browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Biztos, hogy a sok munka a siker titka?

Posted by on 2012-10-02

Ezen a kérdésen szinte már az első Koreában töltött hetem óta agyalok. Itt nem is egyszer megtörtént már, hogy este 10-kor (amikor úgy döntöttem, hogy mára ennyi volt) hazaindulok, megjegyezték, hogy “milyen korán”.

Nem titok, hogy én is  éjszakai bagoly vagyok, de az a saját elfoglaltságaimra vonatkozik. A család a világ másik felén, aki kíváncsi, hogy élek-halok-e, megvan-e még a vesém, stb. :) Mindig volt miről beszélni, szóval nem is értettem miért kellett volna nekem éjfél utánig bennmaradnom és ott csak úgy lennem. Persze a központban mindig van valami. Este 9-kor de inkább 10-kor kezdődnek az értekezletek, stb. Értem én, hogy az éjszakai élet az még a történelemből fakad, amikor a piacok is este nyitottak és a nők és a férfiak külön időintervallumokban mentek ki az utcára (nehogy a találkozzon a két nem!). Ez valahogy megmaradt Koreában.

Annyira bizonyítani kell, hogy a főnök távozása előtt munkahelyet elhagyni egyenlő az öngyilkossággal, hiszen ez mélyen aláásná a céghez fűződő lojalitást. Nem tudom milyen lennék én egy koreai cég alkalmazottjaként. Lehet meg sem szabadna próbálnom. Nagy esély nincs rá, mert az itteni túlképzett egyetemista réteg aki ráadásul koreai elfoglalja a helyeket. Többen kérdezték, hogy lehet-e itt munkát találni. Szerintem esélytelen, de lehet tévedek. Angol  anyanyelvű tanárok kellenek, az tény. Ha valakinek nincs speciális képessége, ami kellene mondjuk egy Samsung-nak, LG-nek, akkor szerintem nem tud labdába rúgni az amúgy is külföldiekre fura szemmel néző koreai társadalomban. Kivételek persze mindig vannak, de itt most karrierről beszélünk, nem esetleges szórólapozásról (ez csak egy példa volt, mert arra is vannak koreai diákok, vagy nyugdíjasok). Egy esély van: kikerülni ösztöndíjasként és mellette találni valamit, de ez sem állandó állás, mert egyszer lejár a szerződés.

De, tételezzük fel, hogy mégis lenne állásom és mondjuk minden nap 9-re járnék dolgozni és este 9-ig benn is maradnék. Magánélet max este 10-kor kezdődhetne (persze fáradtan, amire a munkatársaim fighting!-el reagálnának). A kitartás-ra való buzdításnak van értelme ha az ember látja a végét, de ennek nincs vége, csak a nyugdíj. :) A koreaiak nagy része úgy él és dolgozik, mintha egy startupot / vállalkozást indítana be. Megértem, én is voltam így, hogy 16-20 órákat dolgoztam egy nap, de annak volt egy célja, ahol megindult a gépezet és pihenni lehetett. Intenzíven szerintem nem lehet tartani az iramot vagy a minőség rovására megy…

A heti programom része lenne egyébként a főnökkel és a munkatársakkal való közös ivás is, ami csapatépítő jelleggel működik Koreában. Annak van mázlija, akinek nem iszik a főnöke, mert megússza a kötelező berúgásokat. Az országban egyébként rengeteg az alkoholista. Napi szinten látok egymást karon fogva vezető támolygó férfiakat bandukolni hazafelé. Nőket is néha. Nincs kiábrándítóbb látvány egy részeg nőnél.

A külső látszat (mármint a világ többi részén) az, hogy a koreai gazdaság rekordokat döntve leelőzte Japánt (megsúgom még nem, de a Japánra váró gazdasági válság “segíteni” fog Koreának bebizonyítani, hogy ők lettek a jobbak). Ebből következően az a csalóka vélemény születik, hogy a sok munka a siker titka.

Pár ismerős dolgozott már ázsiai, japán, koreai gyárban és az ő elmondásuk szerint a sokáig bennmaradás fő oka a nem hatékony munka. Egészen mostanáig kerestem is olyan adatot, ami ezt alátámasztaná, de valahogy nem jött semmi. Minden csak a koreai sikerekről szól és a sok munkáról. Aztán úgy tűnik most kellett, megjött az amit kerestem:

A Stratégiai és Pénzügyi Minisztérium (Ministry of Strategy and Finance) felmérése alapján az átlagos koreai 44.6 órát dolgozik hetente, többet mint 34 OECD tagország és 15 órával többet mint a hollandok, akik a legkevesebbet töltenek a munkahelyükön (átlagosan 30 órát hetente). Ettől függetlenül az átlagos koreai éves kereset U$35,406 (kb. 7.8 millió HUF), ami az OECD listás országok tekintetében átlagmezőnynek tekinthető. Idáig még ez rendben is lenne, de itt jön az amire számítottam: a munka hatékonyságában a lista vége táján kullognak. (A produktivitást tekintve egyébként Luxemburg, Norvégia és USA viszi a prímet.)

A fenti tényt megerősíti még egy amerikai mérnök beszámolója is, aki persze nem hivatalosan beszámol arról, hogy amikor a régen a Hyunadai-nál jártak tárgyaláson, akkor az 8 órásra “sikeredett”. A tárgyalás effektív része 1 órás volt, de 7 órát tartott az összefoglaló megírása és az ezzel kapcsolatos egyéb teendők elvégzése.

28 Responses to Biztos, hogy a sok munka a siker titka?

  1. Sjudit84

    EZAZEZAZEZAAAAZ!!

  2. Mónika

    Nem tudnék így élni.

  3. Gyémánt Timi

    Nem elég hatékony a munkájuk?akkor mit csinálnak egész nap?reggeltől estig dolgozni.hú kikészülnék.mi Magyarok nem ehhez szoktunk.Azt viszont nem gondoltam volna hogy nehéz munkát találnia egy külföldinek…

    • Sjudit84

      A barátom egy edzőteremben dolgozik. Ő a főnök jobb keze. Állandóan sír hogy neki milyen kemény a munkája és milyen stresszes és hogy én nem támogatom pedig ő rohadt keményen melózik. Sokat vagyok ott én is (mivel ingyér edzhetek ott :D) és nem nagyon látom azt a kemény melót. Elmondom mit látok hogy mit csinál:

      – járkál fel-alá mint valami kakas a szemétdombján (rohadt jól áll neki mellesleg :P)
      – néha feltöröl a futópadok között
      – estefelé a szárítógépből kiveszi a törölközőt amit mindenki kap itt és összehajtogatják pár munkatárssal
      – ha valami elromlott vagy nem műxik akkor kicseréli, megjavítja
      – néhány súlyzót arrébb rak

      Mivel már nem csak egy alap edzőként van ott meg idősebb is, ezért nincs is már vendége, nem edz senkit és mégis sír hogy milyen kemény a meló. Nem egyszer vissza kellett tartanom magam hogy ne szóljak be hogy ez egy nagy lószr amit te itt csinálsz, mi itt ebben az a bazi nagy stresszes meló?
      Mondanom se kell hogy BÁRMIKOR lecserélném a melóm az övére…

      Nem tudom miért gondoltad egyébként hogy könnyű lenne egy külföldinek melót találni Koreában. Majdnem minden másik ázsiai országban könnyebb találni külföldinek munkát mint Koreában. Velem is ezért nem tudom mi lesz ott, mert a végzettségem szerint angol-német szakos tanár vagyok de Koreában CSAK anyanyelvűtanárokat alkalmazna, de azokat akkoris ha előtte soha életükben nem tanítottak. Nekem meg papírom és tapasztalatom is van, de azt hiszik nem tudom úgy megtanítani a gyerekeket mint az akinek az anyanyelve…

      • Sjudit84

        Ja és azt még elfelejtettem hozzátenni hogy rendesen bántja az egómat hogy én aki egyetemet végeztem és nem azért de nem hogy több iQ-val de magasabb végzettséggel is rendelkezem és más országban itt Európában dupla annyit tudnék keresni mint a barátom….Koreában ez senkit se érdekel…és valszeg sose fogok a barátomnál többet keresni….

      • Váraljay Gabriel

        Én ezért keresek állandóan on-line megoldásokat. Ez helytől független, persze hátulütője, hogy vízum probléma továbbra is megmarad. De… ki mondta, hogy Koreában kell leélni az embernek az életét. :) A gyerekek fognak a legjobban hiányozni ha elmegyünk.

    • Vándormadár

      Videójátékoznak többek közt :)

  4. 杏桃来春

    Réges-régen dolgoztam egy magyarországi japán gyárban, ahol tolmácsként “míting”-ekre is be kellett járni :) Én azt tapasztaltam, hogy az ilyen megbeszélések jó része tök értelmetlen volt, nem sokkal vagy semmivel sem jutott a megoldandó ügy előbbre. Olyan is volt, hogy fogalmuk sem volt, hogy mit kéne megbeszélni, úgyhogy egy órát csak úgy ültünk, meg neteztünk :) Aztán közölték, hogy akkor majd legközelebb folytatjuk :)

    Az is érdekes volt, amikor a japán igazgatóhelyettes kijelentette, hogy ő ott akar lenni minden reggel a karbantartók eligazításán- aztán persze fogalma sem volt, hogy miről van szó, mert nem ez a szakmája :)
    Aztán volt egy speckó mérőműszer, amihez Japánból hívtak egy szakértőt a betanításhoz. A szakiról aztán hamar kiderült, hogy nem igazán ért a szóban forgó műszerhez, mire kilátásba helyeztek neki egy jó nagy verést, ha még egyszer beteszi a lábát a laborba :) De mivel kénytelen volt időnként bejárni oda, így néha engem kért meg, hogy kísérjem el testőrként :))

  5. 杏桃来春

    Én sem akartam hinni a szemnek, de ez volt :) Jó, voltak persze normális, jól dolgozó japánok is, de rengeteg balféket is Mo-ra hozattak. A pletyka szerint ez afféle büntetés volt számukra :) Az meg mondjuk durva volt, hogy mindjárt az első hetemen azzal jött egy kollega, hogy hol lehet itt kurvázni? Számos japán járt a benzinkútra meg ki tudja még hova, miközben a felesége meg a gyerekei Japánban várták….

  6. 杏桃来春

    Aztán a kaszinózás is nagyon ment, egy hétvégén több pénzt vertek el, mint amennyi egy magyar betanított munkás egyhavi bére…

  7. NyesteBrigitta

    A férjem ezelőtt Hollandiában dolgozott 5 évig. Az elején nem tudták, hogy hogyan fognak túlórázni, mert az ott nem “divat”. :-) Ehhez képest a koreaiak!
    Én irodában dolgoztam, eleinte 12 órában, majd 2 év alatt sikerült meggyőzni a főnököt, hogy értelmetlen 10 óránál többet benn dekkolni, csakhogy a külföldi főnök lássa, milyen szorgalmasak vagyunk. :-)
    Nálam felvetődik a kérdés, hogy mi a túrónak házasodnak a koreaiak, ha szinte soha nincs otthon a férj, mert dolgozik, majd kötelező tivornyán van a munkatársaival?! Persze, a hagyomány meg az elvárások… De így van értelme? Hisz házasTÁRSnak hívják a férjed, de így nem társ. Nem irigylem a koreai nőket!

    • Váraljay Gabriel

      Szerintem épp ez miatt esik szét a családmodell. A feleség szerintem mással kavar, mert ráér, és a férj is megoldja. A gyerekek isszák meg a levét, igaz ők sincsenek otthon. Nem ok ez, de nagy ára van ha valaki meg akar felelni a társadalomnak. Átnevelni egy nemzetet nem lehet, de honnan jöjjön a más gondolatokat adó fény, ha mindenhonnan azt látják, hogy ha valakik akarnak lenni, jó munka kell, hogy meg tudják venni a kocsit, a lakást, a TV-t. Ugyanaz mint Magyarországon, csak nálunk érzem, hogy van egy réteg aki fellázadt és nem akar már megfelelni.

  8. Vándormadár

    Ja, én is tapasztalom… Persze rendesen ellátják nálunk a feladatokat… De ahogy nézem, elég sokat videojátékoznak az iPad-jukon vagy a telójukon. De igaz az is, szabadságot is alig vesznek ki. Szerintem az egész arra megy ki, hogy a főnök lássa, mennyire elkötelezettek… Volt már olyan, hogy kirándulni mentem hétvégére, éjfélkor volt a találkozó ismerőseimmel (én, link alak :), és beugrottam a laborba. (kamerámért). Még mindenki ott gürizett, pedig este 10 múlt. Aztán hazajöttem, megint voltak benn emberek. Hát, a facebookos kommentedre annyit, alapjába véve szeretem Koreát, jól érzem magam. DE van pár dolog, ami sosem fog bejönni, pl. a magamutogatás, felszínesség, stresszelés :S. Mivel ha a munkahelyen valaki ideges, az kaszkádszerűen ráragad a többiekre is!!! :S

  9. Forgószél

    Na igen, koreaiakkal együtt dolgozni élmény:) Egyébként, nem csak az van, hogy ne gyere el előbb a melóhelyről, mint a főnököd. Autópályán, autóúton, munkából jövet-menet nem előzheted le a főnököd autóját. Köteles vagy beállni mögé. Ez még Mo-on is ki van adva a Samsung dolgozóknak. Egyedül, a magyar munkatársak nem tartják be ezt a szabályt:)

    Ami Kínát illeti, pontosabban Shanghai-t, itt is egyre nagyobb isten a pénz. Igaz, talán ennyit nem melóznak az emberek, vagy legalább is nem úgy, mint Koreában. Szakaszosan szállingóznak be az emberek a munkahelyükre. Sokan, csak 10-re járnak. Aztán, 12-től szigorúan ebédszünet. 1-2 órát elebédelgetnek az emberek:)) Az viszont tény, ha meló van vagy határidős prodzsekt, akkor akár túlóráznak is. A lojalitás pedig addig tart, amíg van pénz. Ha én, 50-100 Y-nal többet kínálok havonta (~1760-3500HUF), akkor simán átlép hozzám a tag. Ha csak a főnöke nem licitál rá erre. Nincs is nagyon más motiváció itt, mint csak a pénz … :/ Kötelezően 40%-os az éves béremelés, ha nincs vagy elmennek a melósok vagy sztrájkba lépnek.

    Sajnos, itt is egyre inkább megjelennek a “rossz” tulajdonságok, mint a külcsin felértékelődése, magamutogatás, felszínesség. Stressz, hála az égnek nincs. Egy üzleti tárgyalás pedig nem 8 órás, hanem sokszor egy hetes:) Ennek persze, tradícionális okai vannak. Komolyan mondom, olyan, mint egy kis esküvő, de legalább is egy eljegyzési buli:)

    • Váraljay Gabriel

      Aztamindenit! Ezt az autós követést nem is tudtam. Amúgy ha megelőzöd munkába menet az szerintem előny lenne. Hazafelé értem, mert az tényleg ciki. Mondjuk nálunk a gyárigazgató motoron járt és elszáguldott mellettünk mindig az M7-esen. :D

  10. Robi

    A japánok munkavédelemben sem voltak 100-asok régebben. Anno IBM-hez is jöttek egyszer szakik akiket nem zavart különösképp a 230V vs 110V hálózat különbsége, megoldották egy koffer méretű trafóval, csak úgy ledobva a vasat a linóleumra. Mivel nem hoztak magukkal EU kompatibilis dugaszt, csak úgy csupaszon benyomták a trafó kábelét a mi aljzatunkba. Egy hő és páratartalom vezérelt kamrával rendelkező tesztgépet jöttek karbantartani amiből a gázt lazán beengedték a csarnokba.. Később, amikor újra feltöltötték a rendszert órákig ment a kompresszor a trafón keresztül táplálva, aminek linóleumba olvadt trafóminta és füst lett a vége..
    Amúgy én is kedvelem a japánokat, de túlfejlett arcok mindenütt vannak.
    Sajnos ahol túl sokan vannak ott rovarszerűvé válnak az emberek, elértéktelenednek.

  11. JK

    Gabriel, ezeket az adatokat hol találtad? Meg akarom mutatni a barátaimnak, mert hitetlenkedtek amikor mondtam nekik hogy hiába dolgoznak annyit, nem hatékonyabbak. Hátha a számok meggyőzik őket :D

    • Váraljay Gabriel

      Egy üzleti hírlevélben volt, de nem volt link forrás. OECD weboldalt meg kéne lesni, meg kulcsszavakra keresni.

  12. titi625

    Sziasztok!
    Minden így van ahogy leírtad!!! Sajnos… :(
    Személyes tapasztalatból tudom!
    Nemhiszem,hogy meglehet őket győzni arról,hogy nem minden a munka!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.