Home plus (TESCO)
6 db csirkecomb 6980₩ 1350 Ft
1 db egész csirke 4980₩ 990 Ft
500 g csirkemellfilé 7780₩ 1550 Ft
1,6 kg vöröshagyma 3010₩ 600 Ft
1 csomag újhagyma (400g) 1980₩ 395 Ft
1 csomag rizs (20 kg) 39800₩ 7896 Ft
1 kg liszt (ár attól függ: sütéshez, tésztához, kenyérhez… 200 Ft -tól
Kisboltok / piac / GS25 / Family Mart
30 db tojás 4000₩ 793 Ft
15 db fürjtojás 1000₩ 198 Ft
0,5 kg dió 600 Ft
0,5 kg mandula 400 Ft
1 cső főtt kukorica 200 Ft
2kg eper 1000 Ft
6 db baby sárgadinnye 800 Ft
1 db jégkrém 180 Ft-tól
Ezt a cikket többen is kérték, hiszen igazi nagy bevásárlóközpontban még nem járunk itt. A FamilyMart, a GS25 és egyéb kis sarki boltok más kategóriát képviselnek, árakban és felszereltségben is. Az magyar kisboltokkal szemben persze sokkal több szolgáltatás érhető el egy ilyen kis üzletben. De erről majd egy másik írás szóljon. Most jöjjön a koreai Tesco, avagy ahogy itt nevezik a Home plus.
Főcímnek jónak tűnt ez a szocis poén, de komolyra fordítva a szót eszméletlen, hogy hány ismerőst látok külföldre költözni. Az ember meglehetősen szubjektíven éli meg a dolgokat. Például míg gyermekkoromban bélyegeket gyűjtöttem, akkor nagyon sok hasonló érdeklődésű embert ismertem. Felnőttként most azt látom, hogy a bélyeggyűjtők kihaltak, mert nem menő. Az igazság pedig az, hogy a fenéket, csak én nem mozgok ilyen körökben. Ez a szubjektív látásmód.
Az elmúlt hetem elég kemény volt, ezért most lelkierőm sincs nagyon mélyreható témákat boncolgatni. Téma mindig lenne, de néha én is lazítani akarok, szóval legyünk ma lazák. Igyekszem minden nap közzétenni valamit, hiszen a fotók csak szaporodnak a telefonon és ha csak rápillantok a fotós mappámra már villannak is be az írások (amikre sokszor idő nincs, amikor meg van csak nézek ki a fejemből a fáradtságtól). :)
A Kyungbokgung palota területén belül azért még rengeteg látnivaló van ami egyszerűen nem fér bele egy írásba. Pár hete sikerült visszamennem egy teljesen más csapattal (volt olyan aki több mint 40 éve Szöulban él és először látta a királyi palotát – az ész megáll) és más dolgokra fókuszálnom. Az épületek egyszerűen most nem voltak a figyelem középpontjában. Inkább részletekre figyeltem és olyan helyekre (pl. a csónakázó tó melletti nyári lak / „királyi pihenő” épület környékére). Sok fa épp akkor virágzott, ezért ezeknek is érdemes volt figyelmet szentelni.
A világ tele van nem szép, undorító dolgokkal. Ezek egyike a háborús bűnökkel kapcsolatos, viszont ezek tagadása ismét egy újabb problémát vet fel. Tegnap egy demonstráción vettünk részt. Nevezhetjük tüntetésnek is, amely rendszeresen minden szerdán a szöuli Japán Nagykövetség előtt kerül „megrendezésre”.
Incheon (ejtsd „Incson”) Dél-Korea harmadik legnagyobb városa (Szöul és Busan után). Ide érkeznek a nemzetközi járatok repülőgépei. Incheont (mármint a repteret) egy gyorsvasút köti össze Szöullal, ami azt a csalóka érzést kelti az emberben, hogy ez csak egy szöuli városrész. Az igazság viszont az, hogy ez egy különálló város, amelynek hivatalos kínai negyede is van. Ez az egyetlen Koreában hivatalosan is elismert kínai negyedet 1884-ben alapították. Kína is egy olyan ország volt, aki Koreába törölte a bakancsát. Később a kínaiak kivonulása után a városrész igazi látványossággá és turisták és koreaiak által is kedvelt hellyé alakult át. Itt vannak a legmenőbb kínai éttermek, de kínai cuccokból (amelyek mint tudjuk ritka dolognak számítanak – bocs a szarkazmusért) sincs hiány.
A mai írás szoros összefüggésben lesz a tegnapi 
Amikor az ember egy kultúra részévé szeretne válni, meg szeretné érteni a számára ismeretlen világot, nagyon sok esetben alázatra van szükség. Nem elég nyitottnak lenni sem, mert az valahogy még mindig csak egy fokozat. Az alázat viszont megtanít empatikusnak lenni. Megérteni azt, hogy mire is gondol a másik, milyen neveltetést kapott és legfőképp, hogy mi az ami számára természetes („alap”) számunkra pedig lehetséges, hogy nevetséges, vagy megbotránkoztató.