A világ tele van nem szép, undorító dolgokkal. Ezek egyike a háborús bűnökkel kapcsolatos, viszont ezek tagadása ismét egy újabb problémát vet fel. Tegnap egy demonstráción vettünk részt. Nevezhetjük tüntetésnek is, amely rendszeresen minden szerdán a szöuli Japán Nagykövetség előtt kerül „megrendezésre”.
A történetről annyit érdemes tudni, hogy a második világháborúban a japán hadsereg szervezetten gyűjtött össze lányokat az általuk megszállt területekről. Elsősorban Korea, Kína, Japán (érdekes, hogy a saját nemzetük megerőszakolása sem okozott problémát) és Fülöp-szigetek lányai kerültek veszélybe, de más megszállt országokat sem kíméltek (Tájföld, Vietnam, Malajzia, Tajvan, Indonézia, stb.). Az elrabolt, megerőszakolt és megalázott lányok számát csak felbecsülni tudják. Van ahol több tízezer, de több százezres létszámról is beszámolnak. A japán hadsereg a háború vége felé mindent megtett a dokumentumok eltüntetése érdekében. Épp ezért nehéz a teljes igazságot látni.
A japán katonai vezetés részéről a motivációt az amúgy már lázadás közeli katonák lenyugtatása jelentette. Európaiként a történelemkönyvek csak a japánok elszántságáról szólnak. A valóság viszont teljesen más lehetett, gondolom az ellátás és a szegényes körülmények miatt. Épp ezért sokak szerint a katonai vezetés hivatalosan vagy félhivatalosan (civilek vezették ezeket kéj-táborokat, de a katonai vezetés ellenőrzése alá tartoztak) szervezte meg a Japánban, Kínában, Fülöp-szigeteken, Indonéziában, később Malajziában, Thaiföldön, Burmában stb. felállított „kéj-állomásokat”. A Japán Birodalmi Hadsereg volt a felelős a fiatal középiskolás korú lányok „beszerzéséért”.
Incheon (ejtsd „Incson”) Dél-Korea harmadik legnagyobb városa (Szöul és Busan után). Ide érkeznek a nemzetközi járatok repülőgépei. Incheont (mármint a repteret) egy gyorsvasút köti össze Szöullal, ami azt a csalóka érzést kelti az emberben, hogy ez csak egy szöuli városrész. Az igazság viszont az, hogy ez egy különálló város, amelynek hivatalos kínai negyede is van. Ez az egyetlen Koreában hivatalosan is elismert kínai negyedet 1884-ben alapították. Kína is egy olyan ország volt, aki Koreába törölte a bakancsát. Később a kínaiak kivonulása után a városrész igazi látványossággá és turisták és koreaiak által is kedvelt hellyé alakult át. Itt vannak a legmenőbb kínai éttermek, de kínai cuccokból (amelyek mint tudjuk ritka dolognak számítanak – bocs a szarkazmusért) sincs hiány.
A mai írás szoros összefüggésben lesz a tegnapi 
Amikor az ember egy kultúra részévé szeretne válni, meg szeretné érteni a számára ismeretlen világot, nagyon sok esetben alázatra van szükség. Nem elég nyitottnak lenni sem, mert az valahogy még mindig csak egy fokozat. Az alázat viszont megtanít empatikusnak lenni. Megérteni azt, hogy mire is gondol a másik, milyen neveltetést kapott és legfőképp, hogy mi az ami számára természetes („alap”) számunkra pedig lehetséges, hogy nevetséges, vagy megbotránkoztató.
A koreai film- és sorozat-ipar szintén világhírű lett. Ez is a 
Lehet a mi kultúránkban az a menő ha más vagy és megmutatod egyediséged, Koreában ez másképp van. Legalábbis most még. Nagyon ritkán látni rózsaszínbe öltözött Barbie stílusú csajt és ritka a rocksztár kinézetű srác is az utcán. Az egész utcakép és forgalom inkább a szürke-fekete látványt nyújtja (legalábbis számomra).
A