Motiváció
Farmervásárlás koreai webshopból
Egyre jobban vagyok, ma ráadásul szabadnapom is volt, ami lelkileg is jó kis tuning egy betegen dolgozó embernek. Már egy ideje kínlódom a nagyon kinőtt farmeremmel. Ezzel szoktam is poénkodni, hogy olyan vagyok mint egy csőlakó. Szerencsére a hosszú pulcsi és a kabát eltakarja az övvel leszorított fogyott csípőre (komolyan olyan csontokat érzek, amikre nem … Continue reading
Koreai szótár – ki szeretne?
Tegnap közzétettem a Facebook oldalamon azt, amire többen kíváncsiak voltatok: Megoldható-e, hogy koreai-magyar / magyar-koreai szótárat postázzak Magyarországra. A probléma komplex, hogy így fogalmazzak, de azt elárulhatom, hogy az járt jól, aki akkor rendelt, amikor a Koreai Kulturális Központnál volt erre lehetőség. Ezek a szótárak nagyon ott vannak a szeren. Dana írt is róluk ITT, … Continue reading
Milyen kérdéseket kaphatunk egy koreai állásinterjún?
Most sajnos csak egy nagyon rövid szösszenetre lesz idő, mert minden nap mostanában hulla fáradtsággal végződik. Még mindig a kávézóban önkénteskedünk, illetve tanuljuk a szakmát. Szerintem már nincs olyan általánosan ismert kávé amit ne tudnék elkészíteni akár az éjszaka kellős közepén is ha felébresztenek. :) Jó egy új szakmát tanulni, pláne úgy, hogy közben az … Continue reading
McCol – a kedvenc koreai üdítőm
Három fajta ember él a Földön. Aki szereti a McCol-t, aki utálja és aki nem is hallott róla. A magyarok nagy részét tudom ez hidegen hagyja, de ha valaki kijut Koreába okvetlen kóstolja meg ezt az árpából készült kólaszerűséget. :) A kóla feeling meglesz, csak az utóíz szerintem az, amit többen nem szeretnek. Nekem pedig … Continue reading
Kell-e a személyiségbeli változás?
Ma beszélgettem egy itteni mester-jelölttel és a személyiség megváltoztatása volt a téma. A csajszi egyébként nagyon értelmes, szóval kíváncsi voltam a véleményére. Szerinte minden lehetséges (amit nem is kétlek), csak az embernek kell lennie egy céljának. Én vitatom azt a tényt, hogy ha valakinek van egy személyisége, akkor azt teljesen át lehet alakítani. Csodákat ilyen … Continue reading
Hogyan lehet saját tengerpartunk? (Cusima, Japán)
Hogyan lehet olcsón saját tengerpartunk? A képletet most leírom, csak kicsit figyelni kell. A lényeg persze az, hogy ne akarjunk mindent birtokolni. Nagyon sok minden (és ez főleg a természetre igaz), ingyen elérhető. Így volt ez a mi kis privát tengerpartunkkal is. A birtoklás sok esetben nem jelent használatot. Emberek birtokolnak szállodákat, amelyekben talán sosem … Continue reading
Visit Korea Year 2010-2012: Irány Busan!
A kalandoknak se seri se száma, ha az ember egy kicsit mer kilépni a komfort zónájából. Erről szól a mi utazásunk, amely az elmúlt pár napban valósult meg. Nem arról van szó, hogy az ember nem fél, bár ezt nem is nevezném félelemnek, mert a világ minden pontján javarészt segítőkész és kedves emberek élnek. Mindenből … Continue reading
Nyakig eladósodva
Ma reggel egy nagy kérdésre kaptam választ. Szembejött ugyanis egy cikk, amely segített megérteni a koreai gazdaság főleg munkahely szempontjából nézett működését. Melindát fél éve azzal idegesítem ugyanis, hogy amikor meglátok egy új autót, akkor elkezdek hangosan gondolkodni: „Miből vette? Fiatal srác, honnan van neki erre?” stb. Köztudott, hogy a koreai fogyasztói piac elég nagy … Continue reading
Legyen tiéd a két Harubang hűtőmágnes!
Ahogy ígértem a Jeju-s írásomban, szeretnék egy játékot indítani. Itt van ez a két hűtőmágnes, amelyet ajándékban küldök annak az olvasónak, aki az alábbi játékban választok ki: 1. A játékban való részvételhez, választani kell egy olyan nevezetességet, vagy helyet, amelyről már írtam. 2. Hozzászólásként le kell írni miért mennél el erre a helyre? Mi motivál? … Continue reading
Létezik-e a jel?
Ezt az írást már egy ideje tervezem, de a végső lökést egy mai beszélgetés adta meg. Létezik-e olyan az ember életében, amely megmondja, hogy erre, vagy arra kell mennie, így vagy úgy kell döntenie? Én egy ideje hiszek ebben, főleg amióta az életemet a véletlenekre és „idegenekre” bíztam. Hiszek benne, hogy szeretet mindenhol van és … Continue reading
Jótékonysági kiállítás a kávézóban
Dél-Koreában azért ha az átlagot tekintjük jóléti társadalom van. Itt is vannak szegények és létminimum alatt élők, ezt nem tagadom, de egyre jobban kiugrik az a réteg is aki Prada táskára és luxuscikkekre költi a fizetését. Nagyon sokan fizetésből élnek, de keményen megdolgoznak azért, hogy megvehessék ezeket a luxuscikkeket. A jóléti társadalmak mondhatni kötelessége (bár … Continue reading
Itt élned, halnod kell?
Már az elején kikötöm, hogy rossz az aki rosszra gondol. Nem a hazafiasság ellen fogok most szólni, csak az ellen a kijelentés ellen, hogy „ez a hazám, itt születtem, itt kell meghalnom”. Szerintem ez az állítás egyenesen nem érvényes (sosem volt az, de ez más kérdés). Egyenesen negatív, mert a halált árnyékolja elő, és aki … Continue reading
Önkénteskedés Jeju-n, Seogwipo
A nagy izgalom ebben a munkában amiben mi részt veszünk az, hogy tulajdonképpen sosem tudom mi következik. Nekem van egy hülye tulajdonságom, ami már beleégett a személyiségembe: utálom ha sokáig ugyanazt a dolgot kell csinálnom. Nem, nem azt mondom, hogy a monoton dolgokat (pl. gyártószalag melletti munka) nem tudnám élvezni… Ezek előnye, hogy lekapcsolják az … Continue reading
A tudatalatti és a spontaneitás tanulható
Épp a napokban gondolkoztam azon, hogy pár éve még a pálcika használata is egy „aztamindenit, ezt meg kell tanulni” féle kategória volt. Aztán még otthon párszor ettem vele, sőt még kínai étteremben is rákényszerítettem magam a használatára… aminek a vége az lett, hogy nem kezdőként jöttem ki Koreába. De mégis… belegondolva a dolgokba, hihetetlen, hogy … Continue reading
