Mi legyen a bloggal?

felhők felett

felhők felett – visszaút Valnciából (Spanyolország) Bristolba (Anglia)

“Ez durva, most van pontosan egy éve, hogy nem frissült a blog. Ezek szerint mégis megszűnt.” – reklamál Adam az egyik olvasó, aki komolyabban lelkére vette ezt a blogot mint én aki elvileg írom. Igen, nem egyszer volt olyan a történelemben, hogy hasonmásversenyeken azok estek ki akikről szólt a verseny… Elkalandoztam… vissza a valósághoz. :-)

A helyzet az, hogy továbbra is szeretem, sőt mi több imádom Koreát, Ázsiát, meg az egész térséget. A stílust, az ételeket, a kultúrát, csak egy baj van, HOGY NEM VAGYOK OTT! Márciusban hoztam egy döntést, hogy visszajövök Európába, mert nem bírtam már a rabszolgasorsot az étteremben, amelyet azért vállaltam, mert Koreában akartam lenni. Jó móka, de akkor sem normális 3 havonta Japánba repülni, hogy ismét vízumot kapjon az ember.

Munka? Koreában normális munkát kapni lehetetlen. Először is ott a nyelvtudás, ami még hagy némi tanulnivalót. Másrészt meg… nem vagyok sem angol sem amerikai, hogy tárt karokkal várnának. A második világháború óta az angolszász kultúra az ami jelent valamit a koreai vezetők, cégek számára. Az, hogy magyar vagy érdekes, de nem lehet pénzesíteni. Nem akar senki magyarul tanulni, kivéve azokat a diákokat, akik azért lettek magyar szakosok, mert nem vették fel őket sehova az alacsony pontszámaik miatt. Bejutni az országba és ott élni pályázatokkal lehet. Jó példa erre Mónika, aki könyvtárosként élhetett kinn 6 hónapot, vagy Éva, aki tudományos kutató révén lehet kinn. Fiataloknak érdekes lehet a working holiday program, amely Magyarországról roppant alacsony pályázati arányt mutat. Ha megpályázod, szinte tuti, hogy mehetsz Koreába és ott is dolgozhatsz. Persze mindennek anyagi vonzata van.

Visszatérve magamra, én ezeket a köröket most nem vagyok hajlandó már megfutni újra. Maradtak kinn barátok, akikkel napi KakaoTalk, Line, stb. kapcsolatban állok. Van aki jön Angliába, azzal igyekszem találkozni. Az egyik barátom Svédországba jön Januárban, igyekszem odarepülni, hogy lássam, mert ő volt az aki a cudar időkben tartotta bennem a lelket. Lényeg, hogy találtam ott olyan embereket, akik sokat jelentettek nekem és ez így van most is. Itt emelném ki a kínai kolléganőimet, akikre büszke vagyok. Az egyik Shanghaiban dolgozik és nagy öröm számomra látni azt, hogy az a lány lassan komoly pozíciókba kerül. Jó érzés, hogy vannak húgaim a világ másik felén.

A koreai kultúrával próbáltam itt Angliában is tartani a kapcsolatot. Egy itteni étterem felvett volna szakácsnak. Fél év alatt séf szintre kerültem volna és kisujjamban lett volna a koreai konyha. A fizetés remek lett volna, a munkaidő rabszolgaság lett volna ismét, de üsse kő. A hátrány, hogy nem lett volna legális (nem akartak bejelenteni) és nemet kellett mondanom.

Az élet sokszor mutat utakat, ad pofonokat és neked kell eldöntened, hogy akkor is szembemész-e a dolgokkal, ha semmi sem mutatja azt, hogy arra kéne menned. Persze erre sok filozófia létezik, de én azt mondom, hogy mérnök vagyok és belelátok a marketingbe is rendesen. Nem hiszem, hogy séfnek kellene lennem a jövőben.

Az is lehet, hogy nem itt van a helyem Angliában, sőt egyre jobban érzem, hogy nem, de nem ugrálhatok állandóan a világban. Akkor sem ha nem hiszek a klasszikus letelepedek valahol modellben… ez számomra túlságosan végérvényesen hangzik, mint amikor az ember már nem megy előre és elviszi az ár. :-)

Hogy mi legyen a bloggal? Őszintén? Nem akarom erőltetni az ázsiai témát, de nem zárom ki, hogy írni fogok róla, DE… mivel sosem tartottam magam Korea szakértőnek, nem tartanám magam hitelesnek (főleg, hogy nem is élek ott) a témában. Ha meg nem vagyok hiteles, akkor nem tartom jogosnak, becsületesnek, hogy osszam az észt egy távoli országról.

Igazi dilemma ez, mert ez az oldal először a közösségi média és marketing miatt lett híres. Aztán 3 év szinte mindennapi munkáját 1 perc alatt végérvényesen töröltem. Mindent feladtam és jött Korea, a többi pedig már történelem. Most nem fogok törölni semmit, mert ezek az emlékek (még a maguk tragikumával is) részei a DNS-emnek.

A blogot folytatnám, de olyan témákkal amelyek most érintenek, amelyek most érdekelnek. Szívből csak ezekről tudok írni. Régebben volt aki azt írta, hogy nem is a téma a fontos számára, hanem azt a stílust szereti, ahogy írok. Nos, ezt te tudod, kedves olvasó, én csak igyekezhetek megfelelni, miközben nem akarok senkinek sem megfelelni. Amit tudok, hogy az írás engem éltet és jó hatással van rám.

Categories: Egyéb, Motiváció | Tags: , , , , , , | 14 Comments

Mi az a Pepero Nap?

Az asztalon 8 pepero pálcika látható.

Ma van november 11. van. A mai nap Dél-Koreában a Pepero Napja. A Pepero egy koreai édesség (amit egyes források szerint egy japán termék másolata). Magyarul egy csokiba mártott (nem sós) ropit kell elképzelnünk.

Read more »

Categories: Korea | Tags: , , , , , | 6 Comments

Gosiwon – hogyan váltottam szállást Szöulban

Ez a blog mostanában nem úgy alakul ahogy szeretném, de sajnos az élet már csak ilyen. :-) Régen írtam ide, és bevallom jól esik, hogy ez szóvá is van téve. Kapom az e-maileket és a KakaoTalk üzeneteket, hogy írjak már, mert ez így nem mehet tovább. Nos most így éjfél után 3 órával hajrá, úgy döntöttem írok.

A legérdekesebb talán az eltelt időszakból a lakhelyhez kötődik. Koreában létezik a “gosiwon” kifejezés, amit magyarra én igazán nem tudok lefordítani, de vonatkoztassunk el a szocis munkásszállótól és a lepukkant diákszállástól is… Nos a gosiwon többé kevésbé 1 ágyas szobákat jelent, ahol a diákok, vagy családjuktól távolabb dolgozó emberkék meghúzhatják magukat hosszú távon. Ezek a szobák mindennel fel vannak szerelve: van TV, internet, klíma, stb. Egyes szobákhoz külön fürdőszoba / wc is jár. Minden ár kérdése. Nos én egy ilyen külön fürdőszobásan kértem anno, a Hongdae, nevezzük így “party-zónában”. Arra az egy hónapra, amire kijöttem, az 550.000 won (113.000 HUF), nem tűnt olyan soknak. Ok, Pesten ennél olcsóbban laktam és nagyobb lakásban, de ez Korea (gondoltam) és örültem, hogy megúsztam ennyiből.

A gosiwon folyósólya.

Ilyen volt a folyosó az én szintemen. Az ajtók sűrűn. :-)

Read more »

Categories: Korea, Szöul | Tags: , , , , , , | 12 Comments

DVD szoba, filmnézés és koreai nyelvtanulási tipp

DVD szoba, hatalmas nagy kanapéval.

Érdekes, hogy Dél-Koreában olyan vállalkozási megoldások is simán megélnek, amelyeket Magyarországon mi simán körberöhögnénk.

Két hete még egy Ilszanban tett látogatásom során a koreai hőség elől menekülve egy DVD szobát választottunk. Lehet így elsőre vicces, de mivel az átlagos koreai nem nagyon fogad vendégeket otthon, itt az ilyen helyeknek van létjogosultságuk. Gondolok itt arra, hogy adott egy 4-6 főből álló fiatal társaság, akiknek a szülők otthon nem nagyon örülnének.

Read more »

Categories: Korea, Motiváció | Tags: , , , , | 8 Comments

Az elmúlt egy hét az arab konyhában

Az arab étterem belülről.

A nagyszerű fotóért köszönet black sheep-nek.

Komolyan már lelki kínokat okoz, hogy nincs időm blogot írni, de most az üres időt kihasználva mobilon pötyögöm be ezt a bejegyzést. Van sok témám, de ma arról írnék, ami a napjaim nagy részét teszi ki: ez pedig az arab étterem konyhája.

Egy hete lázas betegen kezdtem meg itt a munkát. Nagyon ismeretlen volt a terep, mert nem vagyok egy nagy “főző típus” és az arab konyháról sem tudtam semmit. A meglepetés viszont ennél nagyobb volt: igenis jól ment minden. Arab főnökeim nagy örömére a menü nagy részét pár nap alatt már fejből el tudtam készíteni.

Magas minőségű alapanyagokkal dolgozunk. A bárányhús például Ausztráliából jön. A lazac koreai és fantasztikus jó a színe. Igazi egészséges rózsaszín. Rájöttem, hogy szeretek hússal dolgozni. Gondolok itt a húsok feldolgozására, porciózására. Egy pályatévesztett hentes veszett el bennem. :-)

Az arab konyhában az tetszik a legjobban, hogy nagyon szuper szószokat készítenek. Az ételek így sosem lehetnek unalmasak. A pácokról még nem is beszéltem. Minden hús fajtát más és más pácban tárolunk. Ezt szeretném bővebben megtanulni, mert a főnök ezt a tudást nem nagyon adja tovább. Egy év alatt akar belőlem séfet csinálni, amihez a szerinte a neve akkora ajánlólevél lenne számomra, hogy bármelyik arab étterem felvenne a jövőben. Hát nem tudom, hogy maradok-e egy évet, szerintem nem, bár az élet még sok mindent hozhat.

Read more »

Categories: Korea, Motiváció | Tags: , , , , | 6 Comments

Park Teddy kávézója – Twosome + studio

Twosome + studio épülete Szöulban.

Aki egy kicsit is járatos a k-pop (koreai popzene) területén és hallott már a 2NE1 vagy a Bigbang formációról, annak előbb utóbb szembe fog jönni Park Teddy neve is. Ez a srác ugyanis a YG Entertainment zenei producere. Park Hong-jun 1978-ban látta meg a napvilágot. Tanult az USA-ban, majd visszatérve Koreába az akkori 1TYM hip hop zenekar tagjaként lett ismertebb. Később viszont inkább a háttérben, zenei producerként várt világhírűvé. Azt kell, hogy mondjam a YG Entertainment zenei kiadó és rendezvényszervező k-pop ipari gépezet, sehol sem tartana nélküle.

Read more »

Categories: K-pop, Korea, Szöul | Tags: , , , , , , , , , , , | 4 Comments

Koreai reklámok

Koreai Durex reklám részlete.
Néha egy-egy zene miatt a földi halandónak Youtube-ot kell használnia. Így vagyok ezzel én is. Koreában viszont kapom az arcomba a helyi reklámokat, amelyeket kíváncsiságból is, de sokszor végig nézek. Szerintem itt is vannak reklámzabálók (mármint a blogom olvasói között), akiket már csak Korea miatt is érdekelhetnek ezek a videók.

Össze is szedtem egy csokrot a mostanában menők közül. :-)

Read more »

Categories: Korea | Tags: , , , , , , , | 7 Comments

Bűnözés Koreában

24 órás nyitva tartás tábla - kávézó Szöulban.

Jött egy ötlet, hogy miről nem írtam még. Köszi Jadeye. ;-) A téma pedig a bűnözés, mármint az én szemszögemből. Ha valaki most statisztikai elemzésekre számít, akkor azzal én most nem szeretnék foglalkozni. Azt írom le, hogy én mit tapasztalok. Most ugyebár éjfél után 1 óra van (ez egy időzített írás, tehát nem akkor kerül ki a netre, amikor én megírtam) és ülök egy 24 órát üzemelő kávézóban nem messze a Hongik Egyetemtől.

Read more »

Categories: Korea, Szöul | Tags: , , , , | Leave a comment

A szöuli metró rendszere

Kártyás fizetés a szöuli metrón.

A szöuli metróról én csak áradozni tudok. Hogy miért? Mert nagyon ki van találva és ez minden szinten igaz… Írtam már tavaly is a rendszer működésről és ez alatt az írás alatt biztos ott lesz az a cikk is.

Röviden: automatizálva van a fizetési rendszer. Nincs jegy, illetve van egy útra szóló műanyag kártya, amelyet vissza is lehet váltani egy automatával (ilyenkor vissza is kapunk némi készpénzt)…

Read more »

Categories: Korea, Szöul, Utazás | Tags: , , , , | Leave a comment

Vissza az iskolapadba – utcai kaja kontra étterem

Iskolapadokkal berendezett koreai étterem.

Ma egy gasztro témával jövök. Egy olyan helyen voltam ma vacsorázni, amelyet különlegesnek neveznék ugyanis egyrészt a menü nem más mint az utcán is kapható ételek legjobb válogatása, a hely berendezése viszont egy régi iskola környezetét idézi.

A koncepció nem is rossz, hiszen néha az embernek nincs kedve az ételárus kocsija mellett elfogyasztani a vacsoráját. A Tokbukki például tocsog a csiliszósztól és az ember folyamatosan azon parázik, hogy mikor eszi le magát a csípős piros szósszal. Nos ez a hely azért csökkentette ennek a kockázatát.

Read more »

Categories: Korea, Szöul | Tags: , , , , , , , , , , , , | 6 Comments

Maximális figyelem, mindent a vevőért

Dél-Koreában nagyon odafigyelnek a részletekre. Gondolkodtam is, hogy erről írjak-e vagy hagyjam a fenébe, mert sokat nem is tudok erről a témáról írni és lehet unalmas lesz egyesek számára, de aztán ma is olyan dolgot láttam, hogy inkább…

Ami az alap ötletet adta, hogy a kávézókban, várótermekben (orvosi rendelő, bank, posta, stb.) kihelyezett mobil töltőket láttam.

Ez itt a Hollys Coffee asztalokba épített töltőalkalmatossága:

Hollys kávézó, asztalma épített mobil töltő.

Read more »

Categories: Korea | Tags: , , , , , | 4 Comments

Így kell hype-ot generálni – Lee Seung Chul – My Love

Lee Seung Chul - My Love album borítóképMa egy lehet nyálas témával jövök, de ígérem később folytatom majd a saját gondolataimat is. Azért kell írnom erről a videóról, mert egyrészt az alap gondolat szerintem zseniális, másrészt most a csapból is ez folyik itt Koreában (minden kávézóban és boltban).

Hype-ot generálni nem egyszerű. Nehéz a tömegek fejével gondolkodni, hiszen ki tudja előre mi sül el úgy, hogy felkapja a közönség és közismert lesz. Ezt maga PSY sem tudta, 1 évvel ezelőtt…

Lee Seung Chul (ismerős nekem ez a fazon, csak nem tudom hova tenni még) és csapata gondolt egyet és meghirdetett egy kampányt, amelybe olyan férfiak romantikus szerelmi történeteit várták, akik meg akarják kérni menyasszonyuk kezét. Nyilván sokan jelentkeztek a felhívásra és ez már egy kritikus tömeget megmozgató dolog volt. A legjobb (legszebb?) történet nyertese kapott is egy megrendezett flashmob szerű lánykérést. Mindezt emberünk egy zenei videóban rögzítette, amiért most mindenki odavan és vissza.

Bejött a dolog és terjed mint a futótűz. Csak gratulálni tudok! Itt a videó:

Hogy tetszett a videó? Minden vélemény érdekel!

Ha tetszett lájkold, vagy oszd meg a közösségi oldalakon!

Categories: K-pop, Korea | 9 Comments

Korea újratöltve

A képen egy szöuli utcát látunk esőben.Tudjátok mi a legrosszabb mondat, amivel egy történetet el lehet kezdeni? “Az úgy volt hogy…” Nekem most mégis a közepén kell kezdenem. Július 24-től újra Koreában vagyok, pontosabban Szöulban, mert nekem Szöul jelenti Dél-Koreát. Tudom a kultúra nagy rajongói most megbotránkoznak, de ha annyit láttak volna a koreai vidékből mint én, akkor értenék miről beszélek. Lehet az a baj, hogy 15 éves koromig egy faluban éltem, és engem már csak a nagyvárosok zaja, a tömegközlekedés, a technológia jelenléte a hétköznapokban és az emberek sokszínűsége tud meghatni. A koreai vidék pedig egyhangú, számomra unalmas… mindenhol hegyek és a kis városok, falvak nagyon egyformák.

Itt vagyok Szöulban lassan egy hete és látom a megdöbbent reakciókat Facebookon, hogy mi történt? Nem is írtam erről, stb. Sok víz lefolyt a Dunán, vagy a Hanon azóta, hogy 2012 novemberében búcsút intettem Koreának. Teljesen másak voltak a gondolataim akkor mint most, a lelkiállapotom viszont hasonló volt. Nem nagyon volt talaj a lábam alatt. Eltelt 9 hónap, bejött Kim haverom jóslata, akivel mellesleg nem rég találkoztam: Kim azt mondta, hogy itt leszek 2013 augusztusa körül. Hát megtörtént…

Novemberben már az első Magyarországon töltött nap után visszafordultam volna és ez nem azért volt, mert bajom lett volna az országgal, csupán azért mert élvezem a megszokott dolgoktól való eltávolodást, a távolabbi helyeket és életformát. Szerintem az agyamnak arra van szüksége, hogy ne süllyedjen bele a szürke hétköznapokba. Ezt az igényt viszont elég nehéz kielégíteni, főleg anyagilag. Gubbasztottam egy magyar kis faluban, majd decemberre kezdett kialakulni a kép és egy új vízió, egy új életforma, igaz Magyarországon… Januárra már még erősebb lett minden és februárban elindultunk. Azt éreztem, hogy megtaláltam, mondjuk úgy életem értelmét, a legjobb munkahelyet és tevékenységet ami valaha létezik.

A képen egy babszószos tésztaételt látunk.Direkt ellenálltam annak, hogy folyton Koreáról beszéljek. Tudjátok milyen az, amikor valaki csak egy témán tud rágódni? Nos én ezt akartam elkerülni… Kerültem a témát sokszor még akkor is ha kérdeztek… Eltelt fél év és minden összedőlt. Hogy az én hibámból-e vagy máséból az most itt lényegtelen, szerintem minden történet több szereplős. Nem volt B terv, de még mielőtt ez megtörtént volna én már lefoglaltam a repülőjegyemet Szöulba és vissza… Az volt a terv, hogy távolról dolgozzak 1 hónapot, csak a dolgok megváltoztak… Koreába szinte már munkanélküliként, minden stabil alap nélkül jöttem ki. “Próbáld magad jól érezni!”

Ilyenkor mit tegyen az ember? Jegyek kifizetve, szállás lefoglalva. Persze mindent fel lehetett volna rúgni, hiszen több is veszett Mohácsnál… Ettől függetlenül én még is a kamikaze üzemmódot választottam. Bevétel nélkül kijöttem egy hónapra Koreába, persze közben töltöm a felmondási időmet, ami nem épp a legjobb kombináció. Napi szinten stressz Magyarországról, miközben ott vagyok ahol szeretnék, de nem tudom magam átadni az egésznek és minden más mint először volt (2012-ben). Akkor ez egy megtervezett és hirtelen végrehajtott döntés volt, nem kis anyagi tartalékok bevonásával. Most ez egy NEM ÍGY tervezett utazás lett, jövőkép és anyagi tartalékok nélkül. Néha tényleg sírni lehetne az egészen, mert habár minden barát azt mondja, hogy a rosszabbik verziót választottam (maradtam volna otthon munkát keresni és hagytam volna elveszni a repülőjegyeket), közben azt kapom, hogy de azért érezzem magam jól. Igazából csak a fanatikusok és a csodákban hívők mondják azt, hogy jó döntés volt. Ők azok, akik azt állítják, hogy semmi sincs véletlenül és mindennek oka van. Ezt hittem az álommunkahelyről is, szóval egy kicsit szkeptikus vagyok. Az idő ezt is megmutatja… Az egész ugrás volt az ismeretlenbe és sokszor épp ebből sülnek ki a legjobb dolgok, vagy nem, mert lenne a szakadék alja vár. :-)

A képen én lenné kissé savanyú fejjel.Ennyit bevezetőként. Üdvözlök újra mindenkit. Elindult a blog, bár igaz a napi egy írás nem biztos, hogy működni fog, de igyekszem. Amit garantálhatok, hogy az Instagramon és a Facebook oldalon naponta friss képek és rövid szöveges beszámolók lesznek, sőt már vanak. Ha valaki nem tud ellenállni annak, hogy napi képanyagot fogyasszon Szöulról és a koreai kultúráról, kövessen. Igyekszem minden kérdésre válaszolni, ha lehet akkor röviden.

folytatás következik…

Ha érdekel amiről írok, íratkozz fel a Bejegyzés éresítőra (jobbra felül), kövesd a Facebook oldalam és / vagy kövess Instagramon (gabrielvaraljay) a napi képekért / videókért. Köszönöm!

Minden megosztásnak külön örülök, ezért ne kíméljétek a Facebook Like, Twitter megosztás, Pinterest, Google+ és egyéb gombokat! ;-)

Categories: Korea, Motiváció | Tags: , , , , , , , , , | 14 Comments

Ki nyerte a Super Junior CD-t?

2013-07-04 17.42.17

2013-07-04 17.45.59

Ahogy a fenti képekből is kiderült, gondosan előkészítettük a sorsolást. Nagyon köszönöm, hogy több mint 50-en írtátok le a saját kis történeteteket. Hogy ki is lett a nyertes? A videóból kiderül. :-)

Mindenkinek nagyon köszönöm a részvételt, és ígérem lesz még ilyen. A nyertesnek pedig gratulálok. E-mailben veszem fel vele a kapcsolatot!

Read more »

Categories: K-pop | Tags: , | 1 Comment