browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Diáknak lenni Koreában

Posted by on 2012-10-04

Úgy tűnik a hallyu hullám megállíthatatlanul tör előre és ezt abból is látom, hogy egyre több olyan e-mailt kapok amiben a fő kérdés az, hogy miként lehet valaki diák, ösztöndíjas itt Koreában. Ötletem nincs, mert nem ez a szakterületem és nem is nagyon érdekel a téma, de azt tudom, hogy az ország, zene, filmek iránti rajongás szép dolog, de én speciel százszor meggondolnám, hogy itt akarok-e diák lenni.

Mónika leírta az egyik bejegyzésében, hogy maga a nyelvtanfolyam is brutális tempót diktál. Szerintem ennek fő oka az, hogy a koreai pedagógia nem veszi komolyan a terhelhetőséget (beszélhetünk pedagógiáról?), vagy az emberi lelket (?), és arra épít, hogy “figthing!” van, tehát meg lehet csinálni… szerintük. A diákok folyamatosan kimerültek és ezen nem is csodálkozom. A tudás agyba való bezsúfolása a lényeg. Konkrétan azt sem értem, hogy kisgyermekként mi a fenének a tradicionális koreai írás tanítása. Oké a hagyomány szép dolog, de kb. annyi értelme van, mint magyarként megtanulni a rovásírást (rossz példa, mert azt egyszerű, de a kínai jeleket minek?). Korea büszke a nylevére és minden ami más nyelven van, azt amúgy is divat lenézni. Így vannak a kínaival is, de amint a tradicionális írás a téma, azt tudni kell. Akkor mindjárt nem kínai. Ezt amúgy sosem fogom megérteni. Olyan mintha az iskolarendszer ki akarná készíteni a gyerekeket és élvezné a kínt. Értem én, hogy egy ország esetében nem a lakosok boldogsága a lényeg, hanem a GDP, de mégis túlzásnak érzem ezt.

Amúgy idéznék az MTI cikkből, ami azért megdöbbentő:

“Az iskolai és munkahelyi teljesítménykényszer, a hagyományos családmodell eltűnése, a segítségkérés miatti szégyenérzet, és a problémák ebből eredő elhallgatása egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy a fejlett országok körében jelenleg Dél-Koreában a legmagasabb az öngyilkossági ráta.”

Hát hogy a fenébe nem… eleve a kommunikáció esélye mekkora, ha a szülők alig érnek rá? Oké ez Magyarországon is így van, de ott azért az a veszély nem áll fenn, hogy apa azért nincs otthon, mert a főnöke nem bírja hazahúzni a belét a munkahelyéről (nincs élete) és ezért apa sem jöhet el előbb… Aztán ha mégis, akkor apa már iszik a barátaival, elvégre neki is kell egy kis magánélet. Jó, anya még mindig ott van, de és itt most megállnék… baj van alapvetően a családdal is. Elég sok családtag szinte csak egymás mellett él és a gyerekeket a gyerekek nevelik, elvégre velük vannak egész nap. Haza csak sötétedés után érnek. Éjszakai életmodell van már fiatal kortól… ezen sem lehet már csodálkozni, normálisnak tartják és az a nemnormális (a világ többi része) aki nem így él. Én ezt meg tudom szokni, sőt szeretem, de akkor ne várja el senki, hogy másnap reggel kezdjem a napot, hanem mondjuk délben.

Ugyanez folytatódik a munkahelyen is, mert bizonyítani kell. Az adatok aggasztóak: naponta 50 ember lesz öngyilkos Koreában! 50!!! Kb. minden 30 percben öngyilkos lesz egy koreai. Na ez a nem semmi.

A teljes cikk itt olvasható: Több száz diákot kerget öngyilkosságba a szigorú felvételi rendszer Dél-Koreában

22 Responses to Diáknak lenni Koreában

  1. Vándormadár

    Móni (és a saját) példám átültethető a koreai rendszerbe (mivel én is hasonló szituban vagyok): A szülők sok pénzt fektetnek abba, hogy a gyerekek megtanuljanak angolul. Ennek ellenére -bár sok angolul jól beszélő koreaival találkoztam -de a rengeteg olyan ember van, aki két értelmes mondatot nem bír kinyögni… :S. Gondolom, részben amiatt, mivel annyi más tanfolyamra kell járniuk, és annyi iskolai kötelezettségük van, és nem tudják egyiket sem tisztességesen ellátni.

  2. 杏桃来春

    Ami az ösztöndíjat illeti, ez mondjuk már nem aktuális, de ilyen is van: http://www.asemduo.org/sub_2/content.asp?table=bbs_03_program&multi=prog_korea&idx=9&app_form_data_yn=Y

    Vándormadár:
    A facebookos ismerőseim között van egy (japán) anyuka, aki a kb 2 és fél éves kislányát járatja angolra, próbálja betuszkolni Tv-műsorokba, meg persze modellkedni, és hegedűórákon is gondolkozik….mondván, ha majd felnő, biztos hálás lesz az anyjának..Sajnálom szegény kislányt :(

    • Váraljay Gabriel

      Nekem anno a heti 1x német és zongora-tanfolyam is sok volt gyerekként, szóval meg tudom érteni. :-/

    • Vándormadár

      Én is :): 2 éves gyereknek még játszani kell… Engem járattak nyelvre különóraként, persze ezt én is akartam, mert MEG AKARTAM TANULNI rendesen németül és angolul. Sajnos itt a baj, hogy sokan csak a szülők nyomására csinálják, közben hátuk közepére sem kívánják… :S

      • Váraljay Gabriel

        OFF: De ma 9-re jössz a City Hall-hoz ugye? Facebookon ráteggeltelek de mégsem látszik (nem értem).

        • Vándormadár

          :) :) Hát, nem tudom… Próbálok jönni, de most eléggé hajtás van, konfira, prezikre készülünk. Jó lenne jönni, de majd meglátom, mennyire leszek fáradt. :) Ha most nem tudok, máskor szívesen csatlakozom hozzátok :)

    • Sjudit84

      Mindig érezni kell a gyerek mennyire terhelhető. Én két nyelven jártam különórára, gitároztam és zongoráztam (plusz persze szolfézs) és gimiben teniszezni is elkezdtem. És imádtam hogy mindig van mit csinálni és nem csak a suliról szól az életem. De tudom hogy ez nem mindenkinek való.

      EGyébként meg azért nem tudnak a gyerekek angolul Koreában mert szavakat meg közmondásokat magoltatnak be velük a koreai tanárok…az anyanyelvűeknek meg fogalmuk sincs róla hogy kell tanítani..ergo egyikkel se haladnak előrébb…

  3. Dana

    Nekem egy koreai szakos azt mondta, hogy már nem kötelező a kínai jelek tanulása (csak hasznos, mert orvosi, jogi, tudományos iratokban ezeket használják, mert hagyomány). Ezt majd megkérdezed valamelyik gyerektől, hogy akkor kötelező-e vagy sem?

  4. Forgószél

    Azt hiszem érthető, hogy külföldön élő koreai és japán ismerőseim miért nem akarnak haza menni. Szerintem, eléggé szomorú. Egyik koreai ismerősöm azért szeret Mo-on élni és egyetemre járni, mert ott lazán lehet élni és a suli is laza. Persze, ezt már mástól is hallottam. És ezek az emberek a JATE-ra, a SOTE-ra vagy éppen az ELTE-re járnak. De van ismerősöm a Közgázon, ill. a BME-n is. És ezek a sulik azért nem arról híresek otthon, hogy nagyon lazulva is elvégezhetők … A lány ismerőseim zöme, már az egyetem alatt igyekszik tartós kapcsolatba kerülni, hogy aztán megtörténjen legalább az eljegyzés, hogy a szülők ne (tudják) rendeljék haza. Sőt, volt olyan is, aki kijelentette, hogy neki magyar férj kell, mert a magyar férfiak rendesebbek és normálisabbak, mint a koreaiak. Szóval, próbálnak a kölykök menekülni ebből a horrorból.

    Szerintem, túlzásba is viszik ezt a tanulási, vizsgázási dolgot. 2-3 évvel ezeleőtt, érettségi idején még a repülőgép forgalmat is beszüntették az érkező gépeket pedig elirányították, merthogy azok zaja is zavarhatja az érettségizőket. Kiváncsi vagyok, idén mi lesz??? o.O

    • Sjudit84

      Mi a faszom? Milyen hülyeség már ez a repülőgép elterelés…te jó ég…-.-

      Annyira visszatart az iskolarendszer attól hgoy valaha Koreában gyerekeim legyenek,pedig ha ott élnék netán akkor elkerülhetetlen lenne…de nem akarom hogy a gyerekem ennyire szenvedjen, plusz nem tudok neki segíteni hisz fogalmam sincs róla ők mit tanulnak koreaiul…a barátom meg mivel sose lenne otthon, szintén nem tudna segíteni…nem jó ez sehogysem

      Azért mekkora durva már….tényleg naponta 50 ember lesz öngyilkos?????? ESZMÉLETLEN SZÁM!

      • Forgószél

        Judit, ez a repülőgépes sztori annyira komoly, hogy még a magyar sajtó is beszámolt róla, nem csak a privát blogok. De nem csak a repülőgépeket állítják le, irányítgatják át ilyenkor. Érettségi idején külön van busz és metró menetrend. Az érettségiző diákok elsőbbséget kapnak, hogy mindenki időben beérjen. Ilyenkor pl. a felnőttek később mennek munkába stb.

  5. JK

    Rendszeresen hallom a koreaiaktól hogy mennyire rossz az oktatás, hogy mennyire nagy a hajtás és nincs értelme. A középiskola a legrosszabb, a vizsgák és felvételik miatt, de összességében az egész oktatással baj van. Múltkor beszélgettünk az egyik barátommal és panaszkodott hogy a fiatalok nem sokat tudnak a múltról, hogy hogyan jutott Korea oda ahol ma van, és ami legjobban aggasztotta, hogy nem is érdekli őket a dolog. A kezdetektől fogva az a lényeg hogy jó állást találjanak majd, emiatt bizonyos tananyagot/tantárgyakat teljesen elhanyagolnak, például angolt is csak azért tanulnak hogy meglegyen a nyelvvizsga és jó állást találjanak vele. (Állítólag nyelvvizsga nélkül nem is lehet jó állást találni, de persze ettől még angolul nem tudnak.)

    Itt a nyelvsuliban is nagy a hajtás, de úgy hogy csak az van és nincs mellette más órán (vagy esetleg munkám), azért lehet bírni, de kizárt dolog hogy mindent tudjak amit tanultunk. Vannak dolgok amiket csak éppen átveszünk és már tudni kéne… (még jó hogy jó a memóriám, különben nagy bajban lennék). Beszédet gyakorolni még úgy sincs sok idő hogy bent vagyunk 3-ig minden nap. (Még jó hogy egymás között gyakorlunk……) Egyelőre fogalmam sincs jövőre az egyetemen mire számítsak… kevesebb órám lesz de sokkal nehezebb anyag. Gondolom majd csak túlélem valahogy? :)

    És ha már szó esett az ösztöndíjról, a koreai állami ösztöndíj nagyon jó, de nem könnyű megkapni. Több info itt.

    • Mónika

      Megnyugtató hallani, hogy nem csak az én tanáraim rohannak végig az anyagon nem törődve azzal, hogy azt megértették-e a diákok.
      Kitartást neked is!

  6. Mónika

    Nyelvóra: mondtam a tanároknak, hogy mi a bajom, hogy nincs időm otthon gyakorolni, iszonyat be vagyok táblázva, és nem értem a nyelvtant, mert el sem magyarázzák (ez még az elején volt, aztán rájöttem a nyelvtanra, elkezdtek magyarázni, meg mégis megtaláltam a könyvben, csak éppen a végén, nem a leckéknél – ez is mekkora baromság már). Erre csak annyit mondtak, hogy “fighting!”. Na erre nekem kapásból az az első gondolatom, hogy kinek kell behúzni (tudom: finom vagyok és nőies :P :D ). Meg sem próbáltak tanulási módszert ajánlani, vagy ők változtatni a tanítási módszereiken. Ez az “évközi” vizsga után volt közvetlenül, a vizsgára készülés szempontjából tehát gyakorlatilag “szarnak a pofon”.
    Megjegyzem, az elején azok sem értették a nyelvtant, akik azért jöttek, hogy megtanuljanak koreaiul, bár szerencsére a 10 hetes kurzus végére már megszoktuk a tanárjainkat (mert kettő volt), és ők is észrevették végül, hogy mi a bajunk, és változtattak kicsit. Minden esetre az első beszélgetés után komolyan elgondolkoztam azon, hogy itt mit tanítanak a tanárképzőben? Tanítanak olyat, hogyan oktassák a diákokat, mivel lehet motiválni őket, színesíteni az órákat (igen, ez felnőtt diákok esetében is szükséges)? Ilyeneket még én is tanultam, pedig a tanárképzőn nem tanár szakpárra jártam, de ettől függetlenül nekem is el kellett végeznem a pedagógia-pszichológia modult. Jó, ez Korea, itt mást, máshogy tanítanak a felsőoktatásban, de azért furcsa, no.
    És ami nagyon furcsa: mikor kiderül, hogy tanulok koreaiul persze az az első kérdés, hogy tudok-e már írni-olvasni. Naná, hogy tudok, kétszer is megtanították már mióta itt vagyok (volt egy survival kurzus az első két hétben és csak utána kezdődtek a rendes nyelvórák). Erre aztán egyből elkezdik nekem koreaiul nyomni a rizsát, mert azt hiszik, ha el tudom olvasni a jeleiket, akkor már egyből értek is mindent. Na ilyenkor kell lehűteni a túlbuzgó koreaiakat, hogy ja, elolvasok én neki bármit, de rohadtul nem értem, hogy mi van oda írva. Ennyi erővel mutathatnék neki magyar szöveget, a betűket ismeri (kivéve az ékezeteseket), el tudja olvasni, de nem érti.

    • Váraljay Gabriel

      Ez is ismerős. Itt is van egy monk aki szerint nekem koreai történelmet kellene olvasnom, elvégre tudok olvasni koreaiul nem? Úgy tűnik nem áll össze a fejben, hogy olvasni és érteni az kettő dolog.

  7. ppayter

    Sajnos az Európában oktató koreai tanárok is hozzák magukkal ezt a hozzáállást…
    Az “egy óra, egy lecke és nincs érdemi ismétlés” alap, a “magyarázás” legfeljebb a tankönyv vonatkozó részének felolvasása és néhány példa után már kapásból vágni kéne az adott dolgot. Szókincsfejlesztési gyakorlat nulla, tanulási módszer ajánlása úgyszintén, motiválás semmi. Küzdj és oldd meg magadnak, nagyjából csak annak van esélye elfogadhatóan teljesíteni, akinek nincs mellé élete, alibi minorja vagy főszakja van és éjt nappallá téve magol (nem összetévesztendő az értő tanulással, ami örömet okoz az embernek).
    Nem véletlenül mondta egy tajvani ismerősöm, hogy esze ágában sincs Ázsiában fölnevelni a gyerekeit.

  8. erik

    oh mi rendesen lazítjuk őke, egyetemen van egy srác most ő a fő feladat, a másik kettőt már befíroltuk rendben van de a harmadik még nem adta meg magát. Pedig mindenki becsülettel tesped a az alkonyatba, ő meg morcosan neheztelget csúful pislog a könyve mögül hogy mér nem tanulunk mi büdes hálátlan magyarok. jövő héten úgy számítjuk feladja ő is már nem olyan meggyőzően fájtingol. múltkor megállt a pultnál nézelődni nag jellem felnézünk rá bizonyisten

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.