Insadong, vagy ahogy én nevezem a szöuli Váci utca egy igazán turista csalogató hely. Itt minden megvan, amit az otthoni rokonoknak szuvenírként hazavinnénk. Az árak is rendben vannak, szóval az ember nem érzi azt, hogy lehúzzák, mert turista.
A város legtöbb művészeti galériája (szám szerint 70), kiállítása talán itt található. A mellékutcákban tradicionális koreai éttermekbe ülhet be az ember. A helyet egyébként II. Erzsében 1999-ben látogatta meg, ami nem is tudom miért fontos, de ha már tudok róla hát ideírom. I. Váraljay Gabriel először 2012 márciusában járt itt (a fotók fele ekkorról származik, majd visszatért áprilisban is (erről pedig a későbbi fotók tesznek tanúbizonyságot).
Ha az ember egy helyen akar sok kultur-sokkot Insadongot ne hagyja ki. Az utcán mindig történik valami, ha más nem épp valamilyen ügyért harcoló diákokat talál. A leggyakoribb viszont az, hogy az embert koreai egyetemisták szólítják le a következő szöveggel: “Egyetemisták vagyunk. Adna nekünk egy interjút? Van egy projektünk és feltennénk 10 kérdést.” Engem mindig megtalálnak, mert hát ugye nem tűnök bennszülöttnek. :)
Na itt egy térkép és haladjunk tovább a képekre…
Ezt a cikket többen is kérték, hiszen igazi nagy bevásárlóközpontban még nem járunk itt. A FamilyMart, a GS25 és egyéb kis sarki boltok más kategóriát képviselnek, árakban és felszereltségben is. Az magyar kisboltokkal szemben persze sokkal több szolgáltatás érhető el egy ilyen kis üzletben. De erről majd egy másik írás szóljon. Most jöjjön a koreai Tesco, avagy ahogy itt nevezik a Home plus.
Főcímnek jónak tűnt ez a szocis poén, de komolyra fordítva a szót eszméletlen, hogy hány ismerőst látok külföldre költözni. Az ember meglehetősen szubjektíven éli meg a dolgokat. Például míg gyermekkoromban bélyegeket gyűjtöttem, akkor nagyon sok hasonló érdeklődésű embert ismertem. Felnőttként most azt látom, hogy a bélyeggyűjtők kihaltak, mert nem menő. Az igazság pedig az, hogy a fenéket, csak én nem mozgok ilyen körökben. Ez a szubjektív látásmód.
Az elmúlt hetem elég kemény volt, ezért most lelkierőm sincs nagyon mélyreható témákat boncolgatni. Téma mindig lenne, de néha én is lazítani akarok, szóval legyünk ma lazák. Igyekszem minden nap közzétenni valamit, hiszen a fotók csak szaporodnak a telefonon és ha csak rápillantok a fotós mappámra már villannak is be az írások (amikre sokszor idő nincs, amikor meg van csak nézek ki a fejemből a fáradtságtól). :)
A Kyungbokgung palota területén belül azért még rengeteg látnivaló van ami egyszerűen nem fér bele egy írásba. Pár hete sikerült visszamennem egy teljesen más csapattal (volt olyan aki több mint 40 éve Szöulban él és először látta a királyi palotát – az ész megáll) és más dolgokra fókuszálnom. Az épületek egyszerűen most nem voltak a figyelem középpontjában. Inkább részletekre figyeltem és olyan helyekre (pl. a csónakázó tó melletti nyári lak / “királyi pihenő” épület környékére). Sok fa épp akkor virágzott, ezért ezeknek is érdemes volt figyelmet szentelni.
A világ tele van nem szép, undorító dolgokkal. Ezek egyike a háborús bűnökkel kapcsolatos, viszont ezek tagadása ismét egy újabb problémát vet fel. Tegnap egy demonstráción vettünk részt. Nevezhetjük tüntetésnek is, amely rendszeresen minden szerdán a szöuli Japán Nagykövetség előtt kerül “megrendezésre”.
Incheon (ejtsd “Incson”) Dél-Korea harmadik legnagyobb városa (Szöul és Busan után). Ide érkeznek a nemzetközi járatok repülőgépei. Incheont (mármint a repteret) egy gyorsvasút köti össze Szöullal, ami azt a csalóka érzést kelti az emberben, hogy ez csak egy szöuli városrész. Az igazság viszont az, hogy ez egy különálló város, amelynek hivatalos kínai negyede is van. Ez az egyetlen Koreában hivatalosan is elismert kínai negyedet 1884-ben alapították. Kína is egy olyan ország volt, aki Koreába törölte a bakancsát. Később a kínaiak kivonulása után a városrész igazi látványossággá és turisták és koreaiak által is kedvelt hellyé alakult át. Itt vannak a legmenőbb kínai éttermek, de kínai cuccokból (amelyek mint tudjuk ritka dolognak számítanak – bocs a szarkazmusért) sincs hiány.
