browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Koreával kapcsolatos kérdések

Posted by on 2012-11-15

Mindig nagy öröm az, hogy ha új olvasókat üdvözölhetek a blogon. Egyre több olyan ember talál meg, aki csak most keveredett ide és ami igazán meglep, hogy képesek az elejétől a végéig végigolvasni az egész blogot. Tudom, hogy nagyon sok mindent át kéne írnom, mert az idő közben azért sok kérdésre megadta a választ, de az élet már csak ilyen. Személy szerint én vissza sem merem olvasni az írásokat, mert amikor kijöttem én is mámorosan éltem meg minden, most pedig a kulisszák mögé látva kissé realista lett a kép. Van akik a realizmust szeretik jobban, mások szerint ez pedig a nemzet / ország lehúzása. Személy szerint én nem érzem annak, mert szeretem a koreaiakat, de ettől függetlenül felelősséget érzek a valós oldal bemutatása miatt is. Tudom ez egy kicsit fura, mert oldalakat bírnék teleírni az itt tapasztalt negatívumokkal, de mazochizmus ide vagy oda én tudnék itt élni.

Ma jött pár kérdés, amire szerintem már válaszoltam nyilvánosan is, de ismétlés a tudás atyja. Válaszaim kékkel:

1. Mennyi a minimum és maximum korhatár az önkéntes munkára? (Vagy ez mindenhol más, és e-mail-ben érdeklődjek a szervezeteknél?)

Szerintem önkéntes munkára nincs korhatár, de bizonyára a 18 évnél fiatalabb külföldire (főleg ha lány), azért furán néznének. Véleményem szerint nem is fogadnának nagyon fiatal személyt az önkéntes szervezetek. Az önkéntes munka (főleg külföldön) azért felelősséggel jár és ezt a döntést komolyan kell venni.

2. Van-e lehetőség arra, hogy ott legyek önkéntes, ahol te vagy? És eltudnád-e küldeni a szervezet honlapjának linkjét?

A szervezet honlapja itt érhető el: charming.or.kr Lehetőség mindig van, de én személy szerint csak olyannak ajánlom az ide való jelentkezést, aki felkészült arra, hogy nagyon spirituális és keleti vallások felé fogják tolni. A CHARMing család nagyon kedves, de akitől messze vannak a keleti filozófiák, meditáció, stb. az keressen inkább egy másik szervezetet.

3. Ez úgy van, hogy amíg önkéntesként dolgozol, addig a szervezet által kijelölt szálláson laksz ingyen, és reggelit kapsz? Ergo, amióta kint tartózkodsz, szállásért és reggeliért nem fizetsz?

Elméletileg ez így működik. Minden szervezetnél mások a szabályok. Elvileg nekünk itt napi háromszori étkezés járna és szállás. Az ittlétem alatt a szabályok elég komolyan megváltoztak és aki akkor nem jött ki ingyen amikor jeleztem, az most már teljesen más kondíciókkal találja magát szemben. Közben beindult a The Road- Guesthouse in Seoul nevezetű szállás lehetőség is. Aki most jön ide önkéntesnek az már itt kap szállást, amiért fizetnie kell. Időarányosan persze kap kedvezményeket az illető, de ez már nincs ingyen. A napi három étkezés pedig egy dolog, mert van, hogy nekünk reggel 9-re kell a kávézóban lennünk (vagy más tevékenységen) a házvezetőnő a reggelit pedig 10-kor szolgálja fel. Így nincs mit tenni, reggelit kell venni útközben. Ez sokszor a vacsorára is vonatkozik. Koreában az a szokás, hogy ha elvégzel egy munkát valakinek, akkor sok esetben megetet. Személyesen tapasztaltam, hogy amikor valami nagyon kemény, fogjuk meg és vigyétek munkát végeztem el, akkor ettem a legjobb kajákat. :)

4. Írtad, hogy azért valami kereslet kell ahhoz, hogy élni lehessen ott (busz, metró,ebéd és egyebek). A kérdés az lenne, hogy van-e ott lehetőség arra, hogy részmunkaidős állást vállaljak. Ha igen, tudod-e, hogy általában milyen helyeken, és ez elegendő-e az említett megélhetéshez (persze minden luxust mellőzve) ?

A kiadások a másik dolog. Nálam az első sokk az volt, amikor a város másik felén lévő árvaházba saját pénzen kellett elutaznom. Egy alkalommal nem gond, hetente egyszer belefért, de ha naponta járnék oda, akkor kellene valaki aki otthonról eltart, hogy győzzem fizetni az utazás költségeit. Erre szerintem nem voltam felkészülve. Én úgy jöttem ki Koreába, hogy évekkel hamarább már olyan internetes kereseten dolgoztam, amely képes a világ bármely részén engem eltartani. Ez is olyan, hogy ha az ember nem üti a vasat, akkor nincs bevétele. Önkéntes munka mellett néha ez nagyon nehéz, és pár megrendelőt (cikkírás, stb.) vissza kellett utasítanom, le kellett építenem, mert nem fértem bele a 24 órába. Az itteniek persze fel sem fogták, hogy amikor egy kirándulásról éjszaka jövünk meg, akkor én miért ülök tűkön és miért nem élvezem a többiekkel való együttlétet. Ez a fajta kettős élet nagyon fárasztó tud lenni, amiből a külvilág csak annyit lát, hogy Gabriel megint a gépe előtt ül. Szöulban szerintem külföldiként részmunkaidős állást lehetetlen találni. Sok diák dolgozik így, és van egy nagy előnyük: tudnak koreaiul és nem hozzák zavarva az amúgy konzervatív csak koreait beszélő idősebb generációt. Itaweonban persze mindig vannak lehetőségek, de nyelvtudás nélkül szerintem lehetetlen küldetés. Ha valakinek sikerül mégis, akkor annak gratulálok!

5. Olvastam, hogy te eleinte nem igazán voltál otthon a ’Beszéljünk koreaiul’ témában. Én is egyenlőre csak alapfokon beszélem/értem. Szóval a nyelvtudás mennyire fontos egy-egy önkéntes munka elvállalásában? Vagy ez is szervezettől függő?

Szégyen, de most sem vagyok a koreai nyelvben a toppon. Nagyon sok ideje vagyok kinn és teljesen más szinten kellene lennem már. Kaptam egy nagy adag motivációt és “érzem” a nyelvet, amit sok távtanuló, aki sosem járt itt lehet nem fog érteni. Most már csak a szókincs kell, amit szerintem könnyen fogok pótolni OTTHON. Ez a vicc, hogy itt nincs idő tanulni és a “majd rád ragad” szabály ebben a társadalomban nagyon nehezen működik. Én az itteni család tagja vagyok és tévesen “elvártam” volna, hogy lesznek itt barátaim, akiktől sokat tanulok majd. A koreai viszont nem az a fajta barátkozós fajta. Lesz aki most nem ért velem egyet, de a társaságban is nyomulnod és pro-aktívnak kell lenned, mert különben átnéznek, átlépnek rajtad. Nem tehetnek róla, ilyen társadalomban nőttek fel. Ismétlem, megértem és szeretem őket, de ez eléggé kiakasztó tud lenni. A koreai filmek tele vannak a “mély szerelem” frázisaival, amit “te nyugati vagy ezt nem fogod sosem érezni”… mégis azt érzem, hogy magyarként én több szeretetet adok és kapok a saját népemen belül. Kicsit eltértem a témától…. A nyelvtudás nagyon fontos, szóval aki tudja rágja át magát a Talk To Me In Korean anyagon, vagy vegyen részt valami gyorstalpaló nyelviskolán, nézzen sorozatokat, elemezze a feliratokat, fordítson le magának meséket, weboldalakat, stb. Ismétlem magam, de ez egy zárt ország volt nagyon sokáig, és nem annyira globalizált, mint amennyire mutatja magát. A statisztikák szerint a koreaiak 70% nem szereti a külföldieket, vagy legalábbis nem érez pozitív érzést irántunk. Tegyünk ellene a saját fegyverükkel: beszéljünk velük koreaiul. ;-) 

Többen kérdeztétek, hogy meddig lehet szuvenírt rendelni. Nos ma van az utolsó nap, holnap letörlöm az aloldalt és a bejegyzést is. Hétfőn repülünk haza, hogy mennyi időre azt nem tudom. :) A blogot folytatni akarom, mert legalább egy hónapra való témám van (befejezetlen úti leírások, stb.) és sok Korea közeli érdekességet még nem dolgoztam fel (főleg e betegség és a munka okozta időhiány miatt).

10 Responses to Koreával kapcsolatos kérdések

  1. Mónika

    Te jó ég! Már hétfőn utaztok??? O.o

    • Váraljay Gabriel

      Nem akarok itt elmenni tüdőszűrésre, meg hivatalos ügyek is jöttek (pluszban), szóval nem húzzuk tovább. :)

      • Mónika

        Én voltam itt tüdőszűrésen, az egészségügyi vizsgálat keretében (amiről azóta sem kaptam semmi infót, szóval valószínűleg nem vagyok halálos beteg :P ). Mókás volt, nem tudták a gépet a magasságomhoz igazítani, így nekem kellett rogyasztva átölelni a masinát, hogy el tudják készíteni a felvételt. XD :biginkorea:

  2. Maria

    Kedves Gábriel!
    Nagyon örülök, hogy folytatod a blogot. Jó utat haza! Az egészséged a legfontosabb!(azért reménykedem, hogy visszatérsz még Koreába)!

  3. Tóthné Fehér Mária

    Sajnálom, hogy ez az élvezetes írás folyam elapad, de jó utat és kellemes itthon létet kívánok !

  4. Kíváncsifáncsi

    A haza útra minden jót Nektek ! (“Mindenhol jó -de legjobb úton lenni”)
    Várom a folytatást , nagyon jó Olvasni Téged -Köszönöm !!!-de mindenek előtt rendesen gyógyulkodjál meg !!!
    Üdv . Fáncsi

    • Csakanyu

      Kedves Gábriel!Jó utat hazafelé és mielőbbi teljes gyógyulást!És természetesen várjuk a folytatást!

  5. kisGabi

    Az egyik szemem sír, a másik nevet.
    Jó utat hazafelé!
    Remélem már mindketten jobban vagytok!

    Egyébként: a realizmus és egy ország lehúzása között óriási a különbség, aki nem tud különbséget tenni a kettő között, az nem tudom hol él.

  6. Sándorné Andi

    Szia! Örülök, hogy jobban vagy ; az már az írásod lendületéből is kiolvasható. Jó utat, szerencsés megérkezést (mindkettőtöknek)! Remélem, hogy az eddig megírtakat összefésülöd és képekkel kiegészítve (esetleg hanganyaggal is) megjelenteted majd. Nemcsak azoknak érdekes a feljegyzésed, akik készülnek és eljutnak majd ebbe az érdekes országba, de nekem (nekünk is) akik már ilyen kalandokra nem merészkedünk. Amint korábban írtam: láttatsz és a tárgyilagosságod mellett a humor, az összekacsintás, a rácsodálkozás vagy épp a bosszankodás is kikerekíti a történeteidet. Bízom benne, hogy a leveleid ezentúl is olvashatom. Én örömmel várom :-) Szeretettel üdvözöl mindkettőtöket: Andi

Add Comment Register



MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>