néhány igazi pedagógus becsületét! Néhai férjem pedagógus családból származott, apja, anyja testvérei mind e szép hivatást űzték, űzik, nem középiskolás fokon. Én nem vagyok pedagógus csak két gyermeket neveltem fel és férjem elmondása – panaszai – alapján alkothatok véleményt. A pedagógus hivatás tekintélyét a rossz állami döntések, és a “szakma felhígulása” hozta. Férfi ember nem nagyon vállalja főleg nem általános iskolában a tanári, tanítói állást, mert abból családot “eltartani” gyerekekeket felnevelni szinte lehetetlen, és most ne mondjátok hogyrendezték a fizetésüket, mert nem akarok belemenni a politikai humbuk fogalmába.
    Ami a tanárokat köti manapság az a Nemzeti Alaptanterv, amelyet olyan emberek állítanak össze akik még soha az életben egyetlen órát nem tanítottak általános iskolában! Ez persze kötelező a tanárokra nézve, nem taníthat mást! Olyan szabályokat hoztak, aminek következtében nem gond ha a szülő bemegy és a tanárral ordibál annak munkahelyén – ahelyett, hogy a kezelhetetlen neveletlen, tanulni nem hajlandó gyermekét regulázná meg.
    Az összes büntetési lehetőséget, amihez végső esetben egy tanár fordulhatott anno – mert még mielőtt piedesztálra emeljük a régieket meg kell említenem a régi idők körmöseit a kiállítást, a beírás hatalmas szégyenét , a szégyentáblát stb. – ma már tilos, nem létezik, feljelenthetnek érte, sérti a személyiségi jogokat, stb.
    Ennek ellenére van néhány “őrült” aki megpróbálja szépen végezni a feladatát, elér sikereket, de azt soha senki nem jegyzi fel sehova, esetleg egy-egy tanítvány emlékein keresztül jelenik meg néha- néha. Szóval, se tekintély, se fizetés, se jó tanterv, irigy kollégák, antiszociális szülők akik azt képzelik majd az iskola felneveli helyettük a gyerekeiket – megjegyzem legtöbb szülő éjjel nappal robotol, hogy tartsa a színvonalat – nem érnek rá velük foglalkozni. Ez így nem megy kérem!! ideje lenne észbe kapni, valahol nagyon magasan, hogy helyére tegyék ezt a kérdést.
    Személyes információ: 1910-es években egy falusi iskola – vegyes osztályok elvárás 4-6 elemi- igazgató tanítója és a tanítónő felesége annyit keresett a munkájával, hogy szép családi házuk, fizetett szakácsnő, cselédlány, “gyereklány” volt náluk alkalmazásban, két gyermeket neveltek fel, mindkettőt egyetemre járatták. Hihetetlen tekintélyük volt, anyai ági nagyszüleim barátai voltak. Nem voltak “nemesek” tehát örökölt vagyon nem nagyon volt, csak amit a munkájukkal kerestek.
    1970-80-90-es évek: Apósom Nyugat-Dunántúl egyik kiemelt gimnáziumának igazgatója, felesége egy patinás ált. isk. tanára, 3 gyereket neveltek, tanácsi bérlakás, gyatra nyugdíj, a 3-ból 2 diplomás, de a második diplomás az már levelezőn munka mellett végezte tanulmányait.

    • Kíváncsifáncsi

      Krisztike Kedves!
      Köszönöm hogy reagáltál észrevételeinkre !!
      Azt kell mondjam Veled is egyetértek -mert ebből az aspektusból nézve valóságos problémát pedzegetsz – azonban ,amikor magam a 60-as években még ált. iskolás voltam Te is tudod “miféle”élet volt akkoriban ..de a tanárok mégis tanítottak -42-en jártunk egy osztályba!!(egy kisvárosi iskolába jártam )-és senki sem bukdácsolt!!! Mindenki megtanult olvasni -értő füllel !!!
      A kisfiam elemi iskolásként a napköziből abszolute felkészülten érkezett haza !!! -de bármilyen fáradt is voltam sosem maradt el az “ellenőrzés” és a meseolvasás sem …

      Én megértem ,próbálom megérteni a pedagógusok problémáit …dehát a mi időnkben is tanterv szerint tanítottak a tanárok …sőt működött a szakfelügyelői hálózat is !! -ami ha jól tudom (nem pedagógusként) ma már nem létezik !!

      Mint előzőekben írtam is azt gondolom ,hogy az elsődleges felelősség a szülőket terheli -legyen bármilyen is a tanár- a szülői hivatás része/kötelessége a gyermek terelgetése … Én amikor nem voltam elégedett a fiam középiskolájával iskolát váltottunk ,annak minden nyűgével !!!
      És még valami : azt is erőteljesen kifogással illetem ,hogy a szülők nem érnek rá a gyerekükre !! Pedig a gyermek a JÖVŐ -arra minőségi időt kell szánni ,nem lehet és szabad elintézni az anyagiak ,a megélhetés utáni hajtással ,mert ez legfejjebb magyarázat lehet -mentség azonban nem !!!

      Az egyik közeli ismerősöm tanár és Ő mesélte ,hogy úgy kerülnek ki az érettségiről diákok ,hogy nem tudják ki volt a nyertese a II. világháborúnak -nos azt gondolom minden jó szándék ellenére is gondolkodni kell és cselekedni !!

      A Kisfiam egy Nyugati országban tanárkodik … és már lóg minden idegszála ,mert az ottani diákoknak csak személyiségi jogaik vannak …Talán nem kéne mindenben a Nyugat nyomában loholni !!! – egyre sürgetőbbnek érzem hogy érdemben tekintgessünk (a Távol )-Kelet felé is …

      • Kriszti

        A Nugati országos dologgal teljesen egyetértek, nekem is vannak infoim ezügyben, katasztrofális náluk a helyzet. Ami még katasztrofálisabb, hogy kezdjük teljes egészében átvenni, pedig csak a jót kellene, a rosszat hagyhatnánk náluk, a férjemnek számtalan története volt, amin csak megbotránkozni lehetett volna.
        Meglátásom szerint a nyugati társadalmak a szabadságot erősen keverik a szabadossággal, egy tekintély elvű társadalomban, vagy akár egy diktatúrában mindig nagyobb rend van, mint egy demokráciában. Vagy nem értünk még meg rá – úgy általánosságban – vagy nem tudjuk hogyan kell.
        Korea egy nagyon erős hagyományokkal bíró viszonylag még ma is elzárt ország, könnyebben birkózik meg a beáramló rosszal. De valóban példa lehetne a számunkra.

  7. Szu

    Köszönöm az előttem szólóknak a bejegyzéseiket, mert nagyon elgondolkodtatóak voltak és felbátorítottak, hogy néhány röpke gondolatomat össze-vissza leírjam.
    Elsőként, véleményem szerint földrajzilag bárhol a túlzottan leterhelt és túlzottan magas elvárásoknak kitett gyermek, felnőtt egyaránt belebetegszik a ránehezedő terhek alatt. Ugyanígy az ellentéte is nagyon súlyos következményeket von maga után. Az egyensúly, a közép megtalálása… jó lenne…
    Oktatás, tanár, szülő… érintett vagyok mind a három dologban. Az egyik szívemhez közelálló Ember, Pedagógus társam valahogy így fogalmazta meg nekem, a kezdőnek: soha ne felejtsd el, ember vagy te is, ez a legfontosabb, a második legfontosabb dolog, hogy becsukod az ajtót és megtanítod írni, olvasni, számolni és viselkedni…
    Az évek során én még hozzátettem jó néhányat, mert bizony nagyon sok esetben a feladatköröm kitágult, próbálom pótolni a pótolhatatlant, a szülőt… szerencsére vagyunk még így néhányan a világban.
    És még egy gondolat, a plasztikai műtétről jutott eszembe: aki még nem látta, annak nagyon ajánlom, Az idő című dél-koreai filmet.

    • Kíváncsifáncsi

      Szia Szu!
      Nagyon szívet melengetően írtál !
      Hol hozzáférhető a film ?
      Köszönettel :

  8. Szu

    Szia Kíváncsifáncsi!
    A T-home videótékában találtam rá magyar szinkronnal, onnan kölcsönöztem ki. Angol felirattal a YouTube-n is fent van. A rendezője Kim Ki Duk. Számomra annyira ütős volt, hogy kihasználva a kölcsönzési időt még egyszer megnéztem. A rendező egy másik filmjére, a Bin Jip – Lopakodó lelkekre a pár százas dvd-k között bukkantam rá az egyik élelmiszerboltban.
    Mindkettőt jó szívvel ajánlom és ismeretlenül is minden jót kívánok Neked!

  9. Vándormadár

    ELTE-n végeztem, és tapasztaltam, mi is rengeteg fölösleges dolgot tanulunk, évfolyamtársaimmal sokat röhögtünk azon, hogy ezeket a dolgokat egyből elfejetünk, amint sikerrel levizsgázunk belőle. :) :) Most olvastam el a bejegyzést, és nézem a filmet. Már régóta Koreában élek, tanulok, dolgozom, őszintén remélem, hogy hamarosan befejezhetem a doktorimat. Szerencsére Főnököm elfogadja, hogy nem vagyok “buzgómócsing”, és fontos nekem a valódi szabadidő is. Ha közvetlenül nem is, de közvetve tapasztalom, mekkora a nyomás ezeken a diákokon. Kollégista vagyok, és gyakran nem tudok rendesen aludni, mivel szobatársaim egész éjjelen át írják a beadandókat, vagy tanulnak (éjjeli tanulás nekem sosem ment), és recsegtetik a széküket… Szörnyűnek találom ezeket az elvárásokat, gyakran süt az emberekről a stressz, frusztráltság… Láttam párszor már az utcákon dühöngő embereket, akiket a rendőrök próbáltak nyugtatni…

    • Kriszti

      Vándormadár: egy másik, szintén Korában tanult fiatalember blogjában ugyanezt olvastam amiről itt most írtál. Egyszerűen szörnyűnek találom, szerintem embertelen és igazán nem is vezethet célra, a túlterheltség egyszer csak visszaüt. Ő még azt is hozzátette, hogy 20-21 éves fiúknak semmi tapasztalata a való életről, pl. randin hogy kell viselkedni egy lánnyal, stb. Mivel alapból szeretem a koreai filmsorozatokat – főleg a történelmieket – de néha becsúszik egy-egy jelenkori is, gyakran elképedek. Gondolom neked első kézből biztosan több tapasztalatod van.

  10. Vándormadár

    Tudom… Ami a pasizás-csajozás dolgot illeti: Sajnos velem is megesett, hogy koreai fiúk akartak velem randizni, csakis azért, hogy menőnek tűnjenek, hogy egy “fehér lánnyal” járnak. Sajnos kicsit kifordult világ, aminek normáival nem igazán tudok azonosulni, hiába élek itt, több, mint három éve. Sajnos túlságosan ad a külsőségekre… Szerencsére Főnököm nagyon rendes, és megérti, elfogadja, hogy nekem fontos a sport, gyakran viccelődik velem, hogy én jobban ismerem itt a hegyeket, mint egy átlag koreai (sokat túrázom). Volt, hogy egy hétvégére elmentem haverjaimmal a tengerhez, és este 10kor beugrottam valamiért a laborba. Még a koreai diákok keményen dolgoztak… Na akkor elkapott a lelkiismeret-furdalás kicsit. Vasárnap este 10 után értem vissza a campusra, még mindig voltak benn emberek…
    Emellett ez a szépség-mánia is ledöbbent. Persze, egy nőnek kell adnia magára, én is ügyelek hajamra, öltözködésemre. De ledöbbent gyakran, hogy a legtöbb koreai lány mennyi pénzt elkölt kozmetikumokra,sminkcuccokra. Én nem festem magam, valahogy sosem vonzott az ilyen… Legyél csinos, vékony, legszebb, legdivatosabb, legyenek márkás cuccaid, menő kütyüd-ezt sugallja az itteni világ. Ezt annyira nem szeretem itt…

  11. Adam

    Sajnos úgy tűnik, hogy a bejegyzésben szereplő film már nem nagyon fog elkészülni(most éppen 2017-re próbálják összehozni).
    Azonban közben elkészült egy másik film ugyanabban a témában
    Reach for the SKY- http://reachfortheskydoc.com/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.