browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Koreai vállalati kultúra 2. rész

Posted by on 2012-06-30

Dél-Korea egyre keresettebb mint export, mint import szempontjából, ezért érdekes lehet az üzleti kultúra megismerése. Ahhoz, hogy ne kövessünk el oltári nagy baklövéseket, nem árt előbb megtanulni a koreai üzleti viselkedést. Persze a “külföldi vagyok” magyarázat mögé könnyű elbújni, de mivel az első benyomás Koreában is elég nagy hangsúllyal bír (amúgy is én azt figyeltem meg, hogy sokkal jobban számít a látvány, a külsőségek öltöny, megjelenés, netán autó típusa, stb.) ezért ne akarjuk elrontani már az elején a dolgokat. Tudat alatt eleve mínuszból indít az, aki nem idevalósi és ez alól csak az jelent kivételt, aki nagy hasznot kecsegtető üzletet hoz az országba. Ez persze privát vélemény, de ne felejtsük el azt sem, hogy ebbe az országba száz évvel ezelőtt még külföldi se nagyon tehette be a lábát. Ezért jellemző néha a 21. századtól nagyon távoli vélemény és viselkedés, amely még az üzleti életben is jelen van.

Ha valaki itt sikeres akar lenni, akkor próbáljon meg a koreai szabályok szerint játszani és ne akarja megreformálni egyedül az itteni szokásokat. Koreában nagyon gyors változások vannak, amelyek nem fogják kímélni a nyugati ember által elavultnak és konzervatívnak tartott szokásokat sem. A társadalom át fog alakulni, melynek már most is érezhetőek a jelei, de mi most itt a jelenlegi szokásokat szeretnénk megtanulni és nem kifogásokat keresni. A sikernek ára van, és egyébként is egy kultúra szokásait megismerni amúgy is egyfajta élményt jelenthet.

A nevek használata az üzleti életben különösen egy kényes pont lehet, épp ezért erre nagyon fontos odafigyelnünk. Vicces, de ez visszafele nem így működik. Az angol üzleti életben nem olyan formális a nevek használata általi tisztelet adás. A tárgyalásokon a keresztnevén szólítjuk a másik felet, és ezáltal partnerként is érzi magát. A koreaiak ezt a szabályt alkalmazzák a külföldiekkel való kommunikációban is, mindez persze akkor változik meg, amikor koreaiak között való kommunikációról van szó. Ott megfordul az egész és ha külföldiként koreaiakkal tárgyalunk a keresztnevek használatát el kell felejtenünk és meg kell tanulnunk egy számunkra teljesen új kommunikációt.

Ha valaki a vállalati hierarchia legalján foglal helyet, akkor ezen személyeket mindenki a teljes nevén fogja szólítani. A teljes név formája pedig ugyanaz mint a magyaré – vezetéknév keresztnév – szóval senki sem higgye el az egyik magyar országimázsfilm azon üzenetét, miszerint csak a magyar nevek vannak ilyen sorrendben (pl. Lee Gi-Jo-Shi).

Megjegyzés: a név mögé tett “Shi” a tiszteletadás egyik alapvető formája, tehát az én nevem például Varaljay Gabriel-Shi lenne. A -Shi-t amúgy főleg a “mezei” dolgozók megszólításánál használják, mert ezt elhagyva már komolyabb pozíciót sejthetünk az egyén mögött.

A fenti megszólítás persze addig érvényes, míg nem nyomtatok egy névjegyet, amin már szerepelni fog a cégem neve és nem nevezem magam a cégem elnökének. Ettől kezdve már minden koreainak engem az üzleti tárgyaláson President Varaljay-nak kellene hívnia. Vicces, de innentől kezd komplikált lenni az egész. A koreaiak persze egy üzleti tárgyaláson a megszólítás több verzióját is “ellőhetik”. Lehetek President Gabriel, vagy Mr. Varaljay, vagy csak Gabriel is. Ezt azért írom most ennyire körbe, mert ha a koreai nevekre térünk át, akkor talán érhetőbb lesz minden. Lényeg, hogy a koreaiak mindenhogy nevezhetnek, de a munkahelyeiken ugyanezt nem mernék megtenni.

Na jöjjön a koreai-koreai megszólítás (főleg, hogy ezt kéne alkalmaznunk nekünk is ha meg akarjuk nyerni a potenciális üzletet). Sértődés persze nem lesz abból ha valakit rossz néven szólítunk, mármint a keresztnevén nevezünk egy vezérigazgatót, de azért gondoljunk bele, hogy ez hogy jönne le Magyarországon. A koreaiak mivel külföldivel állnak szemben, számolnak az ilyen dolgokkal, de ettől függetlenül jó (és komoly) benyomást tenni a másik félre szerintem az ilyen apró részletekkel lehet.

Sok koreai névjegy (nekem is van már pár, nem is kis emberektől) kétnyelvű. Az egyik oldala koreai, a másik angol. A lényeg viszont mindig a másik fél pozícióján van. Ne felejtsük el, hogy Konfucius olyan kaszt és pozíció orientált injekciót adott ennek a nemzetnek, hogy ez minden társadalmi felületen szembe fog jönni velünk. Számít a kor (lehet egy év is), hiszen ha valaki idősebb tőlünk már magasabb szintű tiszteletadási protokoll szerint kell kommunikálnunk az illetővel. Egymás közt erre nagyon figyelnek, akkor is ha számunkra ez eléggé felismerhetetlen.

A koreaiak már gyerekkorban megtanulják azt, hogy a szüleikkel más tiszteleti szinten kell kommunikálniuk. Ez cifrázódik azzal is, hogy más-más szinten beszélnek a korukkal azonos gyerekekkel és a tőlük fiatalabbakkal is. Ez akkor is érvényes, ha testvérekről van szó. Épp a napokban hallottam egy egészen pici kislányt, aki a tőle egy-két évvel idősebb bátyját már “oppa”-nak szólította. A keresztnév használata szóba se jöhetett. A felnőtt korral ezek a szabályok még komplikáltabban épülnek be a koreaiak életébe. Szerintem ők fel sem fogják, annyira automatikusak. Mi viszont csak nézünk… Általában a hierarchiát az életkor határozza meg, de vállalati környezetben a munkahelyi pozíció ezt a szabályt is felülírja. Ez viszont meghatározza a beszédstílust is. Gondoljunk csak arra, hogy egy idősebb portáson a cégen belül átnéznek, hiszen alacsony pozíciót tölt be, így nem érdemel tiszteletet. (Na most szóljon az, aki annyira védi azt itteni rendszert. Azért Konfucius sem számolt minden következménnyel és néha ellentmond önmagának.)

Mindehhez még az is hozzájön, hogy a koreaiak nem nagyon kommunikálnak számukra idegen személyekkel. Ha valakinek nem lettek bemutatva, akkor őt nem is kell figyelembe venni. “Nem ismerem, számomra nem létezik.” – elveket követve.

A nevekre visszatérve tehát nagyon oda kell figyelnünk a vezetéknévre, amely fontosabb mint a keresztnév és ne feledjük a pozíciót sem. “Manager Kim, President Lee, CEO Koo, stb. Mindezek használatában persze segítenek a névjegyek. Érdemes memorizálni a neveket és a pozíciókat. Nagy tárgyalások esetén előre sajnálok mindenkit (hiszen egyszerre sok embert kell megismernünk), ám ne feledjük azt a szabályt sem, hogy névjegyet nem mindenki fog adni nekünk. Ha a tárgyaláson jelen vannak alacsonyabb pozíciójú dolgozók is, őket lehet be sem fogják mutatni nekünk és a tárgyaláson a személyük szinte nem is lesz fontos. Számomra ez kicsit fura, mert én minden embert tisztelek és ugyanúgy meghajlok ha köszönök egy portásnak, mint egy városi tanács képviselőnek… lényegtelen, itt ezek a szabályok és kész.

Remélem kicsit sikerült közelebb vinnem a kedves olvasót a koreai üzleti szokásokhoz. Igyekszem most már heti szinten folytatni ezt a cikksorozatot.

3 Responses to Koreai vállalati kultúra 2. rész

  1. Tokki

    Most, hogy olvastam ezt a bejegyzésedet az volt az érzésem mintha Hidasi Judit : Na és, hogy tetszik Japán? című könyvét olvasnám. Vannak hasonlóságok.

    http://mek.oszk.hu/02000/02021/02021.htm#7

  2. Tokki

    Majd érdekelne, hogy te is látsz-e hasonlóságokat. Igaz nem a mai Japánról szól a könyv, de biztos vannak amik azóta sem változtak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.