browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Koreai férjet akarsz? 6 dolog amit tudnod kell!

Posted by on 2013-05-02

Gondolom sokan koreai férj alatt valamelyik koreai dorama férfi szereplőjét képzelik el, vagy G-dragont. :) Viccesen kezdve a figurát ez az írás félig meddig egy fordítás lesz. Sosem láttam női szemszögből a miért is kell koreai férj témát, ezért más írására kell hagyatkoznom.

Megjegyzésként érdemes megemlíteni, hogy ez a lista elsősorban koreai nő -koreai férfi házasságára vonatkozik elsőként, de mivel Korea korát sem annyira nyitott mint gondolnánk, jobb ha a multikulturális család modelljét koreai szemmel vizsgáljuk meg. Ez azért is fontos, mert nem fordulhat elő az “anyám én nem ilyen lovat akartam” esete. Jobb átgondolni mindent, mint “pofára esni” olyan részleteken, hogy nem fogad el a család és kulturális különbségek miatt szakítanunk kell (utóbbit nem egy Magyarországon tanuló diák szájából hallottam már ezért is merek ilyen erős szavakat használni). Na lássuk:

1. Szükséged lesz a koreai anyuka és apuka beleegyezésére

Egy ideig randiztatok, később megtörtént az eljegyzés, netán a lánykérés is koreai módra. Minden úgy tűnhet, hogy sínen vagytok. A döntő pont viszont csak most következik. Koreában az esküvő két család egyesülését jelenti. A család fogalma komoly szerepet játszik a koreai kultúrában. Ennek gyakorlati ellentétébe is bele tudnék menni, de ne térjünk el a tárgytól. Két család összeolvad, de ez nem történhet meg még mielőtt a két család nem találkozott és nem fogadta el egymást. Fogalmam sincs ez hogy zajlik Korea-Magyarország vonalon. Nem tudom elképzelni, hogy Kovácsék kirepülnek a menyasszonnyal Juliskával potom 600-800 ezerből Koreába ismerkedni. Lehet ez a folyamat lassan zajlik és Kim-ék repülnek ide és így tovább. Ezt követően viszont rémálom is lehet a fiatal pár sorsa, mert ha a szülők azt mondják, hogy nem egyeznek bele a házasságba, akkor ennyi volt. Eljegyzés felbontva és mindenki élheti tovább az életét. A világnak köszönhetően azért egyre több a lázadó fiatal Koreában is, akik már nem hagynak beleszólni az életükbe. Reménykedj, hogy egy ilyen férfit találsz.

2. Az esküvőt a szülők fizetik

Az esküvő talán a legnagyobb ünnep az egyén életében és a család számára is nagyon fontos. Épp ezért nem tartozik egyetlen nemzet köreiben sem a legolcsóbb rendezvények közé. Koreában ugyanez többszöröse a magyarnak. Az esküvőre külön iparág fejlődött ki, Szöulban például egy városrészt egyenesen esküvői negyednek hívnak. Az egész infrastruktúra a házasságkötő-termek az étterem, minden erre a célra van kiépítve. Egy egész utcasor bolt csak esküvői ruhákat, kiegészítőket árul. Számomra ez félelmetes kategória volt már, de mindez jól szemlélteti az esküvő körüli felhajtást. Mindennek persze nagyon drága ára van. A fiatalok, akik lehet nemrég fejezték be az egyetemet és jó ha nem keresnek 2 évig munkát (ez az átlag) elhelyezkedtek már valahol. Ettől függetlenül a létra legalján kezdeni egy karriert és fizetni egy drága esküvőt szinte egyenlő a lehetetlennel. Ezen a részleten viszont nem érdemes aggódni, mert Koreában a szülők utolsó anyagi kötelessége az, hogy a gyermekeiknek biztosítsák az esküvő anyagi hátterét. Fellélegezhetnénk, de menjünk csak tovább.

3. Az esküvő költségei megosztásra kerülnek a két család között

Nem egyszerű az egész, mert ez minden családban problémát okoz, otthon is. Sok esetben a gazdagabb család vállalja át az esküvő költségeinek nagy részét (amely később akár emlegetésre is kerül, de ez a saját véleményem). Koreában elvileg a szegény-gazdag házasságot már a fiatalok is kizárják, hiszen az ismerkedés elején az első kérdések és válaszok segítségével sok fiatal odáig sem jut el a lánnyal, vagy fiúval, hogy egymásba szeressenek. Ezt már kezdem érteni, hiszen nincs egy életen át tartó “te szegényebb családból jöttél” szerű verbálisan, vagy csak éreztetve elkövetett lelki terror. Visszatérve a költségekre, ha épp nem egy Samsung vagy más csebol tulajdonosának a fia vesz el feleségül és fizeti a költségek 99.9%-t, akkor az ábra a következő:

Esküvői ceremónia: 50% vőlegény családja – 50% menyasszony családja

Mézeshetek: 50% – 50%

Lakás / ház vétele vagy bérlése – otthon bebiztosítása: 100% vőlegény családja

Lakás / ház berendezése, és felszerelése: 100% menyasszony családja

Yemul 예물 – a menyasszony ajándéka: vőlegény családja

Yedan 예단 – nászajándék a vőlegény családjának (?): menyasszony családja állja

A költségek arányos elosztása irtó nehéz, mert az élet nem így működik, de nagyjából az esküvő körüli ceremónia és nászút költségét a legegyszerűbb kiszámolni. Általában ezt felezik.

A Yemul, azaz a menyasszony ajándéka a régi időkben egy szimbolikus vörös és kék szalag átadását jelentette, manapság ez átment egyfajta wannabe irányba ezért már drágakövekkel kirakott ékszereket, gyémántgyűrűt kapnak a koreai menyasszonyok. Ejnyebejnye. :) A vőlegény családjának járó ajándékon én is néztem, de hát ettől érdekes Korea, hogy minden más, nem? Ez az ajándék általában a lakás / ház árának a 10%-t teszi ki készpénzben (!!!), de a család többi tagja például táskákat, és egyéb ezüst étkészletet, stb. kap. Erre van egy koreai szó, ami most eszembe jut: holl (헐). :-)

Persze az említett dolgok nem kőbe vésett szabályok, de azért érdemes mindent témát átrágni hátralévő életünk párjával, hogy ne érjenek bennünket meglepetések.

4. Nem fogsz menő koreai nevet kapni

Ezen a ponton én is röhögtem, de bizonyára egy Korea rajongónak nagy öröm lehet az is ha ő felveheti a Kim, Park, vagy Lee vezetéknevet. A világ összes országával ellentétben ugyanis a koreai feleségek nem kapják meg automatikusan a férjük nevét. A saját nevükkel futnak tovább. Kivételek persze itt is vannak, szóval nincs akadálya, hogy valaki nevet váltson, de ez nem automatikusan történik.

5. Az ünnepek egyenlőek a munkával (már ha nő vagy)

Tételezzük fel, hogy eljutottunk odáig, hogy egy koreai férfi boldog felesége vagy. Ez együtt jár a koreai ünnepek aktív megtartásával is. A két legnagyobb a csuszok (추석) és a szolnal (설날). Utóbbit lehet nem jól írom, de nincs is rosszabb, mikor magyarul kell leírni egy koreai kifejezést. Lényeg, hogy ezeken a családi összejöveteleken összejön a család apraja nagyja, több generáció, stb. Nagyon sok ételre van szükség, melyek elkészítése igen sok időt és energiát emészt fel. Ezt az energiát pedig a nőknek kell beletenniük. Ez alól te sem vagy kivétel, akkor sem ha nem értesz semmihez. A konyhában katonai morált követve kapod majd a feladatokat. Természetesen kihúzhatod magad a munka alól, de ez igencsak rossz fényben fog beállítani téged a család szemében. Főleg ha a család női tagjai által ér majd bírálat (akkor is ha nem mondják a szemedbe). Szóval, munkára fel és fel kell ajánlani a segítő kezeket, amit nagyra fognak értékelni.

6. A koreai újév anyagilag padlóra fog majd küldeni

Ahogy sok országban, így Koreában is az újév nagy ünnepnek számít. A szolnal (설날) az az esemény, amelyen a koreai gyerekek ajándékokat kapnak. Ez főleg borítékolt készpénz formájában történik. Nagy divat, hogy a kapott összegeket a gyerekek összemérik az iskolatársaikkal. Ki mennyit kapott stb. Szerintem itt elindul egyfajta anyagiasságra való nevelés, de ezt rakjuk margóra, mert csak az én agyam szüleménye. Ázsiaiként jó érzés lehet zsebre  vágni a sok borítékot, amit a rokonoktól kaptunk, de nyugatiként eszünkbe ne jusson ott azonnal kinyitni és megszámolni, mert az illedelmetlenségként lenne elkönyvelve. Amíg itthon bunkó vagy ha nem nyitod ki a becsomagolt ajándékot, addig Ázsiában ennek az ellenkezőjével mutatsz ki tiszteletet. De te felnőtt vagy és te vagy az aki pénzt ajándékoz. Ez vonatkozik a saját gyerekeidre is (lehet kicsit előrefutottunk), de a család többi gyermekére is. Unokaöcsik és unokahúgok mind ott sorakoznak majd borítékért. Cserébe kapsz tőlük egy mély szülőnek járó tiszteletteljes meghajlást (leborulnak előtted).

+1 ráadás: A szülőkkel kell majd élned

A házasság után azt ember azt hinné nyugi van, pedig ez nem teljesen igaz. Egyrészt a szülők lehet súlyos hiteleket vettek fel az esküvőtökre, netán még a házat is zálogba csapták, ráadásul egy idő után nyugdíjba vonulnak. Koreában a tradíció azt diktálja, hogy a gyermekeknek gondoskodni kell a szüleikről, így egyszerűbb maguk mellé venni őket. Ennek persze vannak előnyei is: kapsz egy új anyát, aki segít az otthonodban és ellátja a gyerekeidet is. Margóra még megemlíteném, hogy a tradíció szerint a legidősebb fiú kötelessége a szülőkről való gondoskodás, így sokszor a koreai lányok inkább nem is randiznak a család elsőszülött fiával (első randi kérdésekkor kiderül).

Angol forrás (hogy ne az legyen, hogy Váraljay ossza az észt) seoulistic.com :-)

53 Responses to Koreai férjet akarsz? 6 dolog amit tudnod kell!

  1. Fazekas Erika

    Ezek után maradt még valakinek kedve? :D

    • Rinah

      Ha tényleg történne olyan, hogy Korea vs Más nemzet idáig eljutna, akkor miért is ne. Ha tényleg szereik egymást és van olyan szoros a kötelék, akkor egy kis biztatással, türelemmel és tanítással bele lehet rázódni, mivel az igazi szerelem képes mindent legyőzni. :)

      • Váraljay Gabriel

        Én is ezt mondom, szóval a nyitottság megold mindent. Minden személyfüggő. Vannak olyan családok, akik nem ragaszkodnak keményen a hagyományokhoz és az ésszerűség határain mozognak.

        • tkimcsi

          Azt hozzá kell tenni, hogy fehér nőt általában azok a koreai férfiak választanak, akik egy x időt nyugaton dolgoztak, tanultak, nevelkedtek stb. Sokkal nyitottabbak, felvilágosultabbak mint egy átlag koreai pasi.Egy átlag koreai férfi vagy fél a fehér nőktől, nem mer hozzájuk közeledni vagy csak szórakozik velük. Sokan csak arra mennek hogy utána eldicsekedhessenek a haveroknak hogy nekik egy fehér lány is megvolt.És sok olyan eset is van, hogy dúl a szerelem és a koreai férfi mégis dobja a fehér lányt és koreai nőt vesz el feleségül.Mert egyszerűen nem akarja, nem meri felvállalni mindazt ami egy fehér felességgel jár.Koreában a szerelem és házasság két külön fogalom.Helyesebben náluk a házasságnál nem a szerelem az elsődleges szempont.:)

          • Kíváncsifáncsi

            “És sok olyan eset is van, hogy dúl a szerelem és a koreai férfi mégis dobja a fehér lányt és koreai nőt vesz el feleségül.Mert egyszerűen nem akarja, nem meri felvállalni mindazt ami egy fehér felességgel jár.”-dehát “mi jár “egy fehér feleséggel ??

          • mibett7

            Az tényleg egy érdekes kérdés, hogy mi a gond egy ‘fehér feleséggel’? Mert, milyen gond jár velünk? Például, hogy sokkal függetlenebbek vagyunk és kevésbé rendeljük alá magunkat a családnak, idősebbeknek? Konkrétan, milyen problémával jár egy fehér nő? Mert ez így eléggé tág megfogalmazás.

  2. Syna

    Érdekes volt, és néhol furcsa így, nyugati szemmel nézve.
    A japán oldalt nem tudnád leírni? ^-^ (nekem inkább oda húz a szívem :D )

    • Váraljay Gabriel

      Hát Japánhoz nem értek, de ilyen témában vannak más blogok. Mindenkinek Japánba húz, engem meg éppenséggel nem fogott meg. Volt aki azt mondta, hogy ez azért van mert előző életeimben Japánban éltem és ott sok kínt szenvedtem el a családomtól. ;-)

    • Niki

      Japán is sok tekintetben hasonló. Ugyan a költségek megoszlását ennyire nem tudom, de amit hasonlónak találok:
      1. Régebben (mondjuk ’90-es években még nagy számban) a szülők kerestek sok esetben párt a fiataloknak. Ez azzal járt, hogy elmentek a házasságközvetítőhöz, leadták a gyerek (és a család) paramétereit – mit tanult, mi a végzettsége, nagyjából, ami utalhat a társadalmi státuszra stb. – és egy fényképet. Ha két fiatal (szüleinek) elvárása egyezett, akkor egy ünnepélyes vacsora keretében találkoztak és többnyire sínen volt a dolog. Ez az omiai – ha jól emlékszem, – de ma már a ren’ai, azaz a szerelem alapú házasság is nagy teret hódít. (Igaz, a válások száma is jelentősen megnőtt azóta, sőt sokan nem is kötnek házasságot vagy időben kitolódik.)
      2. A szülőkről itt is illik/illett a legidősebbnek gondoskodni, ami együttélést jelent(ett) többnyire. És jobb, ha a család ugyanúgy elfogad, mint DK-ban.
      3. Az újévi ajándék itt is megvan.
      4. Egyszer hallottam olyat, hogy ha esetleg válás a vége, akkor a japán exférj lehet, hogy rá se néz többet a gyerekekre, sem szó szerint, sem anyagilag. De ebben nem vagyok biztos…vagyis a törvényi szabályozásában.
      5. A randi, a szerelem és a sex mind külön téma többnyire a japán srácoknál is. A fehér nőhöz való viszonyulás is annyira megoszlik, mint Dél-Koreában. Lesz, aki megfogja a kezed az utcán, lesz, aki nem, mert ő pl. szégyenlős. :D (Erről pont egy svéd lány panaszkodott nekem pár hete, japán barátja van ugyanis.)
      6. Japánban nincs kettős állampolgárság, legalábbis a születendő gyereknél, ha jól tudom. Vagy japán lesz, vagy magyar…

      Engem a minap megkérdeztek itt a japánok, hogy nem akarok-e Japánba férjhez menni. Mondtam, hogy nem. Kicsit meglepődtek, de közöltem, hogy én bizony szeretem Európát és inkább laknék ott hosszú távon. Nem vagyok amúgy semmi jónak az elrontója :D de alapvetően nem a válasz, annak ellenére, hogy nagyon szeretem ezt az országot. Szerencsére sosem akartam örökre itt élni, csak kijutni, megnézni, mivel tudom, hogy a mindennapi életet nehezen szoknám meg. Japán iskolába pl. soha nem járatnám az európai vagy félvér gyerekemet. Egy látogatással az embernek minden új, egzotikus, ha évtizedekig itt élsz, akkor akár megszokottá válik, elveszítheti értékét. Persze, vannak ellenpéldák is, ismerek párat, így ez csak személyes vélemény. Mondjuk egy másik oldalát meg könnyű megszokni: tiszta, igényes ország, többnyire kedves, de mindenképpen udvarias emberekkel. :) Csak érdemes előtte alaposan mérlegelni, hogy kinek mi nyom többet a lantba, amikor ilyen tervei vannak.

  3. Banyalinda

    Na még szerencse hogy én erről lemaradtam!!!

  4. panda

    hát a mentalitás és az első 1-2 ponttól eltekintve nem igazán látok különbséget. Itt is padlóra vág mindenkit 1-1 ünnep, meg a szülőkről itt is illik gondoskodni…az öregek otthona is drága mulatság azért. Az ellen lehet vmit tenni, ha nem bírod az anyósékat?

    • Kíváncsifáncsi

      Az új Alaptörvény előírja a gyermekek kötelezettségének a szülőkről való gondoskodást …. Másrészt meg egy “jó családban ” nem kell az Alaptörvényre hivatkozni …a gyerekek nem feledkeznek meg a kötelezettségeikről !!

    • tkimcsi

      Csak amíg itthon ILLIK gondoskodni a szülőkről, ILLIK ünnepekre készülődni, ILLIK temetésre esküvőre stb elmenni, addig Koreában gondoskodni KELL a szülőkről, készülni KELL az ünnepekre, temetésre, esküvőre, elsőszülinapra menni KELL és fizetni KELL.És még ezeken kívül is van egy csomó dolog amit csinálni KELL.
      Azér nem mindegy…

      • Kíváncsifáncsi

        Nos hogy az Alaptörvény előírja az “illik” -“KELL”-re változott -már volt is ebből peres eljárás … Szülőtartást kérelmezett egy szülő …

  5. Kíváncsifáncsi

    Érdekes részletes leírása a ceremóniának -Köszike!

    Egy picit furcsállom :első az anyagi helyzet a pozíció … ha nem “megfelelő” akkor mi lesz az érzésekkel ?? Vagy csak akkor lobban fel a szerelem mindent elsöprő lángja ha teli az egész famíliaság zsebe ??

    Itthoni tapasztalatom ,hogy megvan a törekvés a “hasonszőrű”-vel való hazásságra -persze ellenpéldák is vannak éshát “feltalálták ” a házassági szerződés intézményét is .

    Ha az anyósnak nem tetszik a meny vagy a vő -pokollá tudja tenni a fiatalok életét -itthon is … Koreában megspórolják a válópert …

    Amit nem tudok hova tenni : miért csupán a legidősebb fiú gyermeknek kötelező a gondoskodás -és mi van ha leány az első szülött ?

    Nemrég azt olvastam ,hogy azért így működik Koreában a szülőkről való gondoskodás mert nincsen nyugellátás egy bizonyos vagyon felett !!!

  6. tkimcsi

    És még ott van a koreai férjed közeli-távoli rokonainak, barátinak, munkatársainak, ismerőseinek, iskolatársainak adandó pénzes borítékok esete.Esküvő, első szülinap, temetés…perkálni kell rendesen.Nincs alóla kibújó.
    És nyalni a férjed anyjának keményen.Mert ő feletted áll.Koreában ugyanis ha valaki férjhez megy, onnanstól a férje családjához tartozik. Az anyóst-apóst “előbbre kell sorolnia” a saját szüleinél.
    Ó és attól ne féljetek fehér lányok, hogy a koreai férjetek mivel elsőszülött, nektek kell majd gondozni az anyóst.Az, hogy egy koreai elsőszülött pasi fehér csajt vegyen el…na annak az esélye majdnem egyenlő a nullával.:)))))Max ha már nincsenek szülei,akik beleszólnak a dolgába…
    Koreában minden a pénzről és az alá-fölé rendeltségről szól.

    • Kíváncsifáncsi

      Köszönöm válaszodat –Őszinte leszek : “BORNYASZTÓ”-nak találom …hogy is tudja/bírja ezt egy magyar leány megszokni ? hogyan lehet ebbe beleilleszkedni ? -és az is lehangolt :ennyire előtérben van a pénz…Kérdésem még : írsz az “adakozásról” minden alkalomra …Minek pl :az iskolatársnak egy temetés okán ….nem elég egy bokréta ? Persze az is fontos szempont ,hogy mit taksálnak ott a bérek (vásárlói paritáson) ,mennyire “fenyegetik” ezek a kiadások a családi költségvetést ..

      Amik itt leíródtak általad -remekül megjelenítődnek a Bad Guy és a Thank You c filmekben -aki nem látta alkalmasint ne mulassza el !!!

  7. Forgószél

    Mo-on is hasonlóan zajlik egy lagzi, bár, a szokások tájegységenként, nemzetiségenként és társadalmi osztályonként változhatnak. Sok helyen, még mind a mai napig ki kell kérnie a fiúnak a lányt az apától. Kell a szülői áldás a frigyre. Persze, lehet a nélkül is, de nem hiába születtek az anyós viccek. Nem egy olyan felbomlott házasságot ismerek, ahol az anyós volt a válóok.
    Fejér megyében, ahol én nőttem föl, szintén a szülők fizetik az esküvőt, fele-fele arányban. Szintén vesznek vagy építenek egy házat az ifjú párnak. Általában két szintes családiházról van szó, amit be is bútoroznak. Vidék lévén, evidensen van két autó is a háznál. A nászutat vagy a fiatalok fizetik, vagy besegítenek a szülők, sokan a menyasszonytáncból befolyó összegből finanszírozzák. Az esküvőre Mo-on is külön iparág van. Kölcsönző boltok tömkelege, ráadásul, a lányoknak két ruha kell, hiszen éjfélkor át kell öltözni a menyecske ruhába. Ami az árakat illeti, határ a csillagos ég. A lány ruháját maga a lány, illetve a családja állaj, viszont a csokrot a fiú intézi és fizeti. Néhány évvel ezelőtt elterjedt a dobó csokor fogalma is. Tehát, már csokorból is kettőt kell fizetni és külön van menyasszonyi csokor tartósító szolgáltatás is.
    Az eseményt, rendezheti a család maga, vagy felkérhetnek esküvő-szervezőt is, ha van rá keretük. Oh, és van ún. “Esküvő Kiállítás” is, ahol kedvezményesen lehet ruhákat, szervezőket, fodrászt stb. foglalni. Minden évben, rengetegen fizetnek ide belépőt.
    Vidéken, továbbra is tartja magát a 300-500 fős lagzi, hiszen illik visszahívni mindenkit, akinek te is voltál az esküvőjén. A szülők is hívnak ilyenkor olyan ismerősöket és rokonokat, akiről te még nem is hallottál. Mindig nagy vita a vendéglista összeállítása, hiszen nem lehet több vendég egyik oldalról sem.
    A nászajándék-listát az örömanyák kezelik, hogy az ifjú pár ne kapjon 5 mikrót és 10 turmixot. Sokan, a blokkot is mellékelik, hiszen presztizs, hogy ki milyen drága ajándékot vett. Az ajándékokat – legalább is nálunk -, a vacsora előtt, a násznép előtt bontják a fiatalok.
    Falun, gondolni kell az ún. menyasszony nézőkre is, akiknek illik (kell) süteményt osztani, mert különben megszólják az embert.
    És akkor még ott van a menyasszonytánc, ahol ugyan letakart vájlingban gyűjtik a pénzt de a sorbanállók, a kezüket magasba tarva lobogtatják a bankókat, hogy jól látszódjék, ki mekkora címletet ad.
    Sokan, nem hogy 300, de még 25 embert sem tudnak jól lakatni, így hiteleket vesznek föl. Nem tudom, hogy most van e, de régebben volt egy ún. esküvői hitel a bankoknál. Oh, és akkor még nem voltak extrák, mint helikopterről szórt rózsaszirmok és tüzijáték.
    Szülői nyomás simán van akkora az ifjú páron, mint a Koreában. A nászútról illik (kell) áldot állapotban hazatérni és az sem árt, ha az elsőszülött fiú. És még mindig Mo-on, Fejér megyében vagyunk;) És az első szülött fiú viszi tovább az apa, nagypapa, dédi papa, üknagypapa nevét. Az általad választott név, maximum a második lehet a keresztelőnél, de leginkább a második gyereknek adsz azt, amit akarsz. Természetesen, abba is beleszólnak.
    Az egész életed ugyan arról szól, mint a koreai ifjú párnak, hogy megfelelj a környezeted és a családod elvárásainak.
    Az ünnepek ugyan úgy munkával telnek a nő számára. Ugyan úgy a konyhában tölti a születésnapokat, a névnapokat, a karácsonyokat és az újéveket. A karácsonyi ajándékozási őrületről ne is beszéljünk. Az egész ország egy merő árúhitel.
    Név: baromi nagy meccs minden esetben. A lányos apák ragaszkodnak ahhoz, hogy fentmaradjon a nevük, tehát, ha a vőlegény nem is veszi fel a menyasszony nevét, a lánynak akkor is meg kell tartania a sajátját. Ez, nem mindig tetszik a fiús szülőknek. Az esküvő előtt, nyilatkozni kell a jövőbeni gyermek nevéről, hogy milyen családnevet kap. Mindkét szülőét vagy csak az egyikét. El lehet képzelni a háborút a két család között.
    Na és a gyűrű kérdését el is felejtettem. A fiúnak kell fizetni az eljegyzési gyűrűt, aminek ma már minimum egy gyémántot kell tartalmaznia. A karikagyűrűt már ketten választják ki és fizetik. E mellett sok helyen szokás még egy ún. kísérő gyűrű. Mindenhol más a szokás ezzel kapcsolatban. Valahol a leendő anyós adja a menyének, valahol, szigorúan családi örökség és az anya adja a lányának.
    És persze a szülőkkel élsz, mégha nem is egy fedél alatt. Ugyan, az elsőszülöttségi jogot a magyar törvénykönyvből már kitörölték, de saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy a gyakorlatban, nagyon is él még.
    Saját tapasztalatom szerint, nem vagyunk annyira mások. Természetesen, Bp-en már egészen másként mennek, mehetnek a dolgok. Minél kisebb egy közösség, annál jobban tartják a hagyományokat. És akkor a morzsapartiról és az esküvő utáni sütemény osztásról még nem is beszéltünk:)

    • tkimcsi

      Szeretnék Fejér megyében élni….ott ezek szerint minden házaspárnak kétszintes családi háza van,amit a szülőktől kaptak.;)És két kocsi….hmmm.:)
      Amiket írtál azok mind kiragadott extrém esetek. Nagy általánosságban nem ezek a jellemzőek a magyarországi esküvőkre.
      “Szülői nyomás simán van akkora az ifjú páron, mint a Koreában” – Hát erről én azér megkérdeznék egy-két koreai emberkét. Hidd el, a fél kezüket odaadnák érte hogy csak akkora szülői nyomás kelljen elviselniük, mint amit Magyarországon elviselnek a fiatalok.:)))

    • Niki

      “Mo-on is hasonlóan zajlik egy lagzi”
      Mondjuk tegyük fel, hogy ez a helyzet a legtöbb esetben itthon is, ami Dél-Koreában, tehát egyenlően oszlanak a költségek stb. az esküvőn. Ilyen esetben nem is a kulturális különbség lesz a mérvadó, hanem, amikor a forintot át kell váltani wonra/yenre stb. és a magyar család elé kerül a számla. :S Hacsak nem az erősen milliomos kategória itthon a család, akkor nem egyszerű. Feltéve, hogy Koreában kerül sor az eseményre és nem itthon. :)

  8. Kriszti

    Még szerencse, hogy engem már nem érint az ilyesmi, világ életemben hülyeségnek tartottam a hatalmas költséges esküvőt, a nászút még érthető ha többe kerül, végül is egy csodás élmény, s egyáltalán nem baj, ha nem csak az ágyat látja valaki ezidő alatt.
    Egy másik témában már kifejtettem, érdekes társadalom az övék, nagyon durván keveredik a modern és a hagyományos, kicsit derékszögesek mint a meghajlásaik, szerintem nem igazán európai nőknek való egy ilyen fajta vegyesházasság. Még sok víznek kell lefolyni a – bocsika nem ismerem a folyóikat, de valamelyiken :-))) amíg feleszmélnek ezen dologk abszolút hiábavalóságára, és az emberi értékek fontosságára.

  9. Kriszti

    Forgószél: most csattant az állam a betonon!! Halál komolyan!! Azt hittem Magyarországon már ilyesmi nem divat, persze nyilván van, lehet különbség a nagyváros és a vidék, főleg bizonyos vidékek között a szokások terén. Ami ad abszurdum, amikor keverik mondjuk a jó matyó szokásokat az angolszásszal! Na az gyönyörű:-)))
    Nemrégtalálkoztam kedves régi kolléganőmmel:
    – Képzeld szegény fiam nálam van – mondja.
    – Nem is nősült meg a fiad? – kérdezem
    – Dehogy nem 6 évig udvarolt a kislánynak, megvolt az esküvő 1 év múlva elváltak.
    Gondoltam: remélem jó nagy esküvő volt:-))
    Egyébként nem hiszem, hogy nagyon általános lenne ez a hihetetlenül felesleges hivalkodó rongyrázás Magyarországon, persze nyilván vannak kivételek.

    • Kíváncsifáncsi

      Én Tolna megyei vagyok (már nem ott élek ) Nos felénk az volt a szokás ,hogy mindegyik fél annyi vendéget hívott ,amennyit gondolt s mindegyik család a saját vendégei fogyasztását fizette-a terem bérletet közösen . A nászajándékokat az esküvő előtti héten vitték el az ifjú pár azon “részének” aki részéről a meghívás érkezett. Az un. menyecsketánc éjfélkor “közösbe” folyt és az ifjú pár rendelkezett vele … Az ajándékozást “könyvelték”,ahogy a menyecsketánc-pénzt is … annyit illet viszonzásképp teljesíteni minimum .

      Személyesen nekem olyan esküvőm volt ahol mindkét részről a szűk család és mindegyikünk legbensőségesebb barátja volt a vendégül látottak listáján ,mivel ők voltak az esküvői tanúink (és nem a keresztszüleink !)…a polgári esküvői szertartásra (egyházi nem volt )természetesen szélesebb kör: a távolabbi rokonok , kollégák,szomszédok
      is kaptak meghívót . Szerencsénkre egyikünk se híve a felhajtásoknak …szüleink nem szóltak bele,hiszen úgy gondolták ez a nap a mi kettőnk ünnepe s legyen olyan amilyennek mi szeretnénk !!! A felhajtásra szánt pénzt kaptuk nászajándékként …ebből kezdtünk az otthonteremtéshez …

  10. Forgószél

    Kriszti, el is hiszem:) Talán, még hozzá kellett volna azt is tennem, hogy leginkább sváb lakta településről, településekről van szó. Bár, Pécs környékéről származó barátnőm, sokszor hasonló szokásokról számol be.
    Talán, ezért sincs túl sok meglepetésben részem itt Sanghajban :D Ha vki ezen a vidéki rongyrázáson túl akar tenni, igencsak fel kell kötnie a gatyát. Olyan 2-3 évvel ezelőtt volt szerencsém két koreai ismerősömet elvinni egy vidéki lagziba. Le is esett az álluk. Az egyik fiú meg is jegyezte, hogy szerinte, Koreában szerényebb és olcsóbb esküvők vannak:D
    Természetesen, nem általános, legalábbis az országra vetítve. Maradtam már éhesen budapesti lagziban :D Mondjuk az, amit leírtam, teljesen általános és hétköznapi esküvő a környéken, ahol felnőttem.
    Vmelyik bejegyzésben írt Gabriel a koreai étkezési szokásokról. Az is abszolút hasonló, mint a szülővárosomban. Talán annyi a különbség, hogy nagyobb tisztelete van a ház asszonyának Mo-on, mint Koreában. Kisebb eltérésekkel, totál egyformák sokszor az illedelmességi formulák. Természetesen, itt is hozzá kell tenni, hogy ahány ház, annyi szokás.

  11. BrigittaNyeste

    Huh, ehhez hozzá kell szólnom! :-) Annyira irtózom a hivatalos dolgoktól, főleg ha puccosak, hogy egyik barátnőm azzal biztosította megjelenésemet az esküvőjén, hogy felkért tanúnak…
    Mi úgy terveztük az esküvőt, hogy ott legyenek a legszűkebb család, hogy húgom az egyik tanú, az unokahúgaim és anyámék meg el lennének hívva egy kiöltözős vacsira és mire feleszmélnek, a házasságkötő teremben vannak az esküvőnkön, majd jöhet egy vacsi és kész.
    Anyám megtudta a dolgot és meglepetéslagzit rendeztek. Nem volt rongyrázós, de ott voltak a legszűkebb családtagjaink, pár barátunk és kész. Nagyon klassz buli volt, ami az én számból nagy szó. (Mi “nagyon” vidéken lakunk, a nagyszüleim svábok.)
    Szerintem az a különbség a két nemzet lagzijai között, hogy Magyarországon mondhatsz nemet a hagyományokra, illetve eldöntheted, mely elemeket építed be és miket akarsz kikerülni (mi nagyon leszartuk, ki mit szól, ez tényleg a mi esténk lett), míg Koreában nem, ha jót akarsz magadnak és meg akarod alapozni az élhető kapcsolatot leendő családoddal. Ha ráadásul külföldi vagy, akkor még inkább nem mondhatsz nemet.
    Én tuti nem tudnék ilyen kötöttségek között élni. Sógorom szerint az a jó, ha már egy városban kell élned a rokonaiddal, akkor lakjon olyan messze az anyósod, hogy ne tudjon átmenni hozzátok papucsban. (Ezen mindig röhögünk húgommal, mert a férjeink barátságos versenyt folytatnak a kedvenc vej címéért.) Amúgy igazat adok neki. Nekem elképzelhetetlen mindez. Nem vagyok könnyű ember, vannak morcos napjaim, amikor jobb elvonulni a család dolgaitól. Szeretem magam dönteni sok dologban (mivel a férjem sokszor van külföldön, így rá is vagyok kényszerítve az önállóságra), megőrülnék, ha az apósom vagy az anyósom beleszólna a dolgaimba. A saját anyám nem teszi, miért tenné más?
    Amikor anyám egyedül élt, segítettünk neki. Nem akart elfogadni dolgokat, mert nem akart terhelni minket sem anyagilag, sem pedig hogy aggódjunk érte. De az volt a természetes, hogy bevásároltunk csak úgy, meg hasonlók, hogy átvészelje a nehezebb időszakokat. Most meg ők segítenek nekünk, mert most mi vagyunk nehezebb helyzetben. Nekünk ez nem ILLIK, vagy KELL, hanem TERMÉSZETES. Mert szeretjük egymást, egy család vagyunk.
    Utószónak a nászútról. Ez nem vélemény, csak élménybeszámoló. A nászút volt az egyetlen, amihez ragaszkodtam. Ez 1 évvel az esküvő után volt, mert azt akartuk, hogy az esküvősdi lecsengjen bennünk. Egy dieseles Opel Astra Caravannal indultunk el Budapestről Spanyolországba, lefoglalt szállás nélkül. Lementünk az Aranypartra, Monaco, Nizza, stb. Hatalmas élmény volt! Amikor Spanyolországba értünk, éjszaka volt és valahol hatalmas tűzijáték lehetett, ami tökéletesen látszott az autópálya felett, amikor átléptük a határt.
    Letöltöttünk pár szálláscímet Lloret de Mar környékén. Vicces volt, mert az egyiket meg se találtuk, a másik hotel helyén építési törmelék volt. Mindez hajnalok hajnalán. Az autóban éjszakáztunk (vagy hajnaloztunk) egy benzinkúti parkolóban. Reggel kiderült, hogy mellette egy igencsak csinos motel van. Egy ősöreg házaspár vezette, a néni kicsit múmiaszerű volt. A szobánk saját fürdőszobás volt óriási káddal, és volt bidé is, ami engem meglepett. A szobánk erkélyes volt és láttuk onnan a tengert! Az ára pedig 15 euró volt egy éjszakára!
    Csak aludni jártunk “haza” a szállásunkra, Barcelonától kezdve mindent bejártunk onnan. Azt tervezzük, hogy elmegyünk oda a gyerekkel is. Találkoztunk sok, főleg francia családdal a motelben, akik évek óta visszajártak már oda, mert nagyon igényes hely. Nekem abból az volt a tapasztalat, hogy nem biztos, hogy a puccos nyaralás a nagy és jó élmény. Bár az is igaz, hogy a keretünk nászútnak járó keret volt, de így több mindenre futotta.

  12. Kriszti

    Forgószél: a lányom még csak együtt él a barátjával, de majd terveznek esküvőt, jelenleg nem ez a központi kérdés náluk. Jól kijönnek egymással nem szóltam, nem is szólhatok bele. Tőlem nagy segítséget sajnos nem kaphatnak özvegy vagyok – férjem 3 éve váratlanul meghalt – a nyugdíjamból épphogy csak a felszínen tudok maradni. Azt tervezik, ill. azt nyilatkozták a gyerekek ha eldöntik, hogy összeházasodnak akkor egy állófogadásos – 1 pohár pezsgő szendvicsfalatkák – lesz a szertartás után. Még az sem érdekli őket, hogy esetleg nászajándék így nem nagyon lesz, azt mondták nem érdekli őket. A fiam már 5 éve nős, az ő esküvője sem volt nagy durranás, csak olyan amilyet ők akartak, ehhez a magunk módján járultunk hozzá – akkor sem úsztunk a pénzben – nem is reklamált enki. Amiben tudok mindig segítek és nem hánytorgatom fel, elvem élni és élni hagyni, és mindkét “bevándorló” (meny, vőjelölt) ezt nagyon méltányolja!!
    Egyébként 1972-ben volt az esküvőm egyikünk szülője sem volt tehetős, viszonylag gyorsan kitaláltuk, hogy összeházasodunk, így ketten a vőlegénnyel fizettük az esküvő költségeit, amelyek abszolút szolidak voltak, de mi voltunk a legboldogabbak és egy tartalmas, szeretetteljes, boldog házasság volt mögöttünk, amit tényleg csak a halál választott el.
    Ha fiatal lennék ezzel a habitussal amivel az ég megáldott semmiképp nem mennék Kóreába házasodni, vagy nem választanék onnan férjet, képtelen lennék elfogadni a rengeteg szabályt.

    • Kíváncsifáncsi

      Biztosan nagyon nehéz Neked így egyedül -együttérzésem férjed halála miatt!

      Szerintem jó ötlet az állófogadásos “falatka” esküvő! Nagyon modernnek találtam !! Mi is voltunk több ilyenen -de mi a felhajtástól mértékétől függetlenül odaadtuk amit “szántunk”- végülis nem a húsleves , a pecsenyéstál és a menyecsketáncos ugra-bugra a döntő hanem az hogy megosztják velünk életük legnagyobb döntését/örömét !!!-és ezt én nagyon megtisztelőnek találom !!Kísérőnek bőven elég pár kellemes falat és 1-2 hörpintésnyi pezsi !!

      “Ha fiatal lennék ezzel a habitussal amivel az ég megáldott semmiképp nem mennék Kóreába házasodni, vagy nem választanék onnan férjet, képtelen lennék elfogadni a rengeteg szabályt.” Te meg én már biztosan nem törjük ilyesmin a fejünket..de :”..sohase mond hogy vége ..! – és hogy “soha”
      Tudod hogy van : meglátni és megszeretni … a szerelem képes legyőzni minden akadályt …s azok a félelmetes szabályok talán fel sem tűnnének ,amit egy koreai anyós és családja jelenthet adott esetben … Megjegyzem: nekem magyar anyósom van de felér 1000 !!! koreaival (jaj szegény én !!!!)

  13. Kriszti

    Ja még annyit: Észak-nyugat-Dunántúliak vagyunk, ha ez jelent valamit.

  14. Julia

    Az utolsó ponthoz tenném hozzá, hogy mostanság már nem nagyon laknak együtt az idős szülőkkel… viszont házasság előtt ha megtehetik nagyon sokáig együtt laknak a szüleikkel, a 30 év körüli emberek többsége is. Ez jobban elborzaszt mint az, hogy az anyóssal együtt kell lakni..

    • Váraljay Gabriel

      A lányok eleve le is nézik azokat a srácokat, akik a szüleikkel laknak. :-)

  15. Kriszti

    Kedves Kíváncsifáncsi! Őszintén sajnálom hogy az anyósoddal nem optimális a kapcsolat – ha jól értelmeztem a dolgot – én őszintén megvallom soha nem értettem hogy miért kell a fiatalokat irányítani, beledumálni, és miért hiszik azt az “anyósok” hogy náluk a bölcsek köve. Én tudom, hogy még nem találták meg! Ráadásul úgy vélem igenis mindenkinek joga van tévedni, joga van a hibáihoz, mert bármilyen ostobán is hangzik minden ember csakis a saját hibájából tanul, itt-ott a kanyarban persze máséból is, de nem ez a jellemző!!
    Anyatigriskén imádom a gyermekeimet, és bizony nem vettem volna a lelkemre, ha én megszabom nekik kivel éljenek és nem hagyom hogy a szívük szerint válasszanak. Egy anyának a legnagyobb boldogdság az ha boldognak látja a gyermekét még akkor is, ha neki személy szerint a “bevándorló” nem a szíve csücske. Lehangoltnak, kedvetlennek, életúntnak látni imádott gyerekeimet az én hibámból – hát ki sem bírnám. Inkább nézem a mosolygós arcukat, az élet így is tele van bajjal gonddal ha igazán szeretik egymást meg fogják találni a kiútat minden helyzetből. Tudom hogy a szerelem hatására sokan szenvednek “vakló” szindrómában, én is voltam úgy életem során, de szerencsére hamar elmúlt és kitisztult látásommal azonnal rájöttem, hogy hátra arcot kell csinálnom, mert nem az igaziba botlottam. Meg is tettem és megérte, mert megtaláltam – igen én az igazit találtam meg! Köszönöm a részvétedet, kb. most tartok ott, hogy sírás nélkül tudok róla beszélni. 3 év kellett hozzá!! Sok erőt és kitartást kívánok neked anyósodhoz:-)))
    Mivel szeretelem a koreai filmsorozatokat – főleg a kosztümös történelmieket – mostanában inkább botlok a korunkban játszódó – sokszor bugyuta, európai mércével bizony aggasztóan silány – filmekbe. Ám mivel ráérek megnéztem a címe Playful kiss, az Indavideón találtam. Amit elkezdek azt már csak azért is végig csinálom, de legszívesebben abbahagytam volna, mert annyira felment a pumpám tőle. Minden “művészeti” alkotás a való élet történéseiből merít, legalább is én úgy gondolom, de még ha nem is általánosságban jellemző az ami ott lezajlott, én katasztrofálisnak éreztem. Ha van időd nézd meg !

  16. Forgószél

    tkimcsi, mint említettem, Fejér megyében ott, ahol én nőttem föl. Nem, nem kiragadott, teljesen hétköznapi és mindennapi. Természetesen, nem magyarországi esküvőkről írtam, mint ahogy nem is magyarországi szülői nyomásról. Ahány ház, annyi szokás. Csupán, ismételni tudom magamat: Fejér megyében ott, ahol én felnőttem.

  17. Forgószél

    Az ismeretségi körömben olyan vegyes családok vannak, akik végül két esküvőt tartottak. Egyet Mo-on, egyet meg a másik országban. Természetesen, anyagi megfontolásból nem egy éven belül. Bár, ismerek olyan vagyonos családot, ahol egyik hónapban Mo-on volt a lagzi, másik hónapban pedig a másik országban. Tavaly, egy kínai ismerősöm lagzijában voltam, amit a fiú szervezett, meglepetés volt a menyasszonynak. Minden a budai várban volt, a költségek cikra 10 millióra rúgtak.
    Az én tapasztalatom az, hogy pénztől függetlenül a családok ragaszkodnak ahhoz, hogy mindenki hagyománya legyen tiszteletben tartva. Még akkor is, ha nem megy egyszerre. Mo-on is szokásban van pl., hogy megtartják a “szegényebb” polgári esküvőt, majd 1-2 évre rá megrendezik az igazi, templomi esküvőt a lagzival.

  18. Forgószél

    Brigitta, abszolut egyetértek veled. Én is utálom a puccos dolgokat. Szembe is mentem a helyi tradíciókkal. Mondjuk, néhány dologban kompromisszumképes voltam. Pl. volt versmondás az ceremónián. Fogalmam sincs, hogy ehhez miért ragaszkodott Édesapám. Kerek-perec kijelentettem az egész családnak a Kedvessel együtt, hogy nem lesz nagy lagzi, csak a szűk család lehet jelen és kész. Nekünk is a nászút volt fontosabb. Ott, a Kedvessel kellett kompromisszumot kötnöm, mert én egy hónapra akartam menni:) Végül, 3 hétben állapodtunk meg, majd az utolsó héten benyögte, hogy nekem volt igazam és jó lenne még egy hetet maradni:D

  19. Forgószél

    Kriszti: Én, pont azért élek Ázsiában, mert nem bírtam elviselni a rám nehezedő környezeti nyomást és a rengeteg szabályt:) Ázsiában, fehérként, szabad vagyok. Japánban is gajdzsinnak lenni jó:) Korea fan annyira nem vagyok, szívszerelmem Sanghaj:) Meggyőződésem, hogy a Star Trek sci-fi sorozat borg nevű faját a koreaiakról mintázták:) Koreai barátaim ezen, mindig jókat röhögnek:) Bár, azt hozzá kell tennem, hogy mindegyik világlátott, nyelveket beszélő, széleslátókörű ember. Tehát, nincsenek bezárva a saját kis országukba, látták, látják, hogy másként is lehet élni, tanulni és más utakat is lehet járni úgy, hogy közben értékes emberré tudunk válni.

    Őszinte részvétem életed párjának elvesztése miatt. A legnehezebb veszteség egy anya elvesztése után.

  20. Forgószél

    Kedves Fáncsi, nagyon szimpatikusak a gondolataid. Hasonló képpen gondolom. Egy esküvőnek nem a nagy zabálásról kellene szólnia. Ha vki zabapartit akar, akkor szervez egy kerti partit bográcsozással, sütögetéssel. És az is igaz, hogy tényleg csak azok legyenek ott, akik fontosak, akik szeretik az ifjú párt, akik együtt tudnak örülni velük.

  21. Forgószél

    Kedves Kriszti, több ilyen gondolkodású anya/anyós kellene, mint amilyen te vagy:)

  22. Kriszti

    A Star Trek sci-fi az egyik kedvenc sorozatom :-)))) most hogy mondod tényleg, hasonlítanak – na nem külsőleg – a borgokra hahahahahaha – fetrengek …..
    Azért körülnézni elmennék, van egy-két dolog amire kíváncsi lennék, biztosan szépek a hegyek.
    Lehet hogy nekem szerencsém volt a tágabb családommal – tehát a szüleim, nagyik, stb. – nagyon modern felvilágosult és a kor mércéjével mérve – amiben éltek, már régen meghaltak – nagyon intelligensek voltak. Már gyerekként sem kellett harcolnom a vaskalaposság ellen, valószínűleg ezt vittem magammal.
    Köszönöm a dícséretet – mármint anyósi és anyai mivoltomban – én így érzem jól magam, kellő tisztelettel de baráti kapcsolatban vagyunk.
    Sanghajba szívesen elmennék körülnézni.

  23. Kriszti

    Kedves Forgószél! Gondolom nem akarnak “asszimilálni” ezért békén hagynak, vagy tisztelik a “másságodat” – már bocsi, itt a külföldi mivoltodra gondolotam. Itthon ekkora nyomás volt rajtad??
    Szerintem hiába látják más országok, népek életmódját, ngyon erősen kötődnek a régi szabályokhoz, nehéz az átállás, nézd meg atörténelmüket, szerintem az utolsó fejezetekből jó néhány dolog kimaradt, ezt nehéz bepótolni. Szerintem innen i8s eredhetnek ezek a dolgok, na meg más nép, ennyi.

  24. Vándormadár

    Most találtam ezt a cuki képregényt: http://www.mykoreanhusband.com/co-worker/
    :) :)

  25. Napsugár

    Az én párom koreai, de be kell vallanom, hogy én még soha nem tapasztaltam, hogy a családja uralkodni akart volna rajtam. Elég hamar kiderült, hogy komolyan gondoljuk a kapcsolatot és esélyes, hogy majd valamikor összeházasodunk, úgyhogy kb. 3 hónapnyi együttlét után utaztam ki vele Koreába, hogy bemutasson a szüleinek. Én úgy cseppentem bele ebbe az egészbe, hogy fogalmam sem volt, hogy Koreában milyen szokások vannak, mekkora a szülő kultusz, vagy hasonlók. Teljesen lazán viselkedtem a szüleivel (mivel nem tudtam, hogy félni kellene tőlük :D, de így utólag már nem is bánom, mert lehet, hogy akkor máshogy sült volna el a dolog). Az elején tisztáztam, hogy milyen szükségleteim vannak, és milyenek nincsenek. Koreában például nem szokás a lakásban papucsot hordani, én viszont ahhoz vagyok szokva, hogy mindig van rajtam. Úgy éreztem, hogy nincs veszteni valóm, ezért megmondtam, hogy nekem igenis kell egy benti papucs… Azóta minden kiutazáskor új papucs vár :) Vagy ott volt például, hogy ők nem használnak papír zsebkendőt, wc papírba fújják az orrukat – már ha fújják…- de együtt rászoktunk a pzs használatára és most már minden alkalommal rendelnek maguknak ZEWA Állatfigurás, különcsomagolt zsepit :D Gondolom a vámon csak néznek, hogy azt meg minek hozzuk Magyarországról :D Nemet is kell tudni mondani nekik. Szokás például fürdőkbe elmenni, ahol a férfiak és a nők elkülönített részen meztelenül fürdőznek. Na hát ez az a hely, ahová engem biztos, hogy soha nem fognak berángatni. Habár párom anyukája szerette volna, hogy elmenjünk együtt, én szépen mosolyogva megmondtam, hogy ez nekem nem fog menni… Még egyszer kétszer bepróbálkozott, majd még nagyobb mosollyal közöltem, hogy nem. És ennyiben maradt a dolog!
    Most, hogy már jó sok éve együtt vagyunk, és sokat tanultam a koreai kultúráról, én magam is megvagyok lepődve, hogy milyen simán mentek a dolgok párom szüleivel. Nagyon nagyon szerencsésnek érzem magam, mert látom, hogy nehéz ilyen családot kifogni, de nem lehetetlen! Szerintem nem szabad 100%-ban csak rájuk hallgatni, mindenre bólogatni és mindennel egyetérteni. De persze ezzel vigyázni kell, mert visszásan is elsülhet a dolog. Ha viszont tudjuk, hogy nem tudnánk ilyen megkötések között élni – én biztos nem tudtam volna – akkor jobb az elején felmérni, hogy mire számíthatunk.
    Egyébként már nem egyszer előfordult, hogy párom nélkül utaztam ki Koreába, mert épp hiányoztam nekik és együtt akartak velem tölteni egy kis időt. Rá kellett jönnöm, hogy ez hatalmas dolognak számít ott… Na, de a lényeg, hogy nekem abszolút nem kellett feladnom az identitásomat, és ezért nagyon szeretem és tisztelem őket.
    Az esküvőről meg az a véleményem, hogy jobban teszi az ember, ha a koreai esküvőre félretett pénz negyedéből meghívja Európába a szűk koreai családi kört, és itt egybekel a szerelmével, majd csap egy hajnalig tartó dínomdánomot, a pénz fennmaradó részét meg valami értelmesebb dologra költi :) Már nem mintha az esküvő nem lenne értelmes dolog, de egy koreai, nyugatias típusú esküvő annyi pénzt nem ér, mint amennyit elkérnek érte!!

    • Váraljay Gabriel

      Hú, ez értékes hozzászólás volt. Nagyon köszi. Szerintem minden a kommunikációtól függ, de a másik fél is fontos. Neked sikerült megfelelő családot találni, ennek nagyon örülök!

  26. Ádám

    Későn szólok hozzá, de engem aggaszt, hogy ez a legolvasottabb bejegyzés.

  27. Boom

    Szia!
    Nagyon érdekesnek, izgalmasnak és hasznosnak találom a blogodat!
    Köszönöm, hogy ezt a sok-sok (új) információt megosztottad velem/velünk.
    Lenne egy-két kérdésem. Nem tudod mi a véleményük és, hogy, hogyan vélekednek az európai nőkről? Kicsit úgy érzem, mintha könnyű erkölcsűnek tartanának minket.
    Másik kérdés: nos tisztában vagyok azzal, hogy a koreai drámák elég ferde képet mutatnak a koreai társadalomról és a koreai férfiakról. Viszont több helyen olvastam, hogy patriarchális a társadalmuk és, hogy a nőket nem tartják sokra (?!)… Erről nem tudsz valamit? Mennyire igaz ez? Nem egy koreai filmben lehet látni, hogy megverik a feleségüket, megpofozzák, rángatják, lökdösik (még klipekben is). Ez az agresszió mennyire igaz rájuk, vagy ez is egyénfüggő?
    Van pár koreai fiú ismerősöm, nekem kicsit az jön le, hogy zárkózottak, (lehet ez a nyelvi problémák miatt is, nem beszélnek valami jól angolul) némelyikük kissé, perverz, de van amelyik nagy udvarias és kedves esetleg egyszerre mind. Neked erről mi a véleményed?
    Válaszod előre is köszönöm!

    • Váraljay Gabriel

      Szia!
      Köszönöm!

      Hogy mi a vélemény az európai nőkről? A vélemények megoszlanak, de sok esetben csak kíváncsiság van a koreai férfiakban és végül úgyis mindenki koreai nőt vesz el feleségül (társadalmi, neveltetés, stb. hatása). Ettől függetlenül vannak kivételek, pl. aki járt már külföldön az másképp láthat egyes dolgokat (de van akire ez sem hat). :-)

      A patriarchális társadalommal nem értek egyet. Erősen vitatható ez egy olyan országban ahol az élen egy nő áll. Jó példája ez annak, ami Ázsiában zajlik. A nők lassan átveszik a hatalmat. Kínában szinte a nők a családfők és Koreában is mintha ez a trend kezdene eluralkodni. A férfi dolgozik, de a nő kezeli a pénzt, stb. Egyedül Japánban van az, hogy a női nemet még mindig nem tekintik egyenrangúnak pl. a politikában, vagy a családi viszonyokban.

      Az, hogy ki veri a nőket, ki nem egyéntől függ, de a csajok rángatása az utcán az eléggé valóságos. Nem egyszer látni ilyet.

      Hogy a zárkózott perverz koreai fiú ismerőseidről mi a véleményem? :-) Nem ismerem őket, de a koreai fiúk nagy része nem kpop sztár az tény. Véleményt nem akarok mondani senkiről, de nem egy európai lányt láttam kinn, akik a kpop őrület miatt mentek ki Koreába és végül olyan sráccokkal jártak, akikkel a helyi lányok sem állnának szóba. :-)

  28. Adam

    “Erősen vitatható ez egy olyan országban ahol az élen egy nő áll.”

    Persze, de ez nem az ő személyének köszönhető, hanem annak, hogy ő Pak Csong Hi, a véreskezű koreai diktátor lánya. Akkor is megnyerte volna a választás, ha félig néger. Megválasztása utána hetekben kacagtató volt, ahogy sok nyugati azt hitte, hogy Koreában is beköszöntött a nyugati liberalizmus, pedig ez éppen Korea radikalizálódásának a jele.

    Egyébként én nem dobom el az agyam az ázsiai feminizmustól. Mivel az ázsiai társadalmakat teljesen más lelkület hatja át, ezért ott ez valószínűleg nem fog működni. Ezért van az, hogy Japánban lényegében mostanában alakul ki a radikális antifeminizmus.

  29. Kriszti

    Adam!
    Erősen egyetértek veled, főleg az utolsó bekezdéssel miszerint “Mivel az ázsiai társadalmakat teljesen más lekület hatja át” itt van az eb elhantolva. Mióta utoljára jártam itt sok infót gyűjtöttem, és filmeket is néztem, és ez a gondolat fogalmazódott meg bennem is.
    Én a kpop-tól nem dobom el az agyam én csak a minőségi zenét bírom, és a férfiakat festetlenül:-))) Lehet, hogy üzletileg nagyon jó én nem vitatom, és azt sem hogy vannak hallgatható dalok is, ennek ellenére – nyilván ízlés dolga – nekem nem jön be.

  30. Horváth Magdi

    Élvezettel olvastam a fenti véleményeket, tapasztalatokat. Én nem vagyok érintve, magyar vagyok és a férjem is magyar. Csakis a dél-koreai filmsorozatokból tudok arról, milyen az élet Dél-Koreában, de szinte semmi olyat nem tudtam meg belőlük, amiket itt írtatok. Némelyik jelenségnek, szokásnak éppen a fordítottját látom ezekben a filmekben, pl. a nők verekszenek, ütik-verik a pasikat, akik azt ártatlanul tűrik, nem ütnek vissza. Ezek a romantikus, mai témájú sorozatok rengeteg olyan helyzetet ábrázolnak, amikor a gazdag, fiatal pasinak van önálló háza, lakása, és a lehető legszegényebb lányba zúgnak bele, igaz, házasságról ritkán esik szó, helyette inkább nagy jelentőséggel bír, ha elkezdenek járni egymással, de akkor aztán nagy a szerelem, és olyan hűségesek, kitartóak ezek a szerelmesek, mintha készülnének a majdani házasságra: Te az enyém, én a tied, ásó, kapa s a nagyharang válasszon el minket. Nagyon tetszik a lovacskázás, mikor a pasi hátán cipeli haza a szeretett lányt, ha az rosszul van vagy berúg. Az is nagyon tetszik, hogy ha a srác már eléggé belezúgott egy lányba, akkor ott alszik a lány családjával közösen. Ez is úgy tűnik, felér az eljegyzéssel. Érdekel, vajon a valóságban is megvannak-e ezek a szokások, vagy még ez is csupán mese, mint az egész történet.

    • Kriszti

      Kedves Magdi!
      Én nem jártam Koreában, de rengeteg blogot olvastam nem csak Gábrielét – Google beütöd Koreával kapcsolatos blog és kapsz egy jó nagy csomag olvasni valót – sőt odáig vetemedtem hogy Korea történelmét is a lehetőségeim mentén áttanulmányoztam. Kettős mérce van Koreában van egy nagyon modern hi-tech világ, és van Konfucius az ő elveivel stb. Vannak akik nyitottabbak ez emberfüggő mint Gábriel is írta feljebb, de ha a nagy általánosságot nézzük erősen patriarchális társadalom, amelyik nagyon rövid idő alatt feltornázta magát a tehetősnek nevezhető országok közé közben az egyéb dolgok elmaradtak. A vidám filmsorozatocskák nem igazán adják vissza a valóságot, persze vannak komolyabb alkotások is amelyek rendszerint társadalmi problémákat pedzegetnek, de a tinik nyilván nem azokért rajonganak, hanem az un.l “virágfiúk” néven elhíresült celebekért. A rajongásuk az én ízlésemnek túlságosan beteges, de ez is jelent valamit. Ha igazán érdekel Korea olvass utána, meg fogsz lepődni mit találsz. Néhány elérhetőség a teljesség hiányával: Gangnam de Lux: Érzéki Korea/Sense Korea; Az én végtelen történetem; Koreai Sorozatok 14. Elhaym Blogja. No meg persze a Google, csak üsd be amit keresel, ajánlanám még az ELTE Ázsia Tanszék egyik blogját is.
      Adalék: Koreában az öngyilkosok száma a világon az egyik leg elitebb helyen áll, ugyan úgy mint az 1 főre jutó alkoholfogyasztás is.

      • Horváth Magdi

        Kedves Kriszti, köszönöm szépen a tájékoztatást! Kellemes szórakozást kívánok mindenkinek! Magdi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.