browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Koreai vállalati kultúra 1. rész

Posted by on 2012-05-25

Ahogy többen kértétek, elkezdeném a koreai vállalati / üzleti kultúra című cikksorozatomat. Természetesen sokat olvasok a témában és egy tanfolyamon is részt veszek. Azon vagyok, hogy érthetővé tegyem a tanultakat, tehát csapjunk is a lovak közé!

Mondanom sem kell, hogy a koreai vállalati struktúra nagyban eltér a nyugati modellektől. A vállalatok felépítése viszont nagyban tükrözi a koreai társadalom hierarchikus modelljét. A koreai nagy üzleti konglomerátumok a „csebolok” (Phie írt már a témában erről, katt ide) hasonlóak a japán „keiretsu”-khoz. Nagyon sok vállalatot egybefogó szervezett vállalati modellt kell elképzelni. A koreai konglomerátumok érdekessége, hogy ott még simán visszanyomozható a az alapító család, vagy tulajdonosi csoport, míg a japán modellben már nagyon decentralizált a vezetés. A koreai „csebol” modell érdekessége, hogy az ellátólánc és a beszállítók is a rendszer részei, míg a japán „keiretsu”-k esetében már sok a külső beszállító és alvállalkozó.

A koreai vállalati modell érdekességei:

  • A formális döntéshozatali folyamat mindig felülről lefele működik. Felső jóváhagyás nélkül a szervezeten belül nem történik semmi. Mondhatnánk, hogy így működik ez minden vállalatnál, de a koreai modell esetében ez extrém formákat is fel tud venni.
  • Mire a felső döntés eljut a legalsóbb rétegekbe is, annak értelmezésével problémák támadhatnak. Gyakori, hogy egy döntés azért nem valósul meg a gyakorlatban (azonnal), mert az alsóbb szinteken dolgozók nem értik a feladatot és visszakérdeznek.
  • Minél magasabb egy vállalati vezető rangja, annál több beosztott kerül a keze alá. Több esetben ez megnövekedett munkaidővel és erőfeszítést hoz magával, hiszen sok embert kontrollálni nem kis feladat.
  • Koreában alapvetően nem feltételezik senkiről sem, hogy ha alárendelt pozícióban dolgozik, akkor autót is vezet. Az autó a kiváló- és magas beosztású vezetők privilégiuma, akik feltételezhetően nagy lakásban és szép környéken laknak.
  • A felvételiztetés sok esetben a személyes kapcsolatok alapján történik. A személyes tudásnak és érdemnek ritkán van súlya. Számít a születési hely, a rokonság és természetesen az iskolai végzettség is. A személyes kapcsolatok még ezeket a szabályokat is felülírhatják.
  • Ha egyszer valaki bekerül egy vállalathoz, akkor elindul egy ranglétrán, amelyen nagy jelentősége van az életkornak és a szervezeten belül eltöltött időnek.
  • A hűség elengedhetetlen összetevője a vállalati kultúrának. Az alkalmazottak épp ezért attól sem riadnak vissza, hogy betegen menjenek be dolgozni. Minden szinten kiállnak a közvetlen főnökükért (ha a főnök ivásra hív, kötelező jelen lenni és akár vele együtt berúgni), még akkor is ha ez sokszor ellentétes a cég érdekeivel.

Ezen szabályok lehet számunkra megbotránkoztatóak, vagy megmosolyogtatóak, de ismeretük elengedhetetlen a koreai cégekkel ápolt üzleti kapcsolatok során.

64 Responses to Koreai vállalati kultúra 1. rész

  1. Atta

    A munkatársak akkor is kitartanak a főnökük mellett, ha az nyilvánvalóan hibás döntéseket hoz? Mernek egyáltalán ilyen helyzetben szólni neki?

    • Váraljay Gabriel

      Válaszolni nem tudok a kérdésre, de nyilván akkor az alázat (szerintem “tartás a főnöktől” vagy félelem), hogy nem kérdőjelezik meg a döntést. Egyébként nem céges környezetben is látom ugyanezt. Nyugati fejjel nem normális döntés születik, de a csapat szót fogad. Ha szóvá teszem, akkor megmagyarázzák, hogy miért látom rosszul. Különben is, nem vagyok koreai én ezt nem érthetem. :)

  2. Atta

    Tkp. ez a hierarchia rendszer nem annyira idegen tőlünk. :) Ahol dolgozok “hivatalos út” a neve, nem panaszkodhatunk a főnökünkre egy nála magasabban lévő vezetőnél, azt nagyon rossz néven veszik. :) Viszont megmondhatom a főnökömnek, ha valamivel nem értek egyet.
    Persze, hogy megmagyarázzák a koreaiak, hiszen maguk előtt is igazolniuk kell, hogy miért csinálnak valamit, amiről úgy érzik hibás döntés.
    Az elért eredményeik láttán úgy gondolom nagyon jó vezetőik lehetnek. :)

    • Váraljay Gabriel

      Nyilván, ha a főnök azt mondja, hogy szombaton is munka van (még akkor is ha eltörölték egy miniszteri rendelettel), akkor senki sem fog ellene menni. Az ilyen döntések és csapatszellem (a csorda sem mer beszólni, így az egyének még inkább kirekesztettnek éreznék magukat ha nem velük tartanának) meghozta a hatását. Az ország erős lett, mert egy olyan nép vállán nyugszik akik feladják az egyéni érdekeiket a társadalomért. Ez persze nem egyenlő a boldogsággal de egyenesen arányos az öngyilkosok számával.

  3. Atta

    “Ez persze nem egyenlő a boldogsággal de egyenesen arányos az öngyilkosok számával.” Zseniális ez a mondatod! Nekem ezzel sok mindent megmagyaráztál.

  4. Sjudit84

    Egyetértek, zseniális a mondat és teljesen egyetértek! Pont erről van szó! Senki nem fog a többiektől másképp viselkedni mert akkor kirekeszti a társadalom…és a koreaiak ettől úgy rettegnek mint ördög a szenteltvíztől…így meg boldogtalan, értelmetlen életet élnek, de legalább lesz plazma TV-jük…

    Bocsi de nem tudom mi van velem, napok óta elkezdtem úgy gyűlölni a koreai látásmódot és életstílust…:S

    • Váraljay Gabriel

      Amikor ez a hozzászólás megjött ép a World Cup Stadium Home Plus részlegében néztem a bevásárlókat. Irtó sok TV van ami most már smart. Persze első momentum, hogy csorgatom a nyálamat ezekre, de aztán rájövök, hogy haza nem kellene. 3 millió von azért az nem kis összeg. Eljöttem Európából ahol rosszul voltam a fogyasztói társadalomtól, erre itt sokszor annak hatványozott verzióját látom, miközben itt is van szegénység.

      Nem szabad gyűlölni senkit, ők tényleg nem tehetnek róla ahogy Phie is írja. Erre mondtam, hogy van egyfajta naivság, vagy mi magyarok vagyunk már túl rafkósak? Nem tudom. Minden esetre folytatom a nép tanulmányozását. ;-)

      • Sjudit84

        Igazából minél kevesebbet tudsz, annál boldogabb vagy. És bár én mindig tudni akartam, de tudom hogy ez okozza sokszor a boldogtalanságom.

  5. Phie

    nem boldogtalanok. biztos van, aki, de nem biztos, hogy ezért. ők nem tudják, hogy másképp is lehet.

    • Váraljay Gabriel

      Én értelek, meg azt is, hogy nekik ez az alap. Családalapítás is ilyen. Egy olyan csaj szakított most (legalábbis én ezt látom) a vőlegényével (májusban lett volna az esküvő) aki nekünk mondta, hogy mi biztos a felelősségtől parázunk, ezért nem házasodunk össze. Ő mindenhez jobban ért, persze én most nem megyek oda magyarázni, hogy akkor kivel is van a probléma? Lehet te ezt most itt fikázásnak érzed, de én szeretem őket és minden porcikám azon van, hogy megértsem őket, miközben ők szólnak be és én tűrök némán. :)

      • Sjudit84

        Miért szakítottak? és miért tud ő mindent? Vagy ezt most nem értem…

        • Váraljay Gabriel

          Hát szerinte felelősségvállalás a házasság, ezért ők ezt most meg is lépik májusban. A szemünk előtt zajlott szinte ahogy a vőlegényt bemutatta az anyjának a csajszi. A válasz az volt, hogy ahhoz mész hozzá édes lányok, akihez akarsz. A te dolgod. Aztán a csaj funkciót kapott az alapítványnál és most már esküvő elhalasztva, de együtt sem látom őket, sőt azt látom, hogy kerülik egymást. Győzött a karrier, bár ezt is nevezhetjük felelősségvállalásnak. Az én bajom az, hogy itt nem érzek szenvedélyt. Persze nem látok be a férfi-női kapcsolatokba, de olyan mintha le tudnák kapcsolni a szenvedélyt (most vagy szereted-imádod a másikat vagy nem?) és pl. a karrierre fókuszálni. Ez nem kerek a fejemben.

          • Phie

            náluk a házasság=családalapítás. szóval nagyrészt tényleg felelősségvállalás és kisebb részben lamour. szenvedély van, de a romantikát azt nem nagyon engedhetik meg maguknak, mert az egy individualista koncepció. nahát milyen jól megy nekem az okoskodás korán reggel … :P

          • Sjudit84

            Váááá pont ezt gondolom én is! Hogy olyan szenvedélytelen (ez szó???) az egész! És a saját barátomról is ezt gondolom, egyszer nem látom rajta hogy úgy kigyulladna az a tűz a szemében amit sokszor mi nők utálunk a pasikban…
            Olyan semleges mindennel kapcsolatban. PL. még egyszer nem láttam azt hogy valamit meglátna és így kitörne belőle hogy “Úristen ez milyen rohadt jó!!!”…-.-

            Tényleg…találkoztam már franciától paraguayin(?) keresztül indiaival…de még sose tapasztaltam ilyet. Sokszor azt érzem ezek másik bolygóról jöttek. :D

            És Zsófival is egyetértek. Ott azért kötnek házasságot hogy jöjjön a gyerek. Amivel nem lenne gond, csak én annyira nem vagyok ilyen! Nem tudnám feláldozni magam ennyire! Nagyon szép dolognak tartom a családban élést, nem vagyok házasságellenes mint sok mai modern fiatal…de, azért nem akarok elsüllyedni és semmi mást nem csinálni csak gyereket termelni…:S Bár azt mondják amint terhes lesz egy nő, teljesen megváltozik a gondolkodása, és nem így fogja fel a dolgot. De sokszor tényleg olyan érzésem van mintha a barátom csak azért akarna velem lenni mert gyerek kell neki…:S

            Bocs,a többi bejegyzésed is elolvasom majd egyszer, csak most vizsgaidőszak van. :D Csak egy bejegyzésre tudok jelenleg koncentrálni :D

            • Sjudit84

              Bár ez a hozzászólás most elég érdekesen jött ki elolvasva Zsófi Globspot-ot bejegyzését, ami pont az ellenkezőjét mutatja annak amit én leírtam.

              • Váraljay Gabriel

                Ez így rendben is van, de a filmekben a nagy fájdalmas szívszaggató szerelem van kiemelve. Sírnak szinte úgy szeretnek. Oké túljátszanak szerepeket, ez lejön (általában a pizzériában látok sorozatot). Na ez hogy van?

                • Phie

                  jajj ne mondd már :D mert az átlag amerikai egyedülálló, magára kereső nő megengedhet magának akár egy Christian Louboutin cipőt is? (amiben a szex és new yorkban flangálnak) vagy a wannabe drogdílerek mindig a leghülyébb gyereket etetik be, aki tuti lebuktatja őket? a Wekerle telepen mindenki egésznap a bisztróban dekkol, mikor minimum 300 ft egy pohár víz?? miért lenne ez másképp Koreában?

                  • Phie

                    a sorozatok ( még a star trek is) azt a világot mutatják, amire vágyunk valamilyen szinten, ami kiszakít a sajátunkból…ezért nézek inkább scifit, mert egy plazma injektort legalább hamarabb megépítek, mint hogy kiderül egy pasiról, hogy régen nő volt…

                  • Váraljay Gabriel

                    Tehát fake a szenvedély. Vágom :-) Mellesleg gratula a zseniális cikkhez http://globspot.hu/sztorik/azsia-latinjai/ A répát szüretelős résznél kitört belőlem a röhögés. :-))) Mennyire igaz! Szeretem a stílusod, de ezt mondtam már.

                    • Sjudit84

                      Répát ültetés: Meg tudnám ölni a barátom mikor a telefonját basztatja ha együtt ülünk valahol. Rám se bagózik…mindig elképzelem hogy épp valami másik barátnőjének ír vagy ilyesmi…pfff fel tudnék robbanni. és persze abszolút nem érti ha felháborodok.

                    • Phie

                      köszi :) amúgy az egy jó játék :)

                  • Sjudit84

                    Hát a sorozatok szerintem olyan szinten stilizált világot mutatnak be, ezért utálom mikor valaki elkezdi imádni KOreát mert megnézett pár sorozatot. Az teljesen más mint amilyen a való élet! Ugyanakkor pl. Törökországban a sorozatok szerintem teljesen tükrözik a való életet. Ott tényleg imádnak az emberek szenvedni meg jajjveszékelni úgy ahogy a sorozatokban teszik. És a pasik is olyanok…meg a pletykáló álságos nők is.

                    Azt is tudom hogy a barátom nem egy átlag koreai, mert pl. ott van a munkatársa, aki állandóan röhög meg pofákat vág nekem meg egy vidám gyerek…szóval nem mondom azt hogy mindenki olyan mint ő. Azért a legtöbb benyomásom Koreáról a barátomon keresztül kapom, akár szeretem, akár nem. És attól függetlenül hogy a koreai csajok meg túlzásba viszik a mimikát (az aegyozással), ezért olyan összeegyeztethetetlen számomra ez a fajta gyerekes viselkedés (mert nekem annak tűnik) azzal hogy utána meg amint valami vállalati környezetbe vagy felnőttes helyre kerül az ember, rögtön átvált egy teljesen más viselkedésbe. Már csak végignézve is mentálisan megbomlok.

                    De az tény hogy Koreában alapvetően az emberek sokkal mosolygósabbak, nagyon szeretem azt hogy a kiszolgáskor rájönnek hogy ha én valamilyen szolgáltatást adok akkor ott nem lehet unott pofával végigcsinálni a dolgokat. Néha meg tudnám M.O-on fejeltetni néhány pincér vagy pultoscsajjal a falat, ahogy hozzáállnak a vendégekhez. Pedig én is csináltam…azóta sokkal inkább megksözönöm annak a viselkedését aki normális vagy esetleg még kedves is. Na ez Koreában nem gond, minden boltban ahova bemegyek, olyan szinten mosolygósak és kedvesek…a kedvencem az éjjelnappalis srác, ami közel van hozzánk (vagyis volt, mostmár máshol lakik a barátom…ó tényleg most gondoltam bele hogy akkor lehet soha többé nem megyek már abba a boltba :S). Kár hogy sose tudtam vele beszélgetni. :S

                    • Váraljay Gabriel

                      Pedig itt elég sok olvasó a sorozatok miatt lett Korea-fan. :D

                      A répa-szüreteléshez: egyszer elvittünk egy csajt cukrászdába… csak őt hívtuk meg, mert oka volt… az egész idő alatt a mobilját nyomkodta és végül mi éreztük magunkat hülyének, mert nem volt szinte semmi interakció köztünk és közte. Gáz. Én is geek vagyok, de ha valaki megtisztel valamivel akkor tudatosan is nem nyomkodom a mobilomat.

              • Phie

                a koreaiak nagyon fontosnak tartják a szenvedélyt. az élet minden területén, így a munkában is. nemcsak a szenvedélyt, az érzelmeket, az ösztönöket is nagyon emberinek tartják. ők is szokták azt mondani, hogy “úgy dolgozik, mint egy állat” de náluk ez pozitív, hogy már nincs is magánál valaki, vagyis levetkőzte az emberi méltóságát…úgymond

                csak valahol ők is kordában tartják magukat, és ezt másképp teszik mint mi. ( ez az, amit szerintem nem lehet megszokni.)

                fura, hogy a barátod ilyen sztoikus alkat…

                • Váraljay Gabriel

                  Én ezt a szenvedélyt nem érzem (bocs) :) Nem látok bele egy kapcsolatba (magyarba sem, ok), de az sem normális, hogy XY-ról most tudom meg, hogy holnap nősül és olyat vesz el akivel jó ha 1x láttam beszélgetni. Az egyik mesterem (mert van pár) pedig nős és azt sem tudtam, hogy ki a neje, pedig azt is ismerem. Ez az egymáshoz se szólunk a nyilvánosság előtt nekem… hagyjuk, más világ és ennyi. Nem tűnne fel ha nem lennének ennyire nyugatiasan civilizáltak. Mert amúgy meg lehet 19. század van még az agyakban, leszámítva a technikai és üzleti fejlődést.

                  • Phie

                    akkor szerelmet nem látsz, nem ezt akartad mondani? a mai értelemben vett szerelem nem létezett a romantika koráig nálunk se. a házasságok koreában megrendezettek (gondolom, ezt már mindenki tudja) de gesztusaikban, megnyilvánulásaikban ott van az élet szeretete. kevés pillanat van, amikor teljesen azt tehetik, amit akarnak, de azokat megbecsülik és maximálisan átélik. hallottam már dunai hajókázás közbeni gyertyafényes lánykéréstől kezdve sokmindent, és át is éltem jó néhányat-mielőtt elkezdenétek kombinálni az én lánykérésem online volt-a magyarok…sokszor elmennek az alkalom, a lehetőség mellett. átvitatkozzák, panaszkodják, saját gondolataikkal vannak elfoglalva. el kell engedni a gondolatokat, és élni, élvezni a pillanatot, mikor ott van.

                    • Váraljay Gabriel

                      Valahogy így. Nem látom itt a szerelmet, és ez zavar. A többi rendben van, az élet szeretete stb. Persze mi egy olyan társadalomból jövünk, ahol egy lány nem akkor jön rá, hogy tetszik valakinek ha az randira hívja, hanem hamarább. Értem én, hogy elvileg mi magyarok vagyunk a szexisták (szerintem amúgy nem), de itt hidegség van. A megrendezett házasságoktól pedig szomorúnak érzem magam, mert nagyon sok esetben nem működött a “majd megszeretitek egymást” és akkor tényleg csak a gyerekcsinálás a fő cél, nem az egymás iránt érzett szerelem, szenvedély és egyebek.

                    • Phie

                      na ilyenkor meg mégis jó magyarnak lenni, ugye ?:P örülj, hogy neked nem lesz megrendezett házasságod. de miattuk meg ne szomorkodj, mert sose tudhatod, mitől és mikor működik valami. nálunk mindenki választhat, mégis mennyi a válás. mindig lutri ez az igazság. de ők kevesebb elvárással mennek bele egy kapcsolatba és ez néha nagyon kulcsfontosságú tud lenni. ( De egyébként szexisták a magyarok. pl. azért is, mert soha nem fogják beismerni. )

                • Phie

                  én sem nézek sorozatokat. kivéve scifit, meg sitcomokat, amiket koreában nem gyártanak ugye…milyen érdekes :P úgyhogy korea-fan sem vagyok…meg semmilyen fan.

                  • Váraljay Gabriel

                    Én még egy koreai sorozatot sem láttam, én inkább megélem napi szinten. :D Nem romantikus, de vígjáték. :D persze a tragikus szál is jelen van (“Gabriel nem eszed meg reggelire az összes rizst! Nálunk ez tiszteletlenség!” Minden reggel megerőszakolom a nyelőcsövemet). :D

  6. Phie

    nem érzem annak. más emberek, másképp kell kezelni őket, másképp kell viszonyulni, ez természetes. sokat lehet tanulni, bárhová megy az ember, és ez jó :)

  7. Vándormadár

    Sajnos, még diákként is érzékelem ennek hatását…. Bevallom, én sem szeretem a koreaiak túlzott gürizését, főnöknek nyalizást. Volt olyan, hogy mentem egy haverom által szervezett teljes hétvégés kirándulásra. Éjfél körül volt a találkozó, a de beugrottam a laborba előtte valamiért, 11 körül járt akkor. A koreai diákok még javában güriztek, még a BsC-sek is. Vasárnap este 10kor haza, még többen benn voltak. Én meg teljesen lusta, link alaknak éreztem magam, hogy igénylem a hétvégi kikapcsolódást, hogy utazom néha szabadidőben… De tény, tőlem elfogadják, hogy én nem vagyok egy talpnyaló… Remélem…

  8. Sjudit84

    Szerintem a külföldieknek mindig jobban elnézik, de ezzel egyidőben ugyanakkor az erősödik bennük hogy “lásd az idegenek nem olyan szorgalmasak és keményen dolgozók/ “jó munkásemeberek” mint mi, ezért is nem szeretjük ha idejönnek mert nem hatékonyak bla bla”.
    Na most én még magyar szinten is eléggé link vagyok HAHA, nem tudom mi lesz velem Koreában :D Szerintem köpni fognak rám :D

    • Váraljay Gabriel

      Én is ezt érzem, de nagyon sokszor vettem észre, hogy a napjuk azért olyan ide-oda teszek-veszek-el ment, ami nem volt hatékony. Persze ezt senki orra alá nem lehet kötni. Japán is ilyen állítólag. Egy volt kollégám 2 óra alatt összerakta azt a gépet ami a japán kollégájának fél napba került. Értem én a munkamániát, de ha nem hatékony akkor csak az látszik, hogy szorgalom van és sokáig tart, a hatékonyság nem. Persze ez már “hülye amerikai” találmány. :)

  9. Phie

    a teknős és a nyúl. de tényleg!

  10. Vándormadár

    Emellett olyan hatalmas a stressz-faktor itt Szöulban és Szöul környékén… Nem csoda, hogy hatalmas errefelé az öngyilkossági ráta :S

    • Váraljay Gabriel

      A stressz-faktort nem értem, kifejtenéd? Én konkrétan nem érzek ebből semmit, mert nem vállalatnál vagyok. Ezért is érdekel.

  11. Sjudit84

    Jajj na akkor lejjebb folytatom ha nem lehet örökké reply-ozni :D

    Sztoikus? Hmm, ha tudná mit jelent (gőzöm sincs hogy tudja-e) és ezt így megmondanám neki, ő lenne a leginkább felháborodva. Mert ő magáról azt gondolja hogy tök vicces arc és a társaság közepe…amikor olyanja van, meg olyan emberekkel van körülvéve (a barátai, akiket régóta ismer) akkor tényleg olyan is. Akkor le se lehet lőni. Többet beszél mint velem valaha.
    Olyankor csak lesek hogy mi van. Aztán amint hazaérünk, mint akinek kivették a hangszálait.

    Amikor meg olyan helyen vagyunk ahol nem ismer senkit, ott meg szinte pökhendin viselkedik (legalábbis én úgy érzem, de lehet hogy csak nem tudom jól megítélni mert nem értem milyen hanglejtés mit jelent).
    Hozzá képest olyankor én vagyok a megtestesült kedvesség.

    Érdekes azért hogy pl. a fiatalok körében azért sokkal elterjedtebb már a nálunk is “megszokott” együttjárás, de azt veszem észre hogy barát és barátnő sokszor egymással szinte haveri szinten viselkedik, szivatják, csípkedik egymást, mint a kisiskolások. Persze nyilvánosan a szeretet kifejezése nem illik (ó, mennyire nem hiányzik hogy mellettem csámcsogjanak a buszon mint itthon :S), de azért amikor valahol vagyunk, a barátom így is az asztal alatt pl. megfogja a kezem, vagy hozzámér. Ezt koreai pároknál sose látom. Ülnek egymás mellett és nyomkodják a telefonjaikat. Mekkora élmény…úgy látszik tudtom nélkül én is együttjártam egy csomó fiúval akkor :D:D:D

    Viccet félretéve. Ezt már Zsófival beszéltük anno, de sokszor úgy érzem hogy az emberi érzelem és agyműködés adta lehetőségeket nem használják ki a koreaiak. Mintha elvesztegetnék az életüket…

    De tudok ellenpéldát is hozni, ott van barátom egyik haverja, most született a második gyerekük, a feleségét állandóan ölelgeti, a gyerekekkel foglalkozik, azokat is szétszedi…szóval…

    • Phie

      biztos, hogy nem tudja a sztoikust. legalábbis nagyon meg lennék lepve.
      hát egyébként más a viszonyítási alapja is nyilván, mint neked, nekünk.

      • Sjudit84

        Az biztos. Teljesen más a viszonyítási alapja…sajnos.

        Egyébként meg látnád hogy irigyli azt a barátját, akiről fentebb írtam. Ha tehetné, belebújna a bőrébe szerintem. Pedig azt nem látja át hogy a barátjának azért van más (és boldogabb) élete mert nem olyan mint ő, ha egy fokkal beszédesebb lenne pl…. És a felesége se olyan mint én…Ő is boldogabb lenne ha pl. úgy viselkedne ahogy a barátja…ugyanakkor viszont velem sose lesz olyan kapcsolata mint a barátjának a feleségével van, mivel nem egy kulturából jövünk és nem egy nyelvet beszélünk.

        • Phie

          ööö hát sajnos mivel rajtad kívül a többi szereplőt nem ismerem, és nem írtál semmi konkrétat, elég nehéz ezt most magam elé képzelni…

          • Sjudit84

            Semmi különös. A pasi (Chansung) egy nagydumás, jókedvű nagyhasú tipikus mosolygós ázsiai hapsi, aki nem túl szép de kedves és szeret férj és apa lenni. A feleségének mindkét szülésénél bent volt, mert azt mondta hogy látni akarja ahogy a felesége az ő gyerekeinek életet ad. Amikor a feleség bent volt a kórházban a második fiával, addig az elsővel ő volt otthon. Amikor ott voltunk is ő pelenkázta, etette, fektette le, mindent megcsinált. Akkor még a felesége terhes volt…elmentünk kajálni, ő csatolta be, segített neki kiszállni a kocsiból, ráadta a kabátját hogy ne fázzon, melegebb helyre ültette az étteremben hogy ne fázzon, átölelte, stb stb stb…

            A pasi valami cég vezetője. A csaj közben a művészibb vonalat képviseli, ilyen gyurmafigurákat gyárt meg hasonlókat. Persze nem is kell hogy valami jobban kereső állása legyen, hisz a pasi keres annyit hogy elég legyen az egész családnak. De ettől függetlenül nincsenek elszállva, nagyon kedvesek és közvetlenek, pl. engem kezdettől fogva díjaztak és mondták hogy ha majd ott leszek Koreában akkor járjunk össze, meg minden…pedig egy szót se tudnak angolul (mily meglepő).

            • Phie

              Ja…hát ez abszolút normális és nem meglepő viselkedés Koreában a férfiak részéről. sok ilyet láttam már. ha olyan helyre mész, ahol gyerekprogram van, azt fogod látni, hogy a gyerekek 90%- a az apa nyakában, ölében van.

              mikor meséltem a férjemnek, hogy én soha nem mentem apukámmal wcre, mert hogy hogy, akkor ő azt kérdezte szószerint:

              “Nálatok férfi nem felnevel gyereket?”

              úgyhogy ezt továbbítom ezúton is minden férfi felé. aki a munkából hazatérve (jó eséllyel fele annyi munkaidő után) a tv előtt sörözik, és arról dumál, hogy kinek mi a dolga őszerinte…

              • Phie

                a kézmozdulatot pedig nyugodtan hozzá lehet képzelni.

              • Sjudit84

                Hát majd kiderül ha esetleg mi oda jutnánk hogy mi lesz az én pasimnál. El tudom képzelni hogy mivel ő annyira férfinak tartja magát, azt gondolja hogy mindent meg tud csinálni és valszeg épp ezért pl. a pelenkázást is bevállalná. Legfeljebb kell majd neki egy-két próbálkozás HAHA

                Mindenesetre nem panaszkodom, mert nem húzza ki magát a dolgok alól, tényleg mindig segít ha megkérem rá mindenben. Főz is, mosogat is (de persze jobban örülne neki ha én csinálnám :D). Bár ha nem kellene felkelni, szerintem egy hetet képes lenne átaludni, ha hétvége van, semmi aktív pihenésre nem lehet rávenni. Bezzeg ahelyett hogy este időben hazajönne és lefeküdne, még menjünk el ide meg oda…aztán reggel meg csodálkozik miért álmos. :D

                Na jó, de abbahagyom a témázást mostmár. :)

  12. Sjudit84

    Én nézek sorozatokat, de nem hiszem el amit látok bennük, szóval…Sőt, pattanásig feszülnek az idegeim sokszor attól hogy mik mennek benne, hogy egy csók miatt mit össze keringőznek heteken át :D

    Azért utáltam a történelmi sorozatokat is nézni mikor anyámék nézték mert mindig az volt benne hogy a csaj tudta hogy nem ő volt a tettes, mégse mondta el az uralkodónak, csak annyit tudott mondani hogy “Felség, felség!” én meg már ott ordítottam hogy “Nyögd már ki hogy XYZ volt!!!!!” :D

    Zsófival egyetértek abban hogy kevesebb elvárással mennek bele a házasságba, az tuti. És ez biztos hogy javukra válik. Kár hogy nálunk mostanában kiütközik hgoy pont az a kevés elvárása, ami lenne, az meg teljesen ellenkezik azzal ami nekem lenne…bár mindketten szinte azért választottuk a másikat mert nem volt olyan mint a saját népünk, de annak ellenére viszont mégis azt akarnánk hogy úgy viselkedjen a másik, ahogy a mi fiaink/lányaink teszik :S

  13. Sjudit84

    Gábor, úgy látom a blog szerint oldalt hogy írtál még ide hozzászólást, viszont én nem találom sehol ahogy erre a bejegyzésre rákattintok…most akkor mi van?

    • Váraljay Gabriel

      Itt van minden, de mivel a Válasz részre nyomva 10 mélységig tud csak dolgozni a blogmotor, a többit berakja alulra érkezési sorrendben.

      • Sjudit84

        Azt tudom de azt írta ki a blog hogy még ma (neked már tegnap) hozzászóltál ehhez a bejegyzéshez, de azt nem látom sehol, csak az én saját írásom amit tegnap tettem hozzá. Mindegy…

  14. ascendens

    A koreai vállalati kultúráról
    http://www.youtube.com/watch?v=-eNnu5ODlrU&feature=youtube_gdata_player

    A nemek szétválasztására mindenkor nagy hangsúlyt fektetnek.

  15. Forró István

    Várom a válaszát. Udv.

  16. Pócs Dóra

    Nekem a koreai tárgyalási szokásokhoz kéne segítség, hogy miben különbözik ez meg az, de amúgy nagyon hasznos blogg köszi… esetleg az én témámban is tudsz segíteni ?

    Üdv Dóra

    • Váraljay Gabriel

      Huh, hát az elég nagy falat, de ha lesz időm írok róla valamit. Sajnos, most az idővel hadilábon állok.

  17. Melmen

    Sziasztok!
    Érdekes kis véleményáradat keletkezett! Én csak annyit szeretnék mondani, hogy szerintem nem kultúra függő ki hogy viselkedik a párjával.Szimplán belső kérdése. Mi 15 éve vagyunk házasok (én kértem meg a kezét 3 hónap ismeretség után :) ). Még most is úgy kezel mintha friss házasok lennénk! Amikor szóvá eszem, csak annyit mond: Más nő örülne, ha ennyi év házasság után is így viselkednének vele. Na, jó, én is! :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.