browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Kivagyiság, avagy a koreai életcélok

Posted by on 2012-10-13

Száz éve talán még nem így volt, de manapság az ázsiai országok fiatal generációja jobban túllőtt a célon, mint ahogy eddig bárki is. Lehet én vagyok a vak, hogy Magyarországon nem tapasztaltam ilyet (bár állítólag ott is kifordult minden a maga formájából), de itt a fiatal generáció jobban befolyása alatt áll a médiának mint bárhol a világon. A divatmagazinokból árad a modellek által diktált divat, a média csak a sikeres embereket mutatja. Siker, csillogás és erre vágyik mindenki, miközben az emberek közötti kapcsolatok ellaposodnak.

A párkapcsolatban ez bizonyára másképp van – gondolná az ember, de szerintem ez nem így van. Eleve nagyon nehéz annak a sora, akinek nincs pénze, vagy nem tud úgy kinézni, ahogy a trend diktálná. Sokan megoldják ezt hitelekkel, vagy tényleg gazdag hátterük van. Az utca egy nagy kifutó, főleg Hongdae környéke (amerre a legtöbbet járok). Divatot az utcán én Budapesten sem tapasztaltam ennyire, itt meg mindenki igyekszik a legjobban kinézni. Nem is ezzel van a gond, de a társadalom olyan képet fest, mint régen nálunk a 18.-19. században, ahol a nemességhez tartozni kiváltság volt és oda bekerülni szinte senkinek sem sikerült. Ez a réteg lenézte a szegényeket és ki is használta őket. Ezt érzem itt is, hiszen az egyik kérdés mindig a “Mi is a szakmád?” (fel kell mérni hol is vagy te a társadalmi raglétrán, mert ha senki vagy, akkor már nem is vagy érdekes).

A kávéházakba trendi járni és inni minimum egy americano-t (tulajdonképpen egy eszpresszó kávé  forróvízzel keverve), és csak úgy lenni a barátnőkkel / barátokkal. Néha jó nézni az embereket és akkor ilyen szituációnak is a tanúi lehetünk: 3 divatosan öltözött barátnő vesz magának egy-egy kávét és megesznek egy-egy pirítóst is (ami itt édes ugyebár). Közben egy szó kevés annyit sem váltanak, hanem bújják a mobiljukat. Netán azokkal chatelnek, akik épp nincsenek jelen? Én geek vagyok, megértem ezt, de kívülről tényleg nagyon 21. századi egymástól elvadult tech élet ez már, ahol minden virtuális és minden instant megvehető. Sosem hittem volna, hogy eljutok az “ezek a fiatalok!” szintre, bár részemről ez nem megbotránkozás, csupán megállapítás.

Cukinak kell lenni, férjhez kell menni?

A konfuciuszi “válasszuk szét a nemeket” rendszert szapultam már eleget, de valahogy nem tudok leválni erről a témáról: a randi értelme lassan már tényleg csak az lesz, hogy meg kell felelni a társadalomnak és meg kell nősülni, férjhez kell menni. Az élet viszont továbbra is folytatódik a gyerekkortól megszokott rendszerben: a férfiak továbbra is jobban élvezik egymás társaságát és nem sietnek haza a feleségeikhez. A feleségek is barátnőznek inkább… Nem értem ezt, de lehet én látok rosszul mindent és a párkapcsolat lényege tényleg csak a gyermeknemzésről szól. Utána minden újra ismétlődik: iskola és munkahely bedarálja az ember, közben felnő egy újabb fogyasztói réteg, aki igyekszik megfelelni az elvárásnak? Megjegyzem, hogy itt még nem beszéltem a homoszexualitásról, amely szerintem nagyobb formában van jelen Ázsiában, mint hinnénk, mert nyíltan nem vállalja fel senki. Amúgy sem feltűnő, mert férfiak férfiak kezét foghatják és ugyanez érvényes a nők közötti közeli viszonyra is.

Mindig elgondolkozom azon, hogy az ázsiai társadalom mikor ébred fel már annyira mint a nyugati. Nem azt akarom mondani, hogy mi normálisak vagyunk, de szerintem nálunk már erőteljes spirituális szint lépés történt, ami alatt azt érzem, hogy sokan felfogják, hogy az emberi értékekhez vissza kell térni és nem a trendeknek való megfelelés az élet értelme. Egy hete találkoztam egy 19 éves sráccal, akinek egy wikileaks-es táskája volt. Meglepett az egész, mert nagyon sokan itt az összeesküvés-elméletekről sem tudnak, nemhogy a kormányok bűneiről. A srác tudott valamit és ez lejött a beszédtémáiból is. Szerinte itt is vannak már csoportok, akik felismerik, hogy nem ok valami, csak még kevesen vannak. Kíváncsi vagyok lesz-e ázsiai felébredés, főleg egy olyan kultúrában, amely a belső értékeket hirdeti, miközben még mindig előtérben a szerepel a pénz, a társadalmi státusz és a hatalom…

70 Responses to Kivagyiság, avagy a koreai életcélok

  1. Mónika

    Annyira leírod mindazt, amit én is gondolok! :)
    Nem is értem, én minek írom a blogmat (nem, mintha ontanám a cikkeket magamból :P ). Nálad itt van minden, amit én is leírhatnék. Jó, nekem meg ott vannak a könyvtárak, ez igaz. :P :D

    • Váraljay Gabriel

      Ha te is így látod, akkor nem velem van a baj. :D Köszi

      • Sjudit84

        Tudod hogy én is így látom….

        Rájöttem hogy azért díjazom Kikaflo-t annyira, mert ő olyan aki szerintem már szintén felismerte hogy mi nincs rendben…lehet vele kéne járnom? :D:D:D

  2. Dana

    Úgy érted, hogy az ázsiaiaknak is vissza kéne térnie a régi értékekhez? Mihez?

    • Sjudit84

      LOL

      • Dana

        Ezt én komolyan kérdem. Milyen értékrendhez kellene Gabriel szerint visszatérnie Koreának? Mert akárhogy is forgatom, nekem az jön le, hogy jobb lenne szerinte, ha az európait venné át, mert addig nem lesznek spirituálisan a topon.
        “az ázsiai társadalom mikor ébred fel már annyira mint a nyugati. Nem azt akarom mondani, hogy mi normálisak vagyunk, de szerintem nálunk már erőteljes spirituális szint lépés történt, ami alatt azt érzem, hogy sokan felfogják, hogy az emberi értékekhez vissza kell térni és nem a trendeknek való megfelelés az élet értelme.” – szerintem ebből mégiscsak az jön le, hogy mi vagyunk az egyenes és ők a görbék. A spirituális szintlépést pedig nem értem, szerintem ez is egy trend, aminek megfelelünk. (És ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem létezik spiritualitás, bár a szintekben már nem vagyok olyan biztos.) Összességében azt mondom, nem ítélkezhetünk egy világváros erkölcsei fölött, mert a világvárosok szinte mindenütt ezt termelik ki magukból, hát miért pont a koreaiaktól várjuk el, hogy legyenek ázsiaibbak, spirituálisabbak, meg mélyebbek?

        • Váraljay Gabriel

          Jó ez félreérthető. Ne akarjanak nyugatiak lenni, de a világ rájuk úgy néz mint a bölcs tanítások egyik központjára. Bölcsek is voltak – de lehet ez is csak egy fantáziakép, mert nem volt még tökéletes emberi társadalom a Földön és túlértékeljük a buddhizmus / konfucianizmus által tanított dolgokat: senki sem él úgy igazából. Utópiák.

          • Sjudit84

            Nem igazán tudom megfogalmazni mire gondol Gábriel de azt hiszem értem én mire gondol. Nem hiszem hogy azt akarná hogy nyugatiak legyenek. Inkább az ellenkezőjét. Nem akarja hogy a nyugati anyagias szemlélet vezéreljen mindenkit (ugyanakkor meg haladni kell a korral és a konfucionalizmus már nem állja meg a helyét a mai világban). Nem tudom hogy Európában spirituálisan trendet követünk-e, ha úgy vesszük én valahol magam mindig spirituálisnak tartottam, de azt hittem ez semmi Ázsiához képest. De rá kellett jönnöm hogy sokkal többet kihozok magamból lelkileg, és ha azt “várnám el” hogy ezt valaki más is megtegye, az nem azért van mert szerintem európaiasan kellene élnie…hanem csak kihasználnia az emberi lét kapacitását…

          • Dana

            Hogy a távol keletiek bölcsek vagy bölcsebbek (esetleg bölcsebbeknek kéne lenniük), ez egy nyugati sztereotípia, ami a romantika korából származik (indiai gyarmatok, ópium stb.). Ugyanúgy, ahogy nyugaton, keleten is csak keveseké volt a bölcsesség. Szerintem ez ugyanolyan, amit írsz, mintha ma egy keleti rácsodálkozna, hogy vannak koldusaink és szegények, pedig keresztények vagyunk, márpedig ő úgy olvasta, hogy a kereszténység alaptanítása a könyörületesség és a mások szeretete. Szóval csak azt akarom mondani, hogy ha mi nyugatiak (ha van ilyen) az állítólagosan magasabb spirituális szintünkön így ítélkezünk, akkor még teperni kell följebb (vagy vissza?). Igazából nekem még mindig nem világos, hogy mit várnál el Koreától, mert számomra világos, hogy valamit elvársz tőle, hogy másabb legyen. De hogyan másképp, ha nem úgy, ahogy?

            • Sjudit84

              Na ezt viszont nem értem….”De hogyan másképp ha nem úgy ahogy?”…Ez meg mit jelent???

              Nem bölcsességről beszélek. Hanem arról hogy van belül bennünk valami, ami emberré tett a biológián kívül. Van valami, ami miatt versek és könyvek születnek, esetleg zene és filmek…ami miatt az ember nem csak gépként éli az életét, hanem néha megáll és rácsodálkozik egy naplementére vagy megáll és csendben figyeli a gyermekét ahogy játszik.

              Szerintem ezek a dolgok nem országfüggőek…ezt mindenhol ugyanúgy szokták érezni. Ez nem az európai énem ami beszél hisz már évszázadokkal előttünk (vagy ezredekkel is) az emberek ki akarták fejezni az ilyesmit valahogy. Mert bennük volt és kikívánkozott. És bár Koreában is írnak könyveket meg verseket (bár a kortárs költészetről ott fogalmam sincs) és születnek filmek és zene (és most nem a populáris dolgokról beszélünk ugye), még SOHA nem hallottam senkit versekről vagy egy könyvről beszélni. Nem vagyok ott kint körülvéve senki különlegessel…csak átlagemberekkel. De midnig ugyanarról beszélnek és úgy hogy nem értem meg szóról szóra amit mondanak is kiértem mit hogy mondanak (ahogy ezt anno Törökországban is megtettem). És nem hiszem hogy alacsonyabbak lennének az ázsiaiak bármilyen szinten is nálunk, ergo nekik is képesnek kell lenniük bizonyos dolgokra…érzésekre…lelki szintekre…

              És ha azt gondolom hogy rossz elvárni azt hogy ne csak pénzkereső és gyerekcsináló gépekként élje le valaki az életét ezen a világon (vagyics nem elvárom hanem egyfajta kívánságom lenne), ha emiatt leszek európai gondolkodású…hát akkor legyen! Akkro rohadtul európai vagyok és még soha semminek nem örültem ennyire a világon!
              Hozzáteszem…ha valaki egész életében kint a természetben él és igazából “semmit nem csinál” lelkileg vagy irodalmilag, fele ennyire nem idegesít. Mert az az ember sokkal értékesebben éli le az életét mint az aki csak az irodában gubbaszt aztán beiszik a főnökével…

              • Dana

                Ezt értem és egyet is értek, csakhogy amiről Gabriel ír, az a spiritualizmus, amiről Te írsz, az pedig az, hogy van lelkünk, érzelmeink és gondoltaink. (elvileg ez a spiritualizmus – http://hu.wikipedia.org/wiki/Spiritualit%C3%A1s, valaki szerint pedig a Tradíció – http://users.atw.hu/onallosag/hamvas/Scientia_Sacra_2.pdf?atw_rnd=168741642)
                Én akikekkel eddig leveleztem koreaiak, mint ilyen emberek voltak, akikkel beszéltünk versekről, regényekről, gondolatokról, zenéről, festészetről. Ebből az egészből csak az kerekedik ki, hogy a koreaiak is sokfélék, sokfélét gondolnak. Szerintem továbbra is helytelen általánosítani.

                • Váraljay Gabriel

                  Spiritualizmus alatt én a szellemi értékek előtérbe helyezését értem, nem mint vallást. Nem általánosítok, azt írom amit az utcán látok és leírtam a fiatal srácot is ellenpéldaként.

                • Dana

                  Ezt értem és egyet is értek, csakhogy amiről Gabriel ír, az a spiritualizmus, amiről Te írsz, az pedig az, hogy van lelkünk, érzelmeink és gondoltaink. Az, hogy valaki érzelmes, vagy szereti a művészetet, még nem spirituális.
                  Én akikekkel eddig leveleztem koreaiak, mint ilyen emberek voltak, akikkel beszéltünk versekről, regényekről, gondolatokról, zenéről, festészetről. Ebből az egészből csak az kerekedik ki, hogy a koreaiak is sokfélék, sokfélét gondolnak. Szerintem továbbra is helytelen általánosítani.

            • Váraljay Gabriel

              Nem várok el semmit, hangosan gondolkodom és örülök ha megmozgatja mások gondolatát is. Nem fog változni a rendszer csak rossz irányba ezt én is tudom, de most ez jött ki a tollamból és kész. :)

              • Dana

                Okés. Majd ha egyszer találkozunk, jobban átbeszéljük. :) Így nem szeretek beszélgetni kommentelgetve.

              • Ágoston Péter

                Szerintem arra gondolsz, hogy Kelet most kezd el az anyagi sík fele átbillenni, ők ezekkel a dolgokkal időben jóval le vannak maradva. A nyugat már lassan kezdi felismerni, hogy elveszítette a középpontját és átesett a ló túloldalára, és már térne vissza abba az irányba, ahonnan a Kelet még csak nem rég rugaszkodott el. Tehát nekik valószínűleg az igazi értékek újbóli felismerése, és az azokhoz való visszatérésre való igényük is késésben van.
                De szerintem ez pont nem baj, mert így tanulhat a két fél egymástól. Ha egyszerre fejlődnénk, nehezebb lenne, mert nem látnánk a másik oldalt, és ugye mindkét oldalnak végig kell menni a teljes úton. Mind ugyanoda tartunk :)

  3. 杏桃来春

    Ez a mobilmánia itt Japánban is durva, én is szoktam látni családokat, szerelmespárokat, akik egymás helyett inkább a mobiljukkal foglalkoznak.
    A vonaton, metrón is kiszorította a könyveket a mobil, nem sok embert látok, akik papíralapú dolgokat olvasnak.

    ” összeesküvés-elméletek”

    Az itteni üldözési mániások a koreai összeesküvésektől szoktak rettegni :))

  4. Kiss János

    megnyugtatásodra(?) mondom, hogy az itthoni huszonéves lányoknál is egyre trendibb ez a viselkedés (mostanában főleg Korea iránt “érdeklődő” lányokkal vagyok körülvéve, lehet, hogy kimenekülök előlük Koreába)…

    és minél többet tudok Koreáról, annál jobban értem a hosszú évek óta Magyarországon élő koreaiakat. 1 éve még totál értetlen voltam, hogy miért jön egyáltalán bárki hozzánk, most már kezdek rájönni, hogy az ázsiaiaknak sincsenek kötélből az idegeik, nem mindenki akar beállni a sorba – és nem a fiatalokra gondolok, akik a lazább tanulás/bulizás miatt lógnak nálunk, hanem az idősebbekre.

  5. Sjudit84

    Mielőtt elfelejtem, belinkelem ezt ami lehet nem pontosan kapcsolódik ehhez a témához, de mégis…ja és ma olvastam egy másik cikket, ami szerint a Koreában élő melegek 10%-a házas, vagyis a társadalmi álcát fent akarja tartani ezért elvesz valakit…szegény nő LOL

    • Vándormadár

      Túl a barátságon- fíling :). Állítólag nagy a homofóbia. Amikor Lady Gaga Koreában koncertezett, egy vadkeresztény szekta állítólag tüntetett Gaga ellen, mert a másságot hirdette…

    • Forgószél

      Ez az “álca” házasság Kínában tömeges méreteket öltött és hatalmas problémát jelent már a társadalomban. Nem csak válásokat, hanem már gyilkosságokat és öngyilkosságokat is. Egyébként pedig, szegény mindkét fél, főleg, hogy legtöbbször még mindig a szülők kommendálják össze a feleket.

  6. 杏桃来春

    Többé-kevésbé idevágó cikk: A konfucianizmus társadalomképe és a vállalati menedzsment. Dél‐Korea és Vietnám
    http://elib.kkf.hu/edip/D_14688.pdf

    ” de lehet ez is csak egy fantáziakép, mert nem volt még tökéletes emberi társadalom a Földön és túlértékeljük a buddhizmus / konfucianizmus által tanított dolgokat: senki sem él úgy igazából. Utópiák”

    Így van. Az emberek mindig hajlamosak a távoli országokat, embereket bölcsebbnek, tökéletesebbnek tartani (a világ rájuk úgy néz mint a bölcs tanítások egyik központjára etc), de valójában ők is ugyanolyanok, mint mi. És ez az idealizálás, vágyódás visszafelé is megvan (bezzeg a nyugati emberek..).

    • Dana

      Hú, de jó tanulmány! Köszi!

    • Sjudit84

      Ezt átböngészem, bár egy ilyen mondat után, már röhögök: “amelyenek a legfontosabb tényezője a konfucionalizmus szerint a családegység, a családtagok közötti harmónia”

      Hol van az a harmónia????

      • Sjudit84

        OK, utána olvastam mégegy hasonló mondatot és agy=felbaszva

        Rájöttem milyen ez az egész konfucionalizmus…olyan mint amit a modern arab fiatalok csinálnak: csak azt tartják be az iszlámból, ami kényelmes nekik. Ha esetleg valami rosszat elkövetnek, akkor egy darabig marhára a vallás szerint élnek, de a mindennapokban, csak annyira vallásosak, amennyi kényelmes. Vagyis isznak alkoholt meg nőznek, de közben a barátnőjüktől elvárják hogy ne járjanak kihívó cuccokban, meg esetleg naponta még valamennyit imádkoznak is és csak halal kaját esznek.

        Na ugyanez a konfucionalizmus is. Aki magasan van, az elvárja hogy őt mindenki tisztelje és neki minden fasza legyen, és állítólag ezért cserébe neki gondoskodni kellene az alatta lévőkről és jól bánni velük…na itt bukik meg a dolog. Aki magasan van afelé legyen mindenki alázatos ahogy meg van írva, de ő már nem teljesíti a saját kötelezettségét…vagy nem úgy ahogy a nagykönyvben eredetileg meg van írva. Na ezért nem vagyok vallásos és ezért nem szeretem ezt a rendszert sem. (egyébként egy 22 éves koreai ismerősöm is azt mondta azért van elege KOreából mert mindig csak azt kell hallgatnia hogy neki mennyire be kell tartani a szabályokat a nála idősebbekkel szemben, azok meg kihasználják a hatalmukat felettük)

    • Váraljay Gabriel

      A “bezzeg a nyugatiak” gondolkodással Korea esetében nem értek egyet, mert akivel idáig beszéltem annak Korea mindig a világ közepe volt és “nem tudunk mi semmit nyugatiak” lett a vége a beszélgetésnek, amin én mosolyogtam, de nem reagáltam le. :) Köszi a tanulmányt, már olvasom is.

      • Vándormadár

        Mindenhol találkozik az ember olyan dolgokkal, amik nem tetszenek neki.. :) Akárhová is megy :)

  7. Vickx

    Azt azért be kell látni, hogy a globalizált fogyasztói társadalom halódó félben van.
    Egyre többen látják be, hogy egy véges rendszeren belül nem járható út az olyannyira óhajtott folyamatos gazdasági növekedés, ami lehetetlen épp annyira mint megpróbálni felnevelni egy 30 kilós pontyot egy fél literes befőttes üvegben. Egyre többen látják át azt is, hogy a majdnem tökéletesnek beállított és cukormázzal nyakon öntött parlamentáris demokrácia nem szól másról, mint: “Oszd meg és uralkodj”; ez világos mint a nap, lásd pl. amerikát, legyen az republikánus vagy demokrata jelölt, ugyan azok a körök támogatják mind kettőt, kirakat az egész, egy színjáték.
    És akkor maradjunk is az Egyesült Államoknál, 20 évvel ezelőtt még javában élt az amerikai álom mítosza, manapság egyre inkább egy rémálom kezd kibontakozni odaát, ezzel egyre többen tisztában vannak, persze ha nem valamelyik mesehíradóból tájékozódik az ember, ami nem szól másról mint: megölték, megverték, kirabolták, megerőszakolták, újabb válság, terror veszély és kis panda született az állatkertben…..
    …és még oldalakon keresztül sorolhatná az ember.

    Nekem legalábbis ez jött le Gábriel írásaiból, hogy pontosan ez az amivel ott, nem csak hogy nincsenek tisztába, de fel sem merül bennük, hogy bármiféle probléma is lenne. De ami késik nem múlik, volt róla szó, hogy itt még csak most dívik a hitel törlesztését hitelből törleszteni össznépi társasjáték. Ami, ha elkezd bedőlni, ismerve a koreai öngyilkossági statisztikákat, az elvárásokat, az állandó és örökös “Fighting”-olást, nem kell részleteznem, hogy mihez vezet.
    Ami biztos, legalábbis amiket itt meg egyéb helyeken összeolvasgattam, Koreában, de Japánban is tökélyre fejlesztették az emberek kondicionálását a bérrabszolgaságra: dolgoz-engedelmeskedj-szaporodj-és sohase kérdezz. És ezzel, senkit nincs szándékomban megsérteni, mert ez egy globális folyamat és egy csónakban evezünk mindnyájan és részesei vagyunk mindnyájan. és tegyük hozzá, még ha többen is kezdenek ébredezni itt nyugaton, itt úgyszintén virágzik a bérrabszolgaság csak itt már vannak kérdések, és már fel is merik tenni azokat – na jó azért igen csak az elején tartunk.
    Jó lenne, ha a teljesíthetetlen gazdasági növekedés helyére, a profit helyére, a még több helyére, az értékesnek tartott értéktelenségek helyére végre olyan dolgok kerülnének amik valódiak, természetüknél fogva azok.
    De amíg a kérdés nem fogalmazódik meg, válasz sem lesz a problémákra.

    • beez

      Én is így látom a helyzetet. A gazdasági növekedés nem fokozható a végtelenségig. A nagy flancolás nálunk is ment, de a válság betett rendesen, és mindenki összehúzta magát, másféle értékek után kezdett el kutatni. Ha tényleg ennyire felületesek az emberi kapcsolatok, akkor én a baráti beszélgetések hiányát nagy problémának érzem, mert ezek segítenek az embernek kibeszélni a problémáit, sokszor ingyenes pszichoterápiaként működnek. Ez is oka lehet a sok öngyilkosságnak.
      Nemrég láttam egy interjút egy osztrákkal a spanyol tévében :D (nagyon jól beszél spanyolul), aki egy új gazdasági modellt javasolt, és az nekem nagyon szimpatikusan hangzik, bár talán egy kicsit utópisztikus. Leírni itt hosszú, de linkelem az elképzelését http://www.gemeinwohl-oekonomie.org/wp-content/uploads/2011/02/Common_Welfare_Economy.pdf és egy videót vele http://www.youtube.com/watch?v=D3Z2cXK5mhc .
      Itt (Európában) elkezdődött egy szervezkedés alapítványi szinten a globalizáció ellen, a helyi gazdaságok támogatása és a környezettudatos vásárlás érdekében, amit én teljes mértékben pártolok. Ebben egy kicsit a fogyasztói társadalmi modell visszautasítását látom.
      Ez itt off topik, de érdekes lehet megnézni, hány Földre lenne szükség, ha mindenki úgy élne, mint ti. :) http://www.glia.hu/okolabnyom/index.php

      • Váraljay Gabriel

        Jól látod, ez tényleg így van. Korea még a mi 2008-as évünk előtt van, egy fikarcnyira a hitelek tömeges bedőlése előtt. :-/

    • Váraljay Gabriel

      Sikerült azt leírnod, amire gondoltam. Köszi :)

  8. dee-dee

    Köszi, hogy megfogalmaztad mindazt, amit gondolok! Szerintem a világ harmonikus, kiegyenlíti önmagát, ha egyszer nagyon fenn, akkor utána nagyon lenn. Én ugyanezt érzem náluk is. 30 év alatt úgy megváltozott a társadalmuk, az egész világuk, hogy azt ép ésszel nem lehet követni. Hiszen ez a nagy változás, modernizálódás Európában jóval lassabban, évszázadok alatt történt, ők meg a semmiből lettek high tech ország. Persze, Korea a csúcs, meg a napi 50 öngyilkosság is normális…

  9. erik

    sinusgörbét meg mindenfél spirált figyelve ami három vagy több dében mozog ez a jelenség kicsúcosodik és szép lassan visszafelé kezdenek el haladni. rajtuk volt mindenféle (el)nyomás anyagilag meg más szinteken spirit megmeredt belül kollektív pánik oszt az anyagba betonozták magukat nehogy mán változtatni kelljen a szellmiségen. váéltozás már elindult pozitív irányba sokan EGYENKÉNT jönnek le falvédőről -dont forget ez ngy telj. mer tcsordaszellem arrafelé létfelt.-, ahogy látom egyenként de biztosan csak még nem találják egymást elszigetelt csoportok.
    Akik idekerülnek fiatalok sokan nagyon változtatnának vmi feszül bent van egy tipiq pillantásuk én koreai tekintetnek hívom marhára létezik akkora vágy van benne mintha szabadulna úgy néz ránk. aztán ált.elszégyelli magát húzza a csíkot ezeket játsszuk. eltérő tempóban szelídülnek.
    hanguk népséggel van mély pofázás de már csak akkorha bizt.banérzi magát. amíg vendéget szagol vagy ő vagy mi addig kirakat per jel.
    Sztem Gábriel k..ra jól látja de az már annyira robbanás szélén avn hogy tartsák meddig az embertelen tempót? hogy sokáig nem spilázható. viszont nagyvárosokban tényl.nagyobb a mocsok. jó lenne tudni egy puszan melléki faluban hogy gondolkodik nép

  10. Kíváncsifáncsi

    Gábriel Kedves ! Rettentő jó írás! Az is érthet belőle ,aki sosem járt /élt Koreában ! Sokat megtudtam Tőled a mai Koreáról … nem felkészületlenül fogok megérkezni …igyekszem észben tartani a meglátásaidat ….

  11. Timi

    Nagyon tetszenek az írásaid, mert érdekesek és nem ködös mesések, mint amit itt Európa szívében gondolunk a távol-keletről. Ezért is olvasom szívesen az értekezéseidet. Egyáltalán nem zavaró, mint ahogy írod, hogy többször visszatérsz egy témára, sokszor úgy érzem, hogy velünk együtt te is érteni akarod az ő gondolkodás módjukat, pedig eddig azt hittem, hogyha valaki odakint él, akkor ez természetes és könnyű, de úgy látom, hogy nem is annyira…

    Annyit azért hozzátennék a témához, hogy idén nyáron dél-Spanyolországban jártam, és az ottani HÉV-en megrökönyödve láttam, hogy a tizen-, huszonévesek 80-90 %-a okostelefonnal ücsörög a helyén és olyan ördögien járnak az ujjaik a betűkön, ami engem a “bűvös kocka” időszakára emlékeztetett. On-line kommunikáció a mellette ülő ismerőssel minimális, miközben, egyszerre kb. 3 honlapon chatel és gyorsabban gépel, mint ahogy a szemem felfogná, hogy mit csinál… Forgott a fejem jobbra és balra, de mindenütt fiatal lányok és fiúk, aki “kézimunkáznak” a telefonjukon…
    Budapesten, a metrón is látni ilyet, de érzésem szerint nagyságrendekkel jóval kevesebbet (még).
    Ez pedig elgondolkodtató:
    Ázsiai gyerkőcök hintáznak(?)

  12. Csilla

    Értem, amit Gábriel ír és valahol elszomorít, de érthető, hogy miért alakultak/alakulnak így a dolgok Koreában. Azt hiszem, ennek legfőbb oka az a hatalmas és hirtelen változás, ami rövid időn belül végbement az országban. A mai fiatalok már nem tapasztalták meg a nélkülözést, a modern Koreában születtek és teljesen más szemlélettel rendelkeznek, mint az idősebbek. Szerintem a mai fiatal koreaiakkal az a legnagyobb gond, hogy semmire nincs idejük, mert az egész napjuk iskolával, tanulással, különórákkal telik és közben nem fordítanak elég időt a hagyományok, történelem, tradíciók megismerésére, mert úgy gondolják csak abból lesz pénzük és megélhetésük, amit a jelenről, jövőröl tanulnak. Nagyon profitorientált lett a társadalmuk. Tegnap volt egy műsor az m1-en és az egyik miniszeterük (mellesleg történész) mondta, hogy ha nem tanulnak a múltjukról, akkor gyökértelenné válnak, az pedig a nemzet bukásához vezet. Én ezzel teljesen egyetértek, csak az benyomásom, h a fiatalok napi 24 órájába már nem fér bele, h ezzel is foglalkozzanak, meg egyébként sincs belőle semmi “hasznuk”-szerintük.
    Annak, h sok koreai nem tudja mi folyik a világban, szerintem történelmi okai vannak. Mindig el voltak zárkózva más államoktól, el voltak magukban és csak az utóbbi 50 évben lett Korea globálisan is jelentős. Egyszerűen a lakosságnak nem volt kapcsolata a külviággal és nem is vágytak rá, a cégeik talán globalizálódtak, de ők maguk nem, nem figyelik a világ eseményeit. Nem tudom ez így érthető-e vagy nagyon zavarosra sikerült :) Közben meg kiléptek a világpiacra és már nem tudják függetleníteni magukat a világtrendektől, azok akarva akaratlanul hatnak rájuk, a régi társadalmi szerkezet meg töredezik, a hitelek meg nőnek.
    Egyébként a mai magyar fiatalok sem sokkal jobbak, egyetemre menet mindig megdöbbent a tinédzserek viselkedése és h mennyire felszínesek. Néha azon kapom magam, h 23 évesen azt mondom: Ezek a mai fiatalok!

    Egyébként szuper a blog, csak sosincs időm kommentálni (ígérem mostantól fogok)….Külön jó, h nem csak a szép dolgokat írod meg Koreáról, hanem az árnyoldalát is bemutatod és így reálisabb képet kaphatunk. Ezer köszönet!

    • Váraljay Gabriel

      A legjobban te fogalmaztad meg. Köszi :)

    • NyesteBrigitta

      De jól leírtad, amire én is gondoltam! Nekem a rendszerváltozás ugrott be idehaza. Amikor elkezdődött, senki nem tudta, mit kezdjen a nagy szabadságával. Édesanyám korosztálya szenvedte meg legjobban ezt (ő már aktívan munkavállaló volt a régi rendszerben, nem pályakezdő). Láttam rajta, hogy hozzá volt szokva a foglalkoztatási biztonsági hálóhoz és nehezen viselte ennek hiányát. Mára már megtanulta, hogy szabad országban az ember azt kezd a szabadidejével, amit akar. :-)
      Szerintem a koreai fiatalok nem csak azért nem ápolják a gyökereket, mert nincs idejük vagy mert nincs számukra kézenfogható haszna. Hanem mert fiatalok. :-) Gondolok itt arra, hogy ők már látják, hogy repedezik a régi rend, az ősi tanok már nem húzhatók rá a modern társadalomra, de nem veszik tudomásul, hogy azért mégis ez a jelenkori létük alappillére, erre épül minden. Pár év múlva, ha érettebbek lesznek, jobban szembetalálkoznak a mindennapi élet során a “begyepesedettebb” idősekkel, rájönnek, hogy nem fog egyik napra minden új és modern lenni, mert ahogy idősödik az ember, elkezd jobban kapaszkodni a gyökereibe. Nem azért, mert visszatáncol a múltba, hanem mert vannak értékek, amik a jelenkorban is megállják a helyüket és jól beépíthetők a nagy modernizmusba. És ők lesznek, akik már ennek szellemében fogják elkezdeni nevelni a saját gyerekeiket. Hosszú folyamat lesz ez…
      Egyházi iskolába jártam érettségi utáni nappali képzésre. Akkor már együtt éltünk a férjemmel. Előtte mindenhol megkaptuk az öregektől, hogy nem igazán istennek tetsző a vadházasság, miért nem kelünk egybe. Engem nem vallásosan nevelt anyukám (ő katolikus), meghagyta nekünk a lehetőséget, hogy mi válasszunk (vagy ne) vallási téren. Így duplán dühítő volt az, hogy valaki lekicsinyli a kapcsolatunkat. Bekerültem ebbe az iskolába, ahol meglepetésemre nem kényszerítették ránk a hittant, hanem helyette vallástörténetet tanultunk, persze a tanár egyházi személy volt. Egy órán az egyik rosszindulatú osztálytársnőm felhozta az együttélés témáját. A tanárunk azt mondta erre, hogy ő nem tartja bűnnek. Azt mondta, hogy a kereszténység már nem tudja betartani a bibliai törvényeket szóról szóra, mert annyit változott a társadalom, hogy bizonyos dolgok nem érvényesek a mai világban. Ezért az egyháznak, illetve a hitközösségeknek is modernizálódniuk kell, hogy meg tudják őrizni a hitelességüket és segíteni tudjanak a híveknek. Vannak alaptézisek, amik ma is éppúgy mérvadóak és vannak, amik már nem. Persze ez nem jelenti azt, hogy csak jogaid vannak és kötelezettséged nem.
      És tényleg. Mondom, nem vallásosan neveltek, de a neveltetésem alapja mégis keresztényi, óhatatlanul, így folyton beleütközöm ebbe. Csak ha a karácsonyt, húsvétot nézem, már akkor is. Vallástól függetlenül, ezek nekem is az életem része és ünnepeljük őket. És ez csak az ünnepi oldala. A keresztényi tanítások észrevétlenül szivárogtak bele a mindennapjainkba gyerekkorunktól fogva. De csak a mai, 30-on túli eszemmel értékelem és ápolom ezt igazán.
      Azt gondolom, hogy a koreai fiatalok most minden “régit” egy kalap alá vesznek és feleslegesnek gondolnak, akkor nem csoda, hogy perpillanat anyagiasnak és karrieristának tűnnek. Előbb-utóbb feleszmélnek és rájönnek, hogy az is értékes, ahonnan jönnek és az is ahová mennek, hisz azt legjobb tudásuk szerint alakíthatják ki maguknak.
      Azért fura lehet látni ezt európai szemmel. :-)

      • Sjudit84

        De jó hogy van aki így gondolja!!! Mármint azt hogy a mai világban már bizonyos dolgok érvénytelenek lettek a régi vallási értékek közül de az alapokat most is meg lehet tartani…

  13. tamita

    Az írásod nagyon jól tükrözi a keleti mentalitást.Cso Sze-hi A törpe című könyvében, rá fókuszál az emberi értékek,barátságok milyenségére.A valós életről ír,a te véleményed koreáról hasonló gondolatokat eredményez.Nekem a cíkkedböl olyan gondolatok jutnak
    eszembe,hogy nem gondolkodnak,nincs véleményük,nem tudják honnan jöttek.
    Nagyon babonás nemzet,szerintem ezért lehet nagyon könnyen megtéveszteni embereket.
    Sokat tanulnak,de nem értik amit tanulnak és ezért mint egyén nem tudja hasznositani,
    önmaga számára a tudást ezért nem is gondolkodik.Ez viszont azt eredményezi,nem tudja ki ő
    és mit keres e világban,ezért van a sok öngyilkosság.

  14. tamita

    Köszönöm Erik, te is nagyszerű gondolatokat közvetítesz, de épp ezért olvassuk ezt a blogot, nem?
    Pár szó a koreai kivagyiságról. Engem már „A palota ékköve” első részének egy bájos jelenete elgondolkodtatott (Dzsangüm papája követ rakott Dzsangüm mamája elé titokban a patakon átkelés előtt.) Nemcsak megható jelenet és emlékezetes számomra, hanem valami pluszt sugallt Koreáról…
    És akkor irány a wikipedia: mi tűnik szembe először? Az ország jelmondata: “Jóakarat az emberiségnek.” Hm, ez elsőre önzetlen, van ilyen földi ország, ahol az EMBER az első, és a MÁSIK ember is FONTOS, azaz egyfajta ELŐ-Mennyország? Nem akartam hinni a szememnek…Jól tettem…
    A sorozatok egyre-másra adták a valós helyzetképet. Mert hiszen nemcsak “édi-bédi” emberi tulajdonságok (igaz szerelem, hű barátság stb.) kerültek napvilágra, hanem a koreai élet árnyoldala is. Miért kell pl.: minden sorozatban kőgazdagnak lenni valakinek, aki persze a végén felkarolja a szegényt, már ha egyáltalán észreveszi?
    Aztán: miért kell bemutatni az evést, a fogmosást, meg a mosdó utáni kézmosást, szinte minden soriban legalább egyszer? Azért mert ebben hiány van? Tanítsuk meg a jónépet? De ki a célközönség?
    Aztán egyre sötétebb lett a kép: hogy-hogy nem, az igazi keményvonalas, azaz őszinteségre törekvő sztárok némelyike (pl: So Ji Sub) MERT olyan sorikban szerepet vállalni, sőt, CSAK OLYANOKBAN, amit én eddig láttam tőle, hogy kimondja: hiába vagy okos, ha szegény vagy, földbe döngölnek, és minimum féregnek, szemétnek neveznek a kőgazdagok (pl.: Mi történt Balin). De más sztár is követi az igazmondás keserű útját: pl.:Kim Nam Gil a Bad guys-ban szó szerint NEM AKAR tovább élni az érzéketlenné satnyult kőgazdag embertelenségtől fűtött családjában, de említhetném Ji Sung-ot is, aki a New heart-ban vállalja a kiközösített orvos szerepét, és a filmje zárszava: még új szívvel sem lett jobb egy kőgazdag ember. Na, annyit a koreai emberségről?
    Állítólag a sorozatokban azt ábrázoljuk, amilyenek szeretnénk lenni….
    De mi az akadálya, hogy a hétköznapi ember nem tud ilyen lenni? És akár Koreában, akár a világ másik pontján?
    A pénzhiány? Nem, hanem az, hogy az ember nem tiszteli a másikat, az embertársát, pusztán azért, mert LÉTEZIK. Hanem csak akkor ÉRDEKLŐDIK utána, ha érdeke úgy kívánja. Máskülönben bánja, hogy a másik létezik-e?
    Valaki naiv még kábítja magát a szeretet keresésével, de inkább csak nyomoz utána, mint megtalálja. Hiszen belül jéghidegek vagyunk… ez félelmetes.
    Nem biztos, hogy jól gondolom, nem Koreában élek, de szerintem az amerikai hatás érződik a kivagyiságukon. A felszínen felületesek, a „hamarsiker”-re vágynak, és beérik a látszat „mosolyogj folyton” -elv betartásával.
    Én hiszem, hogy a koreaiak a hagyományos belső értékrendjük miatt nem szédülnek meg túl sokáig az amerikai stílusú csillogástól és a belső értékrendjük, mint iránytű hamar visszavezeti őket a „kivagyiság” tévútjáról a „tudomkivagyok” útjára. Így majd ötvöződhet az amerikai (felszabadító érzés, nyiss a világra, mosolyogj ) és az ázsiai pozitívum (belül is légy rendben, tudd meg ki vagy, légy önmagad, de ne csak önmagadért).

    • Váraljay Gabriel

      Sok dologgal egyetértek, sőt AHA érzésem is volt, a vége viszont szerintem nem teljesen lesz így. Belső értékekről szerintem egy elanyagiasodott világban nem lehet beszélni – vagy csak ha a sorozatok elérték hatásukat? :)

    • erik

      A koreaiaknak legük van. ki így úgy éli meg, de robbanás előtt áll a nemzet.
      az a bad guy tényl. jó példa.
      Ez a fene nagy udvariasság meg a csak beszélt nyelvben mániákusan alklmazott ostoba tiszteleti fokozatok-szintek gyanúsan demonstratívak. Talán többen megfigyeltétek már: amit nagyon mutogatunk az nincs.
      Lóvé sincs csak hitel, hiába fitogtatják a fuxot. Család pont ott nincs ahol kungfuci amúgy emberesen betette a seggét, a nagy templestay nem más mint foto-shoppingolt országimázskasszír, a lélek nem akkor szárnyall szabadon ha négykézláb mászunk le a kolostor lépcsőjén mert így csak égbe köpünk -figyeljétek csak az egész a testről szól, alig van valójában köze a valódi spiritualitáshoz; bár a vezérguru mintha megadóan bizakodó lenne..
      http://www.youtube.com/watch?v=EEVEoB7k2zU&feature=related
      vagy gagyirandi
      http://www.youtube.com/watch?v=_06rrc1boik&feature=plcp
      -vagy képmutatást fokozandó így akarnak bemutatni ajapánból feltartóztathatatlanul befelé szüremkedő yaoi és egyéb kultúrá(k)nak, hú nose?
      a híres nagy csordaszellem is illúzió: a félelem tertja őket össze, hogy egyedül maradnak, kiszolgáltatottan -van bőségesen tapasztalatuk, hogy egyénként csak kitömve érnek valamit, s akkor viszont meg jaj neked, ha megmozdulsz-ennek a ragadásnak semmi köze a kohézióhoz, a fájting magyarul hulljon a férgese -kit érdekel a közhely, hogy onnan egyszer még pille illan- szeretet nuku, mert eyszerűen nincs beiktatva a mindennapi életbe. A szeretet legapróbb formája a figyelem -nem figyelnek egymásra. Ezt Gábriel rögtön levágta. Még csak arra sem figyelnek, hogy ne zavarják meg a másik harmóniáját, mint nipponban. Itt a közöny repeszt.
      Közöny a suliban, nincs pedagógia, nem létezik, utána meg gyalázat. Közöny országhatáron kívülre is
      Ha a mindennapi életből ennyire száműzik az emberi létezés lénegét és az emelkedni vágyó szellemet külső nyomással több oldalról kényszerítik alacsonyabb rezgésszámú, tehát anyagi(bb) pályára, akkor az alapegység,ami arrafelé gyerekkor elején még azért megvan, végl/ztesen megbomlik és két utat lát maga előtt az ember vagy eltűnni v változtatni. Mivel útmutatás nincs, befeléfigyelést nem tanítják és a tömegkultúrából pár évtized alatt kikopott csak nyomai,ezér ugrik, m lehetetlennek tartja a változtatást.

      Ezt ahasadást és a nyomában loholó keresést, annak vágyát -mert már keresni is nehezen megy eleinteakkora a szikkadt homály- eztet lovagolta meg a szcientológia legújabb, ördögien zseniális fejlesztménye, a Maum -meditáció. Mivel a vallási -kult. közeg sosem kedvezett arrafelé az ilyesminek, szépen átszabták, egy kis buddha apró tao oszt kész az agykivonás. A törődést igénylő embereknek jóságosan egyéni segítőt is adnak.
      Segítőt.
      Hogy kivonják az agyból a nagatív emlékekeket.
      Tessék rákeresni a Yt -on. Jónéhány videó, konkrétumsemmi, csak boldogság, de bizisten nem jön le mi a tökömnek örülnek. Az ígéret: boldog, kiegyensúlyozott, negatív emlékektől mentes élet. Nézzétek az interjút. Sehol biza egy kiegyens. ember. De segítségreszoruló pelenkás mosolyú annál inkább.
      A módszert biztonságosan nem ismertetik, csak szuggerálnak. A többit négy és hatszemközt. Ha letetted
      a
      lóvét.
      Akkor akár a hét minden napján
      törődnek
      veled napi két órát.
      http://www.youtube.com/watch?v=rTNel8CuyLo
      http://www.youtube.com/watch?v=LeXjcnuCOfg&feature=relmfu

      Jól érezték, h. Koreában kell megalapítani a bázist. 230 központjuk van abban a csepp országban. de kebelezik a egész DK -Ázsiát.
      Tiszavirág.
      Mert mért?
      Mert amikor rákérdeztem: milyen szerepe van ebben a szeretetnek, ellenséges, elutsító felhő suhant át a jóságos arcon és azt felelte tanácstalanul: a szeretet az Univerzum
      És témát váltott.
      Hogy milyen jó lesz megszabadulni az emlékektől. De vhogy aztán kerülte a tekintetemet, hűvös volt, pedig olyan jófiú voltam csak semme pimaszkodás esküszöm no viselkedtem.
      El lehet menni hozzájuk. Itt is vannak, Bp.n.
      (Kaptok obligát koreai csokit)

      De ez már csak diszkrét örjöngés, a negatív mindig akkor tombol, ha változást orrol, egyébként kellemesen punnyad, csakhát egyre több embr ébred fel arrafele is.

      Mert az agyi gondolat a második legfinomabb rezgésű anyag és az anyag a szellemi síkba tér vissza, ezért a gondolat terjed, a gondolat szóvá válik az meg cselekedetté. A harmadik fázisban már vannak mozgások -nem aggódom Koreáért. Marha nagy szar áll előttük, jó kertész is trágyázza földjét.
      A két ország elkerülhetetlen egyesülésével, amibe sokan bele fognak zavarodni, esélyt kap a nemzet, ki ettől azt, ki attól ezt tanul.

    • erik

      Tegn úgy tűnik nem ment át próbálom még 1szer részl.ben
      A koreaiaknak legük van. ki így úgy éli meg, de robbanás előtt áll a nemzet.
      az a bad guy tényl. jó példa.
      Ez a fene nagy udvariasság meg a csak beszélt nyelvben mániákusan alklmazott ostoba tiszteleti fokozatok-szintek gyanúsan demonstratívak. Talán többen megfigyeltétek már: amit nagyon mutogatunk az nincs.
      Lóvé sincs csak hitel, hiába fitogtatják a fuxot. Család pont ott nincs ahol kungfuci amúgy emberesen betette a seggét, a nagy templestay nem más mint foto-shoppingolt országimázskasszír, a lélek nem akkor szárnyall szabadon ha négykézláb mászunk le a kolostor lépcsőjén mert így csak égbe köpünk -figyeljétek csak az egész a testről szól, alig van valójában köze a valódi spiritualitáshoz; bár a vezérguru mintha megadóan bizakodó lenne..
      http://www.youtube.com/watch?v=EEVEoB7k2zU&feature=related
      vagy gagyirandi
      http://www.youtube.com/watch?v=_06rrc1boik&feature=plcp
      -vagy képmutatást fokozandó így akarnak bemutatni ajapánból feltartóztathatatlanul befelé szüremkedő yaoi és egyéb kultúrá(k)nak, hú nose?
      a híres nagy csordaszellem is illúzió: a félelem tertja őket össze, hogy egyedül maradnak, kiszolgáltatottan -van bőségesen tapasztalatuk, hogy egyénként csak kitömve érnek valamit, s akkor viszont meg jaj neked, ha megmozdulsz-ennek a ragadásnak semmi köze a kohézióhoz, a fájting magyarul hulljon a férgese -kit érdekel a közhely, hogy onnan egyszer még pille illan- szeretet nuku, mert eyszerűen nincs beiktatva a mindennapi életbe. A szeretet legapróbb formája a figyelem -nem figyelnek egymásra. Ezt Gábriel is rögtön levágta. Még csak arra sem figyelnek, hogy ne zavarják meg a másik harmóniáját, mint nipponban. Itt a közöny repeszt.

      • erik

        látom már moderál

        • Váraljay Gabriel

          A sok SPAM miatt moderál automatán a blog ha sok a link a hozzászólásban. Ilyenkor meg kell várni míg gép elé ülök.

          Ha lehet azért kerüljük a gyűlöletet szító megjegyzéseket, mert az utóbbi nem volt valami szép.

          • Sjudit84

            Igen? Na nekem meg ez volt az első posztja eriknek amit bólogatva olvastam végig, mégha az írás stílusa nem is az én gondolkodásom tükrözi.

            • erik

              bocs. Melyik volt a gyűlöletes?
              majd vigyázok. de ez komoly melyik volt? mer nekem a szeretethiánnyal volt gondom

              • Váraljay Gabriel

                A “pusztuljon a férgese” rész, de visszaolvastam és leesett, hogy nem rájuk írod… elég nehéz néha kibogozni a gondolatmenetet, mert érdekesen fogalmazol, de amúgy sokszor fején találod a szöget! ;-)

                • erik

                  :-)) ja az idézet az agyhullámokból, fogalmazással majd igyekszem:-)

                  • Sjudit84

                    Bocs hogy nem válaszoltam, most látom az enyém alá írtad ezt. De nem volt időm netezni. Én értettem azt a részt is. :) De nem tudok többet hozzáfűzni a témához, megyek inkább koreai szavakat tanulni…:D

                    • erik

                      aszittem Gábrielnek válaszoltam. sose tanulom meg kezelni ezt a fránya gépet bocs már mindegy

  15. Sjudit84

    Na pont az itteni fenti kommentek azok amik miatt lelkileg szegénynek érzem magam ha Koreában vagyok!!!!! mert ilyen beszélgetést utóljára akkor folytattam külföldiekkel, mikor Varsóban egy EU-s találkozón voltam 17 évesen…

    De hogy Koreában senkit nem találok akikkel ilyen mélységre lehet menni, az tuti…vagy akivel lehetne, nem tud angolul…vagy már rég nem Koreában él…-.-

  16. Tamita

    Kedves Judit!

    Szerintem valódi mélységekig csak az anyanyelveden beszélő emberekkel juthatsz el, nem feltétlenül a nyelvi korlátok miatt, hanem azért, mert ők PONTOSAN ABBAN nőttek fel, amiben te, így SOK a közös bennetek. Sokkal több, mint más nációkkal…
    Másfelől a magyar embernek sok rossz tulajdonság a számlájára írható, de mély érzésű és mélyenszántó a gondolatisága, ennélfogva a pesszimizmus a fő csapdája. Nehéz ebből kirántani, de sikerülhet…
    Ismerőseim mesélik, hogy Amerikában szellemi magányban leledzenek, mert a felületes “Hogy vagy-Jól vagyok” kérdésen túl SAJNOS NINCS MIRŐL TÉMÁZNI. Nem érdekli az amerikaiakat semmi más. Mélyebb dolog? Az ő környezetükben NEM LÉTEZIK. Sebaj, ez a kultúrájukból fakad. Nincsenek gyökereik… Ez az ő sorsuk…

    És még valami. Ezt az “egyedülvagyok a mélyebb iránti vágyammal” érzésed biztos azért van, mert az világ rohamosan butul…A buta ember nem törődik a másikkal, annak fájdalmaival, kétségbeesésével és a “hogyantovább”-jával, csak nyomogatja a billentyűket, és ha jön egy sárlavina, ami elviszi ezt a technikát, akkor csak ordítani tud, hogy segítsen valaki. A természettől olyan távol áll, mint a Hold és a Föld egymástól…
    A természet azt az embert szereti, aki tudja, hogy nem örökké fog élni és akit taníthat az élet elviselhetőségére.
    Ha ezt az ember nem tanulja meg, nagyon buta marad.
    Miért mondom ezt? David Attenborough rámutatott, hogy a természet világában a törvények mindig állandóak.
    Az ember mindig arra volt büszke, hogy 90 dkg-s (minden élőlénytől nagyobb) agya van. Az Élet a Földön sorozatban rátlátunk, hogy a termeszeknek az egész kolóniával együtt nincs 90 dkg-s agya, mégis rendezetten, tisztán élnek, és fenn tudják tartani életképességüket.
    Az egyszerű ember meg csak két dologra képes (a nagytömegű agyával): dicsekedni, ha van valamije, ami másnak nincs, és siránkozni, ha nincs valamije, ami másnak van…
    Én a természetnek drukkolok és örülök annak, hogy ha azt látom, hogy visszaveszi, ami az övé, és az olyan embert megleckézteti, aki nem tiszteli a természetet és ÖRÖKKÉ akar élni.
    Az emberi önzőség úgy gondolja, hogy felül tud kerekedni a természeten, én meg úgy hiszem-gondolom-tudom, hogy az ember egy porszem a természethez képest. Lásd, ha jön egy tájfun, az ember semmivé válik annak erejével szemben. Lehet pénze, repülője… mindkettő megsemmisül…
    Ezért az az ország fog fennmaradni, ami a természetet tiszteli, tanítja a védelmét, és a természetesség híve.
    Hiszek a fiatalokban, akik ezt látják és erre törekednek, és bízom, hogy a gondolkodó ember fogja előbbre vinni a világot és a pénzmániás-dicsekvő-másokat majmoló ember jó útra tér. Remélem, hogy lesznek példamutató emberek.

    • Sjudit84

      Érdekes, de a legtöbb külföldi akivel a neten keresztül tudtunk mélyenszántó témákról beszélni, az esetek 90%-ban amerikai. Pedig ők se úgy nőttek fel és nem ott ahol én. Persze közelebb vannak hozzám kulturailag mint az ázsiaiak, de…akkor is.
      Alapvetően én itthon Magyarországon eléggé társasági ember vagyok ha úgy hozza a helyzet de az utóbbi 3-4 évben rendesen visszahúzódó lettem és ha nem muszáj, nem vagyok emberek között. Tök jól elvagyok magamban. De amint kimegyek Koreába, egyből azt érzem hogy meghülyülök ha a szobában kell egész nap ülnöm. Itthon meg heteken át képes vagyok ott ülni…hogy ez miért van, még nem jöttem rá.
      Pár napja a Youtube-on elkezdtem mellesleg Harvard előadásokat nézni a Pozitív pszichológiáról…és esküszöm azon gondolkodtam hogy oda akarok menni tanulni, és mérges voltam rá hogy nekik megadatott hogy tudnak ilyen előadásokra járni, nekem meg nem (jó, OK van net, de ez is csak szerencsén múlott hogy valaki felrakta vagy hogy én megtaláltam).
      Nem vagyok Amerika-rajongó de nem hiszem hogy ott nincsenek okos emberek vagy tanultak. Csak tudni kell jó helyen keresni. Sose akartam oda menni lakni, de az utóbbi évben már nem egyszer megfordult a fejemben hogy inkább oda menjek lakni mint KOreába.

      Itthon is találok embereket, akikkel nem lehet csak felületesen beszélgetni, de sok ismerősöm van, akiknél ennél mélyebbre is lehet menni. Mondom, biztos vannak ilyenek Koreában is, csak nem tudnak angolul….vagy annyira nem tudnak angolul. Bár egy elég jól tudó ismerősöm szerint ők egyszerűen ilyesmiről nem beszélnek, ő maga a barátaival bizonyos témákat sose hozott fel egész életében, amiket én meg felhozok neki. Ezért is gondolom hogy lelkileg nincs az az éberség vagy felkészültség meg bennük, mert nem segíti elő a társadalom ennek a kialakulását.

      Alapvetően egyetértek azzal hogy nagyobbra tartom a természetet és annak a törvényeit az embernél és tudom hogy egyszer végérvényesen megbosszulja majd rajtunk amit csinálunk vele, de ha láttad a 2012 c. filmet pl. ott is látot hány olyan ember is meghal, aki nem tett rosszat a földnek. Mert akkor már nem válogat a katasztrófa (ahogy pár éve se Haitin), és az bazi nagy igazságtalanság lesz. Bár kicsit elvitted a gondolat fonalát, nem is igen értem ez hogy jön ide…

    • Váraljay Gabriel

      nekem most van egy thai szobatársam. Hát vele 1-2 nap alatt olyan mély témákba mentünk bele, hogy koreaival nem sikerült ilyen szintre jutni fél év alatt sem. Szerintem nem a koreaiak a rokonaink, hanem a thaiok. Minden viccemet ért, és ez visszafelé is igaz. A koreaiaknak meg úgy kell minden poént elmagyarázni a vicceik meg csapnivalóak. Egy haver szavaival élve, fordítva vannak bekötve. :)

  17. 杏桃来春

    Szerintem ez az egész személy függő. Van itt egy koreai barátom, már több, mint 4 éve ismerjük egymást, és nagyon jól el tudunk beszélgetni mindenféle témáról már az első perctől kezdve. A viccekkel, poénokkal sincs semmi baj, remekül megértjük egymást :)

    • erik

      mostanában egy kockafejűnek látszó bankos csávóval dumálok nem tudom mit keres a szakmában. megítélni távol áll jó e benne de agya az hatalmas, hihetetlen művészi érzék. plusz olyan csáprendszere van m egy nőnek csak lesek. már többször gondoltam mi ihletjük meg őket vagy külfre kell szakadniuk h kirügyezzenek franc tudja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.