Az írás mint gyógyító eszköz

Stonhenge :-)

Most, hogy végre hazalátogattam egy évnyi Anglia után, sikerült annyira utolérnem magam, hogy végre írni tudok. Be kell lássam, hogy nálam a blog írás, lelkiállapot kérdése. Ez akkor is igaz, ha az írás rám egyenesen gyógyítólag hat. Az elmúlt egy évben elég sok megerősítés jött az írás pozitív hatásával kapcsolatban. Elég ha leegyszerűsítjük mire is gondolok: ha valaki bevásárló listát ír amit folyamatosan töltöget, nem fog elfelejteni semmit. Ezzel mindjárt mentesíti az agyat a “jaj el fogok felejteni valamit” érzések alól.

Read more »

Categories: Anglia, Motiváció | Tags: , , | 2 Comments

Egy vágyálom életre kel! Magyar projekt Spanyolhonban!

Medence és vendégházak. Minden konténerből.

 

envienta_04

Érdekes az ember életútja, de csak akkor ha figyelemmel kíséri a gondolatait és az ezt követő történéseket. Ez a mondat most elég ködös, de kifejtem. 5-6 évvel ezelőtt elég sok olyan cikket elolvastam, amely az önfenntartásról és különböző zöld-mozgalmakról szólt. Minden tetszett, de a fizikai megvalósítását ezeknek nagyon nehezen tudtam elképzelni. Egyedül egy ember, egy család szerintem nem is képes teljes önellátásra (persze ezt azóta már többen megcáfolták), ezért közösségekben kell gondolkodni.

Read more »

Categories: Egyéb | Tags: , , , , , , | 16 Comments

Eltűnt a csomag, majd meglett.

GLS csomagkövetés

GLS csomagkövetés

A most leírtakat simán tapasztalatszerzésként élem meg hiszen egy ideje elrúgtam magamtól azt a mondatot, hogy “de hülye vagyok”. Minden ami negatív jelző és velem kapcsolatos valahogy visszahat az emberre. Figyeljétek csak meg a sikeres embereket… sosem mondanak negatív dolgokat magukra… egyszerűen csak minden negatív eseményt, kihívásnak és tapasztalatnak neveznek. Jöjjön hát az én tapasztalatom.

Read more »

Categories: Anglia, Egyéb | Tags: , , , , , , , , , | Leave a comment

Mi legyen a bloggal?

felhők felett

felhők felett – visszaút Valnciából (Spanyolország) Bristolba (Anglia)

“Ez durva, most van pontosan egy éve, hogy nem frissült a blog. Ezek szerint mégis megszűnt.” – reklamál Adam az egyik olvasó, aki komolyabban lelkére vette ezt a blogot mint én aki elvileg írom. Igen, nem egyszer volt olyan a történelemben, hogy hasonmásversenyeken azok estek ki akikről szólt a verseny… Elkalandoztam… vissza a valósághoz. :-)

A helyzet az, hogy továbbra is szeretem, sőt mi több imádom Koreát, Ázsiát, meg az egész térséget. A stílust, az ételeket, a kultúrát, csak egy baj van, HOGY NEM VAGYOK OTT! Márciusban hoztam egy döntést, hogy visszajövök Európába, mert nem bírtam már a rabszolgasorsot az étteremben, amelyet azért vállaltam, mert Koreában akartam lenni. Jó móka, de akkor sem normális 3 havonta Japánba repülni, hogy ismét vízumot kapjon az ember.

Munka? Koreában normális munkát kapni lehetetlen. Először is ott a nyelvtudás, ami még hagy némi tanulnivalót. Másrészt meg… nem vagyok sem angol sem amerikai, hogy tárt karokkal várnának. A második világháború óta az angolszász kultúra az ami jelent valamit a koreai vezetők, cégek számára. Az, hogy magyar vagy érdekes, de nem lehet pénzesíteni. Nem akar senki magyarul tanulni, kivéve azokat a diákokat, akik azért lettek magyar szakosok, mert nem vették fel őket sehova az alacsony pontszámaik miatt. Bejutni az országba és ott élni pályázatokkal lehet. Jó példa erre Mónika, aki könyvtárosként élhetett kinn 6 hónapot, vagy Éva, aki tudományos kutató révén lehet kinn. Fiataloknak érdekes lehet a working holiday program, amely Magyarországról roppant alacsony pályázati arányt mutat. Ha megpályázod, szinte tuti, hogy mehetsz Koreába és ott is dolgozhatsz. Persze mindennek anyagi vonzata van.

Visszatérve magamra, én ezeket a köröket most nem vagyok hajlandó már megfutni újra. Maradtak kinn barátok, akikkel napi KakaoTalk, Line, stb. kapcsolatban állok. Van aki jön Angliába, azzal igyekszem találkozni. Az egyik barátom Svédországba jön Januárban, igyekszem odarepülni, hogy lássam, mert ő volt az aki a cudar időkben tartotta bennem a lelket. Lényeg, hogy találtam ott olyan embereket, akik sokat jelentettek nekem és ez így van most is. Itt emelném ki a kínai kolléganőimet, akikre büszke vagyok. Az egyik Shanghaiban dolgozik és nagy öröm számomra látni azt, hogy az a lány lassan komoly pozíciókba kerül. Jó érzés, hogy vannak húgaim a világ másik felén.

A koreai kultúrával próbáltam itt Angliában is tartani a kapcsolatot. Egy itteni étterem felvett volna szakácsnak. Fél év alatt séf szintre kerültem volna és kisujjamban lett volna a koreai konyha. A fizetés remek lett volna, a munkaidő rabszolgaság lett volna ismét, de üsse kő. A hátrány, hogy nem lett volna legális (nem akartak bejelenteni) és nemet kellett mondanom.

Az élet sokszor mutat utakat, ad pofonokat és neked kell eldöntened, hogy akkor is szembemész-e a dolgokkal, ha semmi sem mutatja azt, hogy arra kéne menned. Persze erre sok filozófia létezik, de én azt mondom, hogy mérnök vagyok és belelátok a marketingbe is rendesen. Nem hiszem, hogy séfnek kellene lennem a jövőben.

Az is lehet, hogy nem itt van a helyem Angliában, sőt egyre jobban érzem, hogy nem, de nem ugrálhatok állandóan a világban. Akkor sem ha nem hiszek a klasszikus letelepedek valahol modellben… ez számomra túlságosan végérvényesen hangzik, mint amikor az ember már nem megy előre és elviszi az ár. :-)

Hogy mi legyen a bloggal? Őszintén? Nem akarom erőltetni az ázsiai témát, de nem zárom ki, hogy írni fogok róla, DE… mivel sosem tartottam magam Korea szakértőnek, nem tartanám magam hitelesnek (főleg, hogy nem is élek ott) a témában. Ha meg nem vagyok hiteles, akkor nem tartom jogosnak, becsületesnek, hogy osszam az észt egy távoli országról.

Igazi dilemma ez, mert ez az oldal először a közösségi média és marketing miatt lett híres. Aztán 3 év szinte mindennapi munkáját 1 perc alatt végérvényesen töröltem. Mindent feladtam és jött Korea, a többi pedig már történelem. Most nem fogok törölni semmit, mert ezek az emlékek (még a maguk tragikumával is) részei a DNS-emnek.

A blogot folytatnám, de olyan témákkal amelyek most érintenek, amelyek most érdekelnek. Szívből csak ezekről tudok írni. Régebben volt aki azt írta, hogy nem is a téma a fontos számára, hanem azt a stílust szereti, ahogy írok. Nos, ezt te tudod, kedves olvasó, én csak igyekezhetek megfelelni, miközben nem akarok senkinek sem megfelelni. Amit tudok, hogy az írás engem éltet és jó hatással van rám.

Categories: Egyéb, Motiváció | Tags: , , , , , , | 15 Comments

Mi az a Pepero Nap?

Az asztalon 8 pepero pálcika látható.

Ma van november 11. van. A mai nap Dél-Koreában a Pepero Napja. A Pepero egy koreai édesség (amit egyes források szerint egy japán termék másolata). Magyarul egy csokiba mártott (nem sós) ropit kell elképzelnünk.

Read more »

Categories: Korea | Tags: , , , , , | 6 Comments

Gosiwon – hogyan váltottam szállást Szöulban

Ez a blog mostanában nem úgy alakul ahogy szeretném, de sajnos az élet már csak ilyen. :-) Régen írtam ide, és bevallom jól esik, hogy ez szóvá is van téve. Kapom az e-maileket és a KakaoTalk üzeneteket, hogy írjak már, mert ez így nem mehet tovább. Nos most így éjfél után 3 órával hajrá, úgy döntöttem írok.

A legérdekesebb talán az eltelt időszakból a lakhelyhez kötődik. Koreában létezik a “gosiwon” kifejezés, amit magyarra én igazán nem tudok lefordítani, de vonatkoztassunk el a szocis munkásszállótól és a lepukkant diákszállástól is… Nos a gosiwon többé kevésbé 1 ágyas szobákat jelent, ahol a diákok, vagy családjuktól távolabb dolgozó emberkék meghúzhatják magukat hosszú távon. Ezek a szobák mindennel fel vannak szerelve: van TV, internet, klíma, stb. Egyes szobákhoz külön fürdőszoba / wc is jár. Minden ár kérdése. Nos én egy ilyen külön fürdőszobásan kértem anno, a Hongdae, nevezzük így “party-zónában”. Arra az egy hónapra, amire kijöttem, az 550.000 won (113.000 HUF), nem tűnt olyan soknak. Ok, Pesten ennél olcsóbban laktam és nagyobb lakásban, de ez Korea (gondoltam) és örültem, hogy megúsztam ennyiből.

A gosiwon folyósólya.

Ilyen volt a folyosó az én szintemen. Az ajtók sűrűn. :-)

Read more »

Categories: Korea, Szöul | Tags: , , , , , , | 12 Comments

DVD szoba, filmnézés és koreai nyelvtanulási tipp

DVD szoba, hatalmas nagy kanapéval.

Érdekes, hogy Dél-Koreában olyan vállalkozási megoldások is simán megélnek, amelyeket Magyarországon mi simán körberöhögnénk.

Két hete még egy Ilszanban tett látogatásom során a koreai hőség elől menekülve egy DVD szobát választottunk. Lehet így elsőre vicces, de mivel az átlagos koreai nem nagyon fogad vendégeket otthon, itt az ilyen helyeknek van létjogosultságuk. Gondolok itt arra, hogy adott egy 4-6 főből álló fiatal társaság, akiknek a szülők otthon nem nagyon örülnének.

Read more »

Categories: Korea, Motiváció | Tags: , , , , | 8 Comments

Az elmúlt egy hét az arab konyhában

Az arab étterem belülről.

A nagyszerű fotóért köszönet black sheep-nek.

Komolyan már lelki kínokat okoz, hogy nincs időm blogot írni, de most az üres időt kihasználva mobilon pötyögöm be ezt a bejegyzést. Van sok témám, de ma arról írnék, ami a napjaim nagy részét teszi ki: ez pedig az arab étterem konyhája.

Egy hete lázas betegen kezdtem meg itt a munkát. Nagyon ismeretlen volt a terep, mert nem vagyok egy nagy “főző típus” és az arab konyháról sem tudtam semmit. A meglepetés viszont ennél nagyobb volt: igenis jól ment minden. Arab főnökeim nagy örömére a menü nagy részét pár nap alatt már fejből el tudtam készíteni.

Magas minőségű alapanyagokkal dolgozunk. A bárányhús például Ausztráliából jön. A lazac koreai és fantasztikus jó a színe. Igazi egészséges rózsaszín. Rájöttem, hogy szeretek hússal dolgozni. Gondolok itt a húsok feldolgozására, porciózására. Egy pályatévesztett hentes veszett el bennem. :-)

Az arab konyhában az tetszik a legjobban, hogy nagyon szuper szószokat készítenek. Az ételek így sosem lehetnek unalmasak. A pácokról még nem is beszéltem. Minden hús fajtát más és más pácban tárolunk. Ezt szeretném bővebben megtanulni, mert a főnök ezt a tudást nem nagyon adja tovább. Egy év alatt akar belőlem séfet csinálni, amihez a szerinte a neve akkora ajánlólevél lenne számomra, hogy bármelyik arab étterem felvenne a jövőben. Hát nem tudom, hogy maradok-e egy évet, szerintem nem, bár az élet még sok mindent hozhat.

Read more »

Categories: Korea, Motiváció | Tags: , , , , | 6 Comments

Park Teddy kávézója – Twosome + studio

Twosome + studio épülete Szöulban.

Aki egy kicsit is járatos a k-pop (koreai popzene) területén és hallott már a 2NE1 vagy a Bigbang formációról, annak előbb utóbb szembe fog jönni Park Teddy neve is. Ez a srác ugyanis a YG Entertainment zenei producere. Park Hong-jun 1978-ban látta meg a napvilágot. Tanult az USA-ban, majd visszatérve Koreába az akkori 1TYM hip hop zenekar tagjaként lett ismertebb. Később viszont inkább a háttérben, zenei producerként várt világhírűvé. Azt kell, hogy mondjam a YG Entertainment zenei kiadó és rendezvényszervező k-pop ipari gépezet, sehol sem tartana nélküle.

Read more »

Categories: K-pop, Korea, Szöul | Tags: , , , , , , , , , , , | 4 Comments

Koreai reklámok

Koreai Durex reklám részlete.
Néha egy-egy zene miatt a földi halandónak Youtube-ot kell használnia. Így vagyok ezzel én is. Koreában viszont kapom az arcomba a helyi reklámokat, amelyeket kíváncsiságból is, de sokszor végig nézek. Szerintem itt is vannak reklámzabálók (mármint a blogom olvasói között), akiket már csak Korea miatt is érdekelhetnek ezek a videók.

Össze is szedtem egy csokrot a mostanában menők közül. :-)

Read more »

Categories: Korea | Tags: , , , , , , , | 7 Comments

Bűnözés Koreában

24 órás nyitva tartás tábla - kávézó Szöulban.

Jött egy ötlet, hogy miről nem írtam még. Köszi Jadeye. ;-) A téma pedig a bűnözés, mármint az én szemszögemből. Ha valaki most statisztikai elemzésekre számít, akkor azzal én most nem szeretnék foglalkozni. Azt írom le, hogy én mit tapasztalok. Most ugyebár éjfél után 1 óra van (ez egy időzített írás, tehát nem akkor kerül ki a netre, amikor én megírtam) és ülök egy 24 órát üzemelő kávézóban nem messze a Hongik Egyetemtől.

Read more »

Categories: Korea, Szöul | Tags: , , , , | Leave a comment

A szöuli metró rendszere

Kártyás fizetés a szöuli metrón.

A szöuli metróról én csak áradozni tudok. Hogy miért? Mert nagyon ki van találva és ez minden szinten igaz… Írtam már tavaly is a rendszer működésről és ez alatt az írás alatt biztos ott lesz az a cikk is.

Röviden: automatizálva van a fizetési rendszer. Nincs jegy, illetve van egy útra szóló műanyag kártya, amelyet vissza is lehet váltani egy automatával (ilyenkor vissza is kapunk némi készpénzt)…

Read more »

Categories: Korea, Szöul, Utazás | Tags: , , , , | Leave a comment

Vissza az iskolapadba – utcai kaja kontra étterem

Iskolapadokkal berendezett koreai étterem.

Ma egy gasztro témával jövök. Egy olyan helyen voltam ma vacsorázni, amelyet különlegesnek neveznék ugyanis egyrészt a menü nem más mint az utcán is kapható ételek legjobb válogatása, a hely berendezése viszont egy régi iskola környezetét idézi.

A koncepció nem is rossz, hiszen néha az embernek nincs kedve az ételárus kocsija mellett elfogyasztani a vacsoráját. A Tokbukki például tocsog a csiliszósztól és az ember folyamatosan azon parázik, hogy mikor eszi le magát a csípős piros szósszal. Nos ez a hely azért csökkentette ennek a kockázatát.

Read more »

Categories: Korea, Szöul | Tags: , , , , , , , , , , , , | 6 Comments

Maximális figyelem, mindent a vevőért

Dél-Koreában nagyon odafigyelnek a részletekre. Gondolkodtam is, hogy erről írjak-e vagy hagyjam a fenébe, mert sokat nem is tudok erről a témáról írni és lehet unalmas lesz egyesek számára, de aztán ma is olyan dolgot láttam, hogy inkább…

Ami az alap ötletet adta, hogy a kávézókban, várótermekben (orvosi rendelő, bank, posta, stb.) kihelyezett mobil töltőket láttam.

Ez itt a Hollys Coffee asztalokba épített töltőalkalmatossága:

Hollys kávézó, asztalma épített mobil töltő.

Read more »

Categories: Korea | Tags: , , , , , | 4 Comments