browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Mi legyen a bloggal?

Posted by on 2014-11-14
felhők felett

felhők felett – visszaút Valnciából (Spanyolország) Bristolba (Anglia)

“Ez durva, most van pontosan egy éve, hogy nem frissült a blog. Ezek szerint mégis megszűnt.” – reklamál Adam az egyik olvasó, aki komolyabban lelkére vette ezt a blogot mint én aki elvileg írom. Igen, nem egyszer volt olyan a történelemben, hogy hasonmásversenyeken azok estek ki akikről szólt a verseny… Elkalandoztam… vissza a valósághoz. :-)

A helyzet az, hogy továbbra is szeretem, sőt mi több imádom Koreát, Ázsiát, meg az egész térséget. A stílust, az ételeket, a kultúrát, csak egy baj van, HOGY NEM VAGYOK OTT! Márciusban hoztam egy döntést, hogy visszajövök Európába, mert nem bírtam már a rabszolgasorsot az étteremben, amelyet azért vállaltam, mert Koreában akartam lenni. Jó móka, de akkor sem normális 3 havonta Japánba repülni, hogy ismét vízumot kapjon az ember.

Munka? Koreában normális munkát kapni lehetetlen. Először is ott a nyelvtudás, ami még hagy némi tanulnivalót. Másrészt meg… nem vagyok sem angol sem amerikai, hogy tárt karokkal várnának. A második világháború óta az angolszász kultúra az ami jelent valamit a koreai vezetők, cégek számára. Az, hogy magyar vagy érdekes, de nem lehet pénzesíteni. Nem akar senki magyarul tanulni, kivéve azokat a diákokat, akik azért lettek magyar szakosok, mert nem vették fel őket sehova az alacsony pontszámaik miatt. Bejutni az országba és ott élni pályázatokkal lehet. Jó példa erre Mónika, aki könyvtárosként élhetett kinn 6 hónapot, vagy Éva, aki tudományos kutató révén lehet kinn. Fiataloknak érdekes lehet a working holiday program, amely Magyarországról roppant alacsony pályázati arányt mutat. Ha megpályázod, szinte tuti, hogy mehetsz Koreába és ott is dolgozhatsz. Persze mindennek anyagi vonzata van.

Visszatérve magamra, én ezeket a köröket most nem vagyok hajlandó már megfutni újra. Maradtak kinn barátok, akikkel napi KakaoTalk, Line, stb. kapcsolatban állok. Van aki jön Angliába, azzal igyekszem találkozni. Az egyik barátom Svédországba jön Januárban, igyekszem odarepülni, hogy lássam, mert ő volt az aki a cudar időkben tartotta bennem a lelket. Lényeg, hogy találtam ott olyan embereket, akik sokat jelentettek nekem és ez így van most is. Itt emelném ki a kínai kolléganőimet, akikre büszke vagyok. Az egyik Shanghaiban dolgozik és nagy öröm számomra látni azt, hogy az a lány lassan komoly pozíciókba kerül. Jó érzés, hogy vannak húgaim a világ másik felén.

A koreai kultúrával próbáltam itt Angliában is tartani a kapcsolatot. Egy itteni étterem felvett volna szakácsnak. Fél év alatt séf szintre kerültem volna és kisujjamban lett volna a koreai konyha. A fizetés remek lett volna, a munkaidő rabszolgaság lett volna ismét, de üsse kő. A hátrány, hogy nem lett volna legális (nem akartak bejelenteni) és nemet kellett mondanom.

Az élet sokszor mutat utakat, ad pofonokat és neked kell eldöntened, hogy akkor is szembemész-e a dolgokkal, ha semmi sem mutatja azt, hogy arra kéne menned. Persze erre sok filozófia létezik, de én azt mondom, hogy mérnök vagyok és belelátok a marketingbe is rendesen. Nem hiszem, hogy séfnek kellene lennem a jövőben.

Az is lehet, hogy nem itt van a helyem Angliában, sőt egyre jobban érzem, hogy nem, de nem ugrálhatok állandóan a világban. Akkor sem ha nem hiszek a klasszikus letelepedek valahol modellben… ez számomra túlságosan végérvényesen hangzik, mint amikor az ember már nem megy előre és elviszi az ár. :-)

Hogy mi legyen a bloggal? Őszintén? Nem akarom erőltetni az ázsiai témát, de nem zárom ki, hogy írni fogok róla, DE… mivel sosem tartottam magam Korea szakértőnek, nem tartanám magam hitelesnek (főleg, hogy nem is élek ott) a témában. Ha meg nem vagyok hiteles, akkor nem tartom jogosnak, becsületesnek, hogy osszam az észt egy távoli országról.

Igazi dilemma ez, mert ez az oldal először a közösségi média és marketing miatt lett híres. Aztán 3 év szinte mindennapi munkáját 1 perc alatt végérvényesen töröltem. Mindent feladtam és jött Korea, a többi pedig már történelem. Most nem fogok törölni semmit, mert ezek az emlékek (még a maguk tragikumával is) részei a DNS-emnek.

A blogot folytatnám, de olyan témákkal amelyek most érintenek, amelyek most érdekelnek. Szívből csak ezekről tudok írni. Régebben volt aki azt írta, hogy nem is a téma a fontos számára, hanem azt a stílust szereti, ahogy írok. Nos, ezt te tudod, kedves olvasó, én csak igyekezhetek megfelelni, miközben nem akarok senkinek sem megfelelni. Amit tudok, hogy az írás engem éltet és jó hatással van rám.

16 Responses to Mi legyen a bloggal?

  1. safranyn

    Egyszerű. Nevezd át Gabriel a Világban-ra és jöhetnek a beszámolók a világ bármely részén vagy. Nekem nagy igényem van rá :)

    • Váraljay Gabriel

      Köszönöm! Amúgy itt nem a folytassam-e a kérdés, hanem az, hogy le kellett írnom mi a szituáció. :-) Köszönöm a támogatásod! Angliáról nincs nagy kedv írni, de majd meglátom mit tehetek ha mégis… :)

  2. Maras

    Szia Gabriel! Kérlek folytasd!

  3. BrigittaNyeste

    Szia! Folytasd. A blog a te gyermeked, a gyerekek pedig nőnek, változnak folyamatosan. Érdekes stílusban írsz, sokan az írásaidon keresztül utaznak. Mi az elmúlt időszakban sokat voltunk Németországban és bizony a külföldi lét kinyit az emberben valamit, érdeklődőbb lettem és valahogy rugalmasabb. Te ezeket nagyon jól áttudod adni. Aki szereti olvasni a beszámolókat, tapasztalatokat, azok követni fognak és nem fogják bánni, ha nem kifejezetten Ázsiáról szólnak. Nekem mondjuk olyan érzés, mintha a NatGeo-n néznék egy sorozatot, ami attól hiteles, hogy “Né’ má’, ez a Gabriel kölyök, hát őt ösmerem”, nem valami ismeretlen fószer, hanem aki válaszol, ha kérdezel. :-)

  4. Bánfi Renáta

    Annyira magával ragadó, ahogy írsz, hogy ezt tanítanod kéne! Nekem mindegy miről fogsz írni,
    sztem nem is az a lényeg, hanem az, hogy bármiről is írsz az annyira élethűen tudod tenni,
    hogy néha azt hiszem moziban ülôk és nézem a filmet! :D Ez Fantasztikus, és köszönjük szépen neked!

  5. Magdi Hun Kipcsak

    Szia!

    Szerintem folytasd, de akkor, amikor Te érzed úgy, hogy valamiről írnod kell. Ne érezd kötelezőnek mások kívánságát. És a produktum végül is akkor jó igazán, ha belső kényszerből születik. Egyébként is, minden ember életének vannak szakaszai,millió okból. De az ilyesmi, hogy valaki szeret írni, nem szokott elmúlni, ezért biztosan visszatérsz ehhez. Addig meg: várunk, ha ismét írsz, akkor meg örömmel olvassuk! És igen, nem fontos Ázsiáról, bár ez miatt szegődtek velem együtt többen az olvasótáborodba. Lebilincselően úgy is arról tudsz írni, ami éppen foglalkoztat. Ezért írj, ha írnod kell, mi meg olvasni fogjuk. Örömmel! És köszönettel, ha megosztod a gondolataidat, élményeidet. :)

  6. Kesa

    Azért szeretem olvasni a beszámolóidat, mert: 1. Nem jutok el oda, ahol élsz, de így egy kicsi én is ott vagyok. 2. Jó, érdekes stílusban írsz. 3. Nem ijedtél meg a rabszolga munkától sem, amit mi nem merünk, én nem mertem felrúgni, de ma már én is azt csinálom, amit szeretek. 4. Szeretnék részese lenni annak, amikor révbe érsz, megtalálod a helyed, a párod a világban. Tehát, kérlek folytasd az írást!

  7. Baba

    Természetesen Gábriel,ha van valakinek egy blogja ,ha nem is ír csak néha,azt nem kell törölni,mert szép emlékek és újra meg újra lehet olvasni.Ezért jó helyen van.Köszönöm.

  8. Adam

    Nem hittem, hogy pont az a hozzászólásom fog arra ösztönözni, hogy végre írjál egy új bejegyzést :D
    Azért írtam azt a kommentet, mert van egy másik blog, amit nagyon szerettem(egyébként nem csípem túlságosan a blogokat). Ez a http://hagyma.blog.hu/ Egy hapsiról szól, aki álmát megvalósítva kiment Amerikába illegálisan, végül 10 év alatt állampolgár lett. A baj csak az, hogy már lassan 4. éve nem folytatja a blogját. Egyszerűen félbehagyta, bár azóta is ígérgeti, hogy majd lesz folytatás, de mindannyian tudjuk, hogy nem. Attól féltem, hogy nálad is ez lesz a helyzet.
    Én két okból is nagyon szeretem a blogodat: az egyik, hogy én is akkor kerültem kapcsolatba Ázsiával mint te. A különbség annyi, hogy én Japánnal. Még most is azt mondom, hogy életem legfontosabb történése volt, hogy kijutottam, ha még csak rövid időre is. Annyira megváltoztatott, hogy észrevettem, az életemet azóta két részre osztom- egy Japán előttire és utánira. Előtte úsztam az árral, célok nélkül. Azóta pedig már vannak céljaim, és úgy tűnik, hogy jó úton haladok megvalósulásuk felé. Bár azóta én is egy harmadik országban élek, Ausztráliában(mondjuk most pont haza kellett jönnöm egy hosszabb időszakra).

    A másik ok, hogy az én szememben kizárólag te vagy hiteles. Hogy miért mondom ezt? Látom, hogy mennyi helyről jön a sok motivációs szöveg. Pl. “Mit esznek a gazdagok reggelire?”, meg “10 dolog, amire a sikeres emberek gondolnak fogmosás közben”. Nem tartom sokra az efféle motivációs írásokat. Azoknak segíthetnek, akik bizonytalankodnak, kényszervállalkozók, de akkor meg már mindegy.
    A gyakorikérdések.hu-n, vagy más fórumokon sok olyan-gyakran többéves- kérdést látok, hogy “Hogyan költözhetnék ki Koreába?”. Ilyenkor megkérdezem, hogy na, mi lett végül? A válasz kivétel nélkül az, hogy “semmi”. Sőt, megtoldom azzal, hogy a legtöbb ember még a kisebb dolgok tekintetében is ilyen. Sok olyan kérdés is van pl., hogy “melyik könyvet érdemes megvenni, ha szeretnék megtanulni xy-nyelvet?”. Erre is visszakérdezek pár hónap múlva, hogy na, hogyan állsz a nyelvtanulással? A válasz 99%-ban, hogy “sehogy, végül el sem kezdtem”. Még egy olyan kis volumenű dolognál is, mint egy nyelvtanulás, az emberek csak gondolkodnak, aztán nem csinálnak semmit. Különös szemüvegen keresztül figyelhetem a világot, de én mindenhol csak be nem tartott ígéreteket, önbecsapást látok. Ezzel szemben te tényleg megcsináltad, amit elterveztél. Eldöntötted, hogy kimész Koreába, mert szereted. Sokat tettél érte, és végül tényleg kijutottál. Valószínűleg te vagy az az 1 ezrelék, aki nem csak dumál, hanem tervez és csinál is.

    Hogy egy kicsit könnyedebb témáról is szó legyen: engem nagyon meglepett, mikor írtad, hogy lelépsz Angliába. Én őszintém megmondom neked, hogy egy ilyen váltást nem bírnék ki, hanem egyszerűen megbolondulnék. Anglia szerintem pont annyira egzotikus, mint Ausztria vagy Szlovénia: semennyire. Ausztráliában tanultam meg, hogy igaz, amit írnak- Európa nem külföld, Amerika(vagy Ausztrália) is csak félig/negyedrészt az. Azt hittem, hogy Korea után folytatod az ázsiai körutadat, hiszen eredetileg annak indult, de csak Koreában voltál. Oké, voltál egy kicsit Japánban is, mikor a vízum miatt átrepültél, de onnan szinte futva menekültél vissza már másnap, szóval valójában te csak egy országban voltál. Tudom, hogy ez nem reális, de én mindig azt hittem, hogy Koreában maradsz, elhelyezkedsz egy csebolban, a stresszt pedig egy buddhista kolostorban vezeted le :D Én is érzem, hogy ez baromság, de valahogy mindig ez a kép volt előttem :D

  9. Diewelt

    Én még nem adtam fel a reményt ..
    Amúgy meg a nagy álmoskönyv szerint.. Angliának lehangoló a klímája..

  10. Bagdy Éva

    Szerbusz Gabriel! Örülok, hogy újra jelentkeztél, pont a napokban emlegettünk, hogy vajon mi lehet veled. Igaza van safranyn-nak nevezd át és folytasd. Bárhonnan tudósítasz, írsz élménybeszámolókat nagyon élvezetesen és szemléltetően teszed azt a számunkra. Sok olyan helyi sajátossággal ismerkedhetünk meg az írásaidból amit más könyvekből leírásokból nem
    További jó blogírást és sikeres pályafutást az új helyeden.
    Hogy bírod a ködös Angliát??
    Várom továbbra is az írásaidat
    Üdvözlettel Éva.

  11. Ottó

    örülök, hogy feléleszted a bolgot!!!
    (az emlékeid nem réeszei a DNS-ednek)

  12. Era

    Ne hagyd abba Gabriel – még én is “bekukkantok” időnként :)

  13. Adam

    Ez durva, most van egy éve, hogy írtam azt a kommentet. Azóta nem volt túl sok bejegyzés. Ezek szerint mégis megszűnt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.