browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Mit hagytam hátra?

Posted by on 2012-11-22

Pár napja ugyebár hazaérkeztünk Koreából. Az utat mindenképp fel szeretném dolgozni, mert életem eddigi legjobb repülőútja volt. Ezt majd legközelebb, most itt másról szeretnék írni. Van egy űr ugyanis bennem, amit fel kell dolgoznom.

A döntés elég gyorsan született és a repjegyet is gyorsan befoglaltuk. Eljött az ideje, hogy szembesítsünk mindenkit a tényekkel: hazamegyünk, méghozzá hétfőn délután. Természetesen, hogy a hírnek nem örült senki és olyan is azt mondta, hogy hiányozni fogunk, akivel jó ha 1-2 szót váltottam az életben. Érdekesek a koreaiak ebből a szempontból is, mert vagy nem beszélnek az érzelmeikről, vagy pedig csak beszélnek. Érdekes reakcióknak voltunk fül és szemtanúi.

Vasárnapra komoly programra került sor: tortát kaptunk és a mesterem készített nekünk egy zenés prezentációt, amiben a kezdetektől végigkísérte a koreai életünket egy fotósorozat. Mondanom sem kell, hogy megható volt az egész, akkor is ha némely rólam készült kép nem volt a legelőnyösebb. A rosszul elkapott pillanatokat leszámítva persze nagyon jól esett az egész gesztus. Ki kellett állnunk és elmondanunk az érzéseinket, hogy miként is éltük meg azt itt eltöltött hosszú időszakot. Mondanom sem kell, hogy nehéz volt összefoglalni objektíven a dolgot, mert igencsak voltak időszakok, amikor én úgy éltem meg, hogy nem nagyon támogat senki. Ettől függetlenül ez az időszak megerősített és nehezen tudok valamin lehangolódni már. Amit legjobban megtanultam, az érzelmek kontrollálása. Ha morogtam is, azt megtartottam magamnak, mert kinn ez nem érdekelt senkit. :) Főleg a segítségre próbáltam fókuszálni a beszédemben és arra, hogy van még mit tennem a koreai nyelvtanulás területén. :)

Az ebédet kiemelten a mesterekkel fogyaszthattuk el a teaszobában és arra a rövid időre extra figyelmet kaptunk, ami nagyon jól esett. Szó esett tervekről, esetleges magyarországi alapítvány-fiók, vagy kávézó indításáról. Ígéretet kaptunk, hogy másnap ki leszünk szállítva a reptérre. Én itt még nem fogtam fel, hogy milyen komoly döntést is hoztam. :)

A legnehezebb talán a gyerekektől való elbúcsúzás volt, akik nehezen értették meg, hogy mi miért is megyünk el és miért nem jövünk vissza gyorsan. Tőlük is kaptunk rajzolt ajándékokat és sok közös képet készítettünk. Ami nem elhanyagolandó kitérő még, hogy érdekesmód Koreában a legjobb barátom egy thai srác lett, aki a szobatársam volt. Ha felnőttekről van szó, akkor talán ő fog a legjobban hiányozni. Vele tudtam olyan témákat is megbeszélni, amit a helyiekkel sajnos nem.

Nem mondom, hogy rájöttem az élet értelmére Koreában, mert hazudnék. Amint már említettem, hogy a nyugodtság és a kevésbé emocionális kitörések terén (bár aki ismer tudja, hogy nem vagyok egy robbanékony típus) sikerült fejlődnöm. Egyszerűen kevesebb dolog tud már idegesíteni. Emlékek tekintetében nagyon sokat kaptam, mert nagyon sokat is vállaltam azzal, hogy feladtam itt mindent. A hazajövetel érdekessége az, hogy lelkileg olyan mintha még Koreában maradtam volna és csak a testem lenne itt. Nehéz az emlékekről beszélni úgy, hogy más azt nem élte át. Nehéz úgy ételeket kóstoltatni a családdal, hogy számukra ez csak egy távol-keleti ehetetlen étel. :) Eléggé nyitottnak kell lenni a dolgokra, hogy az ember merjen lépni.

Az ételekről jut eszembe, hogy a házvezetőnőnktől egy táska kaját kaptunk, amelyek főleg csokis-kekszekből, édességekből és levesekből állt. Komoly kihívás volt mindezeket elhelyezni  a csomagjainkban, de megoldottuk a problémát. :) Amióta otthon vagyunk, folyamatosan azt érezzük, hogy Korea visszavár és megoldást kell találni erre a dologra. Persze Tájföldet is látni kéne, meg Ázsia többi részét, elvégre ez volt a cél. :) Többen kérdezik, hogy merre tovább, de egyenlőre egyszerűbb erre a kérdésre nem válaszolni. Egyrészt most tél van, másrészt ismét betegek vagyunk (volt aki ezt előre megmondta), harmadrészt sok az elintézendő hivatalos ügy is. Persze itt a család, aki ismét figyelmet érdemel és ezt komolyan kell venni.

Aminek nagyon örülök, hogy a kapcsolatot továbbra is tartjuk sokakkal és a világ nem ért véget, megyünk mi még Szöulba. Most több időm lesz majd írni is. Nem áll meg a blog és az élet megy tovább. :)

15 Responses to Mit hagytam hátra?

  1. Banyalinda

    A gyerekem kint van 1 évre Frankhonban egy cserediák szervezettel. Őket nem repülővel hozzák haza, hogy ne csak a testük hanem a lelkük is megérkezzen és +4 hónap mire feleszmélnek. Veletek is ez történik …
    De miért ilyen gyors döntés volt a hazautazás? Szabad ilyet kérdeznem?

    • Váraljay Gabriel

      A gyors döntés sok összetevő miatt jött:
      – betegek vagyunk és nem vagyok hajlandó egy repülőjegy árát kifizetni egy tüdőröntgenért
      – édesanyám kórházba került
      – hivatalos dolgok várnak rám (közjegyző, stb.)
      – a családot illik ennyi idő után meglátogatni
      – tovább kellett lépni, mert ebben a formában nem volt folytatható az ottlét
      – üzleti ötleteim vannak, amik miatt mindenképp Magyarországra kell jönnöm tárgyalni
      Az egyik írásomban említettem, hogy kell egy kis idő gondolkozni és erre nem volt sem idő, sem hely Koreában.

  2. Sjudit84

    Szerintem a saját magad csapdájába estél: nem mentél tovább egy következő országra, amikor tervezted. És a megszokás nagy úr. Bár mondtad hogy te bírod a változást, de szerintem ez pont az ami azt mutatja hogy te se bírod olyan jól mint ahogy gondoltad. És szerintem ez nem baj, mert ez egy tök természetes és történelmileg/biológiailag indokolt emberi tulajdonság. Csak én vagyok a legjobb példája annak hogy az elváláskor hirtelen megszépül minden és még ha az agyadban ott is vannak a rossz élmények, nem érzed olyan rossznak mint amikor azok voltak…

    És jól mondja a felettem posztoló, nem fog senki egy hét alatt visszaállni, én is – bár tudod milyen volt a nyaram – hazafele a repülőn többször el akartam bőgni magam és megmondani a pilótának hogy forduljon meg és menjen vissza KOreába, meg azt hittem csak álmodok, de…mondjuk én utána nagyon örültem hogy visszajöttem.

    Az hogy az itteniek húzzák a szájukat a dolgokra, lejárt lemez. A kintiek is húzzák sok magyar dologra (legfeljebb nem mondják a képedbe, de arról meg mint tudod megvan a véleményem). Az előző török barátommal majdnem 5 évig játszottam el ugyanezt, ha valamit oda kivittem vagy valamit onnan hoztam haza, ez mindig így lesz, bárhonnan jössz vagy bárhova mész…izlések és pofonok, andere Länder, andere Sitten :D:D:D

    • Váraljay Gabriel

      Szerintem meg nem tudod a teljes történetet, ha ilyeneket írsz, hogy a saját csapdámba estem, de én erről nem szeretnék beszélni, mert magánügy. Az élet nem mindig azt hozza, amit betervezünk és ettől szép.

      • Sjudit84

        Arra gondoltam hogy azáltal hogy több időt töltöttél Koreában mint ahogy eredetileg tervezted (vagy rosszul gondolom ezt?) ezért kötődsz jobban hozzá mert megszoktad az ottlétet és ezért nehezebb most eljönni mint mondjuk hónapokkal ezelőtt lett volna. Nem arra hogy miért kellett hazajönnöd…

        • Sjudit84

          Különben meg honnan az Istenből tudnám a teljes történetet mikor senkinek nem mondasz semmit (ami OK csak akkor meg ne írj úgy mintha lett volna lehetőségem valahonnan is kideríteni hogy mi a stájsz).? Másrészt ez a tipikus duma, mindenki ezzel a “te nem vagy a helyemben ergo nem tudod megítélni nekem milyen meg mit miért teszek”. Ennyi erővel senki ne mondjon senkinek semmi véleményt mert sose lesz az illető bőrében…

  3. reea

    Sajnálom, hogy ilyen hirtelen jöttetek haza, bár az elválás akkor sem könnyű, ha hónapokig tervezi az ember. Arról elárulsz majd valamit, mi volt a hirtelen döntés oka? Vagy figyelmetlen voltam és lemaradtam valamiről?
    Jobbulást nektek! :)

  4. Sándor Feencné

    A váratlan döntések talán jobban láttatják Veled, mit hagytál ott- mit hoztál magaddal. Te is tudod, mindez kitisztul. Hiányozni fog Szöul, s hogy mi is? Azt még egyelőre nehéz lesz megfogalmaznod – talán “úgy, minden” . És akkor visszaköszönnek képek, hangulatok, illatok, dallamok és maga a csönd és a nyüzsgés. Ez ivódik majd édes-keserré. Jómagam, mint ahogy többször utaltam rá, élvezettel olvastam az írásod, annak ellenére, hogy még van néhány “tartalékolt” jegyzeted.
    Gyógyulj meg teljesen, – jönnek az újabb napok, maguk meglepetéseivel. Abban bízom, hogy az írásaiddal továbbra is találkozom. Örülnék neki. Szeretettel üdvözöl: Andi

    • Váraljay Gabriel

      Hogy Melindát idézzem, lehet nem is Korea hiányzik, hanem az zavar, hogy itthon kell lennem egy ideig. :)

      • Sándor Feencné

        Belefér :-) Melindát üdvözlöm! :-) A Felvidéken merre vagy otthon? Lehet,hogy valahol írtál erről, – eddig még nem bukkantam rá. Az, hogy itthon-otthon másképp érzed majd Magad, természetes és az árnyalatnyi változásokat-hangulatváltásokat jobban érzékeled majd. Kissé kívülállóként. Ha Korea hiányzik a zűrzavarával- sajátosságaival- meglepetéseivel-mosolyra fakasztásával – nem csoda. Minél távolabb vagy tőlük, annál inkább. És mennyi minden vár még Rád, Rátok :-). Pihenj egyet, csodálkozz rá a hazai hétköznapokra. Fény-és árnyék :-). Várom a következő leveledet :-) Jó éjt, szép álmokat: Andi

  5. Kíváncsifáncsi

    Üdv .Itthon!! Gyorsan gyógyulkodjatok meg!!

    Biztosan Ti is fogtok hiányozni a szűkebb koreai környezetnek ! -és hát gondolom Nektek is “furcsa” itthon lenni …

    Várom értékes írásaidat!! Tudom semmi sem tart örökké …de nagyon jó olvasni az élményeitekről !!-hiányozni fog ha majd a végére érsz a megosztható élmények ismertetésével !

  6. Vándormadár

    Remélem, minden rendben lesz!!! Jobbulást nektek! Ugye, nem olyan s**r az Aeroflot?:) Mert mindenki szidja… :)Várom a további beszámolókat :).

  7. Era

    Remélem minden rendben megoldódik, abban biztos vagyok, ha így döntöttél, Téged ismerve alaposan mérlegelted!

Add Comment Register



MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>