Ázsia! Nehéz-e kijönni?

A gyakorikérdéseken találtam egy témát, ahol kisebb fórum alakult ki a kérdés körül. Igaz Thaiföldről volt szó, de általánosságban érdekes nézetek figyelhetők meg az Ázsiába való utazással kapcsolatosan. Most idéznék és alá pedig beírnám  a gondolataimat:

„Júliusban mennék a párommal Thaiföldre (és a mellette lévő néhány országba) kb 10-15 napra, de úgy gondoljuk, hogy olcsóbban össze lehetne hozni, ha nem szervezett körútra mennénk, hanem mi szerveznénk meg magunknak. Viszont egyedül nem lenne bátorságunk belevágni az útba.”

A gondolat elég jól felépített. Minden tervezés kérdése. Mindent meg lehet oldani. A befizetett utak előnye, hogy helyettünk gondolkoznak az utazási irodák. Az utazás persze így is izgalmas, de a „nem kell tervezni semmit” érzésnek ára van. Minden egyén és pénztárcafüggő, persze én meg vagyok győződve róla, hogy ha nagy lábon is élnék elkerülném az utazási irodákat. Tapasztalatból mondom, hogy amikor egy bizonyos kérdéssel kerestem meg utazási irodát, akkor ugyanolyan eszközöket kezdtek el használni amiket én: Google, repjegy áras oldalak, stb. Értem én, hogy nem mindenki tudja, hogy a Google a barátja… nos nekik vannak az utazási irodák, akik kiszolgálják  a passzív pihenést. Az élményt viszont szerintem a saját magunk által tervezett út adja meg. Én személy szerint mindig a mellékutcákra vagyok kíváncsi, nem pedig arra, amit meg akarnak mutatni nekem. A nevezetességek olyan mintha a turistáknak épültek volna. Helyiek nem mennek oda, csak azért, hogy pénzt keressenek a turistákon. Én konkrétan nem szeretem magam turistának érezni. :) Annyi a blog és fórum és utazással kapcsolatos közösségi oldal, hogy mindenre meg lehet találni a megoldást.

Jöjjön a kedvenc részem:

„Ez nem a gazdagságon múlik.Komoly tervezésen és ésszerűségen. Mi akik októbertől márciusig készülünk kint maradni kiszámoltuk, hogy az itthoni téli rezsink, a benzinre költött pénzünk és a kajára fordított összeg ezalatt a 5 hónap alatt bőven fedezi a a repülőjegyünket az ottani hosszútávú albérletünket (rezsivel),az étkezésünket és a helyi utazási költségeinket. Ha ugyan annyi sőt kevesebb pénzből elvagyunk egy csodálatos Ázsiai országban, szerintem inkább az lenne ostobaság ha nem mennénk!Hidd el nem vagyunk gazdagok!”

Érdekes, az első gondolata mindenkinek: ha valaki Ázsiába utazik, az gazdag. Ezt a tantételt mindenki rombolja le a fejében, mert ha ebben fog hinni, sosem kerül ki ide a világ másik felére. :-) Nagyon tetszik a fenti költségvetési gondolat, miszerint összeadjuk mennyibe kerül nekünk az élet otthon, aztán kiszámoljuk mennyibe kerülne ez Ázsiában. Sokan meglepődnének, hogy olcsóbban ki lehet jönni itt mint otthon. Talán Japán a kivétel, ahol az árak azért igencsak elszálltak, még a magyar árakhoz képest is. De ezt már írtam, hogy ettől függetlenül „meg lehet csinálni” Japánt is. ;-)

Egyetlen probléma talán az egésszel (ha leszámítjuk, a honvágy, család, barátok) témát a megélhetés. Erre az egyik megoldás az önkéntes munka. Akinek nem kenyere nem csinálja, de hosszú sőt rövid távon is nagyon bele lehet kerülni a kultúrába. Tudom említettem már, de egy befizetett Ázsia körüli utazás nem más mint egy burából végignézett kiállítás. Az ember meglátja azokat a helyeket, amiket a katalógusok képen és a TV-ben és ennyi. Nem mondom, ebben is van érdekes, de részemről azért nem lenne érdekes például egy Észak-koreai kirándulás, mert nem látnék mást mint tereket (amelyek díszletek) és embereket (akik pedig betanított statiszták). A színjáték engem nagyon nem érdekel, engem a kulisszatitkok fognak meg. :) A kiadások? Nagyon sok esetben egy magyar fizetés tovább kitart mondjuk Thaiföldön mint Magyarországon. Az ember közben nem a munkahelyén ül, hanem épp tengerparton sörözik. :-)

Végül a „fő probléma”:

„Érdekes amit írsz.Nekem lenne tőkém rá,de 5 hónap szabadságom nincs.Azért meg kilépni nem fogok,hogy 5 hónapig Thaiföldön legyek..Ezt hogy oldottátok meg?? 
5 hónap kiess sok ám egy munkahelyen.. 
Gondolom 2 lehetőség van 
1. munkanélküliek lesztek 
2. kaptok 5 hónap fizetetlen szabit 
Hát egyik sem jó..”

El kell döntenie az embernek, hogy mit szeretne. Édesanyám folyamatosan ezzel bombáz ha nekiállok problémázni: „Kisfiam döntsd el mit szeretnél!” Igaza van, még akkor is ha fáj, mert én mindent, de ez lehetetlen. El kell döntenie az embernek, hogy kényelmet akar, otthont és komfort zónát (és befizetett 1-2 hetes utazást), vagy még látni szeretne a világból valamit addig amíg még látható (hiszem, hogy egyre több érték tűnik el a világból és talán ezért nem tudok a karrieremre fókuszálni). A munkanélküliség sem rossz megoldás (és most nem viccelek), mert ha az ember összespórolt némi pénzt, miért ne?

A fizetetlen szabadság sem a legjobb megoldás, mert sok munkaadó a mai világban nem azért szerződtetett le valakit, hogy az hónapokra eltűnjön. Persze ha van erre mód, akkor mindenképp érdemes kihasználni ezt a lehetőséget.

Egyre röbb munkahelyen van lehetőség már otthoni munkavégzésre. Nos ez az ideális eset a vagabond életmódra. A komoly tényező persze az internetkapcsolat jelenléte és ennek minősége. A klasszikus vagabond receptek mind arról szólnak, hogy spórolj össze annyit, hogy elélj 1 évig máshol, miközben vándorolsz. Valljuk be Magyarországon ez szinte lehetetlen. Nincs olyan fizetés, amiből félre lehetne tenni, amiből pedig lehetne, ott már nagy része lakásra, kocsira folyik el.

A megoldás szerintem tehát a bevételforrás megtalálása, legalábbis olyan tudás elsajátítása, amelyből pénzt lehet csiholni. :) Mondok ötleteket. Internetes üzletek. Nem mondom, hogy mindenki legyen tanácsadó, mert ahhoz otthon kell lenni, tárgyalni kell, elő kell adni eseményeken, blablabla. Ez nem működik. Mégis vannak többen, akik szellemíróként keresik a kenyerüket (blogolnak más nevében, főleg vállalkozásoknak), vagy leszerződnek egy magazinhoz és utazási beszámolókat írnak. Az interneten nagyon sok lehetőség van pénzforgatásra is, csak türelem kell hozzá. Senkinek sem mondom, hogy legyen bróker, mert vannak más módszerek is mint a tőzsde (ami szerintem labilis, legalábbis is én így látom), de mindenre van megoldás. Mindenkinek a saját stílusához, tudásához mérten kell megtalálnia azt a bevételi forrást, amiből tud bevételt generálni külföldön is. Sok helyen keresik a séfeket, kell fotós… van aki utcai zenész, stb.

Nem mondom, hogy luxus élet ez (bár van aki azt is megcsinálta), de olyan adag élményt kap az ember, amelyet egy befizetett utazással sosem érne el.